A teremtéshez mint lehetőséghez hogyan áll a tudomány?

"Mondhatjátok, hogy a tudomány a bizonyított dolgokkal foglalkozik, de még ez sem mindig igaz." (...) "A párhuzamos univerzumokat se bizonyította be senki se, mégis rengetegszer volt már szó róla"

A tudomány nem is igazán foglalkozik a párhuzamos univerzumokkal, mivel legfeljebb feltételezés szintjén merül fel, ugyanis információt szerezni eddig egy szemernyit sem sikerült róluk, ha egyáltalán léteznek.

"Tehát mivel nem tudjuk pontosan se az élet, se az univerzum eredetének pontos folyamatát, ezt is számon lehet tartani mint egy lehetséges forgatókönyvet manapság?"

A probléma az, hogy minél inkább vizsgálják a kutatók az abiogenezis lehetséges folyamatát, annál több dologra bukkannak rá, ami alátámasztani tűnik, hogy valóban kialakulhat az élet magától is, ha megfelelő körülmények állnak fenn. Ezt bizonyítani ma még nem tudják, de minden egyes kísérlet, minden egyes ennek kutatásával eltöltött óra egyre inkább arra enged következtetni, hogy valóban megvan rá a lehetőség, hogy az élet önmagától is elindulhat, ha megfelelő körülmények jönnek össze. Az univerzum keletkezésére pedig több egymástól független jelenség utal, amik teljesen konzisztensek egymással, elég valószínű, hogy ameddig vissza tudjuk vezetni időben a dolgokat, addig nem volt szükség semmilyen extra segítségre a folyamatok működéséhez. Az ősrobbanás pillanatát megelőző esetleges dolgokról pedig szingularitás révén nem tudunk információt szerezni. Az ősrobbanás pillanata amolyan időbeli fekete lyuk, nem látunk mögé. Így ott igazából elfér Isten, de ez már nem tudományos része a dolognak, hiszen szingularitás mögött van, tehát nincs róla információ.

A Teremtéssel az a baj, hogy 2000 év óta semmilyen új, plusz információra sem tett szert ezzel kapcsolatban az emberiség, ma sem tudunk róla többet a Biblia néhány soránál, amit már 2000 éve is ismertek az emberek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az információáramlás a Teremtéssel kapcsolatban megakadt, megrekedt kb. 2000 évvel ezelőtt. Azt a kicsi információt pedig ami a Bibliában szerepel a Teremtésről, 2000 év alatt ha valahogyan lehet magyarázni, akkor azt azon a módon már egészen biztosan magyarázta valaki, mégsem jutottunk sokkal közelebb a Teremtés folyamatának megismeréséhez, esetleges leutánzásához, reinventálásához, az emberiség hasznára váltásához. És a közeljövőben sem várható nagy áttörés a témában.

Tehát amíg az egyikre napról-napra, évről évre fedezünk fel újabb és újabb apró információkat, amelyek alátámasztják, addig a másikról semmi újat sem tudtunk meg az elmúlt két évezred alatt, és egyébként sem tudjuk semmilyen empirikus módon sem vizsgálni a Teremtés feltételezett folyamatát.

Az mindig is érdekelte az embereket, hogy hogyan keletkezet a világ.

Csak olyan magyarázatokat tudtak régen kitalálni, ami valójában erről nem mond semmit, hiszen nem is voltak lényegében erről ismereteik. A görög Kronosz jól jellemzi ezt, vagy a zsidó Mindenható Isten, mert minden ezzel kapcsolatos tanítás valójában filozófiai, a derfiníciója úgy van megfogalmazva, hogy igazából semmit nem mond.

Ha például azt mondanák, hogy zöld manók hozták létre a világot, akkor az valóságos információdömping lenne ehhez képest, mert tudnánk, hogy valami zöld és manók azok, amik okolhatók a világ létrejöttért. de azt ebből sem tudnánk meg, hogy hogyan keletkezett, hogyan jött létre.

