Van rá esély, hogy a jövőben olyan szintem elterjedjen a vegetarianizmus, veganizmus, hogy akár be is tiltsák a húsevést?

> Az ember szadista,a célja az,hogy fájdalmat okozzon és földbe tapossa a másikat.Ezt mind azért,mert élvezi.Ott vannak pl.a háborúk.

Ebből is az tűnik ki nekem, hogy nem érted a világot. A háború annak sem jó, aki kirobbantja. Illetve sokszor mások robbantják ki a háborút, mint akik megvívják azt. A háborúnak mindig valamilyen oka van. Legtöbbször az erőforrások birtoklása, valamilyen félelem, hogy a háborúnál sokkal nagyobb veszteségek, problémák következnek be, ha a háborút nem vívjuk meg. A háború résztvevői legtöbbször nem önként lesznek katonák, ők szívesebben élnének békeidőben a családjukkal, a kényelmes életükben. Aki önként száll harcba, az is azért teszi, mert valami magasabb cél lebeg a szemében, hogy ha ő esetleg meg is hal, legalább a gyerekei, az unokái, a népe tovább él.

Meg persze az embereknél is – de amúgy más, főleg intelligensebb fajoknál is – előfordul, hogy egy-egy egyed szociopata, pszichopata, szadista és pusztán élvezetből öl. De nem ez a jellemző, az emberek 99%-a nem ilyen, különben már rég kihaltunk volna.

> Az állatok nem gyilkolják le a saját fajtájukat,csak az ember.

Óh, dehogynem. Persze ők sem azért, mert élvezik. De bizonyos körülmények között nem hogy a saját fajtájukat, de akár a saját utódaikat is megölik, vagy akár meg is eszik. Pl. vannak olyan halfajok, amiket nem lehet normálisan akváriumban szaporítani, mert a szülők megeszik az utódokat, ezért szét kell őket választani. De az egereknél, patkányoknál, tengerimalacnál sem ritka a kannibalizmus, ha víz- és élelemhiány lép fel. Az imádkozó sáskáknál a szaporodás úgy történik, hogy az aktus közben a nőstény lerágja a hím fejét. A csoportokban (falkákban, rajokban, egyebekben) élő állatok között végzetes összecsapások lehetnek az egyes csoportok által birtokolt erőforrásokért történő harc közben. Sok fajnál a szaporodás jogáért is meg kell harcolni, és sok fajnál ez akár végzetes is lehet a vesztes számára.

Nyilván minden élőlényben két néha egymásnak látszólag ellentmondó ösztön van meg, az egyik a faj fenntartása, a másik az egyed fenntartása. Ha van rá mód, inkább más fajokkal harcolnak, de nem ritkán a saját fajukkal is.

Persze ha nem ismered a természetet, arról egy idealizált, romantikus, naiv elképzelésed van, akkor abból könnyen lehet fals értékrendet kialakítani.

~ ~ ~

> Nekem pl.soha nem volt egy normális barátom sem,mindegyik csak kihasznált.

De azért azt is látnod kell, hogy nem ez a jellemző. A legtöbb embernek vannak barátai. A legtöbb embernek nincs sok igazi barátja, aki képes komolyabb áldozatokat is hozni, de azért a legtöbb embernek van néhány ilyen barátja. A legtöbb embernek vannak további ismerősei, akikkel kölcsönösen előnyös viszonyban van, mindketten kapnak valami hasznosat a másiktól. Meg van az ember körül jó pár másik, aki esetleg ki akarja használni. Nem feltétlenül tudatosan, vagy szándékosan, sokszor ez is valamiféle pozitív irányból torzul el idáig, mert ő a családjának, a saját kis szűk környezetének akar jót, és egy idegennel már nem tud, vagy nem akar empatikus lenni. De ezt észre lehet venni, lehet ellene védekezni, vagy akár lehet úgy hatni az illetőre, hogy kevésbé legyen ilyen.

Hogy neked nincs egy normális barátod sem, nincs egyetlen ember sem a környezetedben, aki ne akarna kihasználni, az nem szokványos. Lehet valami elcseszett közegben vagy. De az is lehet, hogy a hiba a te készülékedben van. Az emberek legtöbbször afféle tükörként viselkednek. Ha valakivel kedves vagy, teljesen mindegy, milyen volt a kezdeti viszonyulása, idővel kedvesebbé válik veled szemben. Ha valakivel szemben lenéző vagy, akkor teljesen mindegy, milyen volt a kezdeti viszonyulása hozzád, idővel ő is lenéző lesz veled szemben.

