Hol van az univerzum határa? Van egyáltalán határa? És ha van, hogy néz az ki? (És még egy-két kérdés az űrrel kapcsolatban)

Az univerzum - a jelen ismereteink szerint - végtelen, ergo nincs határa.

Ez persze nem jelenti azt, hogy tényleg biztosan nincsen, de annyit mindenképp, hogy senki nem fog tudni válaszolni a kérdésedre, mivel nem áll az emberiség még olyan szinten, hogy erről bárki is bizonyosan tudjon nyilatkozni.

Nekem a 99-es fizikakönyvemben már benne volt, h van vége, ott ér véget a tér meg az idő.

Olyan ez az egész mint egy buborék, azon belül van idő meg tér, kívül meg ki tudja mi és a bubi folyamatosan tágul.

Még egy bibliai idézet is volt, h Isten egyszerre teremtette az időt meg a teret és a jelenlegi állás szerint ez így van.

Azt gondolom a Naprendszerünket a földünket az atomi szerkezeteket életeket látva, tapasztalva, hogy a természet ismétli önmagát a mikró formációktól a gigantikus formákig. Tehát ahogy egy vegyület atomi szerkezetből épül fel úgy lehetséges hogy ezt a formációt szerkesztést maga a z univerzumi lét formák is megvalósíthatják vagy is univerzumok vannak és sajátos energia csatornák kötik őket össze.

S ha egy olyan gigantikus anyagok összességén, mint a Földünk, energia szabadult fel és annak köszönhetően módusulni volt képes az anyag biológiai anyaggá, ugyan ezen törvényszerűségeknek köszönhetően sok ezer élet létezhet a mi kozmoszunkban, a mi univerzumunkban és bizony a létező más univerzumokban is.

A kérdés csupán az milyen élet minőségek keletkeztek és mekkorák milyen szellemi képességgel-- mert bizony nálunk az élet másodjára vált olyanná amilyen-- mi van ha máshol az első élet fejlődött fokozatosan intelligenssé-- akkor mi csak desszertté válhatunk a tányérjukon ha ide tévednének.

Ami a legizgalmasabb ebben a mindenség kockajátékában az hogy az élet akár csak az anyag nem pusztul el végérvényesen, csak felbomlik energia szabadul fel belőle és valahol újra építkezik anyaggá. Ez az élet sorsa is-- ma élő itt de több ezer év múltán csak energiaként valahol, egy másik élhetővé tehető bolygón újra teremti majd magát.

ezt nagyon jól megérezte az emberi faj, hogy a halála után felszabadul belőle az energia és visszatér az őt Teremtő Földi Energiához, azzal eggyé válva ismét egy Teremtő energiává lesz, amellyel önmagát fogja újra teremteni épp úgy ahogy a primitív anyag teszi sok milliárd éve amióta keletkezett az univerzumunk.

JA, és még valamit kérdeztél milyen lehet a határa az univerzumnak.

abból ítélve amiket felsoroltam, az univerzum közepe Fekete Energia tömörülés a határa pedig mágneses energiának plazma sztrádáiból" áll. De ilyen sztráda rajzolhatja körbe az összes galaxist. Amelyek a középső gigantikus Fekete Energia kisugárzott gravitációs hullámain száguldanak amelyek mindig nagyobbak és ez által növekszik az univerzumunk és távolodnak egymástól az égitestek, galaxisok.

Igaz a tudomány azt feltételezi hogy ez a tágulás az univerzumunk végét jelenti én viszont azt gondolom, csupán növekszik, mint egy gyermek mind addig amig részévé nem válik tökéletes formájával egy végtelen Tér univerzumok alkotta füzérének"

Többször volt már a kérdés és jó válaszok is születtek!

Vajon miért nem olvasol vissza?

Mamit meg ne olvasd, nagyon veszélyesek az írásai!

Egyet nem szabad elhinned, hogy az univerzumot Isten teremtette a semmiből!

A Semmiből csak semmi marad--Még Isten se keletkezhet semmiből.

az univerzum az a világűr, Isten pedig Földi alkotás.

"annyira nem tudunk semmit erről az egészről,amiben élünk'?

Én nem tudok sokat, mert ehhez több matek kellene.

Igazad van poiu, sok matek kell hozzá -illetve fizika elmélet. De azért azt is hidd el nekem, hogy régen is tudtak számolni az emberek Newton korától, és ismételten átírták a mindenség keletkezését. Pedig a matematikai számításuk mindig stimmelt""!

