Hogy tudnék nem hinni Istenben, hanem csak a tudományban?

Ha valaki ingadozik a hit és a tudás között, arra van egy viszonylag egyszerű megoldás:

1: El kell fogadni a tudás eredményei. Mindet. A tudásnak abszolút előnye van a hittel szemben.

2: Viszont a tudás nem válaszol mindenre. Az életben vannak olyan területek, ahol nem, vagy csak korlátozottan képes megoldásokat adni. Itt jön szóba a hit, ami nagyon meg tudja könnyíteni az életet.

Tipikusan ilyen terület bármiféle cél, ahol a tudás max. valószínűségeket adhat, vagy leírhatja, hogy idáig mi történt.

3: Természetesen a tudás bővülésével ezt időnként felül kell vizsgálni (ez a legnehezebb része, de egy ember életében azért nem bővül annyira gyorsan a tudás).

Tágult a látóköröd...

Ez egyáltalán nem rossz.

Vannak kérdések, amelyekre a tudomány nem tud választ adni, mert egész egyszerűen kívül esnek az érvényességén. És ezekre a legjobb reakció nem feltétlenül a kategorikus tagadás - és éppen ez az ateizmus legnagyobb hibája.

Tudod, az ateizmus nem tagad semmit.

Nem hisz az istenekben, azt' ennyi.

Te még mindig az 'antiteizmusról' beszélsz.

Ateizmus kétféle van:

- agnosztikus ateizmus,

- gnosztikus ateizmus.

Megjegyzem, teizmus is két fajta van, ugyanezek.

Jó lenne, ha végre felfognád ezeket, és nem erőltetnéd a saját - téves - elképzelésed.

Kérdező!

11. - Amit nem tudsz összeegyeztetni a tudományos megközelítéssel, az nem Isten, hanem a Te Isten Képed.

20 - Ha nem tudod mi Isten, de tudod, hogy van értelme valamilyen tudomány által nem megfogott módon, miért érzed úgy, hogy nem összeegyeztethető?

Isten nem definiálható, mert alapvető jellemzője az, hogy mindenhez köze van. Ha végesíted (definiálod) akkor leegyszerűsíted, azaz fő jellemzőjétől fosztod meg. Ez végtelenül nagy pontatlanságot jelent a "definicióban". Ennek nincs értelme, hisz a definiálás célja a fogalom kezelhetősége a párbeszédben (eredményre vezető eszmecsere) a konszenzus édekében. A konszenzus teszi lehetővé a "hasznosítást". A tudományos eredmények vonzereje (és érv a tudományos világszemlélet mellett) a megbízható hasznosíthatóság.

Az összeegyeztethetőséget az az érzésem tudományos kritériumok mentén keresed. A tudományos módszer lényege a megismételhetőség ami az objektivitással és empirizmussal függ össze.

Az emberi létünk azonban akárhogy is erőlködünk szubjektív.

Akkor is ha "objektív" kísérletekkel meggyőzzük magunkat, hogy szubjektív élményeink is visszavezethetők materiálisan magyarázható (pl. biokémiai) élettani folyamatokra.

A személyiségünk és ettől elválaszthatatnal személyes (belső és külső) élményeinket, (észlelésünket és gondolkodásunkat) is szemlélhetjük komplexusok komplexusának.

Komplexus alatt a testi élettani folyamatok (pl: emésztés, bélrendszer, izotónus, hormonok, idegrendszer) és külső tényezők kusza egymásra hatását értem, melyek testi és idegrendszeri emlékezetünkben (pl. alkalmazkodás) rögzülnek. Ezek már magzati korunkból alakítják "személyiségünket"

Szóval, ha mindezek tudatában vagyunk, élethelyzetekre adott válaszaink akkor is szubjetkívek és megmagyarázhatatlanok maradnak nem csak külső szemlékő számára, de magunak is. Uralmunk sincs felettük...

... hacsak nem fejlesztjük tudatosságunkat pl. ősi trandszcendes alapokon nyugvó filozóiák gyakorlati tanácsai alapján kitartó szorgalommal.

"Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy semmilyen empirikus bizonyíték nincs erre, kétlem, hogy bárki “látta” volna Istent, az élet sokszor kegyetlen, rideg és mechanikus. Simán lehetséges, hogy semmi értelme, csak véletlenek sorozata, abiogenezis és random mutáció/variáció, élményeink pedig csupán neuronok céltalan elektrokémiai működése.

Egyszóval a bizonytalanság kedvetlenít el. Megvan bennem a hajlam a hitte, de nem akarom egyszerűen becsapni magam, belelovalni magam egy mesevilágba, ami nem létezik. Mert őszintén szólva nem tudjuk az igazságnak az egy százalékát sem."

Szerintem a látszolagos ellentmondás nem kell, hogy elkeserítsen.

A tudomány objektív materiális magyarázatai ugyanis nem adnak megoldást a szubjektíven megélt gondokra. Kezdve a lét értelmények kérdésével. A vallási vagy hasonló "misztikus" transzcendens filozófiák viszont eligazítanak saját szubjektív kérdéseid közt. Napi gyakorlati válaszokat adnak, ha éled és gyakorlod valamely tanítás szerint ezeket. Ed mindig kell idő az elmélyedéshez, és azzal arányosan szünnek majd a kérdések. Csak azt kell felismerni és elfogadni, hogy a "közérzeted" személyes koplexusaid eredménye. A komplexusokban persze van helye a tudomány objektív eredményeinek, de a pszichológia tudománya továbbra sem objektív.. márpedig inkább az illetékes napi közérzeted, világlátási kételyeid terén mint objektív fizikai vagy kémiai összefüggések.