Ha te azt gondolod bárkiről, hogy ő alapvetően gonosz, önző, bizonyára csak kihasználni akar, akkor ez a bizalmatlan hozzáállás meg fog nyilvánulni minden apró gesztusodban, ahogy köszönsz, ahogy beszélsz, ahogy nem beszélsz, amit kérdezel, amit nem kérdezel, amit válaszolsz. Ha nem is tudatosan, de érezni fogja a veled szemben álló illető, hogy nem tartod sokra, nem engeded közel és ennek megfelelően fog reagálni, azon emberek közé fog sorolni, akikkel nem érdemes túl szorosra fogni a viszonyukat, nem fog barátként közeledni hozzád, barátként gondolni rád. Így lesz a gondolataidból valóság, de ezt a valóságot te magadnak fabrikálod folyamatosan, és nem az általános valóság, hanem az, amit te abból látsz, vagy látni vélsz.

És innen jön sokszor az állatok felé való fordulás. Most mondok egy példát, ami persze nem feltétlenül rád vonatkozik, pontosabban majd te el tudod dönteni, hogy rád vonatkozik-e, vagy csak valaki másra, aki kicsivel túl van azon a szinten, amin te. Ugye van olyan ember, akinek rendben vannak a szociális kapcsolatai, vannak barátai, van párja, stb., de szereti a macskákat és vannak macskái. De azért nem véletlenül alakul ki a macskás nő, mint sztereotípia, mert elég gyakori jelenség. A macskás nőé, akinek nincsenek barátai, nincs párja, csak a macskái. Mert valamiben meg kell élnie azt a kapcsolatot, amit az emberekkel nem képes kialakítani. Az állatokra meg rá lehet projektálni bármit. Egy macska tűnhet kedvesnek, ragaszkodónak. Pedig alapvetően egy eléggé autonóm állat, elfogadja a kaját, mert az neki jó, engedi hogy megsimogassa a gazdája, addig, amíg kedve van hozzá. De simán ott tudja hagyni a gazdáját, ha egy hétig nem ad neki enni, és odaszokik, ahol enni adnak neki. Ha a gazdát a lakásban egyedül érné a hirtelen halál, és elfogyna a macskaeledel, akkor simán elkezdené a gazdát fogyasztani. Ember azért ilyet csak igen erős fenntartásokkal tesz, ha tesz egyáltalán. De rá lehet projektálni, hogy a macska nem önző, hiszen a gazda önszántából ad neki enni, nem érzi érdekkapcsolatnak az egészet. Meg rá lehet projektálni, hogy mennyire szereti a gazdáját, hiszen ott dorombol az ölében. De igazából azért teszi, mert az neki jó, nem azért, mert a gazdájának jó. A macska nem is mond le semmiről a gazdája kedvéért. A macska nem használja ki a gazdáját, mert nem tudja. De a gazda önként kihasználtatja magát a macskának – eledelt vesz neki, eteti, gondozza –, csak mindezt önszántából. Az emberekkel szemben ez miért nem megy?

~ ~ ~

Az, hogy nincsenek barátaid, hogy mindenki csak kihasznál, az sajnálatos. De azt a belátást kellene meghozni, hogy ez a te helyzeted, és nem ez az általános. Innentől meg kell keresni, hogy mi ennek az oka. Ha rajtad kívül áll ez az ok, a környezetedből fakad, akkor is tehetsz ellene, megválaszthatod, hogy milyen emberek körében élsz. Ha viszont ott is ez a helyzet, akkor meg azt a belátást kell meghozni, hogy akkor nem kívül, hanem magadban kell keresni a helyzeted okát. Akárhogy is, ezen a helyzeten lehet változtatni, és kizárólag rajtad áll, hogy változtass. Persze ez nem könnyű. Néha sokkal könnyebb azt gondolni, hogy a világ, meg úgy benne az emberek igazságtalanok, gonoszak, könnyebb áldozatnak beállítani magad, mint tenni valamit, megtalálni, hogy mit lehet tenni. Ne ess ebbe a hibába, mert te fogsz tőle szenvedni, nem más.

"Óh, dehogynem. Persze ők sem azért, mert élvezik. De bizonyos körülmények között nem hogy a saját fajtájukat, de akár a saját utódaikat is megölik, vagy akár meg is eszik."

Ebben mondjuk az más mint az embereknél, hogy célja van. Az éhezés viszi rá őket vagy a párzás idején a nőstény miatti harcba halnak bele sokan. Illetve a területért vívott csatákba.

" Pl. vannak olyan halfajok, amiket nem lehet normálisan akváriumban szaporítani, mert a szülők megeszik az utódokat, ezért szét kell őket választani."

