Relativizálható, hogy fénysebesség alatt vagy fölött vagyunk?

Na nézzük ezt a kérdést!

"Relativizálható, hogy fénysebesség alatt vagy fölött vagyunk?" Nem tudom, mit lejent realativizálni azt, hogy fölött vagy alatt. Vagy fölötte vagy alatta, vagy lehetséges vagy nem. De realtivizálni hogy kell?

"A fizika törvényei csak azt tiltják, hogy tömeggel rendelkező test pont c-vel menjen." A fizikai törvényei maximum érvényesülnek. tiltani ember tud. De még ha jóindulatúan értelmezem is a kérdező szándékát: A fizika törvényei szerint tömeggel rendelkező test fénysebesség alatt haladhat kizárólag. Tömeg esetén nem a v=c lehetetlen, hanem v<c.

"De miért ne létezhetnének olyan egzotikus anyagok, melyek jóval c fölött közlekednek, ld. a súrlódásra, közegellenállásra gyorsuló negatív tömegű testek." Ezen egzotikus anyagok minden, fizikát nem értő ember agyában fikcióként létezhetnek, nyilván ettől egzotikusak. Mert ezen túl, egzotikus anyag nincs, csak valakinek a fantáziájában. Az is meglehetősen izgalmas, amikor mikrovilágban súrlódásról beszélünk. A súrlódás és a közegellenállás makrotestek mikroszkópikus részecskéinek egy másik makrotest hasonló elemeivel való ütközése, munkája. Ez emészti el a makrotest mozgási energiáját, amit közönségesen például súrlódásnak nevezünk. Negatív tömeg egy számolási eredmény, már a detektálása is komoly, világra szóló esemény. Detektálás itt szintén számítást jelent, és olyan eredményt, ahol az ellentmondás kiküszöbölése az, hogy (virtuális) antianyagról beszélünk. makroszkópikus antianyagot még senki sem érzékelt, tehát nem lehet úgy beszélni róla, mintha hétköznapjaink mindennapi eseménye volna. A mondatnak kizárólag annyi a jelentése, hogy az írója nem ismeri a leírt szavak többségének jelentését.

"Így tehát a c fölötti testek világa, a mi világunk duálisa. De mi van, ha mindez csak szemszög kérdése?"

Mondat jelentés nélkül. Nincs c fölötti testek világa. És főleg az ilyesmit (ha létezne) nem nevezzük duálisnak. Az más. Igen, különféle szemszögből ugyanaz másnak látszódhat. Megismétlem! Ugyanaz! De se valamiféle duálisa se egyéb. De itt nem "ugyanaz", hanem fénysebesség fölötti és fénysebesség alatti dolgok (anyagok). Az csak hab a tortán, hogy negatív tömegű anyag is fénysebesség alatt lehetséges csak. Ha mégse, akkor nem az anyag megy nagyobbal, hanem aki ezt állítja, nem tudja miről beszél. Ilyen van.

#11

Szerinted hogyan néz ki egy kör két térdimenzióban (statikusat, tehát síkot feltételezve)? Tudnál rá valami elméleti fizikai analógiát mondani (pl. inerciarendszer stb.)?

Adott a következő logikai probléma: van egy feltételesen létező virág, ami csak abszolút sötétben létezik, és a fény megjelenésével egyidejűleg nyomtalanul eltűnik. Meghatározható -e a virág színe, illetve árnyékának formája?

#12

Ne erőlködj, kis szerencsétlen barátom. A fizika nem logika.

Kifejezetten szánalmas, ahogy minden topicot ugyanazokkal az ostoba beszólásokkal trollkodsz szét.

A relativitáselmélet valóban nem tiltja a fénysebesség feletti sebességgel közlekedő részecskék létét, azonban az ilyenekkel való kommunikáció (ami egyben az ilyen részecskékkel való kölcsönhatást is jelenti) már ellentmondásokhoz vezet.

"Így tehát a c fölötti testek világa, a mi világunk duálisa. De mi van, ha mindez csak szemszög kérdése?"

Ez így ebben a formában az ezotéria témaköréhez tartozik, mert a "duális" itt általad használt fogalma csak a te fejedben létezik, és nincs pontosan definiálva. Ahogy az sem, hogy két vonatkoztatási rendszer viszonylatában egyértelműen megállapítható relatív sebességét te hogyan tudnád egyszerre fénysebesség alattinak vagy felettinek elképzelni. A mérések ugyanis lokálisak, és a lokálisan mért relatív sebességet az ugyancsak lokálisan értelmezett fénysebességgel lehet összehasonlítani, azaz két számról kell tudni eldönteni, hogy melyik nagyobb a másiknál.

