Az idő visszafelé jár, ha meghaladjuk a fénysebességet? Ez csak játék a képletekkel vagy valóságos is?

"és sok tudós szerint itt sincsen olyan hatás, ami gyorsabb lenne a fénynél."

Dehogyneeeeeem! Hátaz Audi 6 A-s, az aszt marhára megy!

Rossz a kérdés.

A relativitáselméletben nincs olyan, hogy meghaladjuk a fénysebességet. Tömeggel rendelkező test, mint vonatkoztatási rendszer csak fénysebességnél lassabban tud haladni, és soha nem tudja sem elérni, sem átlépni a fénysebességet. Ezért a vonatkozó képletek semmit sem jelentenek arra nézve, hogy mi lenne, ha gyorsabban haladnánk. Kb. annyi értelme van ilyen kérdést feltenni, mint annak, hogy ha egy -1 kg-os testet balra akarnánk gyorsítani 10 N erővel, akkor az jobbra kezdene-e gyorsulni. Nincs negatív tömeg, tehát értelmetlen a játék a képlettel is, mert nem erre az esetre vonatkozóan állították fel.

Aki fizikával foglalkozik, az ne felejtse el, hogy a képletek nem önmagukban létező és érvényes dolgok, hanem abban a modellben értelmezhetők, amelyben azokat levezették és az érvényeségük fennáll. A relativitáselméletben ez a modell az, hogy az időszerű világvonalon (azaz fénysebességnél lassabban) mozgó testek sosem gyorsulhatnak fel úgy, hogy a világvonaluknak lehessen fényszerű szakasza (azaz sosem érhetik el a fénysebességet). Fényszerűen mozgó objektumok (pl. fotonok) pedig már eleve fényszerűnek "születnek", és csak fényszerű világvonalon is tudnak mozogni. Ezekhez viszont nem rögzíthetők vonatkoztatási rendszerek. Elvileg nem zárható ki a csak térszerű világvonalon mozgó (vagyis fénysebességnél gyorsabb) részecskék (tachionok) létezése, de ezeket még nem észleltük soha, és a relativitáselmélet szerint nem is lassíthatók le fénysebességnél kisebb sebességre.

Így jelen állás szerint egy vonatkoztatási rendszer, vagyis egy olyan rendszer, amelyre - legalább elméletben - fel tudunk ülni, és van értelme vele kapcsolatban feltenni olyan kérdéseket, hogy egy benne nyugvó megfigyelő órája hogyan jár egy másikéhoz képest meg hasonlók, tehát egy ilyen rendszer csak és kizárólag fénysebességnél lassabban tud mozogni. Nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben is.

"A relativitáselméletben nincs olyan, hogy meghaladjuk a fénysebességet."

Tévedés: olyan nincs, hogy elérjük.

Egyik oldalról sem.

Viszont az áthaladást - elvben - nem tiltja semmi.

Alagúthatással mehet, ha működik.

Kérdező:

ez egy olyan terület, amelyet egyelőre nem ismerünk.

Ezért azt sem tudjuk megmondani, hogy a képletek helyesek-e, vagy teljesen fals eredményt adnak itt. Majd a jövőben valamikor...

@14

A szőrszálhasogatásnak nem sok értelme van. Ha figyelmesen olvastál volna, akkor kiderült volna számodra, hogy én is pontosan ugyanezt írtam. Mindössze a kérdező szó szerinti kérdését idézve tettem.

"Viszont az áthaladást - elvben - nem tiltja semmi."

Min való áthaladást? Az alagúteffektusnak ehhez nem sok köze van, ugyanis egy delokalizált hullámfüggvényel jellemezhető kvantumrészecske nem az, amihez vonatkoztatási rendszert tudsz kötni.

"ez egy olyan terület, amelyet egyelőre nem ismerünk.

Ezért azt sem tudjuk megmondani, hogy a képletek helyesek-e, vagy teljesen fals eredményt adnak itt."

Ez egy teljesen fals kép, ami azt az érzetet kelti, hogy nem tudunk semmiről semmit. De ez egyáltalán nincs így. Természetesen meg tudjuk mondani, hogy a képletek helyesek-e. Helyesek, mivel makroszkopikus tárgyakhoz rögzíthető vonatkoztatási rendszerekről szólnak, és a részecskegyorsítókban folytatott kísérletek is ezek alapján működnek.

