Miért vesszen trianon?

"Megoldás egy van. Olyan Európa, ahol nincsenek határok. Ez csak akkor lehetséges, ha gazdasági különbségek sincsenek. "

És ezt hogy akarod úgy megvalósítani, hogy teljesen más egy német és egy görög munkamorálja?

„Miért vesszen trianon?”

Pl. mert igazságtalan volt, és valószínűleg a nemzetiségek sem akarták. Hogy „jogos” volt-e vagy nem, az értelmezhetetlen, mindazonáltal, ha te jogosnak tartod trianont, akkor azt, hogy „vesszen trianon”, legalábbis részleges revízió tekintetében, ugyanúgy jogosnak kellene tartanod. Ha nem így van, akkor az bizonyítja, hogy nem értesz a témához, kettős mércét alkalmazol. És innentől annak van igaza, aki szerint a kérdésed provokatív.

„Nem látom értelmét, többé-kevésbé jogosan vették el a területeket”

Miért is?

Ha etnikai alapon tartod jogosnak, akkor tájékoztatlak, hogy a határokat nem etnikai alapon húzták meg (az a bécsi döntések után jött létre átmenetileg), hanem pl. az alapján is, hogy a fontos vasútvonalakat elvágják, így színmagyar területeket is elcsatolva. Ajánlom figyelemdbe a következőt:

[link]

Horvátország: Trinanon előtt is autonóm volt, így előbb-utóbb elszakadt volna, és ez valószínűleg a magyaroknak sem lett volna gondjuk, és ha trianonnál mindössze Horvátországot „csatolják el”, valószínűleg a többség elfogadta volna, és ma sem „sírná vissza” túl sok ember. Horvátországot pont a hozzád hasonlók szokták Magyarország részeként besorolni, amikor arra hivatkoztok, hogy a magyarok „kisebbségben voltak saját hazájukban”. Mellesleg a horvátok ugyanúgy nem kaptak végül önálló államot trianon után, így még az sem biztos, hogy a 2 opció közül nem Magyarországot választották volna inkább ők is, mivel nekik a kiegyezés után semmi gondjuk nem volt a magyarokkal, ma is nagyon jóban vagyunk velük. Ha olyan jó volt Jugoszláviában, vajon miért bomlott fel?

Őrvidék és környéke: Főleg németajkúak éltek itt, így mondhatnánk, hogy etnikai alapon „jogos” volt. Mellesleg Sopronban is az lett volna, de amikor szavazásra került a sor, mégis Magyarországot választották, elsöprő többséggel (és az előtte folyó gondos magyarellenes lejáratókampány ellenére).

Felvidék + Kárpátalja: A csehszlovák államhoz csatolt részen a szlovákok aránya nem érte el az 50%-ot. Mellesleg a szlovákok így sem kaptak önálló államot trianon után. A ruténeket szintén nem kérdezte senki, hogy hová akarnak tartozni, de sem akkor, sem azóta nem kaptak önálló államot, szépen lassan be is olvadtak, taroztak már Csehszlovákiához és a szovjetunióhoz is, ma Ukrajnához tartoznak. Jól jártak ezzel?

Erdély: A románok aránya az elcsatolt részen kb. 50% volt, 32% magyarásggal, így az etnikai arányok sokkal rosszabbak itt is, mint Nagymagyarországon voltak (magyarok: 55%, ezt követték a románok 16%-kal, a szlovákok 11, és a németek 10%-kal).

Délvidék: Az elcsatolt részeken a populáció teljesen kevert volt, de a magyarok voltak a legnaghyobb arányban.

Tehát pont így lettek önálló vegyes területek létrehozva, Nagymagyarországhoz képest mindenképp..

Ha úgy gondolod, hogy a kisebbségek ezt akarták, mert a magyarok nem bántak velük jól. Sopron példája mutatja, hogy biztosan nem akarták mindenhol ezt. A többi nemzetiség valósíznűleg szintén jól megvolt a magyarokkal, csak pár hangos politikai vezető állította ennek ellenkezőjét. Miért nem lehetett mindenhol megkérdezni az emberek véleményét, ha annyira biztosak voltak benne, hogy a nemzetiségek úgyis el akartak volna szakadni?

