Görögország a legfiatalabb országok között van Európában? 1830-ban lett csak független.

"Magyarország ugyanis egyetlenegy nemzetközi szerződést sem kötött 1867 és 1918 között."

Persze-persze, hihető mert te mondod.

"A modern államelmélet megalkotójaként Georg Jellinek munkássága a mai napig alapvető."

Kb annyira alapvető mint Newton munkája a relativitáselmélet az atomfizika korszakában.

Azaz egy híres elavult fizikai világnézet, melyeket ma is oktatnak fizikus hallgatóknak, de egyben rá is mutatnak , hogy a modern korban már nem így látja a dolgok működését a tudomány.

Albert Einsteinnek egy rendkívül összetett és mély világképe volt, amelyet az elméleti fizika, a filozófia és a metafizika elemei is áthatottak. Az einsteini világkép alapját az általa kidolgozott általános és a speciális relativitáselmélet képezte.

Az általános relativitáselmélet Einstein legmeghatározóbb hozzájárulása a tudományban. Ez az elmélet egy új értelmezést adott a gravitációnak, mint az idő és a tér görbületének következményének. Einstein szerint a tömeg és az energia okozza a téridő görbületét, és ez a görbület határozza meg a testek mozgását és azok kölcsönhatását.

Einstein világképében a tér és az idő nem függetlenül létező entitások, hanem összekapcsolódnak a téridő fogalmában. Ez azt jelenti, hogy az idő folyamata és a tér geometriája szorosan összefügg egymással. Az idő és a tér nem abszolút fogalmak, hanem relatívak, és a testek mozgása, sebessége befolyásolja az idő múlását és a tér geometriáját.

Einstein filozófiai nézetei is meghatározták világképét. Ő volt az egyik fő alakja az elméleti fizika interpretációjában és a tudományos realizmusban. Einstein szerint a fizika feladata az objektív valóság leírása és megértése, és a természeti törvények felfedezése a valóságban meglévő struktúrák és kapcsolatok leírására szolgál.

Einstein metafizikai nézetei is tükröződtek világképében. Bár nem vallotta egy hagyományos vallásos hitrendszer dogmáit, Einstein elismerte az univerzum rejtett, mélyebb rendjét és összefüggéseit. Szerinte a világegyetemben létezik egy rejtett rendszer vagy intelligencia, amelyet a tudomány segítségével próbálunk megfejteni.

Fontos megjegyezni, hogy az einsteini világképet nem lehet teljesen egyértelműen meghatározni, mivel Einstein gondolatai és nézetei idővel változhattak, és számos interpretáció és értelmezés létezik az ő munkásságával kapcsolatban. Azonban az általános és a speciális relativitáselmélet jelentős hatást gyakoroltak a fizikára és a világképre, és Einstein gondolatai mélyen befolyásolták az elméleti fizika és a filozófia területét.

Newton nevetséges fénytanától az elektrodinamikáig

Newton korai munkái (17. század): Isaac Newton visszavezette a fény tulajdonságait a részecske-modellre. Azt állította, hogy a fényet apró részecskék, úgynevezett korpuszculumok, vagy fotonok alkotják, amelyek a tárgyaktól kibocsátottak és a szembe vagy más felületekbe ütközve láthatóvá válnak.

Hullámelmélet (18-19. század): Később a tudósok, például Christian Huygens és Thomas Young, felismerték, hogy a fény viselkedése magyarázható hullámokként. Huygens kidolgozta a hullámfrontok és a hullámterjedés körülöttük történő magyarázatát, míg Young az interferencia jelenségeit tanulmányozta, amelyek azt mutatták, hogy a fény hullámtermészetű.

Elektromágneses hullámok (19. század): James Clerk Maxwell elektromágnesesség elmélete összekapcsolta a villamos- és mágneses jelenségeket. Az egyenletei alapján következtethető, hogy a villamos és a mágneses mezők terjednek az űrben elektromágneses hullám formájában, amelyet a fény is követ. Ez megerősítette a fény hullámtermészetét.

Fotoelektromes hatás (20. század eleje): Albert Einstein elmélete a fotoelektromes hatásról új megközelítést adott a fénynek. Einstein azt állította, hogy a fény nem csak hullámokból áll, hanem kis energiát hordozó részecskékből, amelyeket ma fotonoknak nevezünk. Az fotoelektromes hatás során a fény fotonok formájában érkezve kibocsátja az elektronokat egy anyagból.

Kvantummechanika (20. század): A fénynek az anyaggal való kölcsönhatásának alaposabb megértését a kvantummechanika hozta el. A kvantummechanika szerint a fény és az anyag részecskéinek, például az elektronoknak és a fotonoknak is hullám-részecske kettős jellegük van. Az elektromágneses sugárzás energiája diszkrét kis egységekben, kvantumokban jelenik meg.

