Időtileteáció, ikerparadoxon probléma?

"Antal és Béla ikertestvérek. Antal végig egy helyben marad egy inerciarendszerben. Béla űrhajóval elutazik hatalmas sebességgel. Mindegyikük rendelkezik egy-egy pontos másodpercenként felvillanó (f=1 Herz) órával, és mindegyikük láthatja a másikuk órájának villanásait Béla teljes utazása alatt. Béla űrhajója olyan erős hajtóművel van ellátva, hogy a gyorsulás időtartalmainak elemzésétől eltekinthetünk, úgy vehetjük, hogy ez az utazás időtartalmához képest elhanyagolható idő alatt megtörténik, mondhatni pillanatszerűen. Béla saját órája szerint 3 évig (=tB) távolodik egyenes vonalban állandó sebességgel (azaz súlytalanul lebegve), majd visszafordulva ugyancsak 3 évig közeledik Antalhoz képest ugyanekkora, de ellentétes irányú állandó sebességgel. A fordulás ugyancsak olyan hatalmas gyorsulással történik, hogy annak időtartama elhanyagolható, mondhatni pillanatszerű. Az űrhajó utazási sebessége olyan óriási (később meghatározzuk), hogy Béla csak harmad annyi gyakorisággal (dr=3) 1/3 herzesnek (=d1=f/dr) látja a tőle egyre távolabb kerülő Antal óráját a Doppler-eltolódás miatt, vagyis 3 másodpercenként lát egy felvillanást. Ebből Béla könnyen megállapíthatja, hogy 3 éves távolodása alatt Antal mindössze 1 évre (=tB*d1) való órajelei érkeznek el hozzá. Amikor Béla ellenkező irányt vesz űrhajójával, egészen mást fog tapasztalni. Antal órajele ettől fogva 3 herzes (=d2=f*dr) lesz a Doppler-eltolódás miatt, vagyis másodpercenként három felvillanást lát, így a 3 éves hazaútja során Antal 9 évi órajelét (=tB*d2) foghatja.

Ebből következőleg Béla megállapítja, hogy a saját idejében mért 6 éves( =2*tB) utazása alatt Antal 10 évnyi órajelét vette (=tB*d1 + tB*d2=2*tA) , ami csak úgy lehetséges, ha közben Antal 10 évet öregedett, míg Béla csak 6 évet. Ezzel a speciális relativitás elmélet egyik különös következményét, a lokális időtartamok (sajátidők) relativitását ismertük meg."

[link]

"Szentségtörés" lesz amit most írok, de aki be akar szólni, az cáfoljon!

Az iker-paradoxon egy logikai tévedés eredménye, és mint ilyen, hibás.

Einstein ott "nézte be", hogy mindvégig abból az alapfeltevésből indult ki hogy a látott kép azonos a valósággal.

Lassulni látnád a távolodó űrhajóból érkező fényt, viszont

Ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor egy ultraszonikus repülő hangsebesség felett haladva lehagyja a saját hangját.

Ekkor a gép hangját nem onnan hallod, ahol maga a gép ténylegesen van.

Tehát az lényegtelen hogy a szemedbe a gép sebességéből és távolodásából következőleg milyen kép alakul ki, az nem azonos a valós történésekkel.

Röhöghetsz, de én amondó vagyok hogy ez mindössze egy optikai csalódás lenne! :D

#6, #9-nek:

Sehogy.

Mint már mondtam, az iker-paradoxon egy logikai tévedés eredménye, és mint ilyen, hibás.