Ha egy fényforrást (azért írom így, mert mind a négy, otthon alkalmazott típusra kíváncsi lennék) felkapcsolnánk, úgyfelejtenénk, és el is felejtkeznénk róla, akkor világítana 20-30-40 évig, vagy kiégne a szokásos élettartama végén?

"Ennyi szövegből nem esett le, hogy évek óta figyelem a problémakört?"

Az nem jelenti, hogy a gyártástechnológiát és költségeit is ismered.

"Egy nem kiégő LED-körte komplexitása és anyagigénye mennyivel nagyobb egy kiégőnél?"

Gondolom nem sokkal.

Viszont a gyártási precizitás, tisztaság, technológiai idők betartása, gyártásközi kontrollok, végellenőrzés, selejtezési limit beállítása mind-mind jelentős költségtényezők.

Ahogy a gyártási mennyiség is, mint többször céloztam rá.

A chipgyártás megengedheti magának, hogy a gyorsaság érdekében és az olcsóság fenntartásával a gyártási minőség nincs túlélezve és a sorvégi teszten 30-40% kukába menjen.

Nem minden terméknél lehet így csinálni.

"Mivel a "mezei parasztok" még normálisan megcsinált CFL-eket sem láttak az elmúlt 30 évben"

Mire jó lett volna, elavult a búsba, nem is beszélve a gyártási károsanyag-szintről. Nem csoda, hogy nem lett agyonfejlesztve.

Gyorsabban került piacra amúgy is, minthogy elég jó lett volna.

"a 800 órára belőtt 100W-os izzókat is EU rendelettel kellett kivonni a forgalomból"

A fogyasztás miatt.

A pörgő villanyóra nem izgatta a népet. Megszokták.

"lazán bevette a "hülye parasztja" hogy a LED is éppen úgy kiéghet, mint az izzólámpa!"

A felhasználónak mindegy, hogy "kiégéssel" vagy egyéb módon romlik el, a műszaki háttere lényegtelen neki, jogosan, jó esetben az élettartamot nézi, általában meg csak az árat.

"a különbség csak annyi, hogy most a villanyszámlán megtakarított összeget a világítótestek cseréje viszi el"

Ez igaz és egyben magasabb elektronikai hulladékot okoz, mint a tégla egyszerűségű izzó.

Szóval tényleg határt kell szabni az alja fos minőség beáramlásának. Mert ha jöhet, megveszik. A kereskedelemnek ezt megállítani nem érdeke, arra kell hatni felsőbb erővel. Említettem az élettartam-arányos kötelező garancia bevezetését, mint lehetséges módszert.

Wadmalac, alapból nem vágod a témát!

Írod:

"A chipgyártás megengedheti magának, hogy a gyorsaság érdekében és az olcsóság fenntartásával a gyártási minőség nincs túlélezve és a sorvégi teszten 30-40% kukába menjen."

- Ezt Morita Akio "Made in Japan" című könyvében olvastad a korabeli tranzisztoroknál? Nézz utána, hogy az egyszerű csipeket milyen minőségben állítják elő! Ott nem lehet semmilyen számottevő selejt, mert különben a jónak tesztelt csipek is megbízhatatlanok lennének. De mint már megírtam, a szándékosan alkalmatlan tokozás használata okozza a problémát. Semmilyen elektronikai szakember nem lehet olyan hülye, hogy ne értse meg azonnal, hogy miért alkalmatlan az aktuálisan legelterjedtebb tokozás. Egyértelműen az erősen korlátolt élettartam elérése a cél - ez minden műszaki gondolkodású embernek világos kell hogy legyen amint alapszinten tájékozódik a témában.

"Mire jó lett volna (a CFL), elavult a búsba, nem is beszélve a gyártási károsanyag-szintről. Nem csoda, hogy nem lett agyonfejlesztve.

Gyorsabban került piacra amúgy is, minthogy elég jó lett volna."