Az biztos, hogy ahogy a távolságmérés esetén is el tudjuk dönteni, hogy két tárgy közül adott vonatkoztatási rendszerben melyik a rövidebb, úgy a sebességek esetén is el tudjuk dönteni, hogy fénysebesség alatt vagy felett vagyunk. Ráadásul a relativitáselmélet lényege, hogy a fénysebesség abszolút voltát elfogadva a téridő szerkezetéből adódónak értelmezzük a sebességek ilyen megkülönnböztetését, és osztjuk fel pl. egy adott eseményhez képest a téridőt időszerűen, fényszerűen és térszerűen elkülönülő tartományokra.

Ezért bizonyos szempontból a relativitáselméletet legalább annyira indokolt volna "abszolutivitáselméletnek" is hívni. Ugyanis arra világít rá, hogy a vonatkoztatási rendszerek más szempontból egyenértékűek, mint addig gondolták, és ebből következően mások a megmaradó (ha úgy tetszik: abszolút) fizikai mennyiségek is.

#13

Válasz? (Én pl.nem minősítettelek szerencsétlenül feleslegesen sokat tanult, de beképzelt embernek, ugye? Legyek én az ostoba kérdező, te az okos válaszoló, oksa? Szóval tudsz válaszolni?)

Gratula, Xorter! Jelenleg a legvalószínűbb válasz számomra az igen.

Csak kicsit át kell írni a matekot és a fizikát hozzá...(Azt tudtad, hogy az erős kölcsönhatás, mint alapvető kölcsönhatás felismerése egy egyszerű logikai következtetésen alapult? Személy szerint nem vagyok teljesen meggyőződve róla, hogy egy az eddigiektől lényegesen eltérő logika alapján létezése elengedhetetlenül szükséges lenne...persze ehhez kicsit meg kellene változtatni a gravitációhoz való hozzáállásunkat is.)

Prokopf, te a hozzászólásaiddal magadat minősíted.

Ha új elméleted van a világról, akkor azokat tessék szakmailag lektorált, peer-reviewed cikkekben közölni, ne pedig olyan laikusokat szédíts a bennfenntességed látszatával, akik még a mostani fizikai elméleteket sem ismerik.

Ez utóbbi módszer az áltudományokat művelők, és a magukat tudósként aposztrofáló csalók szokása, akiknek nem véletlenül nincs esélyük arra, hogy az elképzeléseiket ne csak a velük szimpatizáló szomszéd nénivel vitassák meg.

#17

A "#18" neked szólt.

Amúgy szerinted megértenél? (Ha még ilyen egyszerű, de önálló gondolkodást igénylő kérdésre sincs fizikusként saját válaszod.)

Na nézzük ezt a kérdést! (Mármint a spéci virágét, ha már tíz nap nem volt elég...)

A használt nyelv a magyar: az "eltűnik" ige 3 meghatározó jelentése: 1. Optikailag nem lesz érzékelhető (kb. ott van, csak nem látható) 2. A tér egy másik pontjára (amely számunkra jelenlegi térbeli pozicíónkból nem érzékelhető) kerül, így létezése máshol van 3. Megszűnik létezni (megjegyzés: 2. és 3. eset jelentheti egyes filozófiai rendszerekben, pl. vallás stb. ugyanazt is).

Jelen eset egyértelműen a harmadik (ez a szövegből egyértelműen kiderül).

Ez azért fontos, mert így sikeresen kizárhatjuk a magukat okosnak tartó, de valójában jellemzően mérsékelten okos (úgymond "feleslegesen tanult") emberek okoskodását, amivel a problémát rövidre zárva, azt értelmetlennek és értelmezhetetlennek minősítenék, így a megoldhatatlan kategóriába sorolnák azt, csupán azért, mert ők nem képesek azt megoldani.

Az ő jellemző válaszaik: "ilyen virág nincs, de ha lenne, úgy nem tudnánk róla, de ha mégis, úgy nincs árnyéka, hiszen eltűnik, mielőtt lehetne, ahogy színe sem, de ha utóbbi mégis lenne, úgysem lenne látható, mert a színek csak fényben láthatóak, tehát az egész egy hülyeség"...stb. (=nem veszik komolyan a problémát, mert ahhoz gondolkodni kellene, amire állítólag még nincs szabvány, tanult panelekből pedig a probléma nem megoldható).

