A ciklikus univerzumnak mi a cáfolata? Azt olvastam itt, hogy már teljesen meg van cáfolva. Igaz ez egyáltalán?

#2 Ahhoz, hogy lassulni tudjon, ahhoz először fel is kell gyorsulni. Jelenleg semmi okunk nincs feltételezni, hogy a tágulás nem fog egyszer lelassulni, megállni, majd visszafordulni. Einstein is foglalkozott ezzel az elmélettel és csupán azért fordult el tőle, mert akkoriban úgy hitték, hogy az entrópia visszafordíthatatlan, a tudomány mai állása viszont nem zárja ki.

Márpedig ha az univerzumot mégsem az entrópia irányítja, akkor visszafordítható lenne a folyamat. Ebben az esetben pedig joggal feltételezhetnénk, hogy még ha emberi szemmel baromi öregnek is tűnik az univerzumunk, igazából még csak a kezdeti fázisban van.

3#

Ezért írtam azt, hogy JELENLEG minden jel arra mutat. Nem vontam kétségbe, hogy ez egyszer meg fog változni csak az aktuális ismereteinket közöltem.

@3:

"Jelenleg semmi okunk nincs feltételezni, hogy a tágulás nem fog egyszer lelassulni, megállni, majd visszafordulni."

Épp ellenkezőleg: jelenleg minden okunk megvan ezt feltételezni, és a lassulás/visszafordulás forgatókönyv feltételezésére nincs semmi okunk. Ettől még megtörténhet, hogy lelassul, majd visszafordul, csak épp semmi nem utal erre, ellenben az ellenkezőjére meg az univerzumról megszerzett minden ismeretünk.

@6: Nem látom, hogy akárcsak utaltam volna olyanra, hogy törvény lenne a gyorsulva tágulás a jelenkori állapot miatt, sőt, konkrétan leírtam, hogy megtörténhet, hogy lelassul, majd visszafordul. Csupán jelenleg semmi nem utal arra, hogy ez fog történni.

De akkor kicsit konkrétabban: a világot megfigyeljük, a megfigyeléseket rendszerbe szedjük, azokból a matematika nyelvén modellt alkotunk, majd ezt a modellt bizonyos rendszerek állapotainak leírására használjuk, amit további megfigyelésekkel ellenőrzünk. Kb. így működik a fizika. Előfordul, hogy egy modell, bár azoknak a megfigyeléseknek a próbáját kiállja, amiket az adott korban képes megejteni az emberiség, de lehetnek olyan megfigyelések, amik ellent szeretnének mondani a modellünknek - csak éppen nem tudjuk megejteni őket. Így abszolút igazság, abszolút biztosan igaz modell nem létezik. Ezt tudjuk, értjük, felfogjuk. Viszont ez nem jelenti azt, hogy azt mondjuk a modelljeinkre, hogy "jajj, semmi okunk feltételezni, hogy helyes, mert biztos van valami, ami miatt pont az ellenkezője lesz igaz". Nem ismert hatásokat, jelenségeket nem feltételezgetünk, csak úgy kisujjból kirángatva. Amíg ezek a hatások, jelenségek nem ismertek, amíg semmi nem utal a létükre, addig annyit mondunk, hogy jelenlegi tudásunk alapján semmi nem mutat arra, hogy a modell rossz lenne. Előfordulhat, hogy az, de csak azért mert előfordulhat, nem fogjuk azt feltételezni.

Itt most a megfigyelések alatt az Ia szupernovákra, a vöröseltolódásra, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzásra stb stb kell gondolni, modell alatt pedig a lambda-CDM modellre. A lamvda-CDM modell leírja az univerzum tágulását az időben, a sötét energia viselkedését pont a lambda taggal bevéve a modellünkbe, ami egy térfogattal arányos tag, ami az univerzum tágulásában szerepet játszik - minél nagyobb az univerzum térfogata, vagy inkább egységnyi térfogat idővel minél több egységnyire duzzad, annál erősebb a _pozitív_ hozzájárulása az univerzum tágulására. Azaz az eddigi ismereteink alapján olyan modellt tudtunk összerakni, ami szerint az univerzum tágulása soha nem áll meg, ellenben egyre gyorsabb lesz. Tekintve, hogy a kozmológiai megfigyelések úgy működnek, hogy nem csak a jelent tudjuk vizsgálni, hanem a (nagyon) távoli múltat is, ezt a modellt nem csak a jelenkori állapot alapján, hanem az univerzum eddigi története - illetve annak lehetőségeinkhez mért megfigyelése - alapján tudtuk megalkotni. Itt tartunk most - minden másról meg lsd, amit a modellekről írtam. Igen _lehetséges_, hogy nem helyes ez a modell, de semmi jel nem utal arra, hogy mást feltételezzünk, mint amit megjósol. Ellenben minden megszerzett ismeretünk a jóslatát támasztja alá - hiszen ezekből az ismeretekből született.

Ma azt tudjuk feltételezni elfogadható valószínűséggel, ami a mai ismereteinkre alapul.

És azokban ma minden a folyamatosan gyorsuló tágulásról szól, semmi okát, lehetőségét nem látjuk annak, hogy ez megváltozna, lassulna, sőt vissza is fordulna.

Nem lehetetlen.

Nem kizárt.

De ha semmi előjele, se elméleti, sem empirikus jele nincs, mindenképpen kevésbé valószínű, mint az, aminek valódi jelét látjuk.