- Attól, hogy valaki nem érti CFL technikai alapjait, az még nem azt jelenti, hogy más is így van ezzel. A primitív mechano-elektromos gyújtókkal 16000+ óra élettartamot elérő csövek már ki voltak találva a 80-as években, az egyetlen innováció a jobb minőségű fényporokban és az ebből kihozható méretcsökkentésben rejlett.

Nem volt mit "fejleszteni", mert a problémakört már tökéletesen kikutatták a 80-as évekre. Csak szándék kérdése volt, hogy 30000+ óra élettartamra gyártsanak csöveket.

Hallottál már a 2000-es évek elejétől elérhető IR2166-os integrált áramkörről? Ez fillérekért magába foglalja 3 komoly IC funkcióját: egy PFC vezérlőt, egy rezonáns-táp meghajtót és egy folyamatvezérlő kontrollert. Ezzel az IC-vel olcsón olyan tápegység építhető (akár 15W-os egységektől), mely a legmezeibb fénycsőből is kihozza a több tízezer órás élettartamot. Egyszerűen a cső ideális üzemi körülményeket kap, nincs elektródaporlás gyújtáskor, lehet környezeti hőmérséklet és fényáram függvényében automatikusan kompenzálni a munkaáramot és az elektromos szolgáltató is szereti a PFC-s cuccokat. (Csak invesztíciós szerelvényekben találkozni ilyesmivel - pl. hipermarketek világítása.)

A CFL-ek nemhogy "korán", hanem megkésve kerültek a piacra és maximálisan lerontott minőségben - a száraz tények ezt mutatják. Érdekes ugye, hogy a LCD panelek hidegkatódos CFL háttérvilágításai lazán lehúztak 5-10 éveket az éjjel-nappal bekapcsolt ipari számítógépeken meg biztonsági monitorokban? Egyszerűen oda nem elromló típusokat rendelt a gyártó!

Nincs energiám a többi fantáziálásodat méltatni Wadmalac, mert a problémakört kb. 20 éve figyelem és abszolút tisztában vagyok a technikailag könnyen hozható jó és gazdaságos dolgok - és a marketing-bullshitek közötti különbséggel.

Konzekvencia:

Már a jól megcsinált CFL-ek is tökéletesen megoldották volna az összes épületvilágítási problémát. A mostanság árult kiégő turhaledeknek esélye se lenne egy 2000-es évekbeli minőségi CFL lámpával szemben, mely éppoly energiatakarékos, messze megbízhatóbb, magasan jobb színvisszaadású és 100%-osan reciklálható - tehát "környezetbarát" - az 50000+ órás élettartam leszolgálása után.

"Nézz utána, hogy az egyszerű csipeket milyen minőségben állítják elő! Ott nem lehet semmilyen számottevő selejt, mert különben a jónak tesztelt csipek is megbízhatatlanok lennének."

A mostani pár nanométeres gyártás nem teszi lehetővé a gyártási precizitás növelését. A sorvégi durván meghajtott teszten ami meghal, az rossz, ami nem, az megy eladásra. És igen magas a kihullás, ahogy írtam is.

Egy lapkagyártó "korongon" egyszerre van gyártva 40-60 chip, annak harmada-negyede ki fog esni a végén.

És a tokozásig még el sem jutottunk.

"Attól, hogy valaki nem érti CFL technikai alapjait, az még nem azt jelenti, hogy más is így van ezzel."

Attól, hogy valaki érti a technika alapjait, nem fogja ismerni a tömeges gyártástechnológia tervezését.

"A primitív mechano-elektromos gyújtókkal 16000+ óra élettartamot elérő csövek már ki voltak találva a 80-as években"

Az, hogy ki volt találva, nem jelenti, hogy a technika csípőből gazdaságosan tömeggyártható.

"az egyetlen innováció a jobb minőségű fényporokban és az ebből kihozható méretcsökkentésben rejlett."

