A magyaroknak miert nincs nemzeti ontudatuk?

Remek, itt is van , amit írtam:

"És amíg a szélsőségeknek a középút már ellenség..."

Látom a pontozáson, hogy pontosan ez történik.

Kedves kérdező.

"a magyar nem keverék nemzet" .

Persze, ha neked a "keverék" bőrszínt jelent.

Sváb, tót, bosnyák, román keveredik nálunk. Jórészt asszimiláltan, esetleg hagyomány, nyelvi közösség révén még összetartva. És ezzel nincs is semmi gond.

A nemzetiségi közösségekre is utoljára a kommunisták támadtak, a svábokat tömegével költöztették ki "kollektív felelősség" címén, a nácizmusra hivatkozva.

Ezen felül itt, mondhatni közemberi szinten sosem volt nemzetiség-közti jelentős ellentét.

A pont ott van, hogy felhördültél a keverék szóra.

Itt kibukott a szög a zsákból.

Ugyanis ez nem egy pejoratív szó.

Csak a nacionalistáknak.

És fel sem fogtad, hogy az írásom lényege az volt, hogy az USA minimum annyira többnemzetiségű, mégis több nemzeti öntudat van, államilag is támogatva, mint itt, szóval ez éppen a nemzeti öntudat MELLET volt vélemény.

De neked bele kellett kapaszkodnod a keverék szóba és elkezdeni a fröcsögést, hogy tessék, ez a hozzáállás.

Hiába tagadod, ebből látszik, hogy látóköröd szélsőséges és szűk is.

Az, hogy miért nincs nálunk egységes nemzeti gondolkodás, annak pont ez az egyik oka.

Az, hogy politikai érzület alapján, a logikát kizárva is szembe tudnak emberek fordulni, csak a saját politikai irányiltságukat alátámasztó tényeket elfogadni és hangoztatni. Minde vagy fekete vagy fehér.

Nem az embereket, hanem az embereket befolyásolni igyekvőket hibáztatnám. A befolyásolásnak több formája működik. Ezek között első helyen állnak a történelemhamisítások, az ebből származó történelemtanítások, a mindenkori hatalmi politikák, amelyek egyoldalúan vagy hamisítva esetleg szépítve tálaltatják (sajtó, művelődés: színházi és filmművek, szórakoztatás: gúnyolódás, kifigurázás) a múltban vagy a jelenkorban megtörtént eseményeket, valamint arról se feledkezzünk meg, hogy mekkora az "írástudóik" megalkuvása, tisztelet a kevés kivételnek.

Egy példát hadd mondjak el. A magyarok bűnösségét az 1944-es deportálásokban, Horthy felelőssé tételét ezekért nagy hangon, még magukat történészeknek nevezők is hangoztatják. (Nekimennek annak a társuknak is, aki némi visszafogottsággal, tárgyilagossággal meri tárgyalni ezt a kérdést.) Holott van olyan ország, amelyben ténylegesen, azaz nem munkavégzésre, hanem elpusztításukra szedtek össze szerencsétlen embereket. Halálvonatnak kellene nevezni azt a vonatot. Mert nem marha- hanem gabonavagonokba gyömöszöltették be őket, és két egymástól nem túl távoli állomás között járatták ide-oda a vonatot, mígnem a vagonokban be nem állt a halálos csönd. Aztán a szerencsétlenek maradványait kidobálták. Aki ennek a gyalázatos, emberiség elleni bűntettnek a vezetője volt, annak szobrot állíttattak. A bűntettet 1938-ban - azaz 6 évvel korábban - és nem egy, a német hadsereg által lerohant országban tették meg. (Romániában, Antonescuék...)

A keverék szóhasználatban én inkább fogalmi zavart és nem mást remélek érteni. (Wadmalacnak....)

A nacionalizmus szó használatára ugyanezt kellene mondanom. Sajnos, elveszítette igazi jelentését, hiszen már az 1974-es kiadású Bakos: Idegen szavak és kifejezések szótára is elmarasztaló jelentésű jelzőként tárgyalja. Holott e szóhasználatot - Illyés Gyula korábbi, Kádár-korszakbeli gondolataira utalva - a soviniszta szó helyett használják. Emiatt kényszerült a költő-író azt ajánlani, hogy használjuk helyette a patrióta szót.

Én amellett lennék, hogy használjuk ezek helyett az idegen szavak helyett 'nemzeti érzés' és ezzel kapcsolatos kifejezésünket, mint pl. a családszerető szót a más idegen szavak helyett.

Pontosabban, félreértelmezhetőség nélkül fejezi ki, mit akarunk.

Ami Wadmalac további, a nemzetiségieink kérdését illetően, egyetértek. Már 1944 végén megfogalmazódott a gondolat a svábok kitelepíttetéséről. A kitelepítésükért felelős, és ezzel teljes mértékben egyetértő intézményi vezető id. Antall József volt.

Kevesen emlegetik (ld. előző megjegyzésemet a történelemhamisításokkal kapcsolatosan..) az Osztrák - Magyar Monarchia oktatási, iskolapolitikai törvényét (Eötvös), amely előírja nemzetiségi iskolák létesítését, nemzetiségiek saját nyelven íródott tankönyvekkel való ellátását.

