Nekünk magyaroknak kb.100 ezer szavunk van. Ebbe bele tartozik minden egyes élőlény is?
Mondok egy példát:
A rákoknak mondjuk legyen 1200 fajtája. Mindegyiket máshogy hívják, néhányuknak a nevében nincs is benne a "rák" szó. Akkor ez az 1200 db fajtanév mind beletartozik a 100 ezer szavunkba? Mert azért szerintem több szavunknak kéne lenni, hiszen a földön van legalább 100 ezer olyan faj (növény vagy állat), amit elneveztek magyarul. Így én arra következtetek, hogy a faj/fajta nevét nem tekintik külön szónak. De lehet hogy tévedek, ezért kérdezlek titeket.
Előre is köszönöm!
Az, hogy hány szavunk van, azt nem igazán lehet megállapítani. Anno vezettem egy blogot, abban volt erről egy poszt, hát most idemásolom:
Külön szónak minősülnek-e a szótövek ragozott alakjai? Az ember hajlamos azt mondani, hogy inkább ne tekintsük őket szónak. De vajon a piros önálló szó-e, hiszen a pír szóból származik, amiből a pirul szó is.
Az összetett számnevek szónak minősülnek-e, mert ha igen, akkor majdnem végtelen szavunk van. A tizennyolc, az ezerháromszáznegyvenhét vajon szó-e? Ha nem, akkor csak az egy, kettő, ..., kilenc, tíz, száz, ezer, millió, milliárd szavunk szó? Vagy azért a húsz, harminc, negyven még belefér?
Az összetett szavak, állandó szókapcsolatok vajon külön szónak minősülnek-e? Hiszen saját, a tagjaitól eltérő jelentésük van. Az autópálya, a személyi igazolvány vajon önálló szó-e? No és a csipesz, ami alapvetően a csíptető eszköz rövidítéseként született? Vagy az elnök szavunk, ami az elöl ülnök összevont alakja? Vagy a talaj, ami a talpunk alján van?
A hangutánzó- és indulatszavakkal mi a helyzet? Szó-e az, hogy brrrr, zümm, ajnye, hú, oh, csuhaj?
A nevek vajon önálló szavak-e? Önálló, szókincset bővítő szó-e a Mátra, Duna, Budaörs, Béla, Széchenyi szavunk? No és mi a helyzet a cég- és intézménynevekkel, mint MOL, APEH? Jó, ezek mozaikszavak, de ha már itt tartunk, szavak-e a mozaikszavak? És a nem mozaikszó fantázianevekkel például mi a helyzet?
Szó-e az, amit mondjuk a nyelvújítás során egyszer kitaláltak, papírra vetettek, de aztán időközben eltűnt a süllyesztőben?
Külön szónak minősülnek-e a tájszólásban használt szavak? A krumpli, burgonya, pityóka, kolompér szavunkat még szónak érezzük. De például a népi furulyának annyi neve van szinte, ahány falu: sültü, flúta, szőtü... A pakulár (juhász), a purkár (disznópásztor), havalygat (vígasztal) szavunk szavak-e, és magyar szavak-e? Hiszen adott helyen magyarok is így nevezik a fentieket.
Szónak minősülnek-e a régi, már kihalt szavak, amelyek több száz éves írott emlékeinkben vannak?
És eddig még csak a szavak szó voltán, szókincsbővítő voltán tanakodtunk. Hol van még az a kérdés, hogy egy szó magyar-e, vagy sem, azaz a magyar szókincshez tartozik-e, vagy sem?
Mitől válik egy szó magyarrá? A fájl magyar szó? Határesetnek gondolom. És a poszt, a trackback, ha már a blognál tartunk? (Tényleg, a blog magyar szónak tekinthető?) No és ha ezek nem magyar szavak, akkor mi a helyzet a csütörtökkel, a kamrával, spájzzal (vagy spejzzel)? Hiszen ezek is idegen eredetűek? Az überel szó magyar szó? No és a kvalitás, a fragmentálódás, kvantum, akvárium, redukció, plágium, oxigén?
Ha a tulajdonnevek szavak, akkor magyar szó-e a Bécs? Hiszen csak mi hívjuk így a várost. És a Párizs szó? Oké, ez már jobban hasonlít ahhoz, ahogy mások hívják, de mégis eltér attól valamelyest. És az Elba, Antarktisz? Ezeket ugyanúgy mondjuk, ahogy mások. Akkor ezek már nem magyar szavak?
Apropó ha nem tekintjük a tulajdonneveket szónak, akkor a szendvics szó-e? És a dízel? Vagy mi a helyzet a zsilettel, és a vincseszterrel? Hiszen ezek tulajdonnevekből váltak köznévvé. Itt is nehéz lenne éles határt húzni.