Tényleg vázlatos fogalmaid vannak a gyártástechnológiákról.

Ott kell a legtöbb fejlesztés a gazdaságos termékgyártáshoz.

"Csak invesztíciós szerelvényekben találkozni ilyesmivel - pl. hipermarketek világítása"

És vajon miért?

Mert azt el lehet adni rohadt drágán és a "filléres elektronikához" tartozó új gyártástechnológiai beruházás megtérül.

"Nincs energiám a többi fantáziálásodat méltatni Wadmalac"

Nincs energiám a gyártással kapcsolatos naiv elképzeléseidet tuningolni.

Hiába ismeret a termék elvi működését, ha fogalmad sincs a tömeggyártásba helyezésről, annak nehézségeiről és költségeiről.

"abszolút tisztában vagyok a technikailag könnyen hozható jó és gazdaságos dolgok - és a marketing-bullshitek közötti különbséggel."

De abszolút nem vagy tisztában a gyártásváltoztatás költségeivel, ami a legfontosabb tényező.

Azt lehet megcsinálni, amit a vevővel ki lehet fizettetni.

Marha sok forradalmian új, jobb, gazdaságosabb, ilyen-olyan szempontból elvben nagyságrendekkel minőségibb termék fejlesztése, komplett cégek haltak bele ebbe a hibába, hogy a végén a termék eladhatatlanul drága lett. Esetlegesen már az első széria eladása előtt.

Simán csak annyira lett drágább a réginél, hogy pont gazdaságtalanra verte az eladható darabszámot.

Persze aztán lehet ezekre építeni a legendát, hogy kinyírta a lobbi.

Wadmalac, ez a legutolsó ömlengésed bizonyítja, hogy képtelen vagy a legelemibb logikus következtetések levonására és a gyártástechnológiákról halványlila gőzöd sincs. Csak külön más hozzászóló komoly és tárgyilagos kérésére vagyok hajlandó érvekkel és tényekkel bizonyítani, hogy mekkora sületlenségeket írtál a 23-as (és többi) hozzászólásodban. Na jó, legyen azért a miheztartás végett itt néhány szemléletes példa:

1. Már ott ****** csinálsz magadból hogy kevered a LED csipek gyártását a high-tech számítógépprocesszorokéval. Teljesen más szubsztrát, más rétegképzési eljárások - és a lapkakénti csipszám...

2. A CFL gyártástechnológiailag low tech eszköznek számít. Ez azt jelenti, hogy miután megvannak a több évtizedes intézményes kutatás eredményei, onnantól már csak elhatározás kérdése kiváló minőségben gyártani azt. A minőségi és selejt cucc gyártásköltségei közt nincs számottevő gyártási költség. Legrosszabb esetben is csak 2-3-as szorzóval kell számolni (átmenetileg), de ez se a gyártósori költségeket jelenti, hanem azt hogy nem irtom ki a gyártósor mellől a mérnöki meg PhD kategóriás embereket, pihent agyú alkalmazottakat tartok ki a cégben a gyártáskultúra fenntartására és fejlesztésére. Tehát nem curva-laboránsnőkkel és hokijátékos-mérnökökkel káderezek.

3. Írtam: "az egyetlen innováció a jobb minőségű fényporokban és az ebből kihozható méretcsökkentésben rejlett."

- erre Wadmalac válasza:

"Tényleg vázlatos fogalmaid vannak a gyártástechnológiákról. Ott kell a legtöbb fejlesztés a gazdaságos termékgyártáshoz."

Nos ezzel kedves Wadmalac végleg lábon lőtted magad és jót mulat majd a gyerekes fantáziálásaidon internet értelmesebbik fele! Egy gépészmérnöktől ennél kicsit többet vártam. (Sajna a sok internetezés szétcseszi a legértelmesebb agyakat is.)