Ha azt mondom, hogy a világ keletkezését elég jól megismerjük, ha tízezer könyvtárnyi adatot gyűjtünk össze róla, akkor lehet, hogy nagyságrendet tévedek, mert ennél sokkal több információra lenne ehhez esetleg szükségünk, de már ez is jól mutatja, hogy az az egyszerű megfogalmazás, hogy - a világot Isten teremtette, mégpedig mindenható módon - ez nincs egyenlő súlycsoportban információtartalmát tekintve.

Valahogy ahhoz hasonlítanám, hogy hogyan viszonyul amit a korabeli görög világkép felállított, hogy föld, víz, levegő, tűz amiből a világ áll - a mai tudományhoz, amely már nemcsak a kialakult klasszikus kémia, fizika ismereteivel gyarapodott, de ezek is már tovább specializálódtak, nem álltak meg részleteiben a periodusos rendszernél, kialakult például a szerves, vagy a biokémia, az atomfizika, vagy az összes tudományág további részleteire bomlott, hogy részleteiben megmagyarázhassuk a világot.

Az ókori görögök tanítása ma is igaz, de mi már ennél bonyolultabban szemléljük a világot, a mai tudományok ismeretanyaga ettől már fényévekre van, így az ókori szemlélettel már nem érünk semmit, ez a fajta gondolkodás már nem jöhet manapság számba.

Valami ehhez hasonlóan semmitmondó a teremtett világ ókori eszméje, ez semmit nem mond arról, amit a természettudomány vizsgál és így ezzel nem is foglalkozik.

Mondjuk érdemes hozzá tenni hogy mi van ha igazából van egyértelmű jele egy teremtőnek csak mi még nem vettük észre

Vagy nincs hozzá eszköz amivel ezt értelmezni lehet

Esetleg csak mi nem tulajdonítunk valamit hozzá ami hozzá köthető

Oké, vessük fel a lehetőségét.

És most...? Már jobb? :)

A tudomány olyan lehetőségekkel foglalkozik, amit lehet tesztelni. A "vessük fel", meg "képzeljük el", meg "mi van ha...?" típusú gondolat eleve szubjektív. Ez még oké, de ettől még nem fogadjuk el, csak akkor, ha objektív eszközökkel bizonyítható, vagy épp cáfolható.

Például:

Tegyük fel, azt mondom, van egy Teremtő, aki pöccintett egyet a varázspálcájával, és lőn világosság, lőn sötétség, lőn ember, stb. De utána elbújt, nem láthatjuk, mert ő Mindenható, de amúgy mindenhol ott van, de számunkra mégsem.

Heh?

Ezzel nem tudsz mit kezdeni, mert sem megerősíteni, sem cáfolni, sem vizsgálni nem lehet. Cuki kis elmélet, de mivel objektíven nem lehet vele mit kezdeni, ezért maximum HIHETSZ benne (ezzel nincs is gond), de TÉNYKÉNT kezelni - tudományos szempontból - igen nagy hiba.

Tegyük fel, azt mondom, a tömeg téridő-görbületet hoz létre. Na, ezt már tudom vizsgálni, mert meg tudom nézni, egy nagy tömeg, pl. a nap mögött messze távolban lévő csillag fénye "látszólag" nem mozdul-e el a nap által keltett téridő-görbület miatt.

Ha nem mozdul el, akkor hülyeséget találtam ki.

Ha elmozdul (nem ott látom, ahol lennie kéne, a gravitációslencse-hatás miatt), akkor alátámasztottam az elméletemet.

Na, ez a kettő közt a különbség.

Az a helyzet, hogy amióta az emberiség létezik, az istenek egyre hátrább szorultak az életében.

Az ősembernek az orra előtt, láthatóan ott volt az összes istene. Ott voltak minden fában, bokorban, fűben, állatban, égitestben, természeti jelenségben.

Aztán később kiderült, hogy ezek az istenek nincsenek. Akkor beköltöztek a Föld elérhetetlen tájaira, pl. magas hegytetőkre.