Mi a helyzet azokkal a szavakkal, amelyeket a külföldre került magyarok vettek fel, és használják? Mikor a parasztbácsi kiment Ámerikába, akkor ugye látott ő ott kocsit, meg utat, de az nem ugyanaz volt, amit otthon látott, nem is hívta ezeket ezekkel a szavakkal, így jobb híján az angol megfelelőjét vette át. Így született az új magyar mondat: Drájvoltam a káréval a hájgvéjen.
(Még egy érdekes kérdés. Az adott ember használt szókincséhez tartozik-e egy olyan szó, amiről nem tudja, hogy egészen pontosan mit jelent, de néha (félre)használja?)
Összefoglalva, hogy mekkora is a magyar szókincs, az nem éppen meghatározható dolog. Nyelvek szókincsét össze lehet hasonlítani, mondjuk ha elemezzük a napilapokban, irodalmi művekben található szavak, szótövek számát, de ez csak összehasonlításra jó. Képtelenség megmondani azt, hogy mekkora egy adott nyelv szókincse, hiszen ehhez definiálni kellene mit jelent az, hogy egy szó önálló szó, és mit jelent azt, hogy magyar, márpedig ha valaki ezt definiálja, akkor az nem triviális, más mondhatja azt, hogy ő mást ért önálló szó alatt.
Rengeteg szakszó van amit Mo.-n legfeljebb egy-két ember vagy forráscikk használ, kérdés hogy ezek mennyiben tekinthetőek "hivatalos" szónak.
Például múltkor az angol alfórumban előjött ez a kifejezés: emlékkórház Memorial hospital). Ezt a kérdező egyszerűen nem hitte el! És valamennyi igaza van (bár szerintem buta volt, hogy nem fogadta el), mert ez egy nagyon ritka fogalom, amit magyar kórház például nem is visel. Pár tucat/száz ember ezt így fordította, na de vajon mások elfogadják-e? Most látom amúgy, hogy a Nyesten is kisebb csata alakult ki fölötte (kíváncsi vagyok, ugyanő volt-e a kérdésfeltevő): [link]
Namost állatfajoknál nem tudom mi a módszer, de pl. itt van ez:
Férjehordó hal (Ceratias holboelli), ami a csalogatófonalasak (Ceratiidae) közé tartozik.
Na most ilyet magyar ember max. képen látott, tehát feltehetően valahol egyszer leült egy egy biológus és szépen eldöntötte, hogy vajh' milyen szép magyar névvel fogjuk ezt a külföldi kollega által felfedezett új fajt illetni, hogy nehogy már az angolt használjuk. Kérdés, hogy az így "hivatalosnak" nyilvánított kifejezést akkor most mennyire elterjedt szónak ítéljük?
Igazából nincs nagy gondom vele. Szimplán csak annyi, hogy így egyszerűbben és pontosabban meg lehetne határozni a magyar szavak számát, nem használnánk annyi szinonimát, és mindenki számára sokkal érthetőbbek lennének a hivatalos iratok, amikben úgy fogalmaznak sokszor, hogy egy átlagember értelmezni is alig (vagy csak nagy tapasztalattal) tudja.
Pl. a pénz szinonimái: bankó, zsozsó, készpénz, kápé, kenyérre való, dohány, suska, lé, lóvé, zseton, steksz, zsé, mani, lovetta, peták, della, guba, lepedő.
Nem egyszerűbb, szebb, értelmesebb, magyarosabb egyszerűen csak az mondani, hogy: pénz? Sok fiatal (mondjuk én is az vagyok) alig tud beszélni magyarul, mert mindenhol ezeket a szleng kifejezéseket használják, amik legtöbbször nehezebben kiejthetők, és hosszabbak, mint az eredeti szó. Semmi értelme egy dolgot 2-3-4, vagy több szóval illetni, a mértékegységrendszert is azért alkották meg, hogy ne legyen egy mennyiségnek mindenhol más neve, és ne kelljen őket mindig átváltogatni. A diákok könnyebben tudnák megfogalmazni a mondani valójukat, a tanárok nem mondanák hogy szóismétlés, minden érthetőbbé és könnyebbé válna sokak számára. Persze először úgy tűnne, hogy kicsit bunkócskák vagyunk a túl egyszerű megfogalmazás miatt, de egy idő után mindenki megszokná, és nem lenne az, hogy egy 3 diplomást nem ért meg a közmunkás. Ettől a magyar nyelv ugyanúgy különleges lenne, sőt még különlegesebb. Mint minden újat, ezt is sokan elleneznék, de utána jobb lenen szerintem.
Tehát tegyünk tönkre egy bő ezer éve formálódó csodás rendszert csak azért, hogy:
a) meg tudjuk számlálni pontosan a szavait
b) a kevésbé értelmes embertársaink is hasonló eséllyel induljanak a világ ellen, mint mi.
?
Ez ugye csak vicc?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!