Van rá esély, hogy a jövőben olyan szintem elterjedjen a vegetarianizmus, veganizmus, hogy akár be is tiltsák a húsevést?

Próbáld meg értelmezni az előző hozzászólásomat (64. komment). A lényege amúgy csak annyi volt, hogy az ember alapvetően se nem rossz, se nem jó, mivel a szocializációja során felvett normák fogják meghatározni a gondolkodását, illetve en bloc az egész életét.

A háborúk kitörésének minden esetben gazdasági és politikai okai voltak, az emberi alaptermészetnek (!) nem sok köze volt az egészhez.

A mai ember életmódját is érdemes megfigyelni:

A felnőttek nagy része brutálisan hülye és megvezethető - a jó kis kádár jani bácsi korszaka alatt vették fel eme nemes normákat -, mindemellett teljesen ki vannak égve a munkahelyi stressztől, és a mindenféle gazdasági, politikai stb elvárásoktól.

Gyakorlatilag az állandó munka és fogyasztás mellett szarni nincs idejük, nemhogy értelmes kérdésekkel foglalkozzanak. Ezzel eszembe sincs őket védeni, de ilyen életmód mellett nem meglepő, ha semmilyen kérdést sem gondolkodnak túl.

Ajánlom még Bonifert Anna előadását, mert pont ebbe a témába vág: Békében egy nem vegan világgal: https://www.youtube.com/watch?v=vt01w4AKx64&t=3s

Az eredeti kérdésre: A közeli jövőben nem valószínű.

Nem szeretem a politikát belekeverni a tudományokba, de a társadalomtudomány összefügg vele.

A mainstream média erőteljesen támogatja a vegán/vegetáriánusokat. Ám sokan kiábrándultak a mainstream médiából, már nem hisznek neki.

Az USA most inkább a saját belügyeivel törődik. Visszafogja a világpolitikai dominanciáját. A képződő hatalmi űrt valószínűleg Kína tölti majd ki.

Kínáról annyit, hogy láttam néhány videót. Megdöbbentett, pedig már végigcsináltam néhány disznóvágást. Nem linkelek egyet sem - a ragadozókban is van empátia.

- * - * - * -

Még egy rossz hír.

Kérdező! Én is kihasználtalak.

Bosszantó ellenvéleményeket írtam. Te pedig olyan kommenteket, hogy messze riasztottad azokat, akik esetleg foglalkoztak a veganizmus gondolatával.

" A mainstream média erőteljesen támogatja a vegán/vegetáriánusokat. "

Nem. A fősodratú média az állati eredetű dolgok fogyasztását propagálja.

A mainstream csatornákon minden harmadik reklám tejtermék és hús reklám (a többi meg gyógyszer, mosópor, autó stb). Ezenkívül nagyon sokszor szerepelnek a hús/tejipar által fizetett orvosok is, pl Tóth Csaba is sokszor szerepelt a legfelkapottabb kereskedelmi adókon.

" Kérdező! Én is kihasználtalak.

Bosszantó ellenvéleményeket írtam"

:DD Bárki értelmes ember elolvassa a hozzászólásaidat, max röhög egyet rajtuk. Vagy szerinted van itt bárki is aki rosszabbul fog aludni a te érveknek hitt összeesküvés elméleteid miatt? :)

> Amúgy nem csak az állatokkal gonosz az ember,hanem saját magával is.Az ember már a kezdetektől fogva gyilkolta a saját fajtáját pl.háborúk…

Lásd: #51. válaszom.

> Az,hogy vannak természetvédők,csak egy dolog.Az embereknek igen minimális részét teszik ki.Igen kevés a jó ember,a gonoszság mellett.

Egyrészt lásd: #66. válaszom közepe.

De ha ennyire nem akarsz gondolkodni, akkor próbálkozzunk máshogy:

Elsőre csak gondolatban játszottam el, hogy mi lenne, ha csinálnánk egy kérdőívet. De a poén kedvéért valóban elkészítettem – íme: [link] –, és mivel tagja vagyok egy nagyobb közösségnek, így válaszadók is szállingóznak… Így kb. 50 válasz után – íme a válaszok összesítése: [link] – elemezném egy kicsit a válaszokat.

