Az ősrobbanást kiváltó parányi pontot mi hozta létre?

A tudomány jelenlegi álláspontja a kérdésben:

[link]

Ez az egymillió dolláros kérdés.

Válasz valahol a távoli jövőben.

@12:42

Ez nem egy tudományos válasz (ahogy az előzőek sem).

Tekintve hogyha megállunk a gondolkodásba hogy Isten és hátradőlünk, akkor kielégítőnek ítéljük meg a választ. Ez a dzsoli dzsóker válasz mindenre válasz. Valójában azonban ha nem állunk meg a gondolkodásban akkor annál több kérdést vet fel. Ha Isten akkor őt kiteremtette? Ha azt mondjuk hogy ő mindig is létezett akkor kikerültük egy csomó bonyodalmat hogy ő hogy keletkezett, hiszen nem kellett létrehozni, nem kellett megszületnie, létrejönnie mert mindig is volt, de ki ő? stb. Figyelembe véve a [link] oldalt ahol ezer számra összefoglalja a különböző isteneket akikbe hittek mint vallásokba, ez egy annyira túlterhelt szó hogy önmagában konkrétan kontextus nélkül "semmit" nem jelent hogy isten, plusz még ha hozzá veszem hogy az egyes emberek vallásoktól elvonatkoztatott és egymás istenképét is kizáró szubjektív értelmezését akkor idézőjel nélkül mondhatjuk hogy semmit nem jelent ez a szó. Az Occam borotvája elvet figyelembe véve az adott jelenséget egyformán jól leíró magyarázat közül azt érdemes választani, amelyik az egyszerűbb. Ez esetben egyszerűbb azt feltenni hogy mindig is létezett az a bizonyos pont és "felrobbant" minden féle isten fogalom nélkül. Ha bele gondolunk ugyan az a magyarázat csak az egyikbe még bele van rakva hogy Isten, nem ad hozzá új ismeretet, nem indokolja semmi, a repülő spagettiszörnyt is mondhatnánk vagy a tündéreket akik beindították a "gépezetet" és megszületett a világegyetem.

Egyébként ez egy meglehetősen rossz elnevezés hogy ősrobbanás, de már rajta marad ez az elnevezés. Százával voltak ötletek mi legyen a fantázianeve, valahogy ez maradt meg magyarul illetve a nagy bumm elnevezés, angolul Big Bang (Nagy Robbanás).

George Gamow (aki három Nobel-díj is megérdemelt volna, de egyet se kapott. Ő volt az aki rájött az alagúteffektus kvantummechanikai jelenségre is például) Ő volt aki 1948-ban megjósolta az izotróp kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást amit 1960-as években fedeztek fel. Melyet később kimértek a COBE-műholddal olyan pontossággal egyezett amit az elmélet mondott a mért értékkel hogy a diagramon ábrázolt függvény görbének a vonal vastagságán belül volt a hiba. 2006-ban a ezért az eredményért John C. Mather-t az egész COBE program vezetőjét Nobel-díjjal jutalmazták. ( Aki már csinált mérési jegyzőkönyvet, elméleti és mért értéket ábrázolt diagramon emlékezhet rá hogy milyen eltérés szokott lenni az elméleti és a kísérletileg mért érték között, be is szokták jelölni hogy ekkora az eltérés)

Említésre méltó még ez ügyben a Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker-metrika mely az Einstein egyenleteinek egy egzakt megoldása.

