Honnan tudjuk, hogy a magyar őshaza az Ural keleti részén volt, ha a finnugor elmélet csak nyelvrokonság elmélet?

Első sorban a régészet, a felderített lelőhelyek mutatják a lehetséges útvonalat, de a régészeti eredmények értelmezéséhez más diszciplínák – néprajz, genetika, nyelvészet, történettudomány – segítségére is szükség van.

A nyelvészet olyan értelemben tud támogatást adni, hogy a már ismert, illetve nagyjából behatárolt területen élő nagyobb kultúrák, mint mondjuk a kazár, amelynek bizonyos szavai meghonosodtak a magyar nyelvben és ezek elég jól fedik a régészeti leletekből levont következtetéseket. Például a letelepedett földművelésre utaló szavaink, amelyek egy része kazár eredetű egybevágnak az adott területen az ugor leletekkel.

A későbbiekben egyre jobban előtérbe kerül a történettudomány, pl. a bizánci krónikákban utalások vannak a keleti népekre, amelyekből őseinkre is ráismerhetünk, bár természetesen ezeket is alá kell támasztani konkrétabb bizonyítékokkal.

Mostanra rengeteg régészeti lelőhely van feltárva, így egyre jobban beazonosítható az útvonal, megtámogatva új módszerekkel, pl. genetikai kutatással, ami kis mértékben módosította, pontosította a korábbi feltételezéseket, de nagyjából igazolta azt.

[link]

USA: nagyrészük angol eredetű több kevesebb keveredéssel, de mára különvált identitással és szokásokkal

bolgárok: úgy van, bár nemzetközileg és saját meghatározásban inkább szlávok

magyarok: természetesen a nyelvrokonság és a vérrokonság nincs feltétlenül kapcsolatban egymással. másrészt a sztyeppevidéken uráli, altaji meg iráni népek egyaránt előfordultak és keveredtek. magát a magyar népvándorlás útvonalát régészeti leletekből és régi feljegyzésekből rekonstruálták.

Valóban nem nyelvészet, hanem a régészet legújabb kutatásai voltak azok amik erõs érveket tudtak felsorakoztatni az uráli õshaza mellett. Ezek az újabb kutatások sok tekintetben cáfolták a korábbi nyelvészeti-történeti alapon megalkotott migrációs modellt is, amit középiskolában is tanítanak. Ennek fontos eleme volt az évszázados kóbórlás a sztyeppén ilyen-olyan kitérõkkel csak azért hogy a nyelvészet például egyes török eredetû jövevényszavakat meg tudjon magyarázni egy kazár hatással.

Jelenleg rendelkezésünkre álló régészeti adatok tükrében ez a modell nem túl életképes, inkább egy gyors migráció feltételezhetõ a Volga-Urál vidékérôl Etelközbe majd onnan a Kárpát-medencébe.

Hogy hogyan jutottak el a régészek az uráli õshazáig? A honfoglalók régészeti leletanyagának keleti párhuzamait követve. A honfoglalókéval közel megegyezõ típusú anyaggal rendelkezõ régészeti kulturákat találtak a Dnyeper és a Volga-Káma-Urál vidékén.

Elôbbi a 9. század közepén jelent meg a vidéken, utóbbi a 6. században, mint a korábbi helyi csoportoktól eltérõ keletrôl érkezett elem.

Egyes csoportok nyelvi hovatartozására, és a köztük lejátszódó nyelvi folyamatokra a régészet nem tud választ adni.

A kérdésre a válasz: nem tudjuk, éppen ezért az uráli őshaza csak hipotézis szintű, azaz egy sosem bizonyított feltételezés. Tehát helyesen látod.

A 6-os válaszoló által leírt tények korrektek, de ezek sem lehetnek bizonyítékok az őshaza helyére. Másról beszélünk. A régészet Etelközről és a 9. század környékéről beszél az uráli leletek kapcsán, az „uráli őshaza” meg annál 4-5 ezer évvel korábbra lenne vizionálva.

„A honfoglalókéval közel megegyezõ típusú anyaggal rendelkezõ régészeti kulturákat találtak a Dnyeper és a Volga-Káma-Urál vidékén. Elôbbi a 9. század közepén jelent meg a vidéken, utóbbi a 6. században, mint a korábbi helyi csoportoktól eltérõ keletrôl érkezett elem.”

Ennek értelmezése az, hogy későbbi a honfoglalók őseit (legalább részben) alkotó csoportokhoz köthető régészeti leletanyagot találtak az Urál közelében, ami leginkább Etelköznek felel meg, és nem az ún „uráli őshazának”, amit a nyelvészek nem is pontosan oda, és nem is arra az időszakra vizionáltak.

Adalék Etelköz kapcsán:

[link]

[link]

Tehát ezek a 6-9. század közötti időről adnak információkat, hogy előtte mi volt, azaz az említett ősök mindig is ott éltek, vagy jöttek valahonnan (és ha igan, akkor kik lehettek ők, és honnan jöhettek), azt NEM TUDJUK. Sem a régészet, sem a nyelvészek eszközeivel. A régészet eszközeivel később valószínűleg lehetséges lesz, ha találnak elegendő leletanyagot a megfelelő korokból, amelyek kapcsolatba hozhatók a későbbi leletanyaggal. A nyelvészet módszerei viszont erre a célra teljességgel alkalmatlanok.

