Ha egy globális kihalási hullám hatására ismét lezajlana az evolúció, a maihoz hasonló élőlények alakulnának ki, vagy teljesen új lények keletkeznének?

A szárazföldi gerinceseknek négy végtagja van. Ezért soha nem lesz hatlábú kutya...olyan biztos nem, ami hat végtagot használ. (Kivétel néhány hüllő és tengeri emlős, amik életmódváltás miatt megszabadultak néhány végtagtól.)

Az evolúcióban nincs fő irányvonal. Mindenkinél ugyanúgy zajlik az evolúció.

A kérdés kicsit fura, mert egyrészt ha kihal az állatok nagy része és nem marad semmilyen majom, akkor az már mégis hogyan mászhatna le a fáról? Ráadásul az megvan, hogy most sem él minden majom fán? Páviánok?

Mindig teljesen új lények fejlődnek ki, akkor is újak, ha hasonlítanak a régiekre. A delfin is nagyon hasonlít az ichthyoszauruszra, és mégis tök más és új lény.

#23: "A kérdés kicsit fura, mert egyrészt ha kihal az állatok nagy része és nem marad semmilyen majom, akkor az már mégis hogyan mászhatna le a fáról?"

Hááát, gondolom a @Kérdező úgy érti, hogy az evolválás megint nagyjából hasonló módon újra átfutva a Földön kitermeli a majmot, ami azután megint lemászva emberré válik.

Nos, ha feltételezzük, hogy az újraevolúció során a Föld ismét produkálja a hasonló környezeti tulajdonságokat, akkor én hajlok arra, hogy nagyon hasonlóan alakuljon az evolválás története.

Amennyiben a Földön a mindig és mindig soron következő evolúciós lépések megszületéséhez csak kevés lehetőséget ad a környezet, akkor az újra és újra lejátszódó evolválás állandóan nagyon hasonló eredményeket fog visszaadni. Vagyis minden újrajátszott evolúciós menet "végén" bizony emberszerű lények fognak megjelenni, de minden menet "végén" ezek az emberfélék soha nem lesznek teljesen ugyanolyanok.

A kutya mérettartományában nagyon kevéssé valószínű a hat láb elterjedése, mert nem sok előnye van a néggyel szemben, és így a két plusz láb csak felesleges túlvezérlést eredményező meddő energiafelhasználó egységek lennének, másrészt valószínű, hogy a tengerben megmaradt halak ostromolnák meg ismét a szárazföldeket, így már csak ezért is biztosított az ismételt négy láb kialakulás. Az is látható a fosszíliákból, hogy az evolúció a lábak végén szereplő ujjszámokkal széles tartományban eljátszott, és eléggé határozottan eljutott a jellemző 5 db-os ujjszámhoz, amiből én úgy látom, hogy az nem egy véletlenségből éppen bennragadt érték lenne.

Kisebb mérettartományokban (pl. rovarok kialakulása...stb) az evolúció számára szintén rengeteg lábszámverzió állt a rendelkezésre, és bőven szánt arra időt az evolválás, hogy a lábszám itt is a jellemző hatra konvergáljon, tehát ez a szám sem tűnik egy beragadt véletlennek.

Az értelem fejlődését én inkább ismét a szárazföldre helyezném, mert ott egyszerűen sokkal több a kihívás, a szükséges problémamegoldás. A szárny többször kialakult, így az is biztos, hogy ismét kialakulna, és az aerodinamikai szükségszerűség elég jól meghatározza a szárny formáját, használati módját. A repüléshez könnyű test, erős tüdő... szóval...

Ma is látható, hogy pl egyes elevenszülő gyíkok részben még tojásrakásos de "sorvadó" biológiai megoldásai mellett kezd párhuzamosan a primitív placentaszerű új szerv is kialakulni, tehát az emlősszerűség kialakulására is folyamatosan igény mutatkozik. Ez sem lehet tehát véletlenszerűen beragadt vonulat.

Pl. a macskaforma számtalanszor megjelent újra, még a mongúzoknál is kialakult pl. Madagaszkáron a fossza.

