Hogyan alakult ki a magyar nyelv?

Az ősi magyar nyelv ősnyelv és nem alakult ki semelyik más nyelvből. A sumer pedig szabír, az szintén ősi magyar. A finnugor pedig művileg létrehozott rokonság, amit jelenleg kötelező tanítani.

. Ez a finnugor elgondolás politikai megrendelésre készült és mai napig senki nem merészel ellene tenni semmit. A hivatalos oktatásban még megemlítés szintjén is tiltják az igazságot. A tanítóknak, tanároknak még érintőlegesen sem szabad kitérni, eltérni a hivatalos, törvényesített finnugor eredettől.

A nyelvész szakértő körülbelül 300 - 400 rokon szót találna, ami a finn nyelvben és a magyar nyelvben rokon. Míg a vallástörténészek, akik nem nyelvészek, de ókori nyelvekkel is foglalkoznak, azért, mert a vallástörténész az ókori szentiratokat eredetiben olvassa, ha komolyan veszi a szakmáját alapfokon olvas és ért szanszkritul, koptul, arámiul, óegyiptomi nyelven. Ezeket a nyelveket alapszinten ismerniük kell. Ha belegondolunk a szentiratokat – Mahábháratát vagy bármi más szentiratot lefordítanak angolra, azután az angol szöveget franciára, majd franciául magyarra az eredeti szöveg felismerhetetlenné válik. Végösszegzésként: a vallástörténészeknek érteni kell az ókori nyelvekhez. Amikor a szanszkrit nyelvet megvizsgálták, kiderült, hogy körülbelül 4500 szó hasonlít alakilag, illetve gyöktanilag a magyar szavakra.

4500 szó áll szemben a finnugorosok legfeljebb 400 gyöktani azonosságával.

A finn nyelvben megtalált 400 szó ugyanúgy megtalálható az északi nyelvekben: német, dán,… nyelvekben. Ezeknek a szavaknak a gyökei indogermán szógyökök. Ezek az indogermán szógyökök annyira elterjedtek Európában, hogy lehetne egy magyar - német nyelvrokonságot is kikiáltani ennek alapján.

170 év igaztalanságot, butaságot tanítunk a gyerekeknek az iskolákban.

Amikor megkérdezik, hogy van-e sumer - magyar rokonság, akkor a felelet erre a kérdésre: igen, azonban úgy hívják ezt a rokonságot, hogy turáni népi egység, amelybe beletartoztak az ókori sumerek, de beletartoznak a mai magyarok is. Ennyit tudnak úgy kimutatni, hogy megmaradjanak a tudományosság szintjén.

A Bolygó földrajzi elrendeződése és az ókori elrendeződése is másképpen épült fel. Ázsia egy nagy egységet képviselt, nem különült el országokra, mint ma. Akkoriban turáni jellegű népek sokfelé éltek. Azért bonyolult nyomon követni és azért rajzolódik ki egy izgalmas kirakójáték, ha végig követjük a magyarság kialakulását és történelmét, mert turániak az ókori egyiptomiak, turániak éltek Kánaánban, az ókori Izrael előtti állami területen, turáni népek élnek Kis - Ázsiában, a mai Törökországban, ahol Trója, eredeti nevén Turula várost turáni nép alapította. Turáni népek éltek Európa számos területén: Dél - Kelet Európában, a Kárpát - medencében, turáni népek élnek Mezopotámiában, Babilóniban (mai Irak), Iránban, Kaukázusban. Turáni népek lakták Eurázsiát Spanyolországtól Kínáig és Japánt is turáni jellegű nép lakta. A turáni jellegű népek szétszórva népesítették be a sztyeppét és városlakó népekként turáni népekből álltak az úgynevezett folyam menti nagy civilizációk.

A török nép, amely már arab népekkel is keveredett, de megőrizték eredetük történetének tudását, ők olyannyira tisztában vannak azzal, hogy Törökország egy ősi turáni terület.