Az is véleményes, hogy rosszul bántunk volna a nemzetiségekkel. A világ első nemzetiségi törvénye nálunk született, és a világon sehol nem volt annyi elismert joga a nemzetiségeknek, mint nálunk. Annak is nyugodtan utánanézhetsz, hogy pl. 1910 körül hány román nyelvű iskola volt Erdélyben, és hány volt Romániában. Meg fogsz lepődni. A nemzetiségeknek semmi baja nem volt a magyarokkal (nem is lett volna rá alapjuk), csak pár politikus önző indokból folyamatosan uszította őket.

Ha valamit kifelejtettem volna, miért lehetett volna még „jogos”?

De ha ez a 3 ok számít, akkor teljesen jogosan modjuk máig, hogy vesszen trianon, mivel:

1. Az elcsatolt terüelteken ma is vannak színmagyar részek, ezeket akkor ugyanezen az alapon ma is „jogosan” követelhetnénk vissza.

2. Az elcsatolt terüelteken lévő lakosságot azóta sem kérdezte meg senki, hogy melyik országhoz akarnának tartozni, bár igazából 1920-ban kellett volna. Meg az emberek megszokják, hogy melyik ország lakói, ma talán kevesebben akarnának már visszatérni Magyarországhoz, de 1920-ban még kevesebben akartak volna elszakadni. De ezt már sosem tudjuk meg, mivel ugye nem kérdezték meg őket...

3. Az elcsatolt területeken lévő magyarásggal még ma is (az EU-ban is) méltánytalanul bánnnak, főleg a magyarellenes politikusok általi gyűlöletkampány mkiatt, nálunk a nemzetiségeknek már trianon előtt is több joguk volt, mint ma a magyaroknak van, pedig azóta 100 év eltelt, és az EU pont a toleranciáról meg az emberi jogokról beszél folyton. De ez sem mindenkire érvényes egyenlő mértékben. Ha a nemzetiségek úgy érzik, hogy elnyomtuk őket trianon előtt, akkor a magyarokat me főleg elnyomják a szomszédainknál. Tehát ilyen alapon is jogosan mondjuk, hogy vesszen trianon.

„és fölösleges hisztizni 100 év után”

Nem láttam még, hogy „hisztizne” bárki is. Az emberek emlékeznek az ország legnagyobb tragédiájára. Ezt még te sem tilthatod meg. Meg ha valakinek fölösleges „hisztizni”, akkor pont neked, hiszen most is te „hisztizel” azon, hogy egyesek kétsdégbe merik vonni trianon jogosságát. Pedig láttuk, hogy „jogosan” vonják kétségbe. Tehát ne hisztizz, fogadd el.

„Miért kell gyülölködni és ocsárolni a szomszédokat?”

Most is te gyűlölködsz és „ocsárolod” a magyarokat, meg azokat, akik kultúráltan megemlékeznek, de gondolom, az nem baj... Miért kell?

Innentől meg nem kérdés, hogy a kérdésed csak kitaláció meg provokatív is, akkor is, ha nem annak szántad volna.

A #12-höz (meg a többihez). A téma egyfelől aktuális és abban az értelemben mindig az lesz, hogy megtörtént eseményről beszélünk, viszont nem aktuális abban az értelemben, hogy visszacsinálható-e, akár, ha részlegesen.

Ennek megértéséhez azt kell látni, ha egy rokonunk (szerettünk) meghal, az végérvényes. De soha senki nem tilthatja meg, hogy emlékezzünk rá, hiszen egykor része volt életünknek, szerettük. Nincs ez másképp országok, népek esetében sem. Ha mindössze emlékezni kívánunk egy egykoron tisztességtelen eljárásra, azt soha senki nem róhatja fel, ha megteszi, az őt minősíti. És nagyon lefelé.

