Mi volt az ősrobbanás előtt és mi volt az eredete ?

Az ősrobbanás a tudomány szerint egy esemény, amikor a jelenleg látható anyag közel volt egymáshoz. Ja, és egy szingularitás, tehát az általános relativitáselmélet értelmetlen dolgokat ad.

Főleg Hawking talált ki és népszerűsített olyanokat, hogy akkor keletkezett az idő, meg satöbbi. Ezt a tudományos élet nem osztja. Csak egy esemény a múltban, ennyi. Valószínűleg a valóságban nem volt szingularitás, hanem valami értelmes dolog történt, csak nem az relativitáselméletnek megfelelően, hanem mondjuk a húrelméletnek megfelelően. És semmilyen fizikai korlátja nincsen annak, hogy lássuk hogy mi történt korábban, csak technológiai. Most is látnánk, de gondolom a korábbi EM hullámokat elnyelődtek, vagy csak az univerzum sokkal fényesebb volt, szóval nem látjuk. Gravitációs hullámokkal majd biztos be lehet kukucskálni régebbre, mint most látunk, talán az ősrobbanás elé is, hogy mi volt azelőtt, hogy az univerzum sűrű és forró lett. Miért ne lehetne?

Ja, ez, meg #19 főleg EagleHUN (#6) válaszára ment.

Kis olvasnivaló:

[link]

Az idő egy absztrakt fogalom. Amik valójában léteznek, azok az események. Ezek az események rendelkeznek egy olyan tulajdonsággal – az időponttal –, ami jól megkülönböztethető (ez az esemény nem akkor van/volt/lesz, mint amaz esemény). Ezen események között relációk állnak fenn (ez előbb volt, az később, az még később). Nem csak relációk állnak fenn, hanem mértéke is van ezeknek (ez kétszer korábban volt, mint amaz, emez meg háromszor később van). Az idő nem más, mint ennek a viszonyoknak az absztrakt rendszere.

Tehát a mi idő koncepciónk csak egy már létező, eseményekkel, jelenségekkel teli világegyetemre értelmezhető. Az ősrobbanás előttről azért nincs értelme beszélni, mert azok a jelenségek, események hiányoznak, ami alapján az időt, mint absztrakt viszonyrendszert fel tudnánk állítani. Ez kicsit olyan, mint az, hogy egy meg nem fogant gyereknek nincs neme. Ugyanígy a nem zajló eseményeknek nincs viszonyrendszere.

Aztán az ősrobbanás elmélete nem foglalja magában a világegyetem létrejöttét. Az ősrobbanás elmélete annyit mond, hogy a világegyetem egy nagyon forró, nagyon sűrű állapotból fejlődött ki a mai állapotába. Az ősrobbanás elmélete ezt a folyamatot írja le. A világegyetem létrejöttéről nem mond semmit, és nem is tud mondani semmit. Ha a világegyetem tágulásának a folyamatát extrapoláljuk a múlt irányába, akkor sok olyan jelenséget kell feltételeznünk, aminek a hatása mind a mai napig érzékelhető, ezek igazolják azt, hogy az ősrobbanás modellje alapvetően helyes. De a szingularitásig nem tudunk visszaextrapolálni, mert van egy határ, amelyen belül az általunk ismert fizikai törvények érvényesek, és amelyek ezen a ponton túl – ennél korábbi állapotra – nem alkalmazhatók.

Sőt van még egy határ. Az univerzum egyszer majdnem elérte a hőhalál állapotát, az entrópia maximumot. Ez meg az információ minimumot is jelenti. Hogy nem maradt a világegyetem ebben az állapotban, az egyrészt a világegyetem tágulásának, másrészt kvantumfizikai jelenségeknek köszönhető. Viszont ez gyakorlatilag teszi lehetetlenné, hogy az univerzum bizonyos kora előtti időről bármilyen információt szerezzünk. (Kicsit olyan ez, mint a kávéban feloldott cukor. Ha már kellően elkeveredett, senki nem mondja meg, hogy kiskanállal tették bele a cukrot, vagy kockacukrot dobtak bele.)

"egyszer majdnem elérte a hőhalál állapotát"

Többször, és nem "majdnem".

Elérte.

Többször? Én erről nem tudok, és mivel az entrópia maximum megsemmisít minden korábbi információt, az utolsó előttiről elvi szinten sem tudnánk tudomást szerezni. Aztán lehet, hogy van valami olyan modell, ami alapján ezt lehet esetleg feltételezni, ha tudsz ilyenről, akkor oszd meg, mert én még nem hallottam róla.

És nem érte el teljesen, hiszen akkor ma is homogén lenne az univerzum. Mi meg látunk itt mindenféle sűrűsödéseket, úgy, mint galaxisok, csillagok, bolygók és hasonlók.

De, teljesen elérte.

Azért nem maradt ebben az állapotban, mert ahogy a világ tágult, tovább hűlt, és közben valamelyik összetevő megfagyott.