Amikor ide is elértek, tovább költöztek: az égbe, a föld mélyére...

végül a mai vallásokban már megfoghatatlanul messze vannak.

Komolyabb összeget fel mernék tenni rá, hogy ha valaha is megfejtjük, miből lett az ősrobbanás: ABBAN SEM lesz ott semmiféle teremtő.

"mert ha valamely dolgot így sem tudunk magyarázni, akkor fogadjuk el, hogy csak volt valamiért, vagy ok nélkül, és kész?"

Mi mást tehetnél?

Az jobb annál, hogy mindenféle bizonyítatlan feltevéseket fogadunk el, mintha kimondjuk azt, hogy - nem tudjuk -?

"De ennek ellenére se válaszolt meg sok kérdést a tudomány"

A tudomány nem mindenható, nem valami külön létező entitás, hanem azon ismeretek összessége a világról, amit az emberiség felhalmozott a történelme folyamán. Nyilván, amit még nem ismertünk meg mi emberek, azokra a kérdésekre nem is tudhat választ adni ma még a tudomány. Mivel jó eséllyel soha sem fogjuk elérni azt az állapotot, hogy minden lehetséges dolgot ismerünk már a világról, ezért a tudomány mindig is híján lesz bizonyos kérdésekre adandó válaszokat illetően.

"azt meg eléggé abszurdnak tartom, hogy fogadjam el, hogy így van valamiért, de ne is feltételezzek semmit se, amire nincs utaló jel."

Elfogadni akkor kell, ha a tudomány szemüvegén át szeretnéd nézni a világot. Minden más esetben semmi kényszered nincs rá, hogy elfogadd a tudomány eredményeit. A laposföldesek meg az evolúciótagadók is teljesen jól tudják élni a mindennapi életüket annak ellenére, hogy olyan dolgokban hisznek, amik szembe mennek a tudomány mai álláspontjával.

"Ez kicsit ellentmondásos a részemről, mert értem benne a logikát, de remélem értitek mi a "problémám"."

Bevallom, nem. A tudományos megismerésnek van egy terminológiája. Ha azt követed, akkor sok olyan kérdésre biztos választ fogsz kapni, ami empirikusan vizsgálható a minket körülvevő világból. Nyilván, csak olyan kérdésekre, amelyek a tudomány eszközeivel és módszereivel vizsgálhatóak. Olyanokat miért kérnénk számon a tudományon, ami nem tartozik a tudományok asztalára? Mert azt sérelmezted, hogy a tudományban nem szabad semmit se feltételezni, amire nincs utaló jel. A tudomány egyszerűen így működik, és CSAK így működik, hogy nem rakunk be a képletbe semmi olyat, amit nem tudunk mérni, vizsgálni. Ha valami ilyen módon működik, akkor azt azt nevezzük tudománynak. Ezt lehet elfogadni, és e szerint csinálni a dolgokat, akkor tudományos módon gondolkodunk. Ha meg olyan dolgokat rakunk a képletbe, amikről empirikus úton nem tudunk meggyőződni, azt is lehet csinálni, de akkor az már nem tudomány lesz, hanem valami más.

"Tehát akkor a szingularitással kapcsolatban tudományaosan fogadjuk el, hogy volt és kész, fogalmunk sincsen, hogy miért de volt és tágulni is kezdett?"

Egyelőre sajnos igen, mert jelenleg nincs semmilyen eszköze a kutatóknak arra, hogy egy szingularitás mögé tudjanak kukucskálni. Kábé a fekete lyukak létének igazolása óta törik rajta a kutatók a fejüket, hogy hogyan lehetne kicselezni azt a fránya szingularitást, és felfedni valahogyan a titkait - egyelőre sikertelenül. Így kénytelen-kelletlen sajnos be kell érnünk egyelőre azzal a válasszal, hogy még nem tudjuk miért, de így lett, így alakult.