Miért vesszen trianon?

Ez egy elég bonyolult kérdés, éppen ezért aligha fogsz rá egyszerű, vagy éppen egybehangzó válaszokat kapni. Az alábbiakban egy veled részben egyetértő, cinizmust érzékeltető választ szándékszom megfogalmazni (mindazok, akik nem értenek velem egyet - elfogadom, de szerintem egy ilyen összetett dologban az én látásmódomnak is van helye). Azt is előrebocsátom, hogy erdélyiként elsősorban Erdély helyzetével fogok példálózni, ez eltérhet a más elcsatolt területeken észlelhető jelenségektől intenzitásban vagy a megnyilvánulás formájában.

Szóval, kezdjük egy kicsit Trianon előtt. Az első világháborút többé-kevésbé az robbantotta ki, hogy Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinándot. Azonban ez inkább csak egy ürügy volt, Európában ekkor már óriási feszültségek voltak, nem véletlen, hogy nemsokára mindenki fegyvert fogott. Szoktak egy puskaporos hordóval példálózni, amiben a gyilkosság volt a szikra.

A feszültségek egyik előidézője az is volt, hogy az akkori Ausztria-Magyarország nem bánt valami kíméletesen a területén élő kisebbségekkel (pl. szerbek, románok). Ezt nagyon sokan nem szívesen ismerik be, de nem, a magyarok sem a szentek, akiket ok nélkül sújt a történelem minden elképzelhető szörnyűségének legdurvább fokozata. Ezen felismerés/beismerés hiánya ahhoz vezet, hogy sokan úgy gondolják, a környező népek csak úgy azért lázadoztak fel, és kérték maguknak a területeket, mert ők hülyék, és ok nélkül utálják a magyarokat. Nincs így, jó okuk volt rá.

Kitérő: Amikor azt mondom, hogy nem voltunk szentek, azért nyilvánvaló, hogy ők sem azok. Azt például, amit az erdélyi magyarok jogaival csinálnak, elfogadhatatlannak tartom, főleg arra alapozva, hogy száz éve mi is ezt csináltuk velük. Elég sok törvényt is áthágnak/újraírnak, csak, hogy minél kevesebb joga legyen a magyar kisebbségnek. Régen is voltak konfliktusok, messze Trianon előtt, nem olyan újkeletű a dolog. De ez egy egészen másik vita tárgya, ezért nem is fejtegetném tovább.

A fenti ok tehát röviden az, hogy, az emberek jó része a történelemnek egy olyan verzióját ismeri, amiben a magyarok a jófiúk, pedig a legtöbb esetben a történelem nem különböztet meg jó- és rosszfiúkat, csak az számít, hogy honnan nézed a dolgot. Ahogy sokan Napóleont sem kedvelik, úgy a franciák viszont nagyon. Valami ilyesmi van itt is.

Ehhez jön hozzá az is, hogy (erőteljes cinizmus következik) a magyar jellemzően nem egy optimista, vagy cselekvő nép. Himnuszunk is egyike azon keveseknek, amik nagyrészt búslakodóak, az iskolában szinte csak a vesztes csatákat tanítják (nekem fejből csak egy győzelem, és elég sok vereség beugrik, amit tanítottak), és Pató Pál úr története a mai napig aktuális. Magyarországon mindig a múlt volt dicső, és a jelen csak a rossz, ami ellen nem lehet tenni semmit, mert a nagyhatalmak összefogtak ellenünk, és legyőztek. Tanítva nagyrészt a legyőzés van, nem a dicső, azt csak mondják, hogy az volt. És, ha már tenni nem lehet, akkor hadd gyűlölködjünk szabadon. Addig sem kell az ország belső problémáin gondolkodni, mert könnyebb másokat hibáztatni. Ebből a szempontból talán az sem elhanyagolható, hogy a fiatalok kevésbé problémáznak ezen, egyrészt, mert már százéves a seb, ez elég sok idő, másrészt, mert a fiatalok szoktak többet cselekedni, és az öregek őket kritizálni, és visszasírni a múltat. Így volt ez 200 éve is, 2000 éve is, és ez a világ rendje (erőteljes cinizmus lezárva).

Újabb ok az, hogy sok magyar (itt elsősorban anyaországiakra gondolok) nem is járt az elcsatolt területeken, és ezért nem is fogja fel, hogy milyen itt az élet. Csak azt hallja, hogy Kolozsváron megvertek valakit azért, mert magyar. Azt nem mondja el a kábeltévé, hogy az illető egy holtrészeg bukaresti volt, akinek vajmi kevés fogalma van a magyarokról, és ugyanolyan gyűlölet vezérli, mint a tévé előtt gyűlölködő magyart, aki alkalomadtán, ha Kolozsváron járna, talán szintén megpróbálna megverni egy románt. Ahogy azt sem mondják el, hogy a bukarestit a helyi barátai, vagy akár ismeretlenek (de románok) próbálták lefogni, mert Erdélyben nem verekszünk össze etnikai alapon, és amit csinál, az simán idiotizmus (persze, van egy-két verekedés évente, de ez szinte csak hagyományőrzés).