Ez mondjuk nettó baromság, 700 literes akváriumom van és nem ismerek ilyen halfajt. Főleg az a röhejes abban, hogy ezt elhiszed, hogy ha az adott hal felfalná a kicsinyeit, a természetben sem tudna szaporodni, te észlény. Mert ott nincs, aki szétválassza őket. Nem kell mindent bevenni, amit a tévében mondanak.

"De az egereknél, patkányoknál, tengerimalacnál sem ritka a kannibalizmus, ha víz- és élelemhiány lép fel."

HA éhínség van. Jól írod. Az ember nem éhínség miatt öli az állatokat milliárdra, vagy a saját társait, hanem élvezeti okokból.

"Az imádkozó sáskáknál a szaporodás úgy történik, hogy az aktus közben a nőstény lerágja a hím fejét."

Ez egy ritkán megfigyelt jelenség, ami az esetek kb. 5%-ánál fordul elő.

"Persze ha nem ismered a természetet, arról egy idealizált, romantikus, naiv elképzelésed van, akkor abból könnyen lehet fals értékrendet kialakítani."

:))) Mondja az, aki a szexuális kannibalizmusról azt hiszi, hogy minden egyes aktusnál előfordul, vagy hogy bizonyos halfajok felzabálják az összes utódot. Kacag a májam, hogy finoman fogalmazzak :)))

"Ez mondjuk nettó baromság, 700 literes akváriumom van és nem ismerek ilyen halfajt."

Például a szivárványos guppi (elevenszülő). Ügyelni kell, hogy elég vízinövény legyen az akváriumban, hogy az ivadékok el tudjanak rejtőzni. Különben előfordul a kannibalizmus.

"Ebben mondjuk az más mint az embereknél, hogy célja van. Az éhezés viszi rá őket vagy a párzás idején a nőstény miatti harcba halnak bele sokan. Illetve a területért vívott csatákba. "

Ejha! Ezzel kábé le is fedted az emberi háborúk oka palettájának 99%-át. Vagy éheznek ezért elmennek elvenni mástól az élelmet, vagy féltékenység miatt tör egyik a másik életére, de a leggyakrabban a "nagyobb terület kell hogy nagyobb hatalmam legyen" alapon robbannak ki háborúk (ugye a "nem adod ami nekem kell, ezért elveszem" alap).

"Ez mondjuk nettó baromság, 700 literes akváriumom van és nem ismerek ilyen halfajt."

Nekem meg 10 autóm volt eddig de nem ismerek automata váltósat. Ettől akkor az már nem is létezik?

Bizony, a már említett szivárványos guppi az pont ilyen, minden probléma nélkül felfalja a saját kicsinyeit, ha módja van rá.

"Főleg az a röhejes abban, hogy ezt elhiszed, hogy ha az adott hal felfalná a kicsinyeit, a természetben sem tudna szaporodni, te észlény. Mert ott nincs, aki szétválassza őket."

Nem is kell, a természetben a kicsik ugyanis el tudnak bújni a kövek, kavicsok, vízinövények közé, vagy elúsznak másfelé, ahol anyuka nem találja meg őket. Akváriumokban viszont erre többnyire nincs lehetőségük.

Tehát elképzelhető, hogy a te 700 literesedben el tudtak bújni, az már elég nagy hozzá, vagy nem is tartottál guppikat, de kicsi akváriumokban rendre feleszi utódait a guppi, ha nincsenek leválasztva. Nem néha, hanem kb 98%-ban, néha egy-kettő megmenekül, ha jól el tud bújni és elég szerencsés.

"HA éhínség van. Jól írod. Az ember nem éhínség miatt öli az állatokat milliárdra, vagy a saját társait, hanem élvezeti okokból. "

Nem, többnyire nem élvezeti okokból teszik, hanem a fentebb említett 3 okból.

"Ez egy ritkán megfigyelt jelenség, ami az esetek kb. 5%-ánál fordul elő."

Az angol Wiki mást ír erről:

"In 1992 however, the cannibalizing behavior of female M. religiosa was observed in a field study. Lawrence compared the percentage of cannibalism in natural and manipulated (males and females were put close together in field) pairings and found rates of 31% and 24%. This proves that sexual cannibalism in this praying mantid is not caused by laboratory conditions."

[link]

Ennek alapján kb. 3-4 közül 1 esetben fogyasztja el a hímet a nőstény.

A maradékra inkább nem reagálok, ha nem haragszol :)

> Ebben mondjuk az más mint az embereknél, hogy célja van.

