Miért nem segített nekünk, magyaroknak Nyugat-Európa az elmúlt évszázadokban?

El voltak foglalva azzal, hogy egymást ölték. A Habsburgok elég sokat háborúztak a törökökkel, ha az sikerül (mint ahogy végül sikerült), akkor felszabadítottak volna a török uralom alól. Kis mellékhatásként 150 évig csatatér volt az ország területe.

Amúgy meg hogy segítettek volna a Szovjetunió ellen? Ledobnak francia ejtőernyősöket, vagy hogyan?

Mert nekik ,,nem volt érdekük,, , nem szorult beléjük emberség, kizárólag a gazdasággal, az ország stabilitásával tudtak foglalkozni, mindent és mindenki mást eltaposva.

Tatárjárás: IV. Béla Babenberg Frigyes német-római császártól kért segítséget a tatárok kiűzésére. Babenberg Frigyes azt válaszolta, ,,neki nem érdeke,, a Magyar Királyság felszabadítása. IV. Béla azt válaszolta, akkor a magyarok a tatárok mellé állnak, akkor majd mindenki érvényesítheti érdekeit. Babenberg erre bebörtönözte IV. Bélát és a korábbi békeszerződés ürügyén kizsarolta tőle Stájerországot...

Török uralom: I. Ferenc francia király egyességet kötött a szultáni családdal, hogy a törökök elfoglalják Bécset, megdöntve ezzel a Habsburg család hatalmát. Később Velence is támogatta anyagilag a törököket, illetve a janicsárok francia muskétákat használtak...

Habsburg Birodalom: A habsburgokat ,,lefoglaltuk,, mi, majd a törökök, így nem kellett velük foglalkozniuk. I. Ferenc is azért akarta a törökökkel elvégeztetni a piszkos munkát, mert egy ilyen nyílt nagyhatalmi háborút veszélyes lett volna elindítani...

Német megszállás: Véleményük szerint Magyarország önként csatlakozott a náci hatalomhoz, nem azért, hogy legalább egy véres legigázást elkerüljünk (lsd. Csehszlovákia), biztos emiatt volt külön miniszterünk és kormányzónk, nem csak ,,Vezérünk,,.

Kommunista uralom: 1956-ban Franco kész volt spanyol önkénteseket küldeni a megsegítésünkre, de a Nyugat ezt nem engedte, ,,nekik az volt az érdekük,, , hogy a szovjetek véres megtorlását uszító propagandának használhassák fel...

1. Nem torz egy kicsit az értékítéleted?

2. Miért nem segítettünk magunkon? Gondolod, hogy mindenki más segítségét várja a problémái megoldására?

3. Miért ha nekünk sose, kinek segítettek mindig?

4. Az említett rendszerek közül az utolsó volt az, amelyet - nálunk - paternalistának is szoktak nevezni. Ez azt jelenti, hogy mindent másoktól várunk, pont ahogy te gondolkodsz. Tehát joggal mondhatom, hogy te a "legrosszabb" kommunista uralmat sírod vissza?

A 4 pontban megfogalmazott hozzászólás (véleményem szerint) nekem szólt kérdező, nem téged támadott.

Harmadik válaszoló:

Igen, az utolsó három személyes véleményem, melyet részben az a történelmi tények (amelyeket az első 2 részben megfogalmaztam) alapoztak meg. Egy korábbi kérdésnél is már írtam róla, hogy ezek Európát meghatározó támadások voltak mind társadalmilag, mind gazdaságilag, politikailag stb. , SZVSZ ezek ellen EGYSÉGESEN kellett volna fellépni.

Nem, nem vágyom a régi kommunista uralomra és nem is randalírozok ,,Vesszen Trianon!,, feliratú pólóban. Nem is azt várom, hogy HELYETTÜNK oldják meg mások a problémát, csupán semlegesség és ezáltal a segítség teljes hiánya szúrja a szememet és ha ez szóba kerül (mint ahogy feltették a kérdést) én emellett a vélemény mellett foglalok álláspontot. Csakhogy kettő, hirtelen eszembe jutott példát hozzak fel az ellenkező esetben: a második világháborúban sem kértek tőlünk szállást a lengyelek, a magyar kormány mégis kb. 130 000 lengyelt menekített Magyarországra, vagy megemlíthetjük a nagy olasz egység kialakulását, Garibaldi kb. 1000 fős seregében is nem egy magyar volt, köztük a vezérkari főnök is bizonyos Türr István volt.

Ha I. Ferencet is belevesszük, akkor figyelembe kell venni V. Károlyt is, aki a mohácsi csata után támogatta a törökellenes hadjáratokat (persze ezzel Ferdinánd öccsét támogatta valójában, de a franciák is a Habsburgok ellen szövetkeztek a törökkel, nem ellenünk).

Egyébként a nyugatiak két keresztes hadjáratban is segítségünkre voltak a törökök ellen, csak mind a kettő csúfosan bebukott.

