Ha egy fényforrást (azért írom így, mert mind a négy, otthon alkalmazott típusra kíváncsi lennék) felkapcsolnánk, úgyfelejtenénk, és el is felejtkeznénk róla, akkor világítana 20-30-40 évig, vagy kiégne a szokásos élettartama végén?

A modern fényforrásokban aktív eszközök vannak, pl. oszcillátor. Ezek nem működnek a végtelenségig. Ha sose kapcsolod le, akkor is tönkremegy valamikor.

Amire te gondolsz, egy hagyományos izzólámpa, abból is a régi fajta, amelyiknek 1% alatt a hatásfoka - na, 𝐄𝐙 működhet a végtelenségig. Akkor, ha éppen szerencséjük volt, és olyan az elrendezés, hogy az elpárolgó anyag vissza is csapódik a fűtőszálra.

Ez kicsit olyan, mint a kocsinál a garancia, 5 év vagy 150 000 km.

Van egy élattartam folyamatos égésre, van egy élattartam kapcsolás-számra, a valós meg a kettő mixéből jön ki.

És lámpa típustól függ, melyikre érzékenyebb. Ha a kettő közt drasztikus a különbség, az élettartamra azt szokták megadni ,ami várhatóan előbb nyírja ki, tehát vagy világítás-órát, vagy kapcsolás-számot.

(xar áru átverős reklámanyagán meg pont fordítva).

Meg add hozzá a remek magyar elektromos hálózatot, ahol az ilyen-olyan random feszültségcsúcsok erre még rátesznek egy lapáttal.

Szóba került az izzószál.

Ott a szál párolog. Ha az elpárolgó huzalanyag gázállapotban marad a lekapcsolásig, nem köt ki az üvegbúrán, lekapcsolás után visszarakódhat a szálra, ez élettartam-növelő lehet. Ha ezt sosem kapcsolod le, menthetetlenül elpárolog az egész, az izzásban lévő szálra nem rakódik vissza.

Viszont a ki- és bekapcsolások önindukciói meg rángatják a spirálisan feltekert szálat, ami, főleg, ha már el van vékonyodva, száltörést okoz.

Szóval itt is kétesélyes a játék, vagy ettől hal meg, vagy attól.

De egy olyan izzószálas égő, ami élettartamának nagyon kicsi töredékében ég, csak sokszor kapcsolják, valószínűleg többet fog bírni időre, mint ami állandóan ég kapcsolás nélkül.

Ott van az a több mint 100 éve világító Edison izzó. Na azt viszont valószínűleg egy le- és felkapcsolás megölné.

Az szénszálas, ami nem nagyon párolog, viszont törékeny.

Ha nem csak technikai értelemben kérdezed, akkor kicsit árnyaltabb a kép.

"...az első tervezett elavulást hirdető kartell a Phoebus volt, amely egyesítette a világ izzógyártóit. Az Osram, a Tungsram, a General Electric és a Philips megállapodott, hogy nem kifizetődő 2500 órás izzókat gyártani, ezért 1924-től kezdve a mérnökök azon dolgoztak, hogy az üzemidőt ezer órára csökkentsék. Az elméletet látszik alátámasztani a Guinness-rekordot tartó Centennial Light Bulb nevű izzó, amelyet 1895-ben gyártottak, és 1901 óta ég a kaliforniai Livermore tűzoltóállomáson..."

[link]

[link]

stb..

Csak egyet felejtetek el: az örökizzó hatásfoka fél %

A fejlesztés arról szól, hogyan növelik a hatásfokot.

"1924-től kezdve a mérnökök azon dolgoztak, hogy az üzemidőt ezer órára csökkentsék"

A féligazság a legnagyobb hazugság.

A fejlesztés célja a jobb hatásfok, nagyobb fényerő, alacsonyabb ár volt, kompromisszumként megengedve az élettartam ezer órára csökkenését.

Nézd meg azt a bizonyos örökégőt és vesd össze a mai izzók fényerejével, főleg teljesítmény-felvétellel összevetve.

