Honnan tudjuk, hogy a távoli kettőscsillagok gravitációsan mozognak egymás körül, nem pedig elektrosztatikusan?

"Milyen megfigyelésről beszélsz? Én egy megfigyelést se ismerek, ami bizonyítaná, hogy a csillagnak van tömege. "

És akkor a bolygók csak úgy unalomból meg szórakozásból kerülgetik a Napot, igaz?

> nem látom bizonyítottnak, hogy a földi mechanika és az égi mechanika ugyanabból fakadna

Ez a nullhipotézis. Tegyük fel, hogy életedben nem láttál még varjút. Aztán látsz három, majd újabb öt varjút és mindegyik fekete, akkor a legészszerűbb azt feltételezned, hogy a varjak feketék. Minden más az, ami bizonyításra szorul. És igen, vannak varjak, amik nem feketék, pl. albínók, de ehhez fel kell mutatni egy fehér varjút. Bizonyíték hiányában meg bármi és annak az ellenkezője is feltételezhető, ez nem nyújt ismeretet a világunkról.

A fizika egyik ilyen alapvetése, hogy a fizika törvényei térben és időben azonosak. Bízunk abban, hogy ha a fizikai kísérleti labor egy másik városba költözik, akkor ott is ugyanazokat a fizikai összefüggéseket fogjuk találni. Minden eddigi közvetlen megfigyelésünk csak erősíti ezt az alapvetést. Minden közvetett megfigyelésünk is ellentmondásmentes, ha a fizikai modelljeink összhangban vannak a megfigyeléseinkkel, akkor megint csak okunk van elfogadni ezen alapvetés igaz voltát. Az, hogy a Földön mások lennének a fizikai törvények, az egy rendkívüli, különleges állítás, ami rendkívüli és különleges bizonyítékokat kíván.

> És honnan tudjuk, hogy a csillagoknak van tömegük?

Tegyük fel, hogy nincs tömegük (ami újabb rendkívüli állítás lenne, ami újabb rendkívüli bizonyítékot kíván). Akkor milyen kölcsönhatás tartja egyben a hipotetikus kettőscsillagod csillagait? Ha nincs tömegük, akkor nincs gravitációs vonzás. Az azonos töltésű részecskéi meg taszítanák egymást.

> Nem kell kb. semekkora ellenerő. Egy töltött fémgömb se repül szét a töltések miatt. Egy csillagban még jóval kisebb töltéssűrűség is elég, mint pl. egy Van de Graaff-generátorban.

Két töltés között az erőhatás nem a töltéssűrűségtől függ. Ahogyan egy bolygó felszínén a gravitációs erő nagysága sem a bolygó sűrűségétől függ, a Hold sűrűsége a Földnek a 60,6%-a a gravitációs erő meg csak a a 16,5%-a. Kétszer akkora gömb esetén a térfogat nyolcszoros, így azonos (térfogati) töltéssűrűség esetén a töltés is nyolcszoros, a töltéseknek meg a többi töltéstől való átlagos távolsága meg csak kétszeres, így a taszítóerő csak negyed akkora. Összességében az azonos töltéssűrűségű gömbnél a taszítóerő a gömb sugarával egyenesen arányos.

> Egy csillagban még jóval kisebb töltéssűrűség is elég

Egészen pontosan mekkora töltéssűrűség elég? Kiszámoltad?

> Milyen megfigyelésről beszélsz?

Bármilyen megfigyelésről. A fizika az a tudomány, ami a világ jelenségei között tár fel összefüggéseket. A fizika kiindulópontja, hogy az összefüggéseket a világ jelenségeinek megismeréséből, mérésekből következtetjük ki. Ha nem tudsz konkrét mérésekből kiszámolt ellentmondásmentes modellt letenni az asztalra, addig csak fantáziáról, sci-firől, de a legnagyobb jóindulattal is csak hipotézisről beszélhetünk.

Oké, neked van egy hipotézised, hogy a kettős csillagok rendszerit nem a gravitációs erő, hanem az elektromos vonzás tartja egyben. Remek, akkor most ebből a hipotézisből kérdést kell faragni. Találj egy olyan pontot, ahol a gravitációs vonzásnak és az elektromos vonzásnak más következményei kellene, hogy legyenek, aztán a két modellt vesd össze a tényleges megfigyelésekkel, mérésekkel. Ez így tudomány. Az meg nem, hogy hasraütéssel kitalálunk valamit, mondjuk kitalálom, hogy a mozgási energia nem a sebesség négyzetétől függ, hanem a mozgó tárgy színétől. Egy sci-fi ötletnek ez még jó lehet, esetleg még hipotézisnek is, csak éppen ahhoz, hogy bárki is komolyan vegyen, nekem le kellene tennem egy megfigyelésekre, mérési eredményekre alapozott ellentmondásmentes modellt az asztalra.

> Attól, hogy valamilyen anyagból állnak, még nem feltétlenül van tömegük.

Tehát a kvantumfizikai összefüggések is megkérdőjelezésre kerültek. Hogy milyen anyagból áll egy csillag, az kiderül a színképéből. A különböző elemek tömegét is ismerjük. De ezek szerint ezt is rosszul tudjuk…

Az a gond, hogy felvetsz valamit. Eddig rendben. Aztán bármi, ami ellentmondásossá teszed a felvetésedet, azt is megkérdőjelezed és bizonyítatlannak minősíted. Oké, de akkor tessék most már prezentálni egy képleteket is tartalmazó ellentmondásmentes modellel előállni, mert nagyon kíváncsiak lennén a te alternatív fizikádra.

--> Attól, hogy valamilyen anyagból állnak, még nem feltétlenül van tömegük.

Ha a Földön van ezeknek az anyagoknak ismert tömegük, akkor ha ugyanaz az anyag van a Napban, akkor annak ott miért ne lenne tömege?

-->a kétrés kísérlet sokkal jobban magyarázható lenne a nemlétező elektronokkal.

Ezt kifejted légyszi, érdekelne.

#25: "Ha a Földön van ezeknek az anyagoknak ismert tömegük, akkor ha ugyanaz az anyag van a Napban, akkor annak ott miért ne lenne tömege?"

Súlyuk sincs a tárgyaknak az űrben, miért pont tömegük lenne?

Nem teljesen valid állítás, hogy nincs súlyuk az űrben a tárgyaknak. A súly a gravitációs kölcsönhatásból származó erő. Ha van a közelben egy bolygó, akkor van súlya egy adott tárgynak, viszont ha mindentől messze van, akkor tényleg nincs.

Na már most a tömeg egy anyagi tulajdonság, ami nem függ a közegtől, azaz az űrben ugyanakkora, mint a Földön.

Különben ha nem lenne tömege egy testnek az űrben akkor Newton II alapján végtelen kicsi erő hatására végtelen nagy sebességre gyorsulna fel végtelen kis idő alatt, ami nyilván hülyeség. Meg ahogy rakéták esetében is látjuk, nem is igaz.

"A proton töltése pl. állandó, de a nehézségi gyorsulás változó. Ennek egyetlen oka van, hogy abban a néhány fényperc sugarú körben, ahol az emberek mérni tudtak, ez volt tapasztalható."

Nem. Nem azért.

A proton töltése azért állandó mert minden kicseszett proton halál ugyanakkora és ugyanolyan.

A nehézségi gyorsulás pedig a gravitáció függvénye ami a tömeggel és a távolsággal van kapcsolatban.