Eltelt azóta közel 100 év, ez annyi változást hozott, hogy úgymond az „eredeti állapot” technikailag nem visszaállítható. Ha ez mondjuk 1%-ban sikerrel járna, akkor mit szóljon ehhez a többi, például az a következő 10%, ahol csak „kicsi” akadályok lennének. Viszont ennek semmi köze ahhoz az igényhez, hogy minden magyar (és nem magyar) teljes joggal követelheti a tiszteletet, emberhez méltó, színvonalas élethelyzetet. Egy mai határközeli ember mindennapjait a közvetlen környezete határozza meg, ez nem változna a határ ide-oda helyezésétől. Kivéve, ha feltételezzük, hogy erős idegengyűlölet határozza meg a mindennapokat.

De nézzük, mi „jogos”, mi nem. A „jog” nem egyéb, mint emberek egymáshoz viszonyulásának szabályrendszere. Elvileg azért van, hogy ez minél zökkenőmentesebb legyen. A mai hétköznapjaink mutatják, hogy a gyakorlat mennyire más lehet. Ez pedig már az erőviszonyok kérdése. Ha egy sokkal erősebb a jogban szabállyá teszi, hogy neki szabad pofozkodnia, szabad elvenni a másiktól bármi oknál fogva, akkor ez a jog. Mindaddig, míg valaki erősebb mást nem mond. Ez pedig nem jog, nem óhaj, ez természettörvény. És ha az akkori történéseket e szempontból nézzük, akkor értelmét veszti azon gondolkodni, hogy az éppen elcsatolt területeken hány % a magyar, vagy hogy miképpen viselkedett a magyar közigazgatás a nemzetiségiekkel (egyébként rosszul – ugyanúgy, ahogy ma a férfiak és nők egyenjogúsága ki van mondva. Na és?).

Az elsődleges gondolat: a Szovjetunió létrejöttével új erőviszonyrendszer létesült. Az OMM létét az indokolta nagyhatalmi szempontból, hogy a kelet és nyugat között az egyensúly szerepét töltötte be. A 19. században ez működött, ha nem is zökkenőmentesen. Az 1. világháború után nem. Az OMM tehát feleslegessé vált, ugyanakkor kellett egy új egyensúly. Az nem számít (és a nagyhatalmak szempontjából ez a jog), hogy mit jelent ez az érintett népeknek. Ahogy ma is, úgy akkor is, találtak indokot.

A felosztás szempontja az volt, hogy kell a megnövekedett erejű kelet és nyugat között egy ütközőzóna. Milyen egy ütközőzóna? Senki földje. Olyan hely, amitől nem kell tartani, onnan nem jön meglepetés, mert el vannak foglalva egymással. Ennek elfedésére jó ürügy volt a nemzetállamiság. Az „igazságosság”. A „kompenzáció”. Egy rakás maszlag. Egy csomó véletlen döntött, de a fő szempont, egymással marakodó nemzeteket létrehozni. Akkor ez nem okoz gondot a nyugatnak, áttörni rajta (a bolsevizmusnak) pedig nagyon nehéz. Feltűnő.

Persze, ez az elgondolás ezer sebből vérzett. Ok lett a másodikra is. És ok mind a mai napig. És véres események kellettek az egyik ilyen gond (Jugoszlávia) felszámolásához. Ez igaz. De kinek fáj ez? Clemanceaunak? Vagy Wilsonnak? Vagy másnak? Mind halottak, nekik ugyan nem fáj. Ezt kell észre venni! Ők tudták a következményeket. Meg azt is, az ilyen folyamatok lassúak, nem az ő idejükben lesznek a zavarok.

A visszacsináláson bármiképp gondolkodni hamis igény és káros azokra, akik érdekében történik. A felsorolt három „ok” lehet méltányos érzelmileg, de a politikában érzelem nem létezik (kivéve az aljas politikában). A visszacsinálás ki nem mondott vezérelve, hogy legyen nekik is jó. Csakhogy ezt számos más módon el lehet érni, a „jó” minden aspektusában. Azt a változatot érdemes keresni, amire két dolog biztosan teljesül. 1. Végrehajtható. 2. Lényegesen jobb állapotot idéz elő mindenki számára (kivéve az aljas gondolatokat ápolókat).

