Akik szerint a finnugor nyelvrokonság elmélete nem igaz, szerintük mi oka lenne ezt hazudni valakinek a MAI VILÁGBAN?

Hajaj, vannak itt gondok...

Több elmélet van arról, hogy a magyarok honnan származnak (értelemszerűen túlnyomó részük nem igaz); ez nem hazugság, csak elmélet, amit valamire alapoznak (ebben az esetben a közös szóhasználat és az agglutinálás a közös pont), aztán vagy elfogadjuk azt a megközelítést, vagy nem.

Akiktől eddig hallottam, az az értelme, hogy ezzel "lealacsonyítanak" minket (mert az északi népekkel a rokonság nagyon megalázó...) meg "széttörik a dicső múltat" (ezt meg azok hangoztatják, akik szerint az egész világ őskultúrája mi vagyunk...)

Ezenkívül pedig más választ még nem láttam, csak annyit, hogy ezt még a Habsburgok találták ki, hogy "elszakítsák a magyarság gyökereit" (gyanítom azzal, hogy megismerhetjük az őseinket...)

Én pont a végére nem tudom a választ, de kicsit viccesnek tartom, hogy több német szót találok a magyarban, és sokszor a szolvákban is felismerek magyar szavakat másképp írva (biztos a történelem során keveredett). A finnböl meg egy árva kukkot nem értek.

A igazi rokon nyelvcsaládokat meg látom hogy megértik egymást, pl a lengyel kolegám jól szót ért a szlovákkal vagy a cseh-vel. Kicsit talán még az oroszt is, azt csak gyülöletböl nem próbálják.

Nekem csak ennyi a gyanús.

" Ilyenkor látszik, hogy az akadémia működésébe semmi belelátásuk nincs, az ott dolgozókat pedig még a képen sem látták."

Nekem pl. külföldi neves müszaki egyetmre van elég jó rálátásom. Örülök hogy nem közvetlenül dolgoznak be a közeli autógyárban, mert ha olyan szervezett lenne a fejlesztés mint az oktatás, akkor lehet hogy felül lenne a kerék.:D

Ha az "akadémia" is ilyen "széles" látokörü akkor nincs több kérdés.

A probléma érdekes és bonyolult. Ha egy nyelvésznek így mondod, hogy „finnugor nyelvrokonsági elmélet”, fel fog háborodni. Azt fogja mondani, hogy nem elmélet, hiszen be van bizonyítva (amúgy nincs, de ha be lenne, akkor is nyugodtan hívhatjuk elméletnek, hiszen nem gyakorlatias ismeret). Másrészt ők nem is nyelvrokonsági elméletnek mondják (úgy még helyes is lenne pedig), hanem finnugor származástannak. Akik még mindig a finnugor származást (és nem pusztán a nyelvrokonságot) hirdetik, nem feltétlenül hazudni akarnak, csak nem tudják (sokszor nem is akarják) helyesen értelmezni az adatokat. Meg általában nem is értenek sem az altaji, sem az indo-európai nyelvekhez, továbbá a társtudományokhoz sem. Gyakran nem tudnak különbséget tenni a nyelvrokonság, a kulturális rokonság és a genetikai rokonság között sem. Annyit tudnak, hogy az alapszókincsünkben vannak a finnugorral rokonítható elemek, és ez alapján azt gondolják, hogy be van bizonyítva, hogy mi a finnugoroktól származunk. Nem feltétlenül lehe hibáztatni őket, hiszen ezt tanulták az iskolában. A nyelvcsaládok leírására alkalmazott családfamodell amúgy is alkalmatlan a nyelvek eredetének leírására, csupán a rokonságra utal. Az eredet leírásához gyökerekről kellene beszélnünk. [link]

Ha szigorúan a magyar alapszókincset vizsgáljuk meg, az szinte teljesen nosztratikus eredetű (a finnugornál és urálinál jóval ősibb). És mint ilyen, rokonítható az uráli nyelvekkel (tehát távoli nyelvrokonság van a ugyan finnugorokkal, de ez nem jelenti azt, hogy tőlük származnánk), de ugyanígy rokonítható az altaji nyelvekkel (az urálihoz hasonló arányban), de gyakran még az indo-európai nyelvekkel is. Így azok a szavak, amelyekkel a finnugor elméletet "bizonyítják", valójában csak a nyelvrokonság melletti érvek. Viszont ugyanúgy érvek az altaji nyelvekkel való rokonságunk mellett is. Ezt a finnugor nyelvészet gyakran figyelmen kívül hagyja, és csak azokat a törökkel rokonítható szavakat ismeri el, amelyek a nyelv egy újabb rétegét képezik (de attól még nem lesznek automatikusan jövevényszavak). A finnugorokkal való nyelveokonságunk olyan korai időszakra vezethető vissza, amikor az uráli és altaji nyelvcsalád még szét sem vált egymástól. Az altaji nyelvekkel viszont van egy újabb szókincsréteg is, amely arra utal, hogy velük később is érintkeztünk. A csak uráli nyelvekkel rokonítható, de nosztratikus/eurázsiai kornál újabb szóréteg viszont szinte teljesen hiányzik, ami igen valószínűtlenné teszi az uráli származást, és ez alapján a magyar nyelv jelenlegi besorolása is kétségbe vonható. Ha valaki szeretné böngészni a nosztratikus alapszókincset: [link]