A finnugoristák azt fogják erre válaszolni: persze, a finnugor törzsek turáni népekkel találkoztak vándorlásaik során és azon a rövid időn belül, amennyit együtt eltöltöttek, átvették ezeket az iráni -

turáni motívumokat. Érdekes, hogy a turáni elemeket rövid idejű érintkezés által vándorlásunk során mindenképpen átvettük volna az irániaktól, de a finnugor eredetű elemeket, szokásokat, azokat nem vettük át, pedig a hivatalos tudomány szerint a finnugor törzsekkel éltünk együtt. A magyar nép elődje a szkíta, a szkíta nép elődje a szaka, ...

A magyar nép nem ered valahonnan, sem a nyelve nem ered valahonnan, hanem mindent hozott magával.

Igen. A magyar nép elődje ősnép és ősnyelvet hordoz.

Az ujgurok, akik tudják, hogy rokonságban vannak a magyar néppel vérségileg és nyelvileg is, ma Kína egyik autonóm területén laknak, ők az egykori Ujgur Birodalomnak a kései leszármazottjai. Kiemelem, hogy semmi közünk nincsen a kínaiakhoz, sem vérségileg, sem nyelvileg, csupán a területi tartózkodás esik egybe.

Érdekes, hogy külföldön mindenhol tudják a magyarok igazi eredetét, csak éppen a magyarországi magyarok nem tudják. Finnországban nem tanítják, egy mondatban sem említik a tankönyvek, hogy velük rokon nép a magyar sem nyelvileg, sem másképpen.

Magyarországon ennek ellenére tudományos köntösbe öltöztették a finnugor elméletet, ami csupán elmélet, ami arra szolgált, hogy egy néptől elvegyék a nemzeti öntudatát. Azonban a hivatalos tudomány szaktekintélyeinek szavát tilos megkérdőjelezni.

Mivel a magyar ősnép leszármazottja, még vannak vele rokon népcsoportok Peru és Ecuador határán, a maya nép, Nepálban egy kis népcsoport...

Mivel egy nép voltunk és a hun csoport a világi társadalmi csoport nyugatról kelet felé haladt, a mágus, magyarosan a magóc törzs, a tudás birtokosa, a papok társadalmi csoportja nyugatról keletre haladt, találkoztak és egyesültek.

Hogyan emlékeznének a magyarok őseinek 10.000 - 15.000

éves történeteire, amikor a 20 vagy 50 évvel ezelőtt történt eseményeket is megmásítják, eltitkolják?

A magyar nyelv az ősnyelv további fejlődése során alakult ki (minden más nyelvhez hasonlóan). Éppen ezért, ha már mindenképp „eredetről” akarunk beszélni, akkor az ősnyelvből ered (tehát sem finnugor, sem türk, sem pedig sumer eredetű). Ugyanakkor eleve hibás koncepció a nyelvek eredetéről beszélni, sokkal inkább gyökerekről (a nyelv egyes elemei hogyan alakultak át, melyek származnak le közvetlenül az ősnyelvből és esetleg melyek kerültek át később más nyelvekből, amelyekben vagy később alakultak ki, vagy szintén az ősnyelvből eredetek, de már felismerhetetlenné váltak), valamint rokonságról kellene beszélni. A jelenleg rendelkezésre álló módszerek szintén főleg a rokonság, és nem az erdet vizsgálatára alkalmasak. Eredetről csak akkor lehetne beszélni, ha az pontosan dokumentált (mint pl. az újlatin nyelvek kialakulása a latinból), az írásbeliség kora előtt azonban nem volt ilyen. Sajnos amíg még a nyelvészek többsége keveri az eredet és a rokonság fogalmát, addig nehéz érdemi vitát folytatni a kérdésről.

[link]

[link]

Amit a 2-es válaszoló ír, az a gyöknyelvészek álláspontja. Ennek az ágazatnak teljesen korrekt, tudományos, következetes módszetana van, ennek ellenére vannak nyelvészek, akik elhatárolódnak ettől (habár ők sem tudják megmondani, hogy a gyöknyelvészet miért lenne kevésbé tudományos, mint az általuk alkalmazott és elfogadott módszertan).