Ott van a konvergens evolúció amely rengeteg hasonló formavilágot dolgozott ki mindenféle különböző időkben...

Szóval szvsz. meghatározóan sok a földi evolúcióban a korántsem véletlenszerűnek tűnő (ahogy esik úgy puffant beragadt vonalak) változások alakulása.

Persze erre lehet mondani, hogy a dínókat, ha nem pusztítja ki az az aszteroida... De az az igazság, hogy ilyen előbb vagy utóbb mindenképpen jött volna.

Vagy ha Kelet-Afrika hatalmas erdőségei nem száradnak ki 12-14 millió évvel ezelőtt és kezdődően, akkor a majmoknak eszük ágában sincs lemászni... De a majomszerűségek kezdeti apró agya elképesztő sebességgel nőtt amúgy is előtte kb. 30 millió éven át, és a mindenféle szárazság és erdőkialakulási váltások közben történtek folyamatosan.

Azonban az biztos, hogy ha formailag és funkcionálisan hasonlóan is alakulna az újraevolúció során a biológiai massza sorsa, az tuti, hogy az alapvető genetika, anatómia igencsak eltérő lenne, hiszen a mai modern halak anatómiailag is, de különösen genetikailag erősen különböznek a kezdeti halaktól.

A genomokból simán ki lehetne olvasni, hogy bizony történt egy hatalmas kipusztulás, és újraevolúció.

Másrészt az sem teljesen igaz, hogy a dínókipusztítás mindig megtörténne, hiszen azért egyre és egyre kevesebb becsapódásnak kell történnie a Földön, mert hát az aszteroidák is csak fogynak... :)

@Kérdező!

Írod(#5´): "Az evulúció szerint mindíg az erősebb nyer."

Ha ebből egy szó is igaz lenne, akkor ma nem tapasztalhatnánk, hogy remekül működő társas közösségek léteznek, ill. azt se tapasztalnánk, hogy akár különböző fajok működnek együtt hatékonyan, vagy nem alakulhatott volna ki a segítőkészség se, és minden olyan tulajdonság se, amit ma szépnek és nemesnek tartunk.

Írod: "De ha a kutyák vagy a csótányok lesznek a domináns faj akkor megborul az evulúciót alapelmélete."

Már miért borulna a kutyák miatt??? Nem értem,... már ha a kutyák lennének okosabbak? Mellesleg az ember csak az utóbbi néhány ezer évben terjedt el jobban, és előtte sokkal hosszabb ideig a kutyfélék voltak a dominánsabbak, pedig akkoriban az ember már nagyon is gondolkodó lény volt.

A csótányok meg sokkal dominánsabb faj, mint a miénk. A mi fajunk sokkal könnyedebben kihalhat drámai változások nyomán, mint a csótányok.

Te magad írod le a kérdésedben, hogy az emberiség is kihal a meteorbecsapódás után, ám egy halom állatféle mégis megmarad. Hát akkor mégis miért tartod az embert dominánsnak, ha te magad is látod, hogy a Földről az egyik legkönnyebben kipusztítható faj vagyunk?

Már attól is néhány milliárd ember halna meg, ha csak az áramszolgáltatás megszűnne az egész Földön olyan 100 évre! És ezt az állatok észre se vennék... :D - sőt! Azonnal elkezdenének vidáman elterjedni az emberiség által üresen hagyott helyeken...

Több dologra is felfigyeltem az eddigiekből, például mit értesz azon, hogy majom?

Ha megnézed a gorillát, a csimpánzt, a makákót, vagy a cerkófot, akkor azért hatalmas különbség van köztük, szóval nem elképzelhetetlen valami hasonló létforma létrejötte, de lehet sokkal nagyobb eltérés is az eddigieknél, de az is lehet, hogy semmi ilyesmi nem keletkezik megint.

Ami a hat lábat illeti, magasabb létformáknál nem tapasztalhatunk ilyet, csupán négy végtag áll rendelkezésre még a madaraknál is, ahol az első kettő a szárny, így például a keresztény vallás angyalai a hat végtaggal teljesen eltérnek megszokott földi élettől esetleges egyéb hasonlóságaik ellenére, ilyenre nincs precedens, csak a rovaroknál.

