Mennyi igaz ezekből az állításokból (kecsua-magyar nyelvrokonság)?

Úgy alakult az élet, hogy ismerem picit a tajvani nyelvet (tehát nem az ott beszélt mandarint, hanem a Minnan/Hokkien nyelvjárásokat), és ott is ugyan ezeket a szavakat használják.

Létezhetett egy ősnyelv, nincs ebben semmi egetrengető.

Ez nem túl tájékozott érvelés; már vagy 100 éve megvannak a mélypszichológiai magyarázatok arra, hogy az anyát-apát és a hozzájuk köthető legősibb fogalmakat (meg bizonyos további univerzális fogalmakat) miért nevezik nagyon hasonlóan különböző kultúrák egymástól függetlenül is, főleg a nazális és a felpattanó zárhangok ellentétének szintjén. Igen, egy időben (kb. 70000 éve) majdnem kihalt a Homo sapiens, tehát lehetett egy őskultúra (pontosabban valahány törzs egymással kulturális rokonságban), aminek mind a túlélői vagyunk, de ha bizonyos konkrét szavak azóta sem akarnak megváltozni a legtöbb nyelvben (miközben más szavak akár párszáz év alatt is felismerhetetlenné válnak), akkor arra önmagában a létező nyelvrokonság sem ad magyarázatot.

Tehát ennek a rokonságnak egy jó része nem igazi nyelvrokonság, hanem az emberi természetből (a Homo sapiens pszichés adottságaiból) adódó közös alapok. Ennek a fel nem ismeréséből fakad az is, hogy egymástól elszigetelt népek hasonló mitológiáját egyesek csak ufókkal tudják magyarázni, mert tisztán kulturális meg "véletlenszerűségi" alapon tényleg nem lehet.

kecsua-magyar nyelvrokonság

-----------

Hát annyira rakta, ahogy a fingár-magyar, hisz a magyar indogemrán és germán nyelv.

az emberi természetből (a Homo sapiens

---------------

Természet hang nem vahn, de ez az emberi se, stak egy későbbi ideológia.

Sajna dajkamese, ahogy a fingrizmus.