[link]

[link]

A másik (mainstream) vonal az ún. „összehasonlító nyelvtudomány”. Ez főleg az alapszókincs szabályos hangmegfelelései, valamint a nyelvtani hasonlóságok alapján állapít meg nyelvROKONSÁGOT (tehát szintén nem eredetet). Ez alapján felemerült a magyar és a török, valamint a magyar és az ún. „finnugor” (ezeket az eredeti nevezéktan (Fischer, 1770) szerint még szkíta nyelveknek nevezték ezeket, de mára már a „szkíta” kifejezést is megpróbálják egyesek kisajátítani egyes indo-európai nyelvű népek számára). A „finnugor” kifejezés elég bizonytalan eredetű, valósznűleg olyan német/magyar „nyelvészek” kreálmánya mint pl. Budenz/Hunsdorfer, akik ezeket a kategóriákat a magyar nyelv kategorizálása miatt hozták létre, így a magyart (amely, ha el is fogadjuk hogy a magyar finnugor nyelv, a csoport nyelveit beszélők döntő többségét alkotja) nem foglalták bele az elnevezésbe, és sajnos a kifejezés is így honosdott meg. Ezzel az a baj, hogy sokan azt hiszik, mintha valaha is létezett volna egy „finnugor nyelv” meg egy ezt beszélő „finnugor ősnép”, amiből a magyar később kiágazott, továbbá olyan butaságokat, hogy a „magyarok csak egy finn törzs”, stb... Mindezt egy suta elnevezés miatt. Az „uráli” kategória (amely az előzőnél némileg szélesebb) sem sokkal jobb, mivel ez meg azt sugallja, mintha biztosan az Urálnál alakultak volna ki ezek a nyelvek...

Szintén az összehasonlító nyelvtudomány kapcsán merült fel a magyar-török nyelvrokonság kérdése is. A 19. században aztán az ún, „ugor-török-háború” során feszült egymásnak a 2 oldal. Ezt is szeretik úgy tárgyalni, mintha a finnugor rokonságot támogatók harcoltak volna a török rokonságot támogatókkal. De ez sem igaz, az „ugor” oldal a finnugor rokonság KIZÁRÓLAGOSSÁGÁT hirdette, míg a „török” oldal a magyar nyelv KETTŐS (török és finnugor) rokonságát hirdette (és ma már egyre inkább úgy tűnik, hogy sokkal inkább nekik volt igazuk).

[link]

Ma is sok helyen úgy olvasni, mintha a vitában „a finnugor nyelvrokonság elsöprő győzelmet” aratott volna, a vita azonban soha nem is a finnugor nyelvrokonságról szólt (mivel a finnugor elmélet támadói általában nem a rokonságot, csupán annak mértékét és jelentőségét, továbbá az állítólagos finnugor eredetet vitatják), másrészt az ugor oldal sosem tudta bizonyítani a rokonság kizárólagosságát. A finnugor elmélettel tehát az a baj, hogy nem elégszik meg azzal, hogy annyit állítson, amennyit bizonyítani tud (pusztán a nyelvrokonságot), hanem tudománytalan dogmákat (rokonság kizárólagossága, eredet, őshaza) épít fel.

Az 1960-as évekig az urál-altaji nyelvcsalád koncepciója volt az elfogadott, amely egy olyan hipotetikus ősnyelvi állapotot rekonstruál, amelyből mind az uráli, mind az altaji nyelvek szavai levezethetőek.