Mert bárki számára könnyen belátható nagybetűs IGAZSÁG az, hogy éppen a klasszikus 120-160 centis (és még hosszabbak is vannak a szolikban), 40 mm átmérőjű, cca. 0,6 mm falvastagságú csövek gyártása az üvegtechnikai sorozatgyártás bravúrjának számított anno!

És azokon a gépsorokon nem voltak Siemens PLC-k, arduinók (egy mezei időzítő vagy termosztát helyettesítésére :-D), on line gyártósori kontroll Dél-Kóreába, meg egyéb vadbaromságok. Az üvegcsöveket nem minden beszállító tudta hozni a kívánt minőségben, ezért a fényporbeégető szalag-kemencéket egyben csőkiegyenesítésre is felszerelték. A csőhossz egy szabó vonalzójánál kisebb mérettűréssel volt betartva! Mindehhez képest a duplaspirál kompakt csövek is csak szánalmasan olcsó, triviálisan egyszerű feladatnak számítanak műszaki szempontból! (Nem kell gépsor, manufakturálisan is könnyen lehet gyártani egyszerű célszerszámozással - mint ahogy a kínaiak gyártották is a no-name példányokat.)

-----

De visszatérvén az alapproblémához, zárszóként a legnagyobb komolysággal kijelentem:

Aki a 100 bekapcsolásra és kétezer üzemórára kinyiffanó CFL-eket és legfőképpen a KIÉGŐ LED-eket nem egy aljas nép-, Földanya-, Emberi civilizáció-, stb. ellenségek mocskos összeesküvésének tekinti, az egy szánalmas, manipulált szellemű, birkamentalitású, önálló vélemény alkotására és kritikus gondolkodásra képtelen, kulturálisan knockoutolt személy!

Hibaigazító és még egy ütős társadalomelméleti érv:

A kettes pont alatt elírás van.

"A minőségi és selejt cucc gyártásköltségei közt nincs számottevő gyártási költség." helyett helyesen:

"A minőségi és selejt cucc gyártásköltségei közt nincs számottevő különbség."

Azon is érdemes elgondolkodni hogy ide s tova 10 éve az útszéli csórók is okos-mobilokkal szaladgálnak, melyekbe real-time HD videó kompresszióra alkalmas processzor van (más szóval Kaszparovot is kenterben veri sakkjátékban), de a LED-körtékben kiégnek a LED-ek!

Tehát ha valakik azt akarják, hogy még Orwell bácsi fantáziáját (tisztánlátását) is túlszárnyaló képességű kém-elektronikát hordjon magánál a pórnép - akkor az úgy is lesz!

De az alapból örökéletű LED-ek csak úgy kiégnek és "konteós idióta" az akinek ez nem tűnik természetesnek. Ennél szemléletesebb érvelés szerintem már nem lehetséges.

"Már ott ****** csinálsz magadból hogy kevered a LED csipek gyártását a high-tech számítógépprocesszorokéval."

Nem kevertem.

Példát hoztam a nagyon magas selejtszázalékú, mégis gazdaságos minőség-gyártásra. Még csak hasonlóságot sem tettem közé.

Tehát simán nem mondasz igazat.

"a klasszikus 120-160 centis (és még hosszabbak is vannak a szolikban), 40 mm átmérőjű, cca. 0,6 mm falvastagságú csövek gyártása az üvegtechnikai sorozatgyártás bravúrjának számított anno!"

És az ilyen kivitelű, mai olcsó kompakt csövek sorozatban azon romlanak el, hogy a tövénél elpattan az üvegcső és lőttek a gáztérnek.

Mert olcsóbb így gyártani, mert gyorsabb. Hogy a a csőkialakítás vagy a hűlés idejének, sebességének a túlgyorsítása az ok, nem tudom.

De láthatóan a termelékenység túltolása a hibaok, az ár leverésének érdekében.

Hol és mit cáfol ez abból, amit írtam?