0. azaz a fel nem tett kérdés. Ha valaki kapna csak úgy 200 000 Ft-ot, akkor valószínű, hogy a 99%-a öncélúan használná fel, eszébe nem jutna az első kérdésben megjelöltek bármelyikét is választani.

1. Az első három válasz fegyverkezés, háború, szadizmus, vagy a te szóhasználatoddal fogalmazva, valamiféle gonosz dolog. Ezt senki nem választaná elsődlegesen és csak nagyon kevés embernek másodlagos, a túlnyomó többség semmiképpen nem választaná. (Aki kacérkodik ezek valamelyikével, szerintem az is valami félelemből teszi, migráns válság, aktuálpolitikai felindultság, vagy ma annyira felidegesítette valaki, hogy szívesen ártana neki, de ez is elmúlik holnapra.)

A többi valamiféle másokra, vagy a természetre pozitívan ható cél. A túlnyomó többség ezek valamelyikét választaná, illetve sokan másodlagosan is bejelölték ezeket. Viszont van olyan ember, aki ezen célok egyikére-másikára nem áldozna pénzt, de ő is valami más pozitív dolgot jelölt meg.

Még egy érdekes tanulság, a legtöbben emberi célt jelöltek meg elsődlegesnek (az oktatást), de ha a másodlagos válaszokat is nézzük, akkor kvázi mindegyik hasonló támogatottságú.

Az ember alaptermészete ebből kiderül. Ha nem fűződik különösebb érdeke hozzá, se haszna, se kára nincs, akkor alapvetően a jót választja és nem a rosszat.

2. Ennek a kérdésnek a boncolgatása is érdekes. Az emberek majdnem a fele ha lehetne, inkább öncélúan használná fel az összeget. (Szerintem ők őszinték voltak.) Az emberek negyede-harmada azért áldozna az első kérdés kínálatára is. Viszont az emberek több, mint negyede legalább a kérdéses összeg felét az első kérdés kínálatára áldozná. Ez a nulladik, fel nem tett kérdés tükrében érdekes igazán. Nyilán ők is magukra költenék, ha csak úgy kapnának 200 000 Ft-ot, de az első kérdés tükrében, amint kapnak valamiféle erkölcsi perspektívát, alternatívát, akkor ha a gyakorlatban nem is, de legalább gondolatban döntenének helyesebben, vagy legalábbis a lelkiismeretük ösztönzi őket, hogy legalább hazudják azt, hogy igen.

Mindenesetre ebből az derül ki, hogy az ember – várható módon – sokkal érzékenyebb a saját, illetve a szűk környezetében élő emberek sorsával, boldogulásával szemben. Ergo az ember valóban önző bizonyos értelemben.

3. Viszont a harmadik kérdés rávilágít az önzés természetére. Az emberek egzisztenciális félelemből, vélt vagy valós hiányból, vagy az attól való tartás miatt helyezik önmagukat előbbre. Ez tehát nem valami ellen irányuló önzés, hanem valami elé helyezett önzés. Előbb én, majd jöhet a többi. Nem „vagy az egyik, vagy a másik”, hanem „előbb ez, aztán majd az is” viszonyban van az „én” és a „világ”.

Mert amint akkora összeget adunk az illetőnek, ami eloszlatja az egzisztenciális félelmet, máris önként áldozna a jó ügyekért legalább annyit, sőt még nagyobb összeget is, mint amiről az első válaszban döntenie kellett. Viszont továbbra sem áldozna pénzt öldöklésre, szadizmusra, negatív, rossz, gonosz célokra, viszont a legtöbben a pozitív célokra még jóval többet is áldoznának, mint 200 000 Ft-ot.

Itt is felmerül marginális támogatás a negatív erkölcsi megítélésű döntések mellett. De látható, ez mennyire marginális, illetve én azt gondolom, ezek még mindig valamiféle félelem, vagy aktuális helyzet szülte tényezők. Pl. fegyverkezzen Magyarország önvédelemre valakik ellen (akitől félünk), vagy had lehessek szabadságharcos (mert félek egy igazságtalan világtól), vagy hadd öljek meg valakit, aki szerintem gonosz (mert félek, hogy az életben maradása nagyobb kárt okoz). Ezek olyan félelmek, amiket a pénz nem feltétlenül szüntet meg. Meg persze lehet, hogy tényleg van pár pszichopata is.