Rovar nemigen rendelkezhet akkora aggyal, hogy intelligens lehessen, illetve a méreten felül a bonyolultság is számít még, ezen kívül szabaddá vált végtagra is szükség van, mint az emberi kezek.

Még azon tűnődtem, hogy az evolúciós alakulást tekinthetjük egyfajta szerencsének?

Hiszen egy olyan tulajdonság, vagy jellemző lép fel, amely előnnyel járhat, az tekinthető akár szerencsének is, a meglévő körülményekhez képest.

Csakhogy ez szimplán nézőpont kérdése.

Maga a mutáció véletlenszerű és nyilván a többsége nem jár semmilyen evolúciós előnnyel, itt már az is szerencsének minősülhet, ha nem jár hátránnyal.

Azt tudjuk, hogy az emberiség egy közép-Afrikai szűk népcsoportból vándorolt szét a Földön, így valószínűleg a mai négerekhez hasonló sötét, erősen pigmentált bőrük volt az őseinknek, csakhogy ahogy északabbra értek évszázadok alatt, ott már nem volt szükség a sötét bőrre, így az nem is maradt meg, viszont intenzívebb D vitamin termelésre volt szükség a gyengébb napfény mellett, ami a négereknek nem alakult ki, hiszen ott bőven van napsütés. Az őskorban ez nem is volt probléma, de ha manapság egy néger Svédországba telepedik, akkor számolnia kell ezzel, mert az addigi pozitív, vagy szerencsés fejlődése negatívvá, vagy szerencsétlenné változik, ugyanúgy a svédé is, ha a trópusra megy, mert a bőre leég és akár bőrrákot is kaphat, ott meg az intenzív D vitamin termelés nem ér semmit, mert egyáltalán nincs rá szükség, illetve vitamin túladagolás is életbe léphet.

Így a megváltozott körülmények esetén a szerencse szerencsétlenséggé változik, tehát ezt nem érdemes így szemlélni.

@25

Írod(#25): "ezen kívül szabaddá vált végtagra is szükség van, mint az emberi kezek."

Igen, ez egy nagyon fontos észrevétel, és illett volna bekerülnie a #23-osmba is.

Amit hozzátennék, hogy lehet a kézre alternatívát találni olyan lénynél is, ami pedig csak négylábú. Az elefántok ormányáról van szó, ami szinte kézként működik, és igazándiból nem sok akadálya van annak, hogy idővel annak a végén is ujj-szerű képletek jelenjenek meg (az elefánt amúgy nagyon intelligens állat). Ami miatt ez valszeg nem így történne az újraevolúció során se, az az, hogy a négy végtagon már eleve megjelennek az ujjak a halak partramászása után, vagyis az ormány igen nagy hátrányba kerül, de csak azért, mert mire kialakul, már lehagyhatatlan versenytársa akad.

A tengerben adódik más lehetőség is. Gondoljunk a polipokra és a nyolc-, szinte kézként használható karjaikra, ráadásul hihetetlenül intelligensek is. A környezet olyan, hogy a karok sok funkciót képesek ellátni egyszerre, vagyis a polip karjai egyúttal kiszolgálják a helyváltoztatás funkcióját is, meg a "kéz"-funkciót is. Ugyanakkor úgy tűnik, hogy a szárazföld mégis alkalmasabb az intelligencia kondicionálására.

Írod(#25): "Rovar nemigen rendelkezhet akkora aggyal, hogy intelligens lehessen, illetve a méreten felül a bonyolultság is számít még"

Egyetértek ebben is, de kétségkívül van azért itt is néhány fejvakarásra okot adó jelenség. :)

Némely pókféle zavarbaejtően magas szintű intelligenciát mutat fel. Ez csak egy pl.

[link]

De a hangyák se maradnak le...

[link]

"Megértik", hogy egy nagy test elhúzása úgy is lehetséges, ha nem magába az elhúzandó testbe kapaszkodnak, hanem egymásba, és ezzel egy láncot alkotva...stb.