Záradék: Lehet egy kérdés, ami a témát előhozza, naiv, lehet provokáció, lehet megalapozott. Nem számít. Ami számít, hogy beszélni kell róla, mert különben üszkösödik, mint a rejtett seb. Beszélni róla azonban csak érzelemmentesen, kulturáltan érdemes, mert különben többet árt, mint használ. És abban talán egyetértünk, így vagy úgy, de a döntő többség azt szeretné, használjon. Tehát jó szándékkal ad elő akár hamis, akár kivitelezhetetlen érveket. A jó szándék pedig segít megérteni az igazán hasznos, bárha első gondolatra meglepő változatot. Ebben reménykedem.

16.07.

És mit akartál mondani akkor? Az akkori károkozás, az akkori csalások, minden maradjon, ahogy elérték? Nem hiszem, hogy helyes lenne.

Pontosan ki lehet számolni, hogy kiknek mi és mennyi haszna volt és ma is van az akkori jogsértésekből mások kárára és kárpótolni lehet azokat, akiket -közösségileg- a kár ért.

#13:

A legtöbb dologgal egyetértek, de van néhány, amivel nagyon nem.

„Ennek megértéséhez azt kell látni, ha egy rokonunk (szerettünk) meghal, az végérvényes.”

Ez így van. De attól még rájuk is lehet és szoktunk is emlékezni.

„Nincs ez másképp országok, népek esetében sem.”

Ez viszont nem így van. A határok nincsenek kőbe vésve, igen gyakran változnak, mint ahogy trianon esetében is így volt ez. Új országok jönnek létre (olykor a semmiből), más országok megszűnnek, feldarabolódnak, megint mások egyesülnek. Senki sem látta pontosan és sokkal előre sem a Szovjetunió létrejöttét, sem annak felbomlását, Németország kettészakadását és későbbi újraegyesítését, Jugoszlávia szétszakadását a délszláv háborúban, majd később Montenegró békés kiválását Szerbiából, a Krím-félsziget „átvándorlását” Ukrajnából Oroszországba, stb.

Ugyanígy, amíg élnek magyarok a határon túl, sok helyütt tömbökben, egyáltalán nem ördögtől való gondolat, hogy ők is ugyanígy elszakadjanak jelenlegi országuktól. Pl. székely autonómia kérdésköre, amely egyszer már létre is jött (ha rövid időre is), miért ne lehetne megint?

„A visszacsináláson bármiképp gondolkodni hamis igény és káros azokra, akik érdekében történik.”

Attól függ, mit tekintünk „visszacsinálásnak”. Ha a határon túli magyarok hasonló jogokat élvezhetnének, mint amilyeneket a magyarországi kisebbségek élveznek, vagy ha bizonyos magyarlakta területek autonómiát kapnának, az is egyfajta „visszacsinálás”. Aki reálisan gondolkodik ma, az ilyenekben gondolkodik. Ez reális, végrehajtható, és sokak számára lényegesen jobb állapotot idéz elő (olyan meg nincs, ami „mindenki” számára jobb állapotot idézne elő, ilyeneken gondolkodni utópia). De a távoli jövőben még az is lehetséges (bár jelenlegi állapotokat tekintve nem valószínű), hogy a határok egyszer leomlanak, a magyarok meg teleszülik először a Kárpát-medencét, aztán Európát, aztán a világot. Meg az is (de az sem valószínű), hogy a globalizáció miatt 100 év múlva egész Európában mindenki csak angolul beszél majd. Ne determináljuk előre.

Meg ugye a családok kárpótlása, pl. a délvidéki vérengzés áldozatainak utódai (amely bár később volt, mint trianon, de nem választható el tőle, mivel nagyrészt annak egyenes következménye) esetében szintén nem ördögtől való gondolat. Ezek a perek ma is folynak Szerbiában, és bár tényleges kárpótlást eddig nem sokan láttak belőle, ígéret van rá, akár pénz, akár föld formájában (de pl. ahol a mi földjeink voltak, ott jelenleg egy politikus háza áll...). Sajnos a fiatalok egy része nem tudja ezt, mivel ahol hallania kellene róla (iskola, otthon), ott nem ezt, hanem sok más (és sokkal feleslegesebb) dolgot emelnek inkább ki. Ezért hiszik azt, hogy trianon már 100 éve volt, és az már történelem. Pedig máig nem zárultak le megnyugtatóan a folyamatok, amikben trianon kulcsszerepet játszott. Tehát ez nem a múlt, hanem nagyon is a jelen.