"Aki a 100 bekapcsolásra és kétezer üzemórára kinyiffanó CFL-eket és legfőképpen a KIÉGŐ LED-eket nem egy aljas nép-, Földanya-, Emberi civilizáció-, stb. ellenségek mocskos összeesküvésének tekinti.."

Én nem tekintem annak.

Én a 100 bekapcsolásra és kétezer üzemórára kinyiffanó CFL-eket és legfőképpen a KIÉGŐ LED-eket egy aljas nép-, Földanya-, Emberi civilizáció-, stb. elleni profitorientált ocsmány trehányságnak tartom. Nem szabadna ilyennek a gyártósortól háztartásig jutnia.

Nincs szükség semmiféle összeesküvésre.

Csak gátlástalan piaci versenyre, amit a vevők igénytelensége is lehetővé tesz.

Sajnos a gazdaságot világszinten, mennyisége miatt sokkal inkább mozgatja a tömegnyi olcsó fos, mint a jóval kevesebb drágább minőségi gyártás.

Az átlag vevő nem látja be, hogy nem ez lenne az érdeke, másnak meg nem is érdeke, hogy ez változzon.

"És az ilyen kivitelű, mai olcsó kompakt csövek sorozatban azon romlanak el, hogy a tövénél elpattan az üvegcső és lőttek a gáztérnek."

- ez egyszerűen nem igaz. (Csak a tudománykategóriában #1 próbál okosnak tűnni - de ezt kár neki elmagyarázni, mindenkinek van valami emberi gyengesége.) Ilyesmi csak néha fordul elő. Igaz, olyankor egy kamionnyi is megtelhet egy hibás szériával, de az üveg spontán elrepedése nem jellemző mit fő hibaok. (Persze nem vitatom, hogy valaki lehetett olyan szerencsés és vett ilyesmit egy kartonnal - vagy a felesége "ráfogta a nyuszira".)

Az első számú meghibásodási ok a filléres PTC-k kihagyása (ezért döglik a cső 100 bekapcsolás után, sokszor forgalmaztak ilyen szériákat az Oszran és Fillipsz márkák is), a második pedig a pufferkondenzátorok alkalmatlansága.

Amilyen kondival összerakta az első laboratóriumi példányt egy lelkes mérnök, olyannal tolták a bizniszt a nagykapitalisták 30+ évig - micsoda innovatív iparág! (Persze az ólom tetraetillel sem volt másképp az autóiparban.) Még nagyvárosi gyűjtőkosarakból lehet kukázni néhány száz darabot a fentebbi tények igazolására. Szintén érdemes belenézni egy elektrolitkondenzátor-katalógusba, meg lehet csodálni a hőmérséklet/élettartam diagramokat.

De semmi baj, mert most már minden idelátogató ember megvilágosulhat! Irány a hipermarketes gyűjtőedény - siessetek, mert elkapkodja a többi gyakoris - és a 14-es válaszban leírt módszerrel értelmet szerezhetünk a hosszú téli estéknek. A karácsonyfa alá most már minden szorgalmas embernek juthat egy kosárnyi reciklált LED-körte.

Kellemes ünnepeket!

"az üveg spontán elrepedése nem jellemző mit fő hibaok"

A kilencvenes évektől, a magyar piaci megjelenéstől kezdve vannak a lakásunkban kompakt fénycsövek.

Azóta CSAK ilyen fénycső-repedéses elromlott lámpánk volt.

Pedig egyes darabok közt vásárlásban évtizednyi különbség volt.

Hozzátenném, ez még mind a régi, külső félkilós tápos, bepattintós foglalatú égős verzió. Az újabban ugyebár mindezt a hagyományos Edison-foglalatba integrálva tartalmazzák, huszaddakkora helyen és töredéksúlyban (ennyit arról, hogy semmi fejlesztés nem történt).