~ ~ ~ ~ ~

Tehát neked ebből mi a tanulság? Azok vannak többségben, akik háborúzni akarnak, szadisták, élvezik, ha egy ember vagy állat szenved, vagy meghal/elpusztul? Vagy azok vannak többségben, akik szándékuk szerint – még ha valamilyen egyéni helyzetből fakadóan ténylegesen nem is – alapvetően olyan célokat támogatnának, amik a többi emberre, vagy a természetre, a világra pozitívan hat, igazságosabb, helyesebb? Mert szerintem a válasz – hogy ez utóbbiak túlnyomó többségben vannak – félreérthetetlenül kiolvasható a kérdőívből, aligha lehet más következtetést levonni, minthogy az ember alaptermészete alapvetően jó.

> " A mainstream média erőteljesen támogatja a vegán/vegetáriánusokat. "

> Nem. A fősodratú média az állati eredetű dolgok fogyasztását propagálja.

Szerintem egyik sem áll meg. A mainstream média különösebben nem propagálja egyiket sem jobban, mint a másikat, sőt különösebben nem is foglalkozik a témával. Persze a reklámokon, meg esetleg egy-egy főzőműsoron keresztül igen, de azonkívül nem igazán. A reklámok meg mindig a nagyobb tömegek felé hajlanak. Mivel az emberek többsége fogyaszt húst, ezért nyilvánvaló, hogy az ilyen jellegű reklámok lesznek többségben, vagy egy főzőműsorban is ennek a szélesebb rétegnek az igényeihez fogják igazítani, hogy mi is legyen a menü. Ha a dolog megfordulna, és a vegetáriánusok, vegánok lennének többségben, akkor a reklámok, illetve a témába vágó műsorok is ugyanúgy a többség igényeihez fognak igazodni. Nyilván ettől lesz az adott média mainstream, fősodratú.

Ergo a mainstream média nem propagál semmit, inkább csak tükröt mutat ilyen téren. A média sok szempontból próbálja manipulálni az embert – elítélendő, de mégis érthető okokból –, de ez a húsevés vs. vegetáriánus téma az ő szemszögükből annyira marginális kérdés, hogy leginkább szó sem esik tudatos propagálásról.

" ennek a szélesebb rétegnek az igényeihez fogják igazítani, hogy mi is legyen a menü."

Itt az az egyetlen probléma, hogy ennek az állításnak inkább az ellenkezője az igaz: A média nem a többség igényeihez alkalmazkodik, hanem a többség alkalmazkodik a médiában bemutatott narratívákhoz. A média igényeket generál, hogy ezzel az állampolgárokat a tőlük telhető legnagyobb fogyasztásra sarkallja.

A tejipar bevételei az utóbbi évtizedben csökkentek, ezért ismét megy a kampány - nem csak a reklámokkal - , hogy többet fogyasszanak belőle. Az óvodásokhoz külön mennek a tejiparosok "előadást" tartani arról, hogy a tej mennyire egészséges, és nekik mennyire szükségük van rá, és a többi. A többség ezt elhiszi, és ettől meg is veszi.

A politikában ugyanez megy: minden párt kampányol, a pórnép hisz nekik, és rájuk szavaznak.

Ezek nem az ő igényeik, hanem a médiában látott, berögzült, ezáltal szociálisan elfogadott fogyasztási szokásoknak a kielégítése.

Természetesen nem azt mondom, hogy csak a médiának köszönhető az állati eredetű dolgok ilyen mértékű fogyasztása, de az archaikus hagyományaink is ugyanilyen gondolkodás nélküli teljesen kritikátlan követésen és felvételen (értsd az előző generáció életmódjának és szokásainak kritikátlan átvételén) alapszanak.