Ahogy az embernek is. Csak egy embernél a cél is lehet cizelláltabb. Mivel az ember nem csak lét- és fajfenntartásra törekszik, ezért vannak számára más fontos dolgok is, amiért képes háborút vívni. Pl. kulturális okokból, lásd: vallásháborúk. De mindig van oka a háborúnak, és az oka mindig egy félelem, hogy ha nem vívjuk meg a csatát, akkor valami szörnyűbb dolog következik, mint maga a háború. Amúgy sokszor a vallási, politikai okokból vívott háború is visszavezethető valami lét- vagy fajfenntartásból fakadó ösztönös félelemre.

> Ez mondjuk nettó baromság, 700 literes akváriumom van és nem ismerek ilyen halfajt.

Pl. a guppik, vagy az aranyhalak is ilyenek.

> Főleg az a röhejes abban, hogy ezt elhiszed, hogy ha az adott hal felfalná a kicsinyeit, a természetben sem tudna szaporodni

A természetben nem egy 20-30 literes akváriumban élnek, így jóval ritkábban fordul elő az ilyesmi, de előfordul. De egy növényekkel, búvóhelyekkel jól berendezett 700 literes akvárium is lehet már kellően nagy ahhoz, hogy erre ritkán kerüljön sor. (Ott is előfordul, csak nem biztos, hogy észreveszed.) Viszont egy 20-30 literes akváriumban ez egy valós probléma, amúgy abban az esetben is, ha nem zsúfolt az akvárium és megfelelő rendszerességgel és mennyiségben kapnak enni a halak.

A halak nem túl intelligensek. Nem tudják, hogy az a kishal az ő utóduk. Még azt sem feltétlenül érzékelik, hogy a saját fajuk. Azt sem tudják, hogy fél óra múlva kapnak majd enni. Egyszerű a képlet: Kicsi és mozog? Akkor táplálék. Ergo ha éhes vagyok, akkor megeszem. A természetben maximum annyi a különbség, hogy egy nagyobb élettérben kisebb eséllyel eszi meg fajtárs, még kisebb eséllyel eszi meg a szülő a kishalat, de még ott sem nulla ennek az esélye. Akárhogy is a legtöbb kishalból táplálék lesz, nem véletlenül hoznak létre a guppik alkalmanként – mérettől függően – akár 50 utódot is úgy, hogy tudjuk, hogy kb. 2,1-2,2 utód elég lenne a populáció fenntartásához.

Amúgy a fajon belüli kannibalizmusnak – hogy egy kicsit előre szaladjak a válaszadással – nem csak az táplálékmennyiség, az éhezés az oka. Gyakran evolúciós előnye van. A farkas is felfalja az újszülöttet, ha az gyengének bizonyul, így is erősíti a falkát, illetve a fajt, megspórolva a gyenge egyed életben tartására, nevelésére fordított időt, energiát, erőforrásokat. Sok fajnál van egy evolúciós nyomás is, hogy abból az 5-10-20-50-100 utódból a legéletképesebb 2 vagy 3 maradjon életben, ha meg a többinek – mint tápláléknak – amúgy is vissza kell kerülnie a körbe, akkor abból legalább ne egy másik, konkurens faj profitáljon. Kannibalizmus akkor is előfordul az állatvilágban, ha nincs éhínség, persze az éhínség is indukálhat olyan jelenségeket, amelyek normális esetben nem fordulnak elő.

Vannak fajok, ahol az evolúciós stratégia kimondottan magában hordozza a kannibalizmusban is megjelenő erőforrás visszaosztást, ha nem is feltétlenül közvetlen, de közvetett módon. Sok rovar a szaporodás után nem sokkal elpusztul, hogy a benne tárolt tápanyag visszakerüljön a körforgásba, és ne kelljen a saját utódaiknak még velük is versengeniük a táplálékért. Oké, ez nem kannibalizmus, a legtöbbször ezek más fajok táplálékául szolgálnak, de benne van egy emberi szemmel nézve altruizmusnak látható jelenség. Persze ez is csak a mi gondolkodásunk, érzelmi világunk ráprojektálása a jelenségre, valójában csak egy természetes szelekcióval kialakult programról van szó, nem tudatos önfeláldozásról. Néhány rovarfaj eleve csak pár napig él kifejlett állapotban. Sőt néhány rovarnál – pl. kérészek – a kifejlett, szaporodóképes egyednek nincs, vagy csak csökevényes szájszerve van, mert abban a pár napban, amíg szaporodnak, nincs szükségük táplálékra.

> Nem kell mindent bevenni, amit a tévében mondanak.

Nem a tévében „mondták”. Elsődlegesen sajnos saját tapasztalat gyerekkoromból. (Volt akváriumom. Nem, sajnos nem 700 literes.) De mondjuk ha fellapozom a Wikipédiát, akkor ott is ezt találom: [link]

„Magas egyedsűrűségnél gyakori az utódkannibalizmus.”