Csuda egy eszköze az elmének a matematika-- mivel azt lehet addig számolgatni változtatva közben, hogy a végén az egyenletünk stimmel-- csak az nem jelenti azt hogy igaz is.-- Miért? Mert a matematikát ellenőrizni csak technikával lehetséges-- viszont a kozmoszunk keletkezéséhez nem áll rendelkezésükre semmilyen technikai próba!

mondok egy példát. Amiről azt mondja a tudomány gravitációs erő meg potenciál, azt tulajdonképpen nem tudja pontosan mi is-- ezért mit tettek lefordították Tér-idő geometriába. Tehát felírják az Einstein-féle gravitációs geometriát, amivel csak BEHELYETTESÍTIK Newton-féle gravitációs egyenleteit. Vagy is úgy variálják hogy a végeredmény stimmeljen!

Az ember tulajdonképpen abban a tévedésben tetszeleg magának, hogy mindenség kezdeti állapotában levő sűrűséget csak ki kell számolni és kész. holott az univerzumunk anyagi részét tulajdonképpen zömmel, nem is látjuk. egyszerűen kijelenti", hogy a világegyetemünk tömegsűrűsége 2.10-29g.cm-3 stb.

A részecskefizika számos elmélettel rendelkezik, amely negatív nyomásokat s efféléket állított elő a világegyetemben, amiből energia termelés adódott. De ezek az elméletek meggyőződésem, nem megbízhatóak, bár több is van belőlük. De ugyan igy előfordulhat hogy egyszer kiderül hogy valamelyik még is igaz... csak az a kérdés mikor?

Gyanítom, hogy fiatal lehetsz, ha még a végtelen fogalmával birkózol. :) Gondolom felismered, hogy az ötlet hogy valahol egy "fal" van, téves - ez esetben a mindenség nem lenne végtelen, csak nagyon-nagyon hosszú. A "nagyon-nagyon-nagyon hosszú" és a "végtelen" pedig egyáltalán nem ugyanaz.

Ha lesz egy kis matematikai megalapozottságod, valószínűleg többé nem mennyiségekben (mint a hosszúság), hanem geometriai alakzatokban, és vonalakban, síkokban és terekben fogsz majd gondolkozni a dologról. Ez is messze lesz még a valóságtól, de már közelebb lesz.

Például biztosan hallottál már arról a magyarázatról, amivel a gravitációt szokták szemléltetni: hogy ha úgy képzeled el a 3dimenziós teret, mint egy két dimenziós sík (egy "gumilepedő"), a gravitáció úgy torzítja a teret, mint a lepedőbe besüppedő golyó, és a közeli tárgyak úgy zuhannak bele a gravitációs mezőbe, mint a golyó körül keletkező süppedésbe belecsúszó a lepedőn lévő többi tárgy.

A dimenziókról a leghíresebb könyv Edwin Abbott Abbott "Flatland" (Laposföld) című könyve. Több animációs film is feldolgozta (a neten angolul találhatsz részleteket - a legjobb 2007-es sajna fizetős). Laposföld egy sík történetét meséli el, ahol az élőlények is laposak (amint Stephen Hawkins rámutat: ez nehezen megvalósítható - 2 dimenzióban nem lehetnek olyan szervek mint pl. emésztőrendszer - egy tápcsatorna félbevágná 2 dimenziós hősünket). Abott hősei sokszögek, akiknek a társadalmi helyzete a szögeik számától függ. Egy nap egy GÖMB halad keresztül Laposföldön - vagyis ahogy a laposföldiek látják: először egy pont, majd egy egyre növő kö, ami töréshez vezet a magasabb dimenziókban hívők és az azt ellenzők között.

Hasonló témát dolgoz fel egyébként a magyar Mézga Aladár: Második dimenzió c. epizódja. :)

Ami a végtelent illeti: van egy híres gondolatkísérlet, amit nem tudom megállni hogy meg ne osszak. Segíthet, hogy meggyürkőzz a végtelen problémájával. :D David Hilbert matematikus találta ki, és itt található:

[link]

A lényege, hogy az egyik irányban végtelen dolgokhoz mindig hozzáadhatóak további (akár szintén végtelen) mennyiségek.

Mellesleg: az egy vagy több irányban végtelen dolgok megint csak izgalmas téma, de ebbe már nem merülnék bele. :D