„Beszélni róla azonban csak érzelemmentesen, kulturáltan érdemes, mert különben többet árt, mint használ”

Mindenképp kulturáltan, de nem kell feltétlenül érzelemmentesen (meg nem is nagyon lehet, ha valakibe szorult némi nemzeti öntudat). De ha visszaolvasod az itteni hozzászólásokat, a többség itt is kulturált, annak ellenére, hogy a kérdező kapásból azzal indított, hogy szerinte mi „hisztizünk”. Azóta meg hallgat, holott sok érdekes (és a nézeteit alapvetően cáfoló) választ kapott....

#2:

Amikor azt mondod, hogy „Tipikus magyar szellemület és informálatlanság/egyoldalú informáltság”, ezzel mindenkit kollektíven le is minősítettél, persze magadat nyilván kivételnek tartod. Pedig valószínűleg pont fordítva van ez: magasból indultál ki, és azt próbálod úgy beállítani, mintha másokra is érvényes lenne.

„A feszültségek egyik előidézője az is volt, hogy az akkori Ausztria-Magyarország nem bánt valami kíméletesen a területén élő kisebbségekkel (pl. szerbek, románok). Ezt nagyon sokan nem szívesen ismerik be....”

1. A kisebbségi politikáról nagyrészt nem a magyarok döntöttek, egy rövid időszaktól eltekintve. A dualizmus előtt az osztrák császár nemzetiségellenes intézkedései meg általában a magyarokat is ugyanúgy hátrányosan érintették. Ezért is vicces, amikor valaki arra hivatkozik, hogy 1848 előtt mi milyen rosszul bántunk a nemzetiségekkel, amikor mi ugyanúgy megszenvedtük ugyanazokat a dolgokat az osztrák császár által...

2. A fentiek ellenére Magyarország még így is az egyik legjobb hely volt a világon nemzetiségi jogok szempontjából. 1868-ban, tehát 1 évvel azután, hogy ténylegesen a magyarok dönthettek nemzetiségi ügyekről, nálunk született meg a VILÁG ELSŐ nemzetiségi törvénye. Tehát nálunk deklaráltan megillették a nemzetiségeket bizonyos jogok, ellentétben az egész világ bármely más államával. Sajnos ezek egy része csak papíron vagy csak rövid ideig valósult meg. De voltak, amik igenis jól működtek. Másutt meg még odáig sem jutottak el, hogy egyáltalán leírják, milyen jogok illetik meg a kisebbségeket, nem ám hogy ez legalább részben meg is valósuljon.... De azért mégis úgy van beállítva, hogy mi vagyunk/voltunk a rosszak.

[link]

Szerintem a határon túli magyarok többsége boldogan elfogadná, hogy annyi joga legyen MA (mert az is jelentős előrelépés lenne), mint a Magyarországon élő nemzetiségeknek volt már AKKOR. Pl. a Benes-dekrétumok (amelyek ellenkeznek az EU alapelveivel meg minden etikai normával is) máig érvényben vannak egy olyan országban, amely az EU tagja.

„Ezen felismerés/beismerés hiánya ahhoz vezet, hogy sokan úgy gondolják, a környező népek csak úgy azért lázadoztak fel, és kérték maguknak a területeket, mert ők hülyék, és ok nélkül utálják a magyarokat. Nincs így, jó okuk volt rá.”

Ennél ez jóval bonyolultabb, ld. fenn. Meg ezzel lényegében azt mondod, hogy ha valaki ma nálunk utálja a románokat/szlovákokat, akkor „jó okkal” teszi. De szerintem te sem gondolod így.

„A fenti ok tehát röviden az, hogy, az emberek jó része a történelemnek egy olyan verzióját ismeri, amiben a magyarok a jófiúk.”