> te észlény

Elvitathatatlan tény, hogy én egy lény – élőlény – vagyok. Ha már mindenképpen egy jelző + „lény” kapcsolat kell, hogy jellemezzen, akkor – bár az élő- jelzővel is beérném – nincs kifogásom az ész- jelző ellen sem. ;-) (Furcsa, hogy egy ilyen, alapvetően pozitív szókapcsolat hogyan vált sertéssé… Akarom mondani sértéssé. Nyilván az irónián, szarkazmuson keresztül, de akkor is furcsa…)

> Ez egy ritkán megfigyelt jelenség, ami az esetek kb. 5%-ánál fordul elő.

Kicsivel több, mint 5%-ánál, de efölött kár lenne vitát nyitni. De ha el is fogadom, akkor is relatív, hogy az 5% az ritka-e vagy sem. Azért nem elhanyagolható, az adott fajra mégiscsak jellemző jelenségről van szó. Apropó az embereknél ez hány százalék is? Anno volt egy barátom. Nagyon jófej volt, csak aztán összejött egy lánnyal, aki az első szeretkezésük során leharapta a srác fejét. Szegény azóta is Justin Bieber rajongó, MLM ügynök és szabadidejében a neten trollkodik. :-)

> Mondja az, aki a szexuális kannibalizmusról azt hiszi, hogy minden egyes aktusnál előfordul, vagy hogy bizonyos halfajok felzabálják az összes utódot.

Elnézést, bizonyára nem fogalmaztam pontosan. Nem állítom, hogy !minden! aktusnál előfordul, még azt sem, hogy az aktusok többségénél, csak azt, hogy az aktusok jelentős, el nem hanyagolható százalékában. Nem állítom, hogy bizonyos halfajok az !összes! utódot zabálják fel, hanem hogy néhányat, adott körülmények között akár többet is, szélsőséges körülmények között persze akár az összeset is. Azt sem állítom, hogy mindig és minden körülmények között előfordulnak az általam felsorolt jelenségek, csak azt, hogy a marginálisnál, az elhanyagolhatónál jóval nagyobb, figyelembe veendő mértékben fordulnak elő. (Ahogy a háborúk esetén sem minden élő ember háborúzik, csak bizonyos időben bizonyos helyeken vannak háborúk. De még egy háborúban álló ország esetén sem a lakosság egésze harcol.)

> Kacag a májam, hogy finoman fogalmazzak

„Van abban valami báj, hogy ha kacag a máj…”. Persze ha már megidéztük a Mézga családot, akkor idézzünk meg egy másik mesét is: a természet nem csak játék és mese. Az általam felsoroltakkal arra igyekeztek rámutatni, hogy a természet koránt sem olyan idilli, mint ahogy néhány – mondjuk egy abból kiszakadt városi – ember fejében élhet. Ha nem csak a fajon belüli történéseket nézzük, akkor meg főleg nem, lásd: vírusok, járványok, paraziták, a gazdatestet lassan élve felfaló élősködők, a másik rovart élve felfaló rovarok, stb… Ha kicsit mögé néz az ember a napsütötte, madárcsicsergős virágos rét mögé, akkor az idilli kép mögött folyamatos húsdarálás folyik. Na jó, lehet kicsit túlzok, de a természetben azért folyamatos a versengés, folyamatos a küzdelem az életben maradásért, az élelem megszerzéséért, azért, hogy ne mi legyünk az élelem.

Továbbra is élek a gyanúval, hogy a kérdezőben egy, ha nem is ennyire idilli, de a ténylegesnél jóval romantikusabb, idealizáltabb, naivabb kép élhet. Azt azért remélem te sem vitatod, hogy a természet korántsem annyira idilli, hogy sokkal durvább dolgok megtörténnek benne, mint amit az emberek többsége úgy általában megtesz a többi emberrel, az állatokkal, növényekkel.

Szia hanonymus! Bocs, hogy elhanyagoltalak!

"#8

Imádom az ilyen kamu sztorikat.."

Nem izgat különösebben, ha kamunak véled. Sokan ismernek itt a GY.K. tudományos rovatban, és tudják, hogy igaz.

Mielőtt a 15%-os válasz-értékelésemet firtatnád - az egy érdekes történet. Volt az 87% is, és 11% is. A lényeg, hogy nincs vesztenivalóm.

Ha akarod írhatok neked kamu sztorit is.

- - - - - - - -

A vadászokat sokan nem szeretik. Én sem rajongok értük, de más okból.

Viszont el kell ismerni, nélkülük balta nélkül nem lehetne kimenni a lakásból. Medvék, farkasok az utcákon kóborolnának, sőt talán még néhány szibériai tigris is beugrana falatozni.