A fenti képhez tartozik az is, hogy nagyon sok ember mind az anyaországból, mind az elcsatolt területekről úgy gondolja, hogy jobban élne, ha Magyarország újraegyesülne. Abból a szempontból ez az elcsatolt területeken élők szempontjából mindenképpen igaz, hogy a kisebbségvédelem sokkal hatékonyabban működne, illetve lehet, hogy sokan az anyaország területéről átköltöznének, így már talán nem is lennének a magyarok kisebbségben. Ami a gazdasági-politikai helyetet illeti... Az erdélyiek nagy része úgy véli, hogy Magyarország sokkal jobban áll mindenféle tekintetben, mint Románia, ezért is szeretnének egyesülni. Ennek az állításnak a helyességét persze millió oldalról meg lehet közelíteni, és attól függően, hogy éppen a 444-et, a 888-at, az adevarul.ro-t, a maszol.ro-t, vagy más hírportált olvasol, lehet, hogy így van, lehet, hogy nem. Erről nem szállnék vitába, mert alapvetően csak érinti a kérdésfeltevést, nem kötődik szorosan.

A fentiekből valószínűleg kiderül, hogy alapvetően egyetértek veled. Lennének persze az újraegyesülésnek is előnyei, de nagyon sokan nem látják be, hogy a jelenlegi helyzetből is ki lehet hozni jó dolgokat, ezért inkább siránkoznak a múlt miatt. Másrészt az is tény, hogy csak elszakadni a "befogadó" országoktól (Ukrajna, Ausztria, Románia) is valószínűleg sok mindenen javítana, mert ezekben az országokban sokszor központilag próbálják a magyarságot asszimilálni. Mindezek alapján olyanok is vannak, akik az elcsatolt területek függetlenségét szavatolnák (kövezzetek meg, én is közéjük tartozom), és ez esetben mindkét országgal szemben jó(?) viszonyt lehetne ápolni, esetleg talán a párbeszéet is elő lehetne segíteni.

Rövid összefoglaló: Tipikus magyar szellemület és informálatlanság/egyoldalú informáltság.

Anyaországi magyarként, aki Bereg kivételével járt az elcsatolt területeken, azt mondanám, a #3 válasz a felszínt jól írja le, hozzá nem tennék, el nem vennék.

De!

Van azért múlt is, amiből szervesen következik a jelen, és e vonatkozásban néhány megállapításban kételkedem. Nem a bukásokat tanítják. Az erdélyi fejedelmek dicsősége (lengyel, litván királyként, utóbbi a Vilniusi egyetem főfalán dicső királyként aposztrofálva), de középkori királyaink tettei se a bukások sorozata. Nem beszélve az államalapításról, mely tettel Izland büszkélkedhet, mindössze pár évvel előzve minket. A Himnusz egy konkrét kor terméke és helyénvaló onnan nézve.

Ugyanakkor azért ne feledjük, kis nép vagyunk a népek országútjának közepén. A mi helyünk sokaknak volt fontos, és lényegesen nagyobb népeknek, a vesztes harc nem csoda, nem különlegesség. Lehet összehasonlító tanulmányokat tenni például a skandináv történelemből.

Trianonnal sok a probléma. Főleg a tudatlanság és az ebből fakadó hisztéria. Ez se természetellenes, alapvető emberi tulajdonság a butaság izgágasága és agresszivitása. A többi hangja egyszerűen csak halkabb, de nem lagymatagabb. Aki nem érti meg a világpolitika mozgatórugóit, azzal e témát nem érdemes és nem szabad megvitatni, jó nem sül ki belőle.

Trianon nagyhatalmi alku eredménye, valamint néhány nagyhatalom tévedésének következménye. Ők se kevésbé arrogánsak, csak ők képesek végre is hajtani (hajtatni) elképzeléseiket.

A közép-európai népek (magyartól románig, szerbtől szlovákig) kis népek és ezer éve keverednek. Homogén nemzetállamban gondolkodni egyenlő a földrajz és történelem teljes tudáshiányával (valamint az ebből következő agresszív beképzeltséggel). Ha viszont vegyes államban gondolkodunk, ki legyen a többségi? Mind magának vindikálja. Pont ez az ok, amiért ezt értelmetlen tenni. Aki ismeri Svájc zavaros kora középkorát, tudhatja, verték egymást rendesen. Aztán rájöttek: ezen csak ők veszítenek, mindenki más nyer. Így lett egy többnemzetiségű nemzet, ahol nem téma, milyen nyelven beszélsz, nem téma a hagyományaid, de mindé büszkén mutogatva kifelé. Ezt kell eltanulni.