Csak a játék kedvéért tételezzük fel, hogy az "eltűnik" igét az 1. értelemben használnánk (=kb. továbbiakban nem lesz látható), ebben az esetben a válasz egyértelmű mindkét kérdésre: igen, nincs. Azaz egy színtelen (egészen pontosan átlátszó) virágról beszélnénk, melynek (mivel tökéletesen átengedi önmagán a fényt) nincs árnyéka.

De itt most a 3. eset áll fenn. És ezzel féllábbal belépünk a kvantummechanika világába (lám-lám, a filozófia és a fizika mégiscsak összefügg...).

A válasz: majdnem. Egész pontosan: meghatározható a virág legvalószínűbb színe, és árnyékának legvalószínűbb formája.

Hogyan? Használjuk a Prokopf megközelítést (azaz itt most a gyakorlat elméletét).

Kezdjük a probléma alapjaitól. Hogyan létezhetne egy ilyen virág egyértelműen számunkra? Ha létezése számunkra érzékelhető. Azaz, ha azon tulajdonságok együttese, melyek számunkra együtt virágként azonosíthatóak számunkra érzékelhetően megjelenik. Virág: többnyire illatos, meghatározott formájú (virágalakú), többnyire színes, többnyire kellemes tapintású növényi szaporító szerv. Nem okvetlenül szükséges valamennyi azonosító tulajdonság megléte. Ha a kérdésben szereplő "spéci virág" egy teljesen fénymentes szobában együtt lenne egy vak emberrel, vagy egy méhecskével, és bármelyikük virágként azonosítaná (illata, formája, a virágpor íze stb. alapján), úgy mi, a szobán kívül elhelyezkedők szintúgy bátran azonosíthatnánk virágként. Ezzel a "spéci virág" elméleti létezhetősége a gyakorlatban is bizonyított.

Spoiler:

{Árnyékproblémára adott válasz, tinédzser sráctól: "Kitapogatnám a formáját, és utána kinyomtatnám 3 D-ben. Az így kapott forma árnyéka megegyezne az eredetivel."

Színproblémára adott válasz, tinédzser lánytól: "Sötétben teát készítenék a virág szirmaiból és szárából is külön-külön, majd megnézném a teák színét. A növényé hasonló, bár általában sötétebb."}

És most, hogy a problémát komolyan vettük (a "spéci virágot" bizonyíthatóan feltételesen létezővé tettük), képzeljük el,hogy fizikusok vagyunk (biológiai ismeretek sem ártanak), és dolgozzuk ki a vizsgálati módszereinket. Ismeretszerzésnél a fény, és így a látás kizárva. Marad: térbeli forma (letapogatható érintéssel, radarhullámmal, formafelvételi módszerekkel), íz (ízlelőbimbók, kémia megfeleltetések), illat, felületkialakítás, testfelszíni hőtérkép stb. Az árnyék megjelenési formájának virágfüggő része a virágforma (ezt könnyű meghatározni), illetve a virág anyagának összetétele és eloszlása (utóbbi a fényáteresztő képességet határozhatja meg). Színek esetén az anyag, hőmérséklet, íz, illat összefüggése a színnel a meghatározó. Meg kell alkotnunk egy (valójában több) tulajdonságpárosítási halmazok halmazmetszeteiből származtatott legvalószínűbb véghalmazt, melynek legtöbb kapcsolódási ponttal rendelkező eleméhez társított szín éppen a virág legvalószínűbb színe.

Ez kb. azt jelenti: bizonyos összetevőjű anyagok milyen ízűek, hőmérsékletűek és színűek, bizonyos ízű anyagok milyen összetevőjűek, hőmérsékletűek és színűek, különböző hőmérsékletű anyagok összetétele, íze és színe hogyan változik hőmérsékletük változásával stb. Azaz minden számunkra sötétben meghatározható és a virágéval minél nagyobb mértékben azonosítható tulajdonsághoz legjellemzőbb színt próbáljuk megtalálni. Ha kellően széles spektrumú elemzést végzünk, úgy a virágra legnagyobb valószínűséggel jellemzőbb színt is megtaláljuk.

A módszer hátránya: csak egyféle képpen ellenőrizhető. A virág valódi színét sohasem tudjuk meg, és a legvalószínűbb szín is csak az éppen pillanatnyilag legvalószínűbb színnek fog megfelelni (a mérések mennyisége és minősége ugyanis korlátlanul növelhető) azaz mindig közelíthető lesz, de sohasem elérhető. De a világ már csak ilyen. Ami azért valljuk be, még mindig jóval több a semminél.

És hogyan ellenőrizhető? A virág megalkotásával.