Hogy tudnék nem hinni Istenben, hanem csak a tudományban?

Ja, nem vagyok semmilyen vallás követője.

Köszönöm. Olvastam, hogy a hit evolúciós előny lehetett egykoron, így kedvezett neki a természetes szelekció, lehet ez az oka.

Ezek személyes élmények/dolgok, amiket úgy sem hinne el senki, tehát nem szívesen osztanám itt meg őket. Ezért fordult meg a fejemben, hogy neurózis/pszichózis áll a jelenség mögött.

Így van, tanári képzésen veszek részt. A tapasztalataim nem víziók, illetve hallucinációk, hanem bizonyos meditációs gyakorlatok eredménye, amolyan barangolás a tudatomban, és az emberi lélek rejtelmeiben. Nem tagadom a lehetőségét, hogy ezek az élmények csupán agyműködés mechanikus eredményei, viszont az is tagadhatatlan, hogy elég intenzív érzelmeket váltottak ki belőlem a szubjektivitás megélésének kérdéseit illetően, és megváltozott a gondolkodásom. Azért kezdtem ilyen gyakorlatokat végezni, mert dühkezelési problémáim voltak, és a sportot és meditációt választottam megoldásul. Igen, egyeznek a tapasztalataim némely keleti filozófiai tanaival, ha az nevezhető misztikának. Isten alatt meg fogalmam sincs mire gondolok. Nem egy öregemberre a felhőkön, nem egy biológiai lényre. Egyszerűen nem tudom, “valami nagyobbra”. Az a problémám, hogy ez ellentmond annak a naturalisztikus életszemléletnek, amelyet egész életemben alapkövét képezték a világnézetemnek. Nem nézek le senkit sem akit hisz. De nem akarom átverni magam, és nem létező dolgokról képzelegni, ugyanis semmi bizonyítékom nincs ilyen dolgok létezésére.