Akkor pedig oda a hőhalál, kezdődhetett minden elölről.

Amúgy a hőhalál nem azt jelenti, hogy a bolygók is szétoszlanak, vagy más egyenetlenségek eltűnnek.

Azok szépen maradnak a helyükön ilyenkor is.

#8

"Ez meg nem biztos.

Mert lehet, hogy majd tudni fogjuk."

Pedig valóban nem tudhatjuk meg -> mármint sohasem.

Idő nélkül nincs viszonyítás és így nincsen információ sem amit meg lehetne tudni.

A sebességet is és kb minden mást is az "időhöz" viszonyítunk és abból számítunk. Idő nélkül nincs értelmezhető információ sem.

Tehát ha az "un" ősrobbanás előtt nem volt idő akkor az kizárja hogy onnan bármilyen információra szert tehessünk.

2*Sü, hallgasd meg Dávid Gyulát.

A hőhalál csak zárt rendszerben végleges.

Egy táguló világegyetemben - AMENNYIBEN a hőhalál után egy halmazállapot változás történik - ismét szétválhat az anyag, és kezdődhet minden elölről.

Igen, az egész univerzumban egyszerre.

EagleHUN, mint említettem: az időn kívüli állapot elég érdekes.

Nem húzhatsz rá MINDEN itteni szabályt egy az egyben, és ezért ELKÉPZELHETŐ, hogy történhet ott valami. Mondjuk kialakulhat téridő. Egy kis pontban.

> A hőhalál csak zárt rendszerben végleges.

Részben igen, részben nem. Addig oké, hogy a világegyetem nem tekinthető zárt rendszernek ilyen szempontból, a tágulással nő a maximális entrópia is. Így egy nagy entrópiájú állapot a tágulásnak köszönhetően egyre „rendezettebbé” is tud válni. Kicsit olyan ez, mint lufi felülete, ami szinte majdnem homogén, de mivel nem teljesen az, ezért tud a felfújás során az egyik helyen elszakadni, a másik helyen meg egyben marad, és ezért lesznek mindenféle luficafatok belőle.

Itt inkább arról van szó, hogy mivel az anyag részecskékből áll, és van egy kvantumfizikai fluktuáció, ezért a rendszer nem képes elérni a klasszikus mechanika és termodinamika teljesen ideális entrópia maximumát. A határozatlansági reláció miatt a klasszikus mechanika hőhalál állapota nem is értelmezhető. Mindig lesz két részecske, aminek eltérő lesz az energiája, vagy mindig lesz olyan térrész, aminek a sűrűsége egy nüansznyit nagyok lesz, mint a másik ugyanakkora térrészben. És még ha félretesszük azt, hogy mennyire értelmezhető a hőhalál a kvantumfizikában, és kijelentjük, hogy adott időpillanatban megtörtént a teljes kiegyenlítődés, a határozatlansági reláció miatt spontán módon megszűnhet a kiegyenlítődés, Δt ideig egy részecske tehet szert ΔE ≤ ℏ/Δt nagyságú energiára. Ha tökéletes lenne a hőhalál, akkor az entrópia maximális maradna, de mivel nem jöhet létre tökéletes kiegyenlítődés, ezért nem maradt meg az univerzum az entrópia maximum állapotában. A maximális entrópia növekedése meg pont elég ahhoz, hogy egy kis mértékű inhomogenitásból mára galaxisok, bolygók, – és hogy Dávid Gyulát idézzük – hideg sör legyen.

Mivel az univerzum folyamatosan bővül, a tudósok azt sugallják, hogy az univerzum eredete nyomon követhető a folyamat fordított gondolkodásával. A visszalépés közben Hawking rájött, hogy az univerzum kisebb lesz, amíg el nem éri azt a rendkívül sűrű és nagy energiájú labdát, amelyre az ősrobbanáshoz szükség van, hogy erőszakosan a helyére hozza az univerzum kezdeteit. Amint egyre kisebb leszel, szubatomi szinten kezded látni az univerzum eredetét

Itt a helyzet kissé bonyolultabbá válik. Ha eljut egy ilyen apró, részletes szintre - ahol a részecskék spontán felbukkannak és eltűnnek, a tér elválik az időtől . Lényegében az idő elveszíti azt az értelmet, amelyet hagyományosan neki tulajdonítunk. Ennek eredményeként lehetetlen mérni az eseményeket az ősrobbanás előtt, mert az idő - amint tudjuk - nem létezik.

Az univerzumnak nincs határa, hasonlóan ahhoz, hogy a Föld lekerekített felületének nincs éle. Hawking úgy hasonlította hogy dél felé halad, amíg el nem éri a Déli-sarkot. Amikor eléri a Déli-sarkot, a "dél" kifejezés elveszíti jelentését. Ugyanezt az elképzelést alkalmazzák az ősrobbanás előtti időben is, ha visszavezeted a világegyetemet annak kezdetére, az idő fogalma (ahogyan mi legalább meghatározzuk) elavulttá válik.