A nyelvészek hipotézise (amit egyébként tényként tanítanak) a következő lenne:

[link]

[link]

Az „uráli őshaza” tehát nem azt jelenti, amit a régészek megtaláltak, hanem annál 4-5 ezer évvel korábbra lenne feltételezve.

Az a baj, hogy a nyelvészek túlbecsülték saját jelentőségüket, akkor is, amikor a nyelvrokonság kapcsán automatikusan néprokonságot emlegettek vagy emlegetnek. Bár saját bevallásuk szerint ezt már vagy 100 éve nem is teszik (legalábbis Klima László szerint: [link] ):

„A tudomány, mint fentebb jeleztük, folyamatosan változik. A finnugor rokonságot egykor – több mint 100 éve – komoly tudósok kutatták. Megállapították, hogy helyesebb inkább finnugor nyelvrokonságról értekezniük, mivel a klasszikus antropológiai kutatások nem igazolták a magyar és a többi finnugor nép közötti rokonságot.”

Érdekes, hogy ennek ellenére ma is gyakran hallani, amikor pongyolán „finnugor népekről” beszélnek „finnugor NYELVŰ népek” helyett, mellesleg Klima tanszékén is ( [link] ).

Meg az is, hogy a Herber-féle történelemkönyvben (amely hivatalos tankönyv a gimnáziumokban) is a magyar NÉP (és nem a nyelv) finnugor SZÁRMAZÁSA (és nem rokonsága) a legelfogadottabb származáselméletként (és nem rokonsági elméletként) van tárgyalva. Innentől meg hiába rója fel Klima a linkelt cikkében Neparáczkinak, hogy „fantomokkal vitatkozik” a honfoglalók genetikájáról szóló munkájában ( [link] ). Hiszen valójában Klima az, aki nem tudja, hogy mi is áll a tankönyvek hasábjain (amelyek nem fantomok, és amelyekkel Neparáczki így teljesen joggal vitatkozik). Az a 100 év (amióta a „komoly tudósok” ezt megállapították) tehát nem volt elég arra, hogy a hibás tankönyveket átírják. Inkább erről kellene Klimának olyan bőszen írogatnia, mint ahogy tudományos műveket szokott szalmabáb-érveléssel ostorozni. De ez – úgy tűnik – nem zavarja.

A magyarság (mint nép) eredetéről jelenleg a követezőket tudjuk:

1. a későbbi „honfoglalók” régészetileg Etelköztől követhetők végig (de Levédia - úgy tűnik - nem is létezett), de csak maximum pár száz évvel a „magyarok bejövetele” (mivel a honfoglaklás egy elég suta kifejezés...) előttről.

2. az itt élő magyarság kialakulásában természetesen a Kárpát-medence korábbi népessége is jelentős szerepet játszott, bárkik is voltak ők (és abba most ne menjünk bele, hogy lehetett-e kettős vagy többes honfoglalás vagy nem)

3. a mai magyarság kialakulásában a későbbi változások is benne vannak, így a szomszéd népekkel való kölcsönös összeolvadás, és bizonyos kulturális elemek kölcsönös átvétele (ezért is butaság az, hogy mi „genetikailag” vagy kulturálisan szlávok vagy germánok keveréke lennénk, mivel a szláv és germán elemek közé hasonló arányban keveredtek a magyar elemek...)

A magyar nyelvről a következőket tudjuk:

1. A magyar nyelv a finnugor nyelvekkel ROKON. Ennyi, nem több. Nem mondhatjuk tehát, hogy finnugor EREDETŰ, és azt sem, hogy kizárólag a finnugor nyelvekkel lenne rokon, mivel ezeket soha senki sem bizonyította be.

2. A magyar nyelvben jelentős számú törökkel (és más altaji nyelvekkel) ROKON elem található (amelyek EREDETE szintén nem bizonyított). Ezeket a finnugor nyelvészek pusztán „török eredetű jövevényszavaknak” mondják ( [link] ), és a mezőgazdasági szavakkal példálóznak, minden mást meg elhallgatnak. De nagyon sok más elem is van ezeken felül, amely a magyar nyelvet összeköti az altaji (és nem csak a török) nyelvekkel. A nyelvtani rendszer ( [link] ), a személyes névmások szabályos hangmegfelései, számos alapszókincsbeli szó (olyan alapvetőek, mint pl. sok, felhő, stb.), amelyeket nyelvészeink szintén „finnugor eredetűnek” sorolnak be ( [link] ). Pedig ha valóban így lenne, akkor nem lehetnének jelen az altaji nyelvekben. Egyesek (akik golbálisan foglalkoznak a problémával) a makrocsaládokban (pl. eurázsiai nyelvcsalád) látják a megoldást, mások (akik csak a magyar nyelvvel foglalkoznak) pedig már egyenesen magyar-török kétnyelvűségről, illetve keveréknyelvről beszélnek (pl. Sándor Klára).

[link]

Mellesleg Vámbéry Ármin is valami hasonló mellett érvelt az ugor-török-háborúban, amit a finnugrászok szerint elveszített. A valóság az, hogy valójában a finnugor oldal veszített, mivel mára már kiderült, hogy a nyelvrokonságon kívül (ami mellesleg nem is volt vita tárgya az ugor-török háborúban sem, mivel Vámbéry sem vitatta, hiába hirdetik máig azt, hogy az ugor-török háborúban a finnugor rokonság "fényes győzelmet" aratott) semmi másban nem volt igazuk.