Milyen "német megszállás"? Mi a németek szövetségesei voltunk, önként és dalolva, hadat üzentünk Amerikának és a fél világnak, 600 ezer zsidót küldtünk a halálba a legnagyobb buzgósággal, mert hogy mi majd megmutatjuk, hol lakik a magyarok istene.

Milyen "kommunista uralom"? Az ország 90%-a kollaborált, és ma is több millióan sírják vissza azt a világot.

Milyen "Habsburg elnyomás"? Soha olyan jólét és fejlődés nem volt ebben az országban, mint a Monarchiában, akkor épült minden, amit ma büszkén mutogatunk a fél világnak, akkor alkottak mindent, amitől ma egyáltalán van nemzeti öntudatunk, akkor vezették be a kötelező iskolarendszert, ami előtt a magyar paraszt olyan szinten vegetált, mint a varacskos disznó.

Mindennek ellenére Európa nem törölt le minket a térképről, mint egy légypiszkot, hanem befogadott, amiért mi hálából megint a pofájába köpünk és döngetjük a mellünket, és osztjuk a kokikat meg a sallereket, miközben hízlaljuk a korrupt, semmihez sem értő, semmirekellő tolvaj vezetőinket, akik röhögve tömik a pofánkba a xart, mi meg boldogan nyeljük mint a nokedlit, közben meg éhen gebedünk.

De nem baj, mert tudjuk, hogy a Szíriuszról származunk, és Krisztus is magyar volt.

Tévedsz kedves #2-es válaszoló, a 4 pont a kérdezőnek szólt, de te sem értetted meg a 4. pont iróniáját. Tehát azzal kezdem. A Kádár rendszer (nem a kommunizmus, ami sehol nem létezett!), most nem részletezett okok miatt egyszerre tartotta fontosnak az emberek jó közérzetét és ellenőrzését. Utóbbit úgy, hogy minden létező felületen - nem is túl erőszakosan - sugallta, hogy az államra kell bízni mindent, az jó atya módjára megoldja az emberek gondjait. Ez roppant szimpatikus gondolat nagyon sok embernek, akinek az önálló megfontolás és cselekvés nehezére esik. Az emberek döntő többsége nem a Kádár rendszert sírja vissza, hanem ennek az elvnek az érvényesülését. De ez a visszasírás legtöbbször a legkevésbé a siránkozónak tűnik fel. A kérdező megfogalmazásának stílusából következik, hogy öntudatlanul ő is eszerint gondolkodik. Pedig feltehetően eszébe se jutott a Kádár rendszer. Az irónia pedig arra utalt, hogy aki mindig mástól vár segítséget, az Kádár kedvenc elképzelése szerint gondolkodik anélkül, hogy erről tudna.

Ami pedig a történelmi tényeket illeti. Egyfelől számos esetben voltak nagy eseményeinknél nemzetközi segítőink, ennyiben semmi különbség. Éppen az a lényeg, hogy e téren nincs különbség más országokkal összehasonlítva. Időnként mi segítettünk másoknak, időnként mások nekünk, ebben nem szokás patikamérleggel mérni. A nagy elnyomó rendszerek pedig érvényesülnek, ha valaki a tatárjárásban segítséget reklamál, vegye figyelembe, hogy a tatárok másokat is elpusztítottak, ők se kaptak segítséget. Az ugyanis nem volt. A törökök esetén pedig az oszmán birodalom képességei eddig terjedtek. Sírnivalójuk talán a görögöknek lenne, akik majd 600 évig "nyögték", de a "nyugat-európai felszabadító hadak" az 1600-as évek végén valahogy nem fordítottak erre gondot. Vajon miért? Mert ilyenek voltak a történelmi realitások.

A különféle szövetségek és rivalizálások, sőt, ellenségeskedés az egész történelem során mindenütt létezett. Európában most és itt is. De azt nem árt tudni, hogy a cselekvést két dolog mozgatja. Az anyagi (szellemi) érdek, és az érzelem. Az utóbbiban alapvető szerepe van a másik fél hozzáállásának. Konkrétan a jelen időben, a nyugat nagyobb anyagi potenciálja lehetővé teszi a gyengébb kelet kihasználását. Meg is teszik, mert ez a verseny lényege. Bármit is mondanak, a görögöket, lengyeleket legalább annyira nyomorítja a német, brit, francia nagytőke, mint bennünket. Csak mi az utóbbi időben egér módjára regulázni kívánjuk a farkast, csak hát ő nagyobbat tud ütni. Meg is teszi. Igen, van kivételezés, ez a világ általános jelensége. Hogy felénk most nagyobb az ellenérzés, magunknak köszönhetjük. Nagy különbség van a gazsulálás, az önérzetes viselkedés és a pökhendi szembeköpés között, bár néha a formákban ez alig látszik. Az elsőt azért nyúzzák kicsit jobban, mert hagyja, a harmadikat azért nagyon, mert az ő szemükben pofátlan. Mivel az élet realitásait ők is ismerik, a másodikkal kiegyeznek valami középúton. Ez az, amit mi nem találunk soha. Ezért ismerjük mi azt a közmondást, hogy "átesik a ló túloldalára", "nem tud a nyeregben ülni", és hasonlók.