Az ősrobbanást végtelen sűrűségű, végtelen hőmérsékletű kifejezésekkel illetik. Valójában "végtelen" szó nem költői, hanem matematikai értelemben jelenik meg, határértékként, vagy ha jobban tetszik: az arisztotelészi "potenciális végtelen" értelmében szembeállítva az "aktuális végtelen" fogalmával. A "végtelen" kifejezés használatának pontos értelme a következő: jelenlegi fizikai ismereteink szerint ha a kritikus téridő-ponthoz közeledünk, a vizsgált fizikai mennyiségek értéke minden határon túl nő. Azaz - a matematikai határértékszámításból kölcsönzött fogalmazással: ha azt kérdezzük, van-e olyan hely, ahol a mennyiség értéke nagyobb egy (általunk tetszőlegesen megadott) K értéknél, akkor tudunk mutatni egy olyan kicsiny epszilon értéket, hogy a kritikus pont epszilon sugarú környezetén belül a feltétel teljesül, azaz a mennyiség nagyobb lesz K-nál (de még véges marad - a konstrukció során senki sem használt aktuálisan fennálló végtelen értékeket!). Ha ezt minden K-ra meg tudjuk tenni, akkor mondják a matematikában, hogy a kérdéses pontban a mennyiség (hőmérséklet, nyomás, sűrűség stb) értéke a végtelenhez tart. Arról nincs szó, hogy el is éri azt! Ez a matematikai határérték konstrukciója, a szigorú Cauchy--Weierstrass-féle epszilon-delta felfogásban. Ezen alapul a matematikai analízis egész tudománya. Honnan tudjuk, hogy igaz egy ilyen epszilon-delta vagy epszilon-K állítás? A matematikában a vizsgált függvényt, sorozatot stb leíró képletekből következtethetünk erre. A fizikában - mint minden természettudományban - a kísérlet a végső döntőbíró. Ez viszont nem mondhat olyasmit, hogy tetszőlegesen nagy K-ra igaz az állítás - hiszen egyszerűen még nem próbálhattuk ki a jelenséget, még nem végezhettük el a kísérletet tetszőlegesen nagy hőmérséklet, sűrűség stb mellett. Ilyen esetekben a következőképpen érvelünk: amekkora K-ig eddig el tudtuk végezni a kísérletet, addig igaz az állítás. Ezt a jelenségkört viszont jól leírja az a fizikai elmélet (és a neki megfeleltetett matematikai modell).Ennek az elméletnek a képleteit a kísérletileg még nem vizsgált tartományba extrapolálva az állítás továbbra is igaznak látszik. AMENNYIBEN tehát igaz az, hogy az elméletünk a kísérletileg még nem vizsgált tartományban is helyesen modellezi a valóságot, AKKOR mondhatjuk, hogy a vizsgált mennyiségek a kritikus pontban (pl a Nagy Bumm idején) a végtelenhez tartanak. Ide tartozik még annak kijelentése is, hogy a használt elméleten belül semmi sem utal annak korlátaira, tehát arra, hogy bizonyos kritikus sűrűségen vagy hőmérsékleten felül a modell nem használható. Ezt a hosszú gondolatmenetet szoktuk úgy rövidíteni, hogy "a tudomány mai állása szerint". Egy természettudományban persze mindig fennáll a lehetőség, hogy "a tudomány holnapi állása" már valami más lesz, pl új modellt kell készítenünk a nagyon nagy sűrűségű vagy hőmérsékletű anyag viselkedésére. Ekkor a korábbi következtetésünket már nem tarthatjuk fenn - de hát a tudomány éppen arról ismerszik meg, hogy (szemben a vallásokkal és az áltudományokkal) meggyőző - általában kísérleti - bizonyítékok hatására örömmel hajlandó feladni legkedvesebb elméleteit, elképzeléseit is.

Tekintsük az időtengelyt NYÍLT félegyenesnek! Azaz olyannak, amely csak a pozitív időkoordinátájú pontokat tartalmazza, a negatív koordinátájukat nem, és ami ebben a kontextusban fontosabb: a nullát sem! Azaz a sok bajt és fejtörést okozó Nagy Bumm "pillanata" egyszerűen nem része a fizikai világnak, legalábbis a használt modellnek. A sűrűség, hőmérséklet stb időfüggvénye ebben az esetben tetszőlegesen csúf, a nulla pontban divergáló függvény lehet - nem baj, mert a nulla pont nem része a függvény értelmezési tartományának, ezért a függvények az összes vizsgált (vizsgálható, szóba jöhető) pontban véges (bár esetleg igen nagy) értéket vesznek fel. Ez a modell megoldja a Nagy Bumm-mal kapcsolatosan sokszor feltett "kauzalitási" problémát is. A szokásos szöveg szerint: minden eseménynek van oka, mégpedig valahol az őt megelőző események között - de ha azt mondjátok, hogy a Nagy Bumm előtt nem volt semmi, még idő sem, akkor mi lehetett a Nagy Bumm mint esemény oka? Nos modellünkben maga a Nagy Bumm eseménye nem szerepel, és egyáltalán nincs "legelső" esemény! A nyílt pozitív félegyenesnek nincs legelső pontja, mindegyik ponttól balra még végtelen sok pont található - ugyanígy minden esemény előtt még végtelen sok másik esemény történt, minden eseménynek lehet (akár végtelen sok) oka az őt megelőzők között.

8

Istennek nincs szüksége okra, nem a mi dimenziónkban létezik, a legnagyobb tudósok is hívők. A dinamitgyáros díjat ne hablatyold ide.

"Istennek nincs szüksége okra"

Az az ő dolga. Nekünk van.

"nem a mi dimenziónkban létezik"

Nos, először ugyebár az égben, aztán felfedeztük az eget, nem volt ott, hát toljuk messzebbre, mondjuk másik dimenzióba. Az a lényeg, hogy oylan helyen legyen, ahol nem elérhető, vizsgálható, nemléte nem bizonyítható.

A valásosnak ennyi elég.

A tudománynak nem.

"a legnagyobb tudósok is hívők."

Minimum annyi ateista van köztük, mint hívő, úgyhogy ez simán nem igaz.

Mert egy igazi, objektív gondolkodású tudós tudja, hogy isten léte vagy nemléte nem tudományosan vizsgálható kérdés, akkor se, ha amúgy ő hisz benne.

"A dinamitgyáros díjat ne hablatyold ide."

A tudomány rovathoz több köze van, mint neked tokkal, vonóval.

Amúgy a dinamitnak katonai haszna szinte sosem volt, de ipari rengeteg. Szóval éppen az volt az egyik kiindulása a díjalapításnak, hogy a dinamit miatt a Le Figaro a halál kufárjának minősítette őt a téves halálhírében. A díjjal erre a akart többek közt rácáfolni.

Szóval egy rosszindulatú újságírónak is köszönhető, hogy van Nobel-díj.

Neki legalább volt haszna.

A tiedét itt a tudomány rovatban egyelőre nem látjuk.