Ezután persze féligazságnak mondható, hogy a média kijelenti, hogy ez lenne a többség igénye, mert úgy tűnhet, hogy valóban így van, de annak, hogy a többség teljesen hamis tudattal azt gondolja, hogy pl húsra szüksége van, még igazából nincs így.

Némileg elkanyarodtunk a témától, de sebaj.

> Itt az az egyetlen probléma, hogy ennek az állításnak inkább az ellenkezője az igaz: A média nem a többség igényeihez alkalmazkodik, hanem a többség alkalmazkodik a médiában bemutatott narratívákhoz. A média igényeket generál, hogy ezzel az állampolgárokat a tőlük telhető legnagyobb fogyasztásra sarkallja.

Kétségtelenül igazad van. Sőt ennek az igénygenerálásnak határozott iránya is van. Bár itt érdemes különválasztani a reklámokat és a nem reklám jellegű műsorokat, mert némileg más logika alapján működnek.

Az irány valahol egyébként mindkét esetben hasonló, de mégis érdemes megkülönböztetni a kettőt, mert csak úgy tárul fel néhány összefüggés. Viszont sajátos módon egyébként két különböző irányba is hat egyszerre, ami látszólag ellentmondásos, de mégis jól megfér két irányzat egymás mellett, mert aki az egyikre vevő, az a másikra immunis. Nézzük a reklámokat. A reklámok nem az ember értelmére, hanem az érzelmeire akarnak hatni. A kávéreklám nem azt magyarázza el, hogy miért jobb az ő kávéjuk, hogy egy adott pörkölési eljárás során 13,2%-al több x nevű anyag marad a kávészemekben, ami azért jó, mert …. Hiszen ehhez részben érteni kellene bizonyos dolgokhoz, részben még a végén a vásárló objektív szempontok alapján kezdene mérlegelni. A kávéreklám nem a kávét, hanem egy életérzést akar eladni. Amúgy még az sem baj, hogy ha teljesen disszonáns ez az életérzés, a kávéhoz ami alapvetően felpörgeti az embert pont egy azzal ellentétes érzelmi állapotot társít, a nyugalmat, harmóniát, békét. Sőt lehet ebben van is valami tudatosság, hogy még véletlenül se legyen racionális jellegű ez az érzelmi hozzárendelés, ne essünk ki a zsigeri, ösztönös, érzelmi reakcióból holmi racionális gondolkodással.

A reklám célja nem is az, hogy te megfontolt döntést hozz, mérlegelj. Hanem mikor a boltban mászkálsz a sorok között, akkor a tudatalattid nyúljon inkább az egyik, mint a másik termékhez, és ne racionális döntés legyen mindez.

Persze vannak, akiknek van kifinomultabbnak mondható ízlésük, őket meg pont ezzel lehet megfogni, hogy érezzék úgy, hogy mégsem elég kifinomult az ízlésük. Néhány ételreklám pont a minőséget, a választékosságot célozza meg. (Meg nem csak az ételreklámok, sok reklám operál az eleganciával, stílussal, igényességgel, mint ígérettel.)

Illetve sok ételreklám valamiféle zsigeri érzésre próbál hatni, vagy a vágyakra, vagy a félelmekre. A legjobban reklámozható élelmiszerek is ilyenek. Az édességfogyasztásunkhoz képest például túlreprezentáltak az édesség reklámok, főleg a csokoládéreklámok. Mert ez a vágyakra bazíroz, és ezt a vágyat lehet erősíteni. A félelemre is alapoz sok reklám, főként a betegségtől való félelemre, így aztán az adott termék egészséges, természetes mivoltát emelik ki, lásd: bifidusz eszenzisz, cukor-, laktóz-, meg akármimentes ételek, 120%-ban gyümölcsből készült italok, stb… (Vagy ott a Norbi Update jelenség is.) Az is érdekes, hogy hogyan változnak a fantázianevek a célközönség neme szerint. Az inkább női célközönséget célzó reklámoknál a jelzők – nem csak az élelmiszer reklámokban –: könnyű (light), lágy, krémes, puha, harmonikus, stb…. A férfi célközönség reklámjaiban meg inkább szélsőségek, esetleg technikai jelzők jelennek meg: zéró, maximum, tökéletes, energia, erő, extrém, fusion, totál, stb… Mindkét nem esetén a nem ideájához tartozó, sokak számára elérendőnek tekintett tulajdonságokkal operál.

