Létezik egyáltalán negyedik dimenzió? (geometria)

Tudom, hogy a 3. dimenzió létezést sem analógiával bizonyítjuk.

De akkor mivel is?

Nem létezik negyedik dimenzió. Ezt fizikailag cáfolnám:

Végy egy sima papírlapot, s két sarkát toldd egymásfelé. Ekkor a lap (amit azelőtt két dimenzióban lehetett értelmezni) összegyűrődik és már minimum 3 dimenzió kell az értelmezéséhez. Amiket látunk tárgyak az részecskékből állnak, amelyek valamilyen frekvenciájú rezgéssel (oda-vissza mozgással) rendelkeznek (ezt akár hőmérsékletnek is hívhatjuk). Ha elég nagy a hőmérséklet, akkor ahogy a víz hullámai kicsapódnak a 3. dimenzióba, úgy a testek részecskéinek is kellene csapódnia a 4. dimenzióba, ha van ilyen. Amit nekünk úgy kellene érzékelnünk, hogy a mi dimenziónkból elkezd fogyni a test részecskéi, elkezd halványodni. Akár láthatatlanná is válhatna, de semmi ilyet nem tapasztalunk. Demivel az ütközések következtében muszály lett volna, hogy valamennyi részecske kireppenjen egy általunk nem érzékelt dimenzióba így azt a konklúziót tudjuk levonni, hogy 4. dimenzió nem létezik.

Sőt, létezik egyáltalán olyan, hogy dimenzió? A kvantum-részecskék figyelembe veszik azt az állítólagos 3 egymásra merőleges egyenest, ami között pont 90 fok lenne? Miért lenne ennek az elrendezésnek kitüntetett szerepe? A részecskék azt csinálják, hogy ha vonzák egymáshoz, akkor gömbhéjas elrendezésben egymás felé közelednek. Hol van itt az a 3 dimenzió? Sehol, ilyen nincs. Energia mezők, részecskék vannak...

Véleményem szerint az csak a véletlen műve, hogy pont helyesek a 3 dimenzióval használt számolt eredmények. De például (ahogy én olvastam) a Merkúr pályája is "jobban kijön", ha nem 3 dimenziót, hanem 2.999... (nem tudom pontosan mennyi) dimenziót használunk.

Az M elmélet (és húrelmélet) szerint létezhet! Sőt 11 dimenziót is megengedhet.

[link]

Jó olvasást!

A kérdés miről szól: a geometriáról vagy a fizikáról?

Geometriában tetszőleges dimenziós terek léteznek. A fizikában az elméletek tízegynehány dimenziót feltételeznek, amelyek közül csak három makroszkopikus. A tér egy atomtöredéknél is laposabb ezekben a plusz dimenziókban.

A való világ megismeréséhez, az érzékelés megértéséhez, értelmezéséhez és összevetéshez mérünk. A méréshez mértékegységeket alakítunk ki. Összességében, a dolgok elrendezéséhez számolunk. A számolássorán egyre bonyolultabb összefüggésekhez jutunk, míg megértjük, hogy szabályokat vagyunk képesek értelmezni, felismerni.

A geometriában a háromdimenziós tér jelenségeiből kiindulva eljutunk a tetszőleges dimenziós térhez. Tesszük ezt azért, hogy jobban megértsük a világ összefüggéseit. Az n-dimenziós térhez absztrakció útján jutunk. Ettől teljesen más dolog, amikor egy felismert szabályt a való világra alkalmazunk. A való világra háromnál több dimenzióban gondolkodni értelmetlen, mert nincs mód, hogy a következő dimenziót érzékeljük. Ahogy egy kétdimenziós lény is mindent (a mi szempontunkból) síkbelinek lát, a 3. dimenzióból küldött jelet csak akkor érzékeli, ha megérkezett a saját dimenziójába, ekkor viszont nincs eszköze annak eldöntésére, hogy az ott keletkezett, vagy "kívülről jött".

Az emberek világa tehát három dimenziós, de az ember absztrakció segítségével tetszőleges dimenzióban képes dolgozni, ez pedig hozzásegíti a saját világa szabályainak jobb megismeréséhez. Negyedik valós dimenzió keresése értelmetlen, mert akár van, akár nincs, a mi számunkra nem létezik és elvileg sem fog soha létezni.

Dehogy nem létezhet 4-5- és akármennyi dimenzió-- a csillagászok már rájöttek és fel is osztották az univerzumot sok dimenzióra--na persze számgép programmal-

a természet viszont nem trükközik, mint a csillagászok