Nosza!

Hogyan szólnak akkor a képletek fénysebesség fölött?

Mert én erről beszéltem.

Erről csak te beszéltél. Én pont az ellenkezőjét mondtam. Hadd idézzem magamat:

"Így jelen állás szerint egy vonatkoztatási rendszer, vagyis egy olyan rendszer, amelyre - legalább elméletben - fel tudunk ülni, és van értelme vele kapcsolatban feltenni olyan kérdéseket, hogy egy benne nyugvó megfigyelő órája hogyan jár egy másikéhoz képest meg hasonlók, tehát egy ilyen rendszer csak és kizárólag fénysebességnél lassabban tud mozogni. Nemcsak gyakorlatban, hanem elméletben is."

Relativitáselméletben vonatkoztatási rendszer alatt olyasmit értünk, amihez vonatkoztatni tudunk, vagyis amire fel tudunk ülni, és onnan szemlélve le tudjuk írni a világot. Ha megengednénk azt, hogy egy vonatkoztatási rendszer fénysebességgel vagy annál is gyorsabban mozogjon, akkor a Lorentz-transzformációból következő képleteink becsődölnének, és a gyökjel alatti negatív mennyiségek miatt képzetes eredményeket kapnánk.

Ebből következően nincs értelme beszélni arról, hogy hogyan telik az idő fénysebességnél vagy afölött. Sehogy, mert nem tudjuk definiálni sem.

Ami pedig téged illet, te a relativitáselmélet létező képleteiről beszéltél ("azt sem tudjuk megmondani, hogy a képletek helyesek-e"), azok viszont szükségképpen csak fénynél alacsonyabb sebességű rendszerekre vonatkoznak.

"szükségképpen csak fénynél alacsonyabb sebességű rendszerekre vonatkoznak."

Na, EZ az, ami nem igaz.

NEM TUDJUK, hogy "szükségképpen" csak erre vonatkoznak, vagy pedig van valamiféle megoldás fénysebesség fölött is.

Ezt kérdezte a kérdező.

@18

Ne haragudj, de annak, amit mondasz, semmi értelme nincs. Ennyi erővel egyetlen most érvényesnek és jól használhatónak tekintett fizikai elméletről sem tudhatjuk, hogy egyszer nem fog-e valamikor befuccsolni. Ez persze igaz, de a legkevésbé értelmes válasz a kérdésre, mivel nem tesz hozzá semmit a kérdező tudásához.

A kérdező a relativitáselmélet képleteivel kapcsolatban kérdezett, és nem pedig egy nemlétező szuperluminális fizika képleteivel kapcsolatban. Erre magától értetődő módon a relativitáselmélet keretein belül lehet csak válaszolni, mivel a képletek is azon belül érvényesek. (Minden más pont annyit ér, mint egy laikus félrészeg okoskodása a sarki kocsmában, aki a tippelgetését tudásnak akarja beállítani.)

A kérdésre így az értelmes válasz csakis az lehet, ami abból indul ki, amit jelenleg tudunk. És jelenlegi ismereteink szerint vonaktoztatási rendszerek szükségképpen csakis fénysebességnél lassabban mozoghatnak, különben a képleteink nem működnek. Hogy miért nem? Azért, mert nem ilyen jelenségek leírására lettek kitalálva, és a relativitáselmélet nem ilyenekkel foglalkozik.

A kérdezőnek még annyit meg lehet említeni, hogy amiről itt inkább szó lehet, az a szuperluminális hatással való információküldés miatt fellépő kauzalitási paradoxon, amely egyébként erős utalás arra, hogy fénysebességgel repkedő részecskék - legalábbis olyanok, amelyekkel mi kölcsönhatásba is tudnánk lépni - nem valószínű, hogy léteznek.

"NEM TUDJUK, hogy "szükségképpen" csak erre vonatkoznak, vagy pedig van valamiféle megoldás fénysebesség fölött is."

De, tudjuk. A relativitáselmélet képletei szükségképpen csak ilyenekre vonatkoznak. A "valamiféle megoldás", ha egyáltalán lesz ilyen valamikor, nem a relativitáselmélet, hanem valami más. De erre a jelenlegi képletekből nem tudunk következtetni.