Egyetlen helyen van normál izzó foglalatos kompakt lámpánk a lakásban, ahol anno nem váltottunk. Az is saccperkábé két évet megy, mire megdöglik.

Ami REÁLIS élettartam. És írom is, hogy miért.

Tegyük fel, hogy egy cég a megfelelő technikával (ami valóban megvalósítható, plusz beruházással a gyártásba) megcsinálja a tíz évig égő kompakt vagy ledes lámpákat.

Természetesen az egész világnak kelleni fog.

Szóval ahhoz, hogy ennyit gyártsanak, felhúznak mondjuk 200 gyárat világszerte, ami olyan két év alatt ellátja a globális igényt.

200 gyár gyáranként pár száz, összesen mondjuk húsz-harmincezer munkahellyel.

Nos. Két év alatt telítik a piacot és onnantól csak a "balesetben" meghaló és az új épületek stb. világítására kell gyártani. A kezdeti éves gyártási mennyiség tizede sem fog kelleni.

Vagyis, kétszáz gyárból be lehet zárni 190-et. Kirúgni 27 ezer dolgozót.

Hát ki az a hülye, aki felhúz 200 gyárat arra, hogy bezárja két év múlva a 90%-át?

B verzió. Alapból csak 10 gyárat csinál. Az marhára nem tudja ellátni a világot kettő, csak húsz év alatt, addigra pusztulnak is majd az első szériások, kell folyamatos gyártás, minden faca.

Az? Nem az. Mert a kereslethez képest iszonyatosan kevés lesz a kínálat. Ami miatt VAGYONBA fog kerülni darabja, jó tíz-húsz évig, folyamatosan csökkenve, de eleinte átlagembernek megfizethetetlenül, de legalábbis irreális kiadásnak fogja tartani.

És láss csodát, pont ez van MA.

Kicsi, exkluzív gyártók produkálnak ilyeneket, egy-egy égő 100-300 dollár.

Túlárazva? Nem. Nem csak a kicsi kínálat miatt felvert az ár, hanem a kicsi gyártási mennyiség miatt is, a beruházás visszatérülése kevés darabon oszlik el.

Ha egy ilyen, mondjuk ezresbe kerülő égő elmegy két évet, az teljesen jó.

Életben tudja tartani a gyártást, a kereskedelmet.

Amit ma el kell érni, az az, hogy ENNYIT biztonsággal menjen is el.

Vagyis két év gar.

Kétszer ennyibe kerülőre 5 év gar.

Tízszer ennyibe kerülőre mehet a 10 év gar.

Kötelezően.

Pontosan ennyit kéne megtenni szabályozásilag.

"Az újabban ugyebár mindezt a hagyományos Edison-foglalatba integrálva tartalmazzák, huszaddakkora helyen és töredéksúlyban (ennyit arról, hogy semmi fejlesztés nem történt)."

- szuper - micsoda demonstrációja ez a Dunning-Kruger szindrómának! A passzív fojtó-előtét már az ívlámpák korában ki volt találva (és gyakorlatilag alkalmazva). Éppenhogy az elektronikus előtétek számítottak újdonságnak a 80-as évek elején. Wadmalac - el vagy maradva mint a borravaló!

Látszik hogy az életben nem foglalkoztál teljesítményelektronikával (én se iskolában tanultam, de értek hozzá). Amúgy a fénycsöveket illetően mit fejlesztettek? - a nagy semmit, minden ki volt már találva! (A plazmatechnika a két VH között, a minőségi fényporok a 80-as évekre.)