Sajnos egyre inkább átestünk már a ló túlsó oldalára, szinte másról sem szól a történelemoktatásunk (ahogy te is írod), mint arról, hogy mi mekkora vesztesek vagyunk (Muhi, Mohács, Don-kanyar), meg majdnem minden háborúban a „gonosz” oldalon álltunk, meg ráadásul el is vesztettünk őket, amiket nem, azokat meg inkább szégyellnünk kellene (és felhozzák itt pl. a 954-955-ös hadjáratot, amit egyszerűen „kalandozások”-nak minősítnek, meg amiből persze az augsburgi csatán kívül nem tanítanak semmit, pedig lehetne írni bőven mind a hadjárat valódi céljairól, mind arról, hogy ez akkoriban katonailag milyen zseniálisnak számított). A honfoglalást úgy állítják be, mintha mi a besenyők elől menekültünk volna, holott ez nem életszerű, és semmi bizonyíték nincs is rá, mindössze egy kétes hitelű külföldi forrásban említik meg. A hun-magyar rokonságot szintén úgy állítják be, mintha csak legenda lenne, nem törődve a számos mellette szóló érvvel (sem az ellene szóló érvek hiányával). Fontos győztes csatáink és háborúink egy részét nem is tanítják, említés szintjén sem. A mohácsi csatánál ellenben részletesen elemezgetik, hogy miért szenvedtünk katasztrofális vereséget, merre vonultak a seregek, miket rontottunk el, stb. Pákozdnál a helyzet fordított, és az is ugyanúgy (sőt, jobban) dokumentált, mégsem azt kell megtanulni részletesen. És ehhez még hozzájön az is, hogy a nemzetiségekkel is milyen gonoszan bántunk mindig is (mintha a mi hibánk lenne, meg mintha a világon bárhol jobb lett volna)... Az ilyen oktatás valóban informálatlanság/egyoldalú informáltság, cak épp pontosan az ellenkező irányba, mint ahogy te gondolod. Aztán csodálkozunk, hogy vannak, akik folyton olyan kérdéseket tesznek fel, hogy „ugye szerintetek is megérdemeltük/jogos volt trianon”, meg olyanok, akik még adják is a lovat az ilyenek alá, mondván, hogy minek „hisztizni”, közben pont ők hisztiznek azon, hogy szerintük mi hisztizünk... Agyrém.

Amit a Himnuszról írsz, abban egyetértek, sajnos pont olyan korban született, amikor sokan így gondolkodtak, mert elég kilátástalan volt a helyzet, azóta meg már hagyománnyá vált. A Szózat egyébként sokkal pozitívabb mű, és nem véletlen, hogy a legtöbb hivatalos rendezvényen elhangzik a Himnusszal együtt, hagyományosan a rendezvények végén (legalábbis ahol még nem szorította ki az EU himnusza...).

„Magyarországon mindig a múlt volt dicső, és a jelen csak a rossz, ami ellen nem lehet tenni semmit, mert a nagyhatalmak összefogtak ellenünk, és legyőztek.”

Ez nem igaz. A múlt dicső, és ezt kár lenne tagadni. Már az is elég, hogy ég mindig itt vagyunk, pedig sokan munkálkodtak (és ma is sokan munkéálkodnak) azon, hogy ne így leygen. A legtöbb magyar pedig erre válaszul a jelenben is megteszi, ami telik tőle, hogy a jövő szebb legyen.

„Tipikus magyar szellemület...”

Ez akár pozitív is lehetne, ha itt arra gondoltál volna, hogy a magyar jellemzően egy kreatív szorgalmas, kitartó nép, akik minden réssz ellenére mindig is keményen dolgoztak azért, hogy később akár nekik, akár a gyerekeinken jobb legyen. De sajnos ezt a kifejezést szinte mindig negatív értelemben használják/használjátok, mint a múltat viszasíró, de a jelenben tenni nem képes, közben másokat hibáztató szellemület. Pedig egyáltalán nem ez a jellemző, és akik emlékeznek trianonra, őket sem ez vezérli. Legközelebb gondolj arra, hogy mindenki magából indul ki, ezért ha a magyarokat általánosságban ilyennek tartod, akkor valószínűleg pont te vagy ilyen... Azt mondod (némi cinizmussal), hogy a magyarok gondolkodnak negatívan, pedig hozzászólásodból ítélve te gondolkodsaz negatívan, amihez jogod van, de ezt nincs jogod másokra is kivetíteni.