A népek tudják is. Erdélyben, Felvidéken, Beregben és Bácskában egyaránt. Tessék megnézni hány többnemzetiségű család van. Ám ha jönnek a sunyi haszonlesők politikusok képében, rögtön változik a kép, lehet magyart verni Kolozsváron, lehet leköpni Pozsonyban a felheccelt tömeg által. És viszont.

Megoldás egy van. Olyan Európa, ahol nincsenek határok. Ez csak akkor lehetséges, ha gazdasági különbségek sincsenek. Kulturális különbségek sincsenek abban az értelemben, hogy mindenütt tisztelik a másikét. Szarvason lehet szlovák iskola, Kolozsváron és Szabadkán magyar, Pozsony legyen büszke várára akár magyarként, akár szlovákként. És semmi gond, megértjük nyelvileg és lelkileg is, akár Munkácsról, akár Munkacsevoról beszélünk, akár Békéšska Čaba a város. Van Magyarországon egy kisváros, lakják magyarok, tótok, németek, románok, cigányok, horvátok, szerbek. Házasodnak össze-vissza. Van magyar bál, román bál, német bál, cigány bál, és még több más. Van, hogy a románon több a magyar, a cigányon több a román és a német. A polgármestere úgy magyar, hogy szerb (a neve). Ott is van probléma. Ha verekednek. Vagy lopnak. Azt mondják, a szemét * (náció), de valahogy mindig arra a konkrét emberre gondolnak. Ha kérded, akkor most mocsok a * náció, hülyén néz rád. Nem, az a nagypofájú ** a szomszéd utcából, az a mocsok. Szóval valahogy így. A népek ezt el is fogadnák. De mi lesz akkor a kisemmizett politikusokkal? Miből fognak élni, kiket fognak összeveszejteni? Amint a népek ezt megértik, lesz rend. Jó rend.

És amúgy a magyarok pontosan annyira érik meg a pénzüket, mint a románok, tótok, németek és franciák. Csak az utóbbiak sokkal többen vannak.

"többé-kevésbé jogosan vették el a területeket"

[link]

Nem teljesen. Egy soknemzetiségű országból csináltak több soknemzetiségű országot.

"fölösleges hisztizni 100 év után, vannak sokkal komolyabb és fontosabb dolgok"

Ez igaz. De attól még nem jó érzés, és a mai napig is rengeteg magyar él a szomszédban.

"Miért kell gyülölködni és ocsárolni a szomszédokat?"

Szerintem se kell.

Szerintem is tarthatatlan lett volna az akkori helyzet, de kissé még túl is kompenzálták az elcsatolást, így rengetegen ragadtak kint elszigetelve az országtól.

A gyűlölködés annyiiban jogos, hogy kölcsönös. Meg hogy az utóbbi 100 évben elég rossz volt a kisebbségek helyzete a határontúl, tehát nem ok nélkül van az egész.

Szerintem pontosan annyi figyelmet kap, mint amennyi ésszerű. Se többet, se kevesebbet. El kell fogadnod, hogy a társadalom így működik.

Ez a gyűlölködés is inkább csak politikai, nem a magánemberek ellen szól. Például a szerb egy nagyon aggresszív nemzet volt az utóbbi évtizedekben, a románok alatt bekaptak a kint élők egy Ceaușescu-rendszert, a szlovákok és az ukránok eléggé törekednek a nyelvhasználat korlátozására. Szóval ennek is van egy másik, racionális oldala.

Hogyhogy " többé-kevésbé jogosan vették el a területeket"? Ezt honnan veszed? Téves információ minimum.

Nincsen fontosabb dolog, mint az igazságtalanságot, sőt jogtalanságot helyrehozni.

Milyen ócsárolásról beszélsz? Remélem nem a Benes féle tevékenységről, vagy a román állam akkori és azótai cselekedeteiről?

Ha volt egy telked-házad, amit a családod épített, a nagyapád vette a téglát, az apád rakta a falat, stb; és hamis papírokkal a szomszédod az önkormányzaton -mégcsak nem is bíróságon, papírokkal igazolva, hogy joga lenne ott lakni- a jegyzővel átíratja a saját nevére, te nem akarnád visszaszerezni a tulajdonodat? Maradnál a neked hagyott egy szobában inkább, amíg a többi szobádban a bútoraidat a csaló szomszédod, aztán a pereputtya is beköltözve, használja?

Még annyi, hogy nem "békeszerződés". A szerződés kétoldalú dolog lenne, lett volna. NÉZZ utána; diktátum volt, beleszólás nélkül.

Bocs, hogy megkérdezem; hány éves vagy? Csak hogy tudjuk, mikor tanultál történelmet, hogy ahhoz tudjuk igazítani, amit írunk.