> Látszik,hogy nem volt még macskád.

Amíg a szüleimmel laktam, volt macskánk is. Bár nem mindig, inkább kutyapártiak voltunk. (Meg voltak gyerekkoromban halaim, papagájaim is.)

> Még soha egyszer sem adtam enni a shomszéd macskának,mégis amikor meglát,egyből jön ida hozzám,bújik,dorombol,akig tudok tőle megszabadulni,mert jön is utánam.

Igen erre mondtam azt, hogy nem azért teszi, hogy neked örömet okozzon, hanem mert ez neki jó. Tulajdonképpen kihasznál, csak amit elvesz tőled, az neked nem veszteség, hanem te is profitálsz belőle. Az emberi kapcsolatok is akkor ideálisak, ha az ember úgy tud adni, hogy nem cserébe kap valamit, hanem maga az adás az, amiből ő maga is profitál.

Félreértés ne essék, én bírom a macskákat, a kutyákat még inkább. Ők is bírnak engem. És ez jó, és nem társulnak hozzá a fenti, vagy a következő gondolatok. De ha mégis mögé nézünk, azért ez egy laboratóriumi körülmények közé zárt kapcsolat. (Ne úgy értsd, hogy laboratóriumban történik, hanem úgy, hogy mentes egy csomó természetes jelenségtől.) Nyilván egy macskával, kutyával nem lesz közöttetek versengés, biztosított az ideális tápanyagmennyiség, nem kell egyikőtöknek sem harcolni az életben maradásért. Így könnyű jó kapcsolatot fenntartani, és sok ember pont ezért szeret állatot tartani. Nyilván egy emberrel szemben ritka az ilyen kilúgozott kapcsolat, ott vannak konfliktusok, érdekek, motivációk, amik miatt a kapcsolat nem annyira idilli, mint egy macskával. De nem azért, mert a macska jobb lenne, vagy az ember lenne gonoszabb, hanem mert a körülmények teljesen mások. Egy bolti eladóval, akivel nincs semmiféle egyéb kapcsolatod, sokkal könnyebben lehet felhőtlen a viszonyod, mint mondjuk egy munkatárssal, baráttal, mert egy csomó dolgot nem tartalmaz a kapcsolatotok.

~ ~ ~

> Erre mit mondasz?

Az ember néha összekeveri a valóságot a történetekkel. Nyilván nagyon ritka, hogy valakit egy horrorfilm annyira megijesszen, hogy belehal. Ilyen jellegű hírek bulvárlapokban szoktak felmerülni, és ennek a komolyságával fognak hozzá közeledni az emberek. Ez nem egy valós történés a számukra, hanem egy fikció, amiben ki lehet esetleg élni az ilyen jellegű hajlamokat is. De az ilyen jellegű hajlamokat is sokszor frusztráció okozza. El kell tűrni a főnök cseszegetését, legszívesebben visszaszólnál neki, de nem teheted. Előbb utóbb ez a lefojtott indulat aztán ilyen jelenségekben nyilvánul meg. Persze amit nem értesz, az az, hogy a főnök sem feltétlenül szadizmusból cseszeget, látja a költségvetést és esetleg azon parázik, hogy csődbe megy a cég. Vagy ha nagyobb hierarchia van, akkor azon, hogy őt, mint középvezetőt fogják elővenni, esetleg még ki is rúgni.

Nyilván ez nem jó, de senki nem önszántából ilyen, hanem valamilyen okból, amit meg lehet érteni, azonosulni lehet a forrásával, és meg lehet tanulni kezelni. Sokféle közösségnek voltam tagja életemben. Néha volt dolgom igencsak nehéz emberekkel. Pl. egy olyan emberrel, aki agresszív volt, mindenkinek beszólt, mindenkibe belekötött. De jól közeledve hozzá ez a viszonyulás velem szemben megszűnt és helyette barátivá vált. A kapcsolatom az adott emberrel annyira bizalmassá vált, hogy aláláttam ennek az álarcnak, hogy emögött az agresszív, ellenséges viselkedés mögött mekkora kisebbségi komplexus van, hogy mennyire egy görcsös félelemből táplálkozik, mennyire azt igyekszik kompenzálni ezzel az ellenséges viszonyulással, hogy ő váljon valami hasonló viszonyulásnak az áldozatává. Az is kiderült, mi ennek az oka, hogy mennyire egy folyamatos gyermekkori traumából fakad mindez. Mindjárt nem egy agresszív ember képét láttam, hanem egy szánalomra méltó szegény, szerencsétlen srácét, aki valahol eltévedt. Nem gonosz volt a srác, hanem egyszerűen lelkileg sérült. Ez persze a tetteit nem teszik etikusabbá, jobbá, eltűrendőbbé, egyszerűen csak megérthetőbbé.