A származáselméletnek szintén része az őshazaelmélet, amely már olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekről nyelvészeti szempontok alapján nem, vagy csak nagyon óvatosan szabadna következtetéseket levonni. Az uráli őshazaelmélet egy logikailag hibás spekuláció, amelyet 10 növénynév alapján találtak ki, amelyből a magyarban 7 biztosan nincs is meg. A nosztratikus/eurázsiai őshazát szintén nem lehet meghatározni, mivel az is csak spekuláció, de egyesek a mai Ukrajna, mások a Kárpát-medence területére teszik (és ők be is ismerik, hogy mindez csak feltételezés, ellentétben a finnugor származáselmélettel). Akárhol is volt az őshaza, a szétvándorlás után gyakorlatilag a Kárpát-medencétől a Tarim-medencéig fennállt egy többé-kevésbé egységes kultúrkör, akiktől a finnugor népek viszonylag korán elkülönültek (mind nyelvileg, mind kulturálisan). Az obi-ugorok pedig nagy valószínűséggel egy késői nyelvcsere kapcsán lettek a legközelebbi nyelvrokonaink.

Tehát a finnugor származási elmélet logikailag hibás. És a tévhittel ellentétben nincs bebizonyítva, mivel valószínűségi kérdések esetén nem beszélhetünk bizonyított tényekről. Csak valószínűbb vagy kevésbé valószínű feltételezésekről.

A habsburgos sztorihoz: A finnugor elmélet hívei sosem felejtik el hangsúlyozni, hogy a Trefort-idézet eredetisége, miszerint az MTA csak a finnugor rokonságot támogathatja, nem bizonyítható (bár nem is cáfolható). Arra viszont előszerettel hivatkoznak, hogy a finnugor származás ellenzői szégyellik a "halszagú" és „halzsíros” rokonságot. Pedig ez szintén csak egy városi legenda. A halszagú/halzsíros rokonságot, mint lenéző jelzőt a finnugor elmélet követői találták ki, és ők szerették volna ezt a magyar nyelv kettős (uráli és altaji) gyökereit támogató kutatók szájába adni az ugor-török-háború idején, holott azok nem szégyellték a finnugor roknságot, hiszen nem is utasították el, csak a kizárólagosságát nem támogatták (nagyon helyesen). És a tévhitet máig mesterségesen fenntartják.

[link]

Az is tévhit, hogy az ugor-török háború sem arról szólt, hogy a török oldal tagadta volna a finnugor rokonságot, és a török rokonságot erőltette volna ezzel szemben. Ők mindkettőt igaznak tartották. A finnugor tábor viszont a törököt elutasította, a finnugor gyökereket tartva kizárólagosnak. Sajnos valamiért a finnugor nyelvészek számára máig presztízskérdés, hogy a nyelvtanunk, illetve alapszókincsünk törökkel rokonítható elemeit jelentéktelen színben tüntessék fel. Ez már így van az ugor-török-háború óta. Ha valóban lennének észérvek amellett, hogy a magyar nyelvnek miért csak a finnugor gyökereit, és miért nem mindkettőt kell figyelembe venni, akkor talán nem lennének ilyen mereven elutasítóak, és akkor lehetne is foglalkozni érdemben a kérdéssel. Mivel azonban a vitát nem tudományos alapon „nyerték meg”, hanem egyszerűen csak elnyomták a másik tábort azzal, hogy ők voltak a hangosabbak, így próbálják máig fenntartani a saját igazukat.

További probléma, hogy a finnugor nyelvrokonságot gyakran felhasználják ellenérvként olyan elméletekkel szemben (pl. hun-magyar ropkonítás), amelynek semmi köze a nyaelvhez, mivel a hunok nyelvét pl. nem is ismerjük (3-4 szó alapján pedig eléggé megalapozatlan a türk nyelvek közé sorolni).

Egyébként a „habsburgos sztori” sem teljesen alaptalan, a tudományban akkor kutatnak egy tudományterületet, ha van rá pénz. A pénzt a szponzorok adják, amelyek közül az állam máig az egyik legjelentősebb (TÁMOP, OTKA, MTA kutatócsoport, stb...). A humán tudományokban ritkán szállnak be tőkeerős cégek a pályáztatásba, ellentétben mondjuk a gyógyszeriparral. Így ha a pályázat kiírói pl. csak finnugor nyelvészettel kapcsolatos kutatásokat támogatnak, de nem támogatják pl. a finnugorral rokonítható elemek további vizsgálatát a nosztratikus elmélet alapján vagy az alapszókincs altaji nyelvekkel rokonítható elemeinek vizsgálatát, az altaji-magyar nyelvtani párhuzamok viszgálatát, így csak igen kevés kutató lesz, aki megengedheti magának, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon. Nem véletlen, hogy a nosztratikus és eurázsiai elméletet is külföldi nyelvészek kutatják, Magyarországon valamiért nincs igény rá. A legtöbb tudományos kutató a finnugor elmélet valamelyik szeletével fog foglalkozni, így nyilván fel sem merül benne, hogy az egész finnugor rokonságot egy komplex képbe kellene és lehetne illeszteni. És mivel ő tudósnak tartja magát, elhivatottságában védeni akarja a finnugor elméeltet mindenféle alternatívától. Még akkor is, ha az alternatíva jól megférne a finnugor nyelvrokonság elméletével, sőt fel is használná annak eredményeit, de ugyanakkor ki is terjesztené.