Szóval, olyan is eszembe jutott már, hogy az intelligencia növekedésének lehetősége jóval kisebb mérettartományban is megvalósulhatna, mint eddig gondoltuk (még. pl. néhány elképesztően intelligens madárféle is - pl. a varjak), de ilyen mérettartományban nyilván a dolog kivitelezése komplikáltabb, így pl. a majomszerűségek agya előnybe kerül, gyorsabban fejlődhet.

Édes istenem...

Kérdező: Olvasd el először a Wikipédia "evolúció" címszó alatti cikkét.

Ott közepesen mélyen, de le van írva minden szakszerűen.

Ha némileg tisztázódott a benned élő kép az evolúcióról (és elfelejted az ilyen felszínes megközelítési módokat mint "legerősebb lény" meg "föld ura") akkor térjünk vissza kérdésre.

Amúgy kérdezőnk leginkább a koevolúció fogalmát keresi.

Ez az a folyamat, melynek során két különböző leszármazási útvonalon (például emlősök és hüllők) az azonos környezeti feltételek, és azonos életmódbéli sajátságok hatására (például tengeri életmód) hasonló élőlény formák jönnek létre.

Legjobb példa: Hüllők és emlősök visszatérése a tengerekbe.

A mezozoikumban a világ tengereit, óceánjait tengeri őshüllők népesítették be, és jellemzően ők voltak a csúcsragadozók is (ha a cápáktól eltekintünk).

Pl ichtiosaurus, vagy plesiosaurus, vagy mosasaurus.

Az állatok testfelképítése tökéletesen idomult a vizi életmódhoz. Áramvonalas testfelépítés, a végtagok úszókká módosulása (a csontokból továbbra is látszik az ötujjúság, azaz pentadactilia, mint konzervált jelleg), farok ellaposodása (hüllők esetében a test hosszanti "függőleges" síkjának megfelelően, tehát szagittális irányban lapított).

az emlősök, mikor a harmadidőszak környékén visszatértek a tengerekbe (a mai cetek ősei) akkor szintén ugyanilyen változásokon mentek át.

A cetek mellső végtagjaiban a mai napig felfedezhető az ötujjuság (módosult kéztő csontok, és ujj csontok), a farok itt máshogy módosult, és nem szagittális síkban laposodott, hanem dorso-ventralis síkban.

De funkciója ugyanaz, az állat mozgatása a vízben.

Ők is áramvonalassá váltak (delfinek például) és jellemzően ők is csúcsragadozók lettek (delfinek, kardszárnyú delfinek).

Pedig egyáltalán nem egymásból fejlődtek ki. A mai delfineknek és az ichtiosaurusoknak borzalmasan távoli közös ősük van csupán (valamikor talán perm időszakban élt emlősszerű hüllők).

de az azonos élőhely (tenger) és az azonos túlélési stratégia (halakkal, puhatestűekkel való táplálkozás) meghozta a végeredményét.

Ezek az állatcsoportok hasonlóak külső jegyeikben, holott nem egymás közeli rokonai.

De ugyanez igaz pl a denevérekre, és az egykori pterosauruszokra.

A denevérek nem a pterosauruszok leszármazottai, de a külső jegyeik a koevolúció hatására hasonlóak.

Bocsánat, elírás. Nem koevolúció, az az élőlények egymás közti kölcsönhatásai során kialakuló változások folyamata.

pl a porzós növények és a beporzó rovarok egymással folytatott kölcsönös fejlődése.

Az előző válaszomban a KONVERGENS evolúcióra gondoltam.

Istenigazából minden tippelés hibádzik, ha nem adjuk meg, milyen szinttől kell újraindulnia az evolúciónak.

Ha az új menetrend valami egysejtű vagy telepes szintről indul, akkor nagyobb lesz a hasonlóság, mintha a növény-állat-gomba hármas szétválása ELŐTTRŐL kell újrakezdeni.

Mert akkor bizony még az sem biztos, hogy ez a mai hármas felállás létezni fog-e.