Nyilván vannak állati eredetű élelmiszereket reklámozó cégek, márkák, sőt ők vannak túlsúlyban. A növényi eredetű termékek reklámozása a kisebb kereslet miatt kevésbé költséghatékony. Illetve ha bemész a boltba, akkor joghurtból, sajtból, tonhalból sokféle márka van. De répából, hagymából, narancsból általában nincs széles kínálat, a legtöbb szupermarketnek egy-egy ilyen jellegű termékből egyetlen beszállítója van, és a répát, vagy a narancsot úgy veszed meg, hogy fogalmad sincs, melyik cég szállítja azt a szupermarketnek. A gyümölcslevek már kicsit más téma, ott megy is a reklámháború.

De nem annyira vélem felfedezni a vegán, vegetáriánus vs. állati eredetű, vagy hústermékek közötti háborút. Inkább egy-egy termékkategóriában van háború, hogy ezt vagy azt a joghurtot válaszd, ezt vagy azt a csokit, ezt vagy azt a gyümölcslevet. Valamennyire persze ez manipulálhat olyan irányban is, hogy kicsivel több vagy kevesebb állati, illetve növényi eredetű élelmiszert fogsz vásárolni, de ez inkább másodlagos. A reklámok sem alapoznak erre, hogy „na ez a termék nem tartalmaz állati eredetű összetevőt”, de fordítva sem.

Innen nézve a reklámok nem propagálják egyik, vagy másik oldalt ezen a vegetáriánus vagy sem tengelyen, hogy egy-egy termékkategóriát mennyien vásárolnak, az persze hatással van arra, hogy mekkora összeget tudnak reklámra fordítani, ezért itt inkább tükrözi, mintsem alakítja a közönség ízlését. A reklám persze sok szempontból manipulatív, de ebben a vegetáriánus vagy sem témában én ezt nem vélem felfedezni.

Ha nem reklámról van szó, ott meg az a cél, hogy részben a reklámok színvonalához igazítsák a tartalom minőségét, részben hozzászoktassák az embereket az alacsony színvonalhoz. Nyilván ha az ember megszokta a gagyit, akkor nehezebb mellényúlni, elrontani bármit is, míg ha az ember megszokta a minőséget, akkor sokkal nehezebb minőségi tartalmat előállítani, könnyebb elszúrni egy filmet, műsort. A művészetből a zene és a film az, ami leginkább reflektorfénybe kerül, és ott is a középszerűség az, ami piedesztálra lett emelve, ami nem élvezhetetlenül rossz, de lehetőleg ne is legyen benne semmiféle „magasröptű mélyenszántás”. A populáris zene hallgatható, de nem cizellált, nem kifinomult, nem különösebben bír művészi értékkel. Ha meg a tehetségkutató versenyeket nézem, akkor pláne. A film esetén is inkább a felület, a látvány, az elsődleges élmény az, ami ki van szolgálva, a film legyen szórakoztató, megható, látványos, akciódús. Sokkal kevesebb olyan filmet mutatnak be, ami elgondolkodtató, erkölcsi kérdéseket pedzegető, társadalomkritikus, stb… Más művészeti ágak szinte meg sem jelennek. Vers? Festészet? Színművészet? Szobrászat? Nem, ezeknek a műfajoknak túlságosan szigorú minőségi kritériumai vannak, még az emberek hozzászoknak ezekhez, és a végén még határozott értékrendjük, ízlésük alakulna ki. Sőt még a végén nekiállnak olvasni, ahelyett, hogy a tévét néznék. Még mit nem!

A vallás, illetve a filozófia mint téma is kerülendő, mert az is értékrendet okoz. A vallás maximum a fanatizmuson keresztül válik témává, lásd iszlamisták, nyilván a politika ezt meg adott szituációban jól meg tudja lovagolni az ember félelmeire alapozva. A tágabb értelemben vett vallás is ki lett szervezve egy rétegmédiára, de ott a leggagyibb, legsilányabb réteg jelenik meg, az ezoterikus bullshit, a távgyógyítók, sarlatánok.