Másik oldalról a halál tipikusan az a témakör, amivel az ember nem szívesen foglalkozik. Nem szereti, ha szembejön vele a téma, és sokszor ezt a kvázi stresszt humorral próbálja feloldani. Nem azért, mert gonosz, hanem mert önmagát védelmezi.

Az az ember, aki a kommentben röhög, az ha a valóságban élné meg a helyzetet, mondjuk a moziban a szomszéd székben ülő idegen kap infarktust a film közben, az nem nevetni fog, hanem traumaként fogja megélni, és lehet, hogy hónapokon keresztül rémálmai lesznek.

Sőt az ember rezzenéstelen arccal képes nézni a filmben, hogy meghalnak emberek. Sőt játszik olyan játékokkal, amikben halomra lő embereket. De amint puskát adsz a kezükbe, és ténylegesen választhatnának, hogy lelövik-e az embert büntetlenül, a legtöbb ember nem képes rá. Mert az már nem csak történet, hanem valóság.

Nemrégiben láttam egy filmet. Nagyon idekívánkozik a megemlítése. Ez pedig a Mandarinok című film volt. Ha van rá lehetőséged, hogy beszerezd, érdemes megnézni. Az 1992-es grúz-abház összecsapások idején játszódik. Ott van két sebesült katona. Azért sebesültek, mert egymást akarták megölni, a társaikat sikerült is. Kezdetben gyűlölik egymást, meg is akarják egymást ölni. De ahogy megismerik egymást szépen lassan, lépésről lépésre, úgy lesz az ellenséges helyzetből egy nagyon szoros barátság egymással és az őket befogadó észt gazdával. Mert kezdetben a másik csak egy ellenség. Aztán kiderülnek dolgok. Ja, hogy neked neved van? Ja, hogy a bajtársad, akit megöltem a testvéred volt? Ja, hogy te amúgy színész vagy? A kezdeti gyilkos indulat egymás iránt pusztán attól válik köddé, hogy az arctalan ellenségből egy hús-vér ember lesz, jellemvonásokkal, múlttal, történettel. És nem csak elillan a gyilkos indulat, hanem megjelenik az, ami miatt azt mondom, az ember alapvető természete a jóság. De nem akarom spoilerezni a film végének történéseit.

~ ~ ~

> De ott van pl.a vadászat,ami egy szadista szórakozás,az állatok megölésével.

Van vadász ismerősöm. Egyébként erdész is egyben, ismerem, tudom mennyire szereti az állatokat, a természet mennyire a szívügye. Anno előjött egy egészen más téma. A kérdés az volt, hogy ha itt és most valami katasztrófa történne, megszűnne a civilizált életmód, és az ember visszakerülne a szabadba, akkor életben tudna-e maradni. Mert ugye 1000 éve lehet, hogy elég sok vad volt az erdőben, amiből el lehetett élni, de mára ez nem túl kevés-e ahhoz, hogy valaki életben maradjon.

Az elsőre meglepő, de másodikra teljesen logikus válasz az volt, hogy nincs ilyen probléma, sőt pont ellentétes a probléma. Ugye a nagyragadozókat kiszorítottuk a civilizált világunkból. Az erdeinkben nincsenek se farkasok, se medvék. Viszonylag kisebb ragadozók – rókák, sakálok, hiúzok – vannak, bár némelyik olyan ritka, hogy erősen védett. Emiatt viszont a nagyvadaknak, a szarvasoknak, őzeknek, vaddisznóknak nincs természetes ellenségük. Ha a vadászok nem ritkítanák őket, akkor nagyon durván túlszaporodnának. A visszacsatolásnak köszönhetően csúnya ökológiai katasztrófa lenne a táplálékul szolgáló fajokra nézve, majd éhínség lenne, tömeges kipusztulás, az elhullott állatok miatt járványok törnének ki, ami akár az emberre nézve is komoly veszélyt jelentene. Kedvesem pont most tanul természetvédelmi mérnöknek és ő is pont azt mondta, hogy mind a szarvasállomány, mint a vaddisznóállomány növekszik. A vadászat ellenére. Ha már egyszer a nagyragadozók elűzésével megtörtük a természetes egyensúlyt, azzal lehetne rövidtávon valamennyire kompenzálni ennek a negatív hatásait, ha több szarvast, őzet ejtenénk el.

