Hogy kell érteni, hogy a fénysebességhez közelítve felcserélődik a tér és az idő szerepe?

"felcserélődik a tér és az idő szerepe"

Ehhez egy linket tudsz adni?

Ugye a tér és az idő összefüggése annyi, hogy ha jó az idő akkor lemegyek a térre. Namármost fénysebességhez közelítve sincs semmi értelme annak, hogy ha jó a tér, akkor lemegyek az időre. Szóval teljesen rossz a feltételezésed kedves Kérdező...

Egyébként meg anyádba ágazz el 2^kontinuum-szor!

"És mit jelent..."

Semmi jót, kérem, semmi jót...

#1

Miért nagyobb termetűek a nagy területen elterjedt állatfajok északi alfajai (akár csupaszítva is)? A testtömeg/testfelület arányszám (=hőtermelő térfogat/hőleadó felület) kedvezőbb alacsonyabb hőmérsékleten (ugyanez emiatt kisebb a jegesmedve füle is stb.)

Ugyanez "ufóknál": (nagy sebességű térmozgás esetén) energia termelő térfogat/haladási irányra merőleges felületi keresztmetszet (=súrlódási ellenállási felület) optimalizáció, különös tekintettel a végzett mozgások gyors irányváltó jellegére és a hajtásra (belső saját inerciarendszerek és polarizációs elvárások). Ráadásul az ún. "térsimítás" kívánalmainak is ez a forma felel meg a legjobban (ezt most hosszú lenne elmagyarázni, lényeg, hogy "a*b*c" térbeli kiterjedések síkbeli megjelenítése {a<b<c feltételezés esetén} akkor optimálisak {"a"-ra merőleges síkban}, ha "a/b" és "a/c" arányszámok a legkisebbek)

#3

Honnan tudod, hogy mindannyiunkkal együtt nem tette még meg?

Kedves kérdező, nem vagy egyszerű. A főkérdésedre van egy tippem, a mellékkérdéssel még valószínűleg évekig nem tudok mit kezdeni...

A relativitáselmélet logikai következménye, hogy sem a térre, sem az időre nem tudunk homogénként tekinteni. Azaz a "terítős" példánál maradva, ha a golyó (tömeg) alatt az "abrosz" (tér) besüllyed (=a tér görbül), akkor a számtalan golyó miatt nem beszélhetünk sima felületű abroszról (azaz homogén térről). Ha a gravitáció, sebesség stb. képes befolyásolni az időt, akkor homogén időről sem. Így viszont matematikai leírásuk roppant nehézkessé (pl. linearitás hiánya) válik.

A főkérdésed egy egyszerűsített analógia. Jellemezzük a téridőt klasszikus statikus térrel (egy háromdimenziós koordinátarendszerrel) és egy idővonallal, amely a kitüntetett ponton (a koordinátarendszer origója) áthalad. Így bármely pont meghatározható 4 koordinátával, (3 tér és 1 idő). Feltételezzük továbbá, hogy csak legrövidebb utak (egyenesek) vannak a pontok között, különben a térgeometria nem lenne használható. Egy mozgó pont helyzetváltoztatása pedig a 4 koordináta változásaival jellemezhető. Hogyan jut el "x" mozgó pont "A" statikus pontból "B" statikus pontba a modellben?

"x" kezdő koordinátái itt "A" kezdő koordinátái (3 azonos térkoordináta, 1 "0" értékű időkoordináta), "x" zárókoordinátái itt "B" zárókoordinátái (3 azonos térkoordináta, 1 "nemnulla=b? időkoordináta).

Ez a modell számos problémát vet fel (kezdve ott, hogy valójában "A" és "B" pontok is mozognak) még statikus állapotában is (és itt még csak nem is beszélünk a gyakorlati problémákról - gyorsulás, lassulás, egyéb mozgásjellemzők).

Adott a következő egyszerűsítés: létrehozzuk az "A" és "B" egymástól való távolságát megjelítő változó hosszúságú szakaszt tartalmazó egyenest (ezt használjuk a klasszikus háromdimenziós koordinátarendszer helyett) és "A" pont saját idővonalából, "B" pont saját idővonalából és "x" mozgó pont saját idővonalából létrehozunk egy klasszikus háromdimenziós időkoordináta rendszert. Miért? Az alap valószínűleg az a feltételezés, hogy az időbeli elhelyezkedés meghatározása a térbelinél egyszerűbbnek tűnik. (Azaz az idő egyszerűbben mérhető - szerintem ez nem igaz)

Még valami a példához. Az csupán feltételezés, hogy az idő "A" és "B" számára ugyanúgy telik, csak "x" számára telik másként. Mivel az univerzum folyamatosan mozog, inerciarendszereinek pedig sem számosságáról, sem pedig nagyságaikról fogalmunk sincs, így az, hogy van jól meghatározható "univerzális" idő, mint viszonyítási alap egy indokolatlan feltételezés csupán.