Az ikerparadoxonban mit értünk megfordulas alatt? Illetve miért van az, hogy az, aki utazik fog oregedni?

@dq

"vonatkoztatási rendszerhez tartozó világvonal"

Ha ezt nem érted, akkor az alapokat sem érted.

A világvonalak abszolútak. Egy időszerű világonal minden pontjában az érintővektor kijelöli azt a vonatkoztatási rendszert, amely abban a téridőpontban az adott irányban adott sebességgel mozog.

Nem baj, ha nem értesz a relativitáselmélethez, csak ne legyél rá nagyképű, mert nincs miért.

Vonatkoztatási rendszerhez tartozó világvonal = világvonalhoz pontban tartozó inerciarendszer. Felőlem 🤷

Akkor ez jön:

> "Két időszerűen szeparált esemény között mindig létezik egy olyan vonatkoztatási rendszerhez tartozó világvonal, amely rendszerben a két esemény helye végig nyugalomban van. "

> "amely rendszerben a két esemény helye végig nyugalomban van."

Ah, szóval a modern fizikában arrébb másznak a helyek! Ezért van az a sok Pest megye tábla kirakva! Szólni kéne Besenyő Pista bácsinak, ne a Margitot báncsa, hanem jöjjön fel a gyakorira! (Esetleg "vegye kezébe Hraskó Péter relativitáselméletről szóló könyvét" lmao)

@42

Elég nehéz a felfogásod, ha még mindig nem világos számodra, hogy egy térbeli görbe deriváltjából (érintővektor minden pontban) és egy (pl. kiindulási) pontjából az eredeti görbe (értsd: világvonal) meghatározható.

@dq

"Két időszerűen szeparált esemény között mindig létezik egy olyan vonatkoztatási rendszerhez tartozó világvonal, amely rendszerben a két esemény helye végig nyugalomban van."

Ezen mit nem értesz? Az időszerű szeparáció azt jelenti, hogy az egyik eseménytől a másikig oda tudsz érni egy megfelelő, fizikailag is realizálható utazással, vagyis összeköthetőek időszerű világonallal.

Ennek egy speciális esete az egyenes (értsd: görbületlen) világvonal, amely egy olyan vonatkoztatási rendszerhez tartozik, amelyben a két esemény térbeli helye a két esemény bekövetkezése között eltelt idő alatt végig ugyanazon koordinátapontba esik. Ez nem más, mint az adott helyhez képest nyugvó inerciarendszer, amelyben a két eseményt összekötő világvonal egybeesik az időtengellyel.

Ebben a rendszerben mért koordinátaidő (ami a rendszer sajátideje) az, ami maximális. Az összes többi időszerű világvonalon mozgó megfigyelő sajátideje ennél kisebb lesz.

Ez az ikerparadoxon a speciális relativitáselméletben. Ha ezt nem érted, akkor semmit sem értesz.

A továbbiakért pedig percdíjat fogok kérni, mivel ahelyett, hogy utánanéznél az elméletnek, itt jártatod a lepcses szádat, és még végtelenül ostoba is vagy hozzá. (A kedvencem tőled az a hozzászólásod, amit egy másik topicban olvastam: "A feketelyukakból nem jön ki a gravitáció, nem lehet vele például belülről üzenni." Ja, a fekete lyukakból nem jön ki a gravitáció. :D Nyilván azért nincs gravitációs tere az eseményhorizonton kívül, mi, nagyokos?)

Szerintem, jobb, ha nyugdíjba mész...

> amelyben a két esemény térbeli helye a két esemény bekövetkezése között eltelt idő alatt végig ugyanazon koordinátapontba esik.

Két eseménynek nincsen helye. A helyek nem mozognak.

> (A kedvencem tőled az a hozzászólásod, amit egy másik topicban olvastam:

Jól le is lett pontozva. Ha megfigyeled, akkor ... értelmet adtam a kérdésnek, majd válaszoltam rá (mert hogy értelmetlen a kérdés). Valóban kellett volna egy idézőjel, valahogy így:

> A feketelyukakból "nem jön ki a gravitáció", nem lehet vele például belülről üzenni.

Természetesen a feketelyukakba hulló dolgok "gravitációja fennragad az eseményhorizonton" minden lehetséges értelemben és esztétika szerint, és nem megy bele a feketelyukba. Ugyanúgy, ahogy a töltés is. Megy a töltés, kiállnak belőle a fluxusok, beleesik a töltés a feketelyukba, a fluxusok meg, a külső megfigyelő számára végig eseményhorizonton kívüli helyre mutatnak.

Ez volt a kérdés: https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomany..

Meg lehet figyelni hogy az összes többi válaszoló nem jutott el addig, hogy akármilyen fizikailag értelmes kérdést faragjon a kérdésből (vagy a válaszából).

Amúgy meg a jó édes nénikédet cipelsz ide dolgokat másik kérdésből ahelyett hogy a saját szaroddal ( "vonatkoztatási rendszerhez tartozó világvonal" vagy "két esemény helye végig nyugalomban van." vagy az összes többi) foglalkoznál.

#46 : Természetesen a feketelyukakba hulló dolgok "gravitációja fennragad az eseményhorizonton" minden lehetséges értelemben és esztétika szerint, és nem megy bele a feketelyukba.

Ugyanígy, akkor sem jut ki a gravitáció, ha már eleve bent volt a cucc.

Például, akarnál üzenni a barátodnak gravitációval az univerzum túlfelére (megmozgatod a kezedet, a barátod meg ezt érzékeli), de közben az ellenséged létrehoz körülötted egy kugelblitzet (körül rak nagy teljesítményű lámpákkal és rád világít), akkor hiába lengeted a kezedet, a barátod már nem fog erről értesülni.

Mi lenne ha ahelyett hogy engem ócsárolsz inkább valami olyasmit írnál hogy "valóban, 30 és 31 értelmetlen, köszönöm".

Esetleg ha nagyon érdekel, megpróbálhatod leírni újra. Talán még át is nézem. Ingyen.

Ha csak magát a gyorsulást vesszük és a gyorsulás alatti erőhatásból számolunk, akkor a teljes idődilatációs eltérésnek csak a gravitációs idődilatációra vonatkozó részét kapjuk meg, mert a gyorsulás és a gravitáció folyamatlassító hatása ugyanaz. Ez viszont úgymond egy másfajta idődilatáció, mint a speciális relativitáselmélet szerinti, amire nekünk most szükség van.

Kérdés tehát, hogy mégis hogyan léphet fel a specrel szerinti idődilatáció úgy, hogy ebben az elméletben nincsenek eltérések a rendszerek között, hiszen ez az elmélet az inerciarendszerek egymáshoz képesti mozgásainak összevetésével foglakozik?

Például úgy, hogy egy látszólag adott pontból elkezd távolodni egymástól két test, de ehhez nem feltétlenül kell mindkét testnek elmozdulnia, noha látszólag ez történik. Tehát elég ha csak az egyik mozdul el. És amelyik elmozdul, az fog mozogni a másikhoz képest és annak fog lassabban múlni az ideje. Elmozdulás meg nem létezik gyorsulás nélkül. A gyorsulásnak ezért itt mindössze annyi szerepe van csak, hogy ez jelöli ki, hogy melyik lesz a mozgó és melyik az álló. Tehát amelyik végig inerciarendszerben volt az lesz az álló és amelyikre bármilyen rövid ideig erő hatott az lesz a mozgó. Ezután meg már a mozgó sebességéből és hogy meddig tart a mozogása lehet számolni a Lorentz trafó szerint, mondjuk az álló rendszeréből nézve.