Nyilván az lenne a természetes, ha meglennének ezeknek az állatoknak a természetes ellenségei, a helyzet az ember közbeavatkozásának nyomán alakult ki. De ezek az embernek is ellenségei lehetnek. Ha egy évben három embert falnának fel farkasok, akkor nem tudom hány ember reklamálna, hogy csináljanak már valamit, de szerintem nagyon sokan. Illetve nem tudom hány ember viszonyulna úgy a dologhoz, hogy hát ez a természet része, szegény farkasnak is csak ennie kell valamit, hány ember tudna elfogadóan viszonyulni a helyzethez. Szerintem jóval kevesebben. Nyilván te sem éreznéd túl jól magad, ha este hazafelé menet három farkas állná el az utadat.

Egyébként érdekes, hogy sokféleképpen lehet tálalni dolgokat. Sajnos a legtöbb természetfilm ilyen szempontból nem objektív. Néha úgy mutatnak be mondjuk egy madárfajt, hogy hát jön a gonosz, kegyetlen kígyó, és megeszi a tojásokat, amit a szülők olyan féltve gondoztak hetek óta. Erre igazán egy olyan természetfilm ébresztett rá még régebben, amiben pont a kígyók kiszolgáltatott helyzete volt a beállított nézőpont, és hirtelen a csúnya, gonosz állatból szegény védtelen áldozat lett. A természetben nincs erkölcs. Csak mi emberek láttatjuk vagy látjuk bele. A kígyó sem nem szegény, ártatlan áldozat, sem nem gonosz, kegyetlen állat, csak egy állat, ami él, táplálkozik, szaporodik a maga evolúció által kialakított stratégiája szerint.

A vadászatnak nem célja a szadizmus. Ha az lenne, nem lelőnék a vadakat, hanem csapdát állítanának nekik, majd hetekig kínoznák. Na az szadizmus, amin a vadászok többsége háborodna fel a legjobban.

~ ~ ~

De kicsit mintha olyan kép rajzolódna ki bennem, hogy te összekötöd a húsevést valamiféle gonoszsággal, szadizmussal. De gondolj bele kicsit jobban. Vegyük Évikét. Évike egy 27 éves anya. Csendes, visszahúzódó személyiség, titkárnőként dogozik egy cégnél. Délben bemegy az étterembe és látja a napi menüt. A menü: csirkepörkölt tésztával, B menü: lencsefőzelék. Ugye te sem gondolod komolyan, hogy Évike azért választja az A menüt, mert a kezeit dörzsölgetve azt gondolja magában, hogy együk azt, mert abba legalább belehalt egy állat. Nyilván nem. Ha az embereket, mint masszát nézzük, akkor nem tűnik ennyire képtelennek a húsevésnek, és valami erkölcsi defektusnak az összekötése, de amint egyes embereket nézzünk, úgy válik igazán képtelenné és tarthatatlanná ez a fajta összefüggés.

Gézengúz:

" gyik tudományos rovat"

Pár gyikes hozzászólás nem mérvadó.

Ennek az oldalnak kb annyi köze van bármiféle tudományossághoz, mint Oravecz Nórának a mein kamphoz.

Bárki leírhat bármilyen hülyeséget, tudományos beszámíthatóság szempontjából egy kb annyit érnek mint egy köpet a járdán.

" Idáig három negatív benyomás ért a vegan/vegetarianizmussal kapcsolatban.

A legerősebb, hogy egy közeli hozzátartozóm áttért a vegetáriánus étkezésre, és súlyosan megbetegedett. Betegségét részben a stressz, részben a vegetarianizmus okozta. Sokat aggódtam érte. Mióta rendszeresen fogyaszt halat is, egészsége rendben van. "

Ha ez igaz, akkor a hozzátartozód egyszerűen csak valamit nagyon rosszul csinált. Vannak ilyenek is. Olyat én is tudok mondani, hogy ismerek egy csajt aki azt hitte, hogy ha megeszik napi 25 banánt azzal mindent fedez ése egészséges lesz. Nem így történt. De egy ilyen próbálkozás semmit nem bizonyít, mert egyértelmű, hogy rosszul csinálta. Rosszul csinálni, meg bármelyik étrendet lehet.

Egy kis statisztika: Ném.o lakosságának 10%-a vegetariánus, és rejtélyes módon csak elhanyagolható számú ember betegszik meg.

Azok betegedhetnek meg akiknek fogalmuk sincs arról, hogyan kell egy ilyen étrendet összeállítani, más nem lehet a háttérben, mivel a vegetáriánus étrend minden szükséges tápanyagot tartalmaz. A többség - velem együtt - köszöni szépen teljesen jól is van.

Nézzük a mindenevőket: itt a többség gyógyszereket szed folyamatosan, sokszor már egész fiatalon. A nagy részük túlsúlyos, és több egészségügyi problémával is küzd, és ez már bizonyítottan összeköthető a táplálkozásukkal.