12. voltam.

12.00.-02

Hogy kapta meg , mindenki, amit akart? Főleg a "magyar urak"?

Trianon eleve törvénytelen volt, rágalmakon alapult. A magyarok véleményét, sőt olasz-angol, amerikai szakérték véleményét sem. Nem tartottak népszavazást. Csalás volt, akárhogy is vesszók, nem kell szépíteni.

Még utána sem tartották be az aláírtakat. MÁIG SEM!

Sőt, nyilvánvalóan ki akarták irtani a csatolt területekről a magyarokat, németeket. Így vagy úgy, de valamennyire sikerült is.

Akkor végülis, miért NE "vesszen trianon"?

"Hogy kapta meg , mindenki, amit akart? Főleg a magyar urak? "

Úgy hogy a magyar urak nemzeti egységet akartak (értsd homogén állomat, ahol nincsenek etnikumok, nemzetiségek) Azzal, hogy elcsatolták azokat a területeket, ahol a nemzetiségek éltek, ezt többé kevésbé meg is kapták...

És felesleges Trianon háborogni, mert ez az ország szétesett volna, előbb vagy utóbb Trainontól függetlenül is.

Az 1867-es kiegyezést követően ugyanis az első világháború végéig (tehát majdnem 50 évig) súlyos probléma volt a nemzetiségi kérdés. Mind a szlovák, mind a román, mind a szerb mind a szlovén mind a cseh, mind a lengyel, mind a horvát nemzetiségek területek, melyek az Osztrák-Magyar Monarchián belül voltak függetlenedni akartak. De mi magyarok is függetlenedni akartunk pár évvel korábban 48-ban... mi kiharcoltuk hogy egyenlőek legyünk az osztrákokokkal a többi nemzetiségnek ez nem sikerült... őket az osztrákok és magyarok elnyomták, erőszakosan asszimilálni próbálták, nem hagyták nekik hogy saját nemzetiségi iskoláik legyenek, nem hagyták nekik hogy a szokásaikat gyakorolják, holott az Andrássyék idején kiadott nemzetiség törvény szerint a magyar állam ígéretett tett arra hogy a nemzetiségek részére iskolákat tart fenn, jogokat biztosít a kulutrájuk, nyelvük megőrzésére.... ezzel szemben éppen ellenkezőleg történtek a dolgok, a magyar urak/politikusok, bezáratták ezeket az iskolákat, kötelezővé tették a magyar nyelv oktatását a nemzetiségenek is, még olyan településeken is ahol egy darab magyar sem élt, a közigazgatásban, ügyintézésben, vasútnál stb stb helyeken mindenhol a magyar volt a kötelező nyelv az ilyen településeken is. Radásul ha belegondolunk adott az Osztrák-Magyar Monarchia, egy 50millió fős állam. Ennek az államnak a lakosságának csupán 25%-a volt német és 20%-a magyar. Az összes többi más nemzetiséghez tartozott. Mégis az hol igazság hogy ez a két nép több joggal rendelkezik amikor a teljes lakosság felét sem teszik ki ketten még együttvéve sem? Sehol. Át kellett volna alakítani a Monarchiát több kisebb egyenrangú állam úniójáva. Ahogy ezt kb mindenki akarta... De nem mert mi magyarok akiket elnyomtak évszázadokon át, mit sem tanultunk abból semmit, és ugyanezt tesszük másokkal... Ott is lett az eredménye. Szépen ellenünk fordultak. Egyébként úgy csendben megjegyzem hogy 1918-ban a monarchia vezetősége már intézett üzenetet a szerbekhez és a horvátokhoz is hogy oké lehet únió egyenlőek lehetnek ők is. Csak akkor már hülyék lettek volna a nemezetiségek ezt elfogadni, Vissza is küldték az ajánlatot mondván hogy ha 10 évvel korábban küldik elfogadják, de most már késő....