Ha próbálnak stresszelni, nyomást gyakorolni rám az emberek általában dühkitöréssel válaszolok, miért?

Nem tudod kontroll alatt tartani a viselkedésedet, ami az emberi társadalomban élve egy nagyon súlyos hátrány.

Az érett személyiségű ember akkor is visszafogja magát, ha nagyon kiprovokálják, és csak akkor reagál látványos dühkitöréssel, amikor a megfelelő támogatói környezet mobilizálása ezt indokolja.

Ha támogatói környezet nélkül dühöngsz, akkor az aljas módon előidézett szituációval az agresszor duplán nyer - de ha visszafogod magad, az valamilyen szinten mindig félelmet ébreszt benne, mert csak részleges hatást bírt kiváltani!

#1 #3 válaszokat felejtsd el.

Pontosan azért van ennyi érzelmi fogyatékos a világban, mert a társadalom azt hitette el veled, hogy egy normális embernek mindig, mindent el kell tűrnie. A belső feszültséget soha, semmilyen módon ne vezesd le, mert akkor idegbeteg állat vagy, egy pszichopata, közveszélyes elmebeteg, akinek gumiszobában a helye. Így hát magukban tartják, a feszültség csak gyűlik és gyűlik, míg végül totálisan felemészti őket belülről és jön a totális mentális csőd. Abból az állapotból viszont már nincs visszaút.

#3 azt írta, hogy "Az érett személyiségű ember akkor is visszafogja magát, ha nagyon kiprovokálják"

Ez egy hatalmas nagy f*szság és egy borzalmasan szar tanács, szöges ellentéte annak, amit "érettnek" lehetne hívni. Az érett gondolkodás nem azt jelenti, hogy sosem adod ki magadból a düht és sosem vezeted le a feszültséget, hanem hogy képes vagy ezt a megfelelő módon, a megfelelő környezetben, a megfelelő időpontban megtenni. Azaz a különbség egy érzelmileg érett ember és egy pszichopata között nem az, hogy az előbbi magában tartja a feszültséget, míg a másik kiadja magából, hanem az a különbség, hogy míg a pszichopata egy ilyen esetben rommá veri valaki arcát, addig az érett ember este lemegy a terembe és egy zsákot boxol szét, vagy valami hasonló.

Szóval eszedbe se jusson elfogadni azt a marhaságot, hogy magadban kell tartani. Az csak szétroncsolja az elmédet és pont attól leszel diliházba való 40-50-akárhány éves korodra. Jelenleg pontosan emiatt vannak dühkitöréseid, mert nem vezeted le a feszültséget. Találj valamilyen fizikai tevékenységet, amin keresztül levezetheted. És a legfontosabb, hogy ne érezd magad szarul emiatt, mert ember vagy, emberek vagyunk mind, aki azt állítja hogy ez nemnormális, annak szimplán kényelmes úri élete van és még soha semmilyen IGAZI probléma nem érte az életben. Ők ezt nem értik.

#6 Egy Ren-idézetet hoznék még amúgy erre:

"It was never really a battle for me to win, it was an eternal dance. And like a dance, the more rigid I became, the harder it got. The more I cursed my clumsy footsteps, the more I struggled. So I got older and I learned to relax. And I learned to soften and that dance got easier (...) And I must not forget, we must not forget, that we are human beings."

("[Az élet] nem igazán olyan, mint egy harc, amit megnyerhetek, hanem mint egy örök tánc. Ahogy a tánc is, minél feszültebb vagyok, annál nehezebbé válik. Minél jobban átkozom az ügyetlen lépéseimet, annál inkább szenvedek. Ahogy idősebbé váltam, megtanultam kikapcsolódni. És megtanultam, hogy ha ellazulok, könnyebbé válik a tánc. (...) És nem felejthetem el, nem felejthetjük el, hogy mind emberek vagyunk.")

Tehát akkor az előző három válasz alapján ösztönállat módjára engedd szabadjára magad az ellenségeid territóriumán, hogy tökéletes prédává válj! - vagy inkább mégse?

🤦

Talán az agresszorok zavarba hozása és megfélemlítése egy megfelelőbb stratégia - mely belső nyugalmat ad, és később akár nyerő helyzetbe is hozhat?

😎