Kvantumelektrodinamika (QED): A kvantummechanika és az elektrodinamika összeolvadásaként kifejlesztették a kvantumelektrodinamika elméletét, amely a fény és az elektromágneses kölcsönhatások kvantummechanikai leírását adja. A QED jól magyarázza a fény és az anyag kölcsönhatásait a mikroszkopikus szinten, és előrejelezheti a különböző fénymérések eredményét.

A Newton gravitációs elmélet és a legmodernebb gravitációs elmélet között számos különbség van. Itt néhány fontos különbség:

Keretrendszer: Newton gravitációs elmélete a klasszikus mechanika keretében dolgozik, míg a legmodernebb gravitációs elmélet a relativitáselmélet alapján épül. A relativitáselmélet pontosabb és átfogóbb leírást ad a gravitációról, míg a klasszikus elmélet csak közelítő eredményeket ad bizonyos szituációkban.

Szemléletmód: Newton elmélete szerint a gravitáció azonnali hatást jelent, ahol a távoli testek közötti kölcsönhatás azonnal megtörténik. A modern elméletek, mint például az általános relativitáselmélet, azt állítják, hogy a gravitáció teret és időt görbít, és a testek kölcsönhatása fénysebességgel terjed.

Pontosság: A Newton elmélet jól működik a mindennapi életben és az alacsony gravitációs mezőkben, de nem tudja megmagyarázni bizonyos kísérleti eredményeket, mint például az izzócsövekben tapasztalt kis eltéréseket. A modern elméletek, mint az általános relativitáselmélet, sokkal pontosabb eredményeket adnak, és megmagyarázzák ezeket az eltéréseket is.

Fekete lyukak és időgörbítés: A Newton elmélet nem tudja megmagyarázni a fekete lyukak jelenségeit és az időgörbítést. Az általános relativitáselméletben ezek a jelenségek pontosan leírhatók a tér-idő görbületének fogalmával.

Fontos megjegyezni, hogy a legmodernebb gravitációs elméletek, mint például az általános relativitáselmélet, továbbra is aktív kutatási területek. Az elméletek fejlődhetnek és változhatnak az új megfigyelések és kísérletek eredményei alapján.

Abszolút idő és abszolút tér: Newton úgy vélte, hogy az idő és a tér abszolút és független entitások. Azonban Albert Einstein relativitáselmélete bizonyította, hogy az idő és a tér nem abszolútak, hanem relatívak, és összefüggenek a megfigyelő sebességével és gravitációs térrel.

Gravitáció gyorsasága: Newton úgy gondolta, hogy a gravitációs jelenségek azonnal terjednek, vagyis az erőhatás gyorsasága végtelen. Azonban Einstein által kidolgozott relativitáselmélet kimutatta, hogy a gravitáció terjedése véges sebességgel történik, megegyezve a fénysebességgel.

Korpuszkuláris fény: Newton azt feltételezte, hogy a fény részecskeformában, vagyis korpuszkulák formájában terjed. Azonban a 19. században a hullámtermészet elmélete előtérbe került, és kiderült, hogy a fény hullámok formájában terjed. Ez a fényképezés és a spektroszkópia területén elért további kísérleti eredmények alapján vált nyilvánvalóvá.

Univerzum állandósága: Newton úgy vélte, hogy az univerzum örökké tartó és állandó. Azonban a modern kozmológia fejlődése és az általános relativitáselmélet bizonyította, hogy az univerzum dinamikus és változó, kiterjeszkedik vagy összezsugorodik az idő függvényében.

Newton a fényt részecskéknek, úgynevezett corpusculumoknak tekintette. Úgy gondolta, hogy a fény részecskéi egyenes vonalban haladnak, és ezek a részecskék adják a fény tulajdonságait. Azonban a későbbi kísérletek, például az interferencia és a diffrakció vizsgálata rámutattak arra, hogy a fény hullámtermészetű. Ez a hullámtermészet a kvantummechanika alapelveivel együtt vezetett a fény kvantumelméletéhez és az elektromágnesesség átfogóbb leírásaihoz, például a Maxwell egyenletekhez.

Mikroszkopikus részecskék: Newton elképzelte a részecskéket szilárd objektumokként, amelyeknek van meghatározott pozíciója és sebessége. Azonban a kvantummechanika bebizonyította, hogy a részecskék viselkedése kvantumvalószínűségeken alapul, és nem határozhatók meg egyszerre meghatározott pontossággal.