A tudomány is kerülendő téma. Mert mi kell a tudományhoz? Részben objektív, helyes ismeretek, részben az azok között fennálló összefüggések megértése. A mainstream médiának nem célja, hogy az emberek informáltak legyenek, pláne hogy összefüggéseket keressenek dolgok között. Ez mondjuk ki van szervezve egy rétegmédiára, de ott is egyre silányabb a minőség, egyre több az olyan dokumentumfilm, ami hatásvadász, felszínes, sőt egyenesen áltudományos.

A politika is a reklámok szintjére lett lehúzva. Beszélünk arról, hogy adott pártnak milyen programpontjai vannak, azokat hogyan igyekszik megvalósítani, hogyan súlyozza az erőforrásokat az állam különböző feladatai között? Beszélünk arról, hogy egy-egy célkitűzés helyes-e, milyen előnyei, milyen hátulütői vannak? Például egy konkrét példát nézve mondjuk beszélünk-e arról, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak az egykulcsos adónak, abból ki az, aki jobban jár, ki az, aki kevésbé jár jobban, vagy közvetett módon hogyan jár mégis jól az, aki elsődlegesen rosszabbul jár, és hogyan jár áttételesen rosszabbul az, aki elsődlegesen jobban jár?

Nem, nem beszélünk ilyenről. A politika a bulvár szintjére lett süllyesztve, hogy Rogán helikopterezett-e, hogy Vona meleg-e, hogy Gyurcsány káromkodott-e. A pártok nem egy komplex, végiggondolandó, megrágandó több oldalas programmal próbálnak szavazókat maguk mellé állítani, hanem jól hangzó szlogenekkel. Anno volt ez a volt-e gázáremelés vagy sem. Ott is a vita volt a lényeg, hogy ki reflektál frappánsabban, pedig a vita fél perc alatt eldönthető lett volna, egy 4 évvel azelőtti gázszámla elővételével. De ez senkinek nem volt érdeke. „Rosszabbul élünk, mint négy éve.”, „Igen, igen, igen.”, „Magyarország jobban teljesít!”, „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre!”, „Fizessenek a gazdagok!”, „Ti dolgoztok. Ők lopnak.”, „Tegyünk igazságot!”, „Magyar szívvel, józan ésszel, tiszta kézzel!”, „Lehet más a politika!”, „Indítsuk be Magyarországot!” stb.

Oké, egyik-másik párt valóban megfogalmaz több oldalas programokat, konkrét tervei vannak, számokkal, hatástanulmányokkal, de mégsem ez dominál a politikai vitákban. Az emberek sokkal inkább szavaznak egy jól hangzó szlogenre, vagy csip-csup lényegtelen részletekre, mintha a politika valamiféle mosópor lenne.

Valahogy ha röviden kellene megfogalmazni a mainstream média manipulációs irányultságát, az az, hogy ne gondolkodj racionálisan, a döntéseket emocionálisan hozd meg, mert érzelmeket sokkal könnyebb generálni, és ehhez mi jól értünk. De mégis, valahogy a vegetáriánus vs. húsevő tengely nem annyira lényeges, hogy ilyen téren is tudatos manipuláció folyjon. Nyilván nagyon kevés embert lehetne egyik oldalról a másikra állítani, abból meg aztán sem a médiának, sem az őt eltartó reklámiparnak, kereskedelemnek sincs komolyabb anyagi haszna, viszont a kérdés meg megint gondolkodásra késztetné a nézőt, ami kerülendő. Hiszen vannak itt erkölcsi, társadalmi, környezetvédelmi megfontolások, amik óhatatlanul szerepet játszana abban, hogy ki melyik oldalon áll, óhatatlanul előjönnek ezek a kérdések ebben a vitában, amihez meg ugye gondolkodni kell, értékrendet kell kialakítani, stb…

Tehát ha összességében nézzük, akkor a megállapításod helyes, de a tárgyalt kérdés szempontjából ez nem játszik komoly szerepet.