Ha szerinted csak az élettartam változott, baj van.

Annyi igazság azért van benne, hogy megegyezés szerint 1000 órásnál tartósabb izzót nem gyártanak.

Holott lehetne, és valószínűleg igény is lenne rá.

De az igaz, hogy cserébe ennyivel jobb lett.

"Holott lehetne, és valószínűleg igény is lenne rá."

Meg is történt, csak nem izzóval.

A ledes fényforrások élettartama ennek tíz-hússzorosa.

Már nem a százforintos kínainak.

A mai világban már a világítástechnikát is utolérte az erkölcsi amortizáció, tehát nem feltétlenül azért cseréljük, mert kiég, hanem mert veszünk jobb fényerejűt, kisebb fogyasztásút.

Na, akkor kapaszkodjatok meg!

1. Személyes tanúja voltam anno, hogy a szomszéd "New Castle"-ban lévő "osr@n" (magyarul "szarházi") cégnél soha se gyártották az 1000 órás izzókat 800 óra fölé - ez nyílt ipari titoknak számított az alkalmazottak körében!

2. A CFL-ek szinte soha nem voltak a deklarált minőségben gyártva a közép-európai piacra. Ezt a tényt bárki felfedezhette, aki vette a fáradságot és kikukázta a márkás égőket. A no-name cuccokból alapból kihagyták az előizzítást biztosító pozisztort (PTC). Ennek hiányában már kb. 100 bekapcsolás tönkrevágta az elektródákat és végeredményben az egész CFL-t. De a PTC-vel ellátottakban is olyan elektrolitkondenzátorok voltak, melyek az adott üzemi körülmények között max. 2000 órát bírtak ki a gyártók konstruktőri katalóguslevelei alapján. Mindennek bármilyen elektronikai szakember utána nyomozhat.

3. A LED-es cuccokat alapból 50000+ órás élettartamra lehet gyártani minden nehézség nélkül, de a kapitalisták feltalálták a kiégő LED-eket, és gyakorlatilag csak olyanokat árulnak a kiskereskedelemben!

Természetesen lehet olcsón gyártani tartós pufferkondenzátorokat fóliásat és ferrokeramikusat is - de ilyen csodák csak a sci-fi irodalomban létezhetnek - nem a piacgazdaságban!

A LED csipeket nem a magas hőmérséklet nyírja ki, nyugodtan lehetne örökéletű izzópótlókat gyártani tűzforró felülettel. Persze ahhoz vákuum-minőségű tokozást kéne használni a csipekre és nem szilikon- meg epoxid-turhába rakni a teljesítménycsipeket. A műanyagba rakott csipek kb. 100C fokban működnek, de a bekötő aranyhuzalok már olyan forróak, hogy a műanyag elkezd lebomlani és feketedni. Ez természetesen öngerjesztő folyamat és láss csodát - feltalálták az 500 óra élettartamú LED körtét!

Azért vegyük figyelembe azt is, hogy egy terméknek a használati időszakát nem csak a saját működési élettartama jelenti, hanem az is, hogy mennyi ideig használnák egyáltalán.

Ha anno gyártottak volna örökéletű, 100 wattot zabáló, kétökölnyi és közben 5 gyertyányi fényt adó izzókat, azt használnánk?

Persze, hogy nem.

Hogy hol a határ a túltolt elévülés és a reális tervezett élettartam közt, az mindig kérdéses.

Tiszta sor, hogy a gyártóknak, kereskedelemnek az a jó, ha minél több termék van eladva, nem ugyanazt használja valaki ezer évig és x eladott darab után betelik a piac.

De valahol nekünk is, ha jobb, olcsóbb, gazdaságosabb, környezetbarátabb termékre cserélődik a régi.

Ez egy kétoldalú érdekhelyzet, jócskán hagy játékteret a csak a profitról szóló trükközésnek, de azt sem lehet mondani, hogy egy komplett csaló összeesküvés az egész.