Javítás, bocsánat:

... ami Wadmalac további, a nemzetiségieinkkel foglalkozó megjegyzését illeti: azzal egyetértek.

"A keverék szóhasználatban én inkább fogalmi zavart és nem mást remélek érteni."

Talán a vegyes nemzet helyesebb lenne, nem tudom.

De az emberfajták, rasszok, akár nemzetek mint populációk közti keveredés egyébként egy nagyon pozitív dolog, legalábbis genetikailag. A beltenyészet tökéletes ellentéte. A magyarság sokat emlegetett (bár szintén sokak általcáfolt) híres kreativitása, a sok tudós és művész mind lehet ennek a vérfrissítő keveredésnek az eredménye.

Szóval semmiképpen sem negatív.

Természetesen akkor, ha ez egy automatikus, történelmen átívelő folyamat, nem egy generáció alatt kikényszerített deportálás, migráció stb., mert az okkal-oktalanul ellenérzést, a rasszizmus, radikális nacionalizmus kitörését vonja magával.

Mindegy,a lényeg nem ez volt.

Egy kevert nemzetiségű nemzet is lehet stabil, öntudatos, büszke nemzet, ennek semmi köze a faji megkülönböztetéshez.

Erre hoztam példának az USA-t.

A rasszok közt ott is van súrlódás, kifejezetten neonáci villongás is, mégis valamiért az összes legális USA állampolgár egy emberként büszkén áll a sávos-csillagos lobogó alá. És lengeti is azt úton-útfélen.

Erről beszéltem.

Aki itt a magyar zászlóval így tesz, arra helyből rávarrják a hungarista jelzőt. Országon belül és Európában (nem, inkább a nyugati oldalán) is.

Tény, hogy pl. az EU-nak nem érdeke az erős nemzeti öntudat, sőt az únió utópiája egy nemzetek nélküli homogén Európa. De nem lehet népeket egyik napról a másikra erőltetve összeolvasztani.

A jelen európai propaganda erre törekszik.

Úgy néz ki, nem minden nemzetre tud egyformán hatással lenni ez a propaganda.

És ismerjük el, mi magyarok sosem voltunk egy stabilan összetartó nemzet. A legtöbb történelmi kudarcunkban nagy szerepe volt a széthúzásnak.

Én nem érzem, nem tudnám kimondani, mikor volt még nemzeti öntudatunk, hol veszett el.

Attól tartok, hogy igazi sosem volt.

Kár.

A kérdésre visszatérve, hogyan rombolta a kommunizmus a nemzeti érzést.

Meg kell nézni egy átlagos ötvenes-hatvanas évekből származó napilapot.

Mindnek a kétharmada minimum Szovjetúnió hírek. Akár sport, akár tudomány, művészet, hétköznapi dolgok, bármi.

A '45 előtti történelem nagy ívben kerülve.

A magyar vívmányok, eredmények kerülve, illetve csak mint szocialista eredmények hirdetve.

Történelmi nemzetni ünnepek nem betiltva, de elbagatellizálva, nem is emlegetve, helyette a szocialista ünnepek kihangsúlyozva.

A sorok között az sugallva, hogy mi nem nemzet, ország vagyunk, hanem a nagy szocialista SzU egy büszke darabja.

Sajnos politikailag és gazdaságilag így is volt.

A "nemzeti" szó bekerült a kerülendőbe, a nemzetiszocializmus, a nácizmus fogalomcsoportjába, az imperialista kizsákmányoló nyugat aljas tömegmanipulációjának fogalmába.

És ez harsogott mindenhonnan évtizedeken át.

Agymosás.

A fő kérdésre azt válaszolnám, mint korábban néhányan, hogy vannak olyan magyarok, akiknek van, és vannak olyanok, akiknek nincs nemzeti öntudatuk.

Tehát a magyarok EGÉSZÉRE nem mondható el egyik vagy másik változat sem.

Történelmi okai vannak a mi helyzetünknek, és/de ennek oka, okai, előidézői a Kádár rendszer éveihez képest jóval korábbról származtathatóak. Ez a finnugor rokonság politikai-hatalmi okokból való hangoztatása.

"A finnugor rokonság külföldi terjesztése azonban nem állította meg az európai előítéletek magyarságellenes megnyilvánulásait. A Nyugatot nem érdekli, hogy finnugornak hirdetjük magunkat vagy sem, továbbra is keleti idegenként tekint ránk. A külföldiekre nem volt semmilyen hatással a finnugor rokonság hirdetése, viszont hatalmas károkat okozott a MAGYAR LÉLEKBEN. Már GÁRDONYI GÉZA megjegyezte, hogy a hamis finnugor rokonság erőszakolása a MAGYAR NEMZETTUDAT TATÁRJÁRÁSÁT jelenti, mert lerombolja ősi legendáink, mítoszaink, krónikáink ÉRZELMI ÉRTÉKEIT.". (Cey-Bert Róbert Gyula)