Tehát felelősséggel kijelenthetem, hogy az a bizonyos "modern" oszcillátorkapcsolás is még valamikor legkésőbb a nyolcvanas években lett kitalálva, és azóta az egész világ ezt koppintja. A feltalálója nevét még nem sikerült kinyomoznom, de simán Nobel-díjat érdemelne, mert ez a kis kapcsolás van olyan kaliberű műszaki felfedezés mint a magnetron. (Az elektronikai "szakemberek" 90%-a nem érti a kompaktelőtétek működését - csak úgy hiszi.) A feltaláló két "leküzdhetetlen" problémát oldott meg maximális egyszerűséggel:

1. Megoldotta a hálózati feszültség kapcsolását mezei (igencsak problémás karakterisztikájú) korabeli bipoláris tranzisztorokkal. (Ezzel a problémakörrel találkozhatunk a 70-es évek béli TV-k sorkimenőjének tranzisztorizációjánál is.) Ugyanis az ilyen tranzisztorok alapból nem képesek szétkapcsolni 50 volt feletti áramköröket, mert nem egyszerre szűnik meg a vezetés a csip aktív rétegében.

Ezért "kvázi-rezonáns" kapcsolástechnika van alkalmazva. Így a munkainduktivitás és a tranzisztorok PN átmeneteinek parazitakapacitása szervesen hozzájárul az áramkör működéséhez, sőt 30 KHz-nél még meg is kell fejelni egy + kondenzátorral (cca. 3,3 - 4,7 nF). (Ez a kondenzátor sokszor teljesen elmarad a MHz-es kapcsolásoknál, amilyet például a csendben betiltott "GENURA" körtéknél használtak.)

A tranzisztorok teljesen veszteségmentesen kapcsolnak be és erősen csökkentett veszteséggel kapcsolnak ki a rezonancia alatti munkamód folyományaként, ezért a csipjeiket sokszor "TO-92"-es tokozásba rakják! (Addig ilyesmit sose csináltak.)

2. A második probléma az volt, hogy a nagyfeszültségű kapcsolótranzisztorok minimális áramerősítési tényezővel bírnak (béta érték = 4-20), ezért transzformátort kell alkalmazni a meghajtóáram előállítására. Ezzel nemcsak simán meg lett oldva a visszacsatolás, hanem a légrés nélküli ferritgyűrű egyfajta áram-normált is képez, ami vezérli a kommutációt és stabilizálja a csőáramot! (A cső alapból egy durva gányolmány, elektromosan öregszik és a hálózat is ingadozik.) A gyűrű ugyanis alapból telítésbe van hajtva. Ezért nem nagyon mennek 30 kHz fölé sem, mert már nagyon nagy veszteség keletkezne a visszacsatolótranszformátorban.

Ezt az egészet valaki kitalálta a 70-80-as évek környékén és azóta a 2000-es évekig gyakorlatilag semmilyen innováció nem lelhető fel a fénycsőtápok környékén. Utána persze jöttek a minden álmot beteljesítő IR2166-os IC és rokonai, melyekkel a 25 W-tól jól és nagyon olcsón gyártható elektródamentes toroid fluoreszcens lámpák gyújtását és stabil üzemét is alapból megoldották. (PL. a "VENUS" modellekben van az említett IC.)

Kisebb teljesítményekre ott volt a mezei CFL-ek árában gyártható GENURA, a sohase kiégő és mai fényporokkal 60+ lumen/watt hatásfokra gyártható csodakörte. De hát mindez mára már vitatott történelem - mint a 2VH-s haláltáborok.

"Látszik hogy az életben nem foglalkoztál teljesítményelektronikával"

Csak nem fogod fel a különbséget a szakbarbár mantrázásod tartalma és egy komplett gyártástechnológia fejlesztése közt.

A kéttenyérnyi elektronika két köbcentibe zsugorítása neked nem fejlesztés.

Grat.

Bizonyára a te szemedben a Ford T-modell óta az autó sem fejlődött, mert ugyanaz az OTTO-motor működési elv dogozik benne.

Semmit nem értesz a gazdaságos gyárthatóság és gyártási ipar tervezés, termelés-fenntartás fogalmából.

Cseszheted a mikroelektronikai szakértelmedet.

Csak a lényeget nem érted.