[link]

A személyes névmások szabályos hangmegfelelései pl. ömnmagukért beszélnek:

[link]

Ma már a kategória kevésbé elfogadott: egyesek nem tartják elég megalapozottnak, mások meg épp kibővítik. A legkorszerűbb álláspont szerint a klasszikus nyelvcsaládok visszavezethetők makrocsaládokra, a magyar nyelv pedig az eurázsiai makrocsaládba tartozik (az ún. uráli (finnugor), altaji (török) és indo-európai (germán, újlatin, stb...) nyelvekkel együtt. Igen erős érv a koncepció mellett, hogy a hipotézis helyességét statisztikával is sikerült igazolni: [link]

Ezt a nyelvészek egy része elfogadja, egy másik (nagyobb) csoportjuk nem (habár valódi érvekkel nem tudják ezt indokolni, hogy mi lenne vele a baj, mindössze annyit mondanak, hogy a modell szerintük nem reális, vagy olyan régi állapotot lenne hivatott rekonstruálni, amit már nem lehet, ennek megállapítása azonban mindig önkényes). A tudományban azonban éppen az lenne a lényeg, hogy azokat az elméleteket fogadjuk el, amiket statisztikával is bizonyítani lehet. Bármely természettudományban elég lett volna ennyi, hogy az elmélet széles körben elfogadott legyen. A nyelvészetben nem az. Mindenki maga vonja le a tanulságot.

A magyar alapszókincs teljes mértékben az eurázsiai nyelvcsaládra vezethető vissza. Szinte mindegyik „finnugor vagy uráli eredetű“-nek tartott alapszó szabályos megfelelőit meg lehet találni az altaji vagy az indo-európai nyelvekben. A probléma leginkább abban áll, hogy az euráázsiai elmélet ellenzői általában csak egy adott nyelvészeti ágazathoz (pl. uráli nyelvek) értenek, de nem értenek sem az altaji nyelvekhez, nem a statisztikához, így aztán nehezükre esik elfogadni, hogy amit az etimológiai szótárakban több mint 100 éve hibásan „uráli/finnugor” eredetű szavaknak tüntetnek fel, azok szinte mind rokonok az altaji és/vagy az indo-európai nyelvekkel is.

[link]

Egyesek egy ennél is tágabb, ún. „nosztratikus” makrocsaládról is beszélnek, mert még emellett is elég érvet látnak.

[link]

A példamondatokból pl. a „halál” és a „vezet”, „fél”, „víz” szó rekonstrulát alakjai máig szinte változatlan formában megtalálhatók a magyar nyelvben.

Tehát ezek sem „finnugor eredetűek”, hanem jóval korábbiak.

A sumer is itt kerül a képbe, mivel valószínűleg szintén nosztratikus/eurázsiai nyelv, és így a magyar rokona.

Mások még tovább mennek, és visszavezetik a nyelvek fejlődését egy ún. boreális ősnyelvre ( [link] ), az utolsó lépés pedig az ún. proto-humán nyelv, valamennyi nyelv egyetlen közös ősnyelve. Ha logikusan gondolkodunk, akkor kell lennie ilyennek, mivel az emberiség kb. 70 ezer éve majdnem kihalt ( [link] ), ezért valószínűsíthető, hogy az összes mai nyelv az akkor túlélő csoportok nyelvéből származik le. A magyarban számos kifejezés azóta is felismerhető (+) formában maradt meg:

[link]

A táblázat oszlopainak megfelelő mai magyar szavak, sorrendben: ki (+), mi (+), pár (+), víz (-), ujj (-), kar (+), boka (+), boka (+), szőr (+), p*cs* (+), szag (+). A (+) jellel jelölt mai magyar alakok egyértelműen levezethetők ebből az ősnyelvi állapotból, a (-)-szal jelöltek nem.

Tehát minden nyelv az ősnyelvből ered, csak egyesek többet váloztak azóta, mások (mint pl. a magyar) kevesebbet. A már elkülönült nyelvek közötti areális kölcsönhatások és szóátvételek tovább bonyolítják a helyzetet.

És itt lényegében találkozik is egymással a 2 ágazat, azaz az összehasonlító nyelvtudomány (amely pusztán a szavak alakját nézi, és azokat vezeti vissza ősi szavakra) és a gyöknyelvészet (amely nem pusztán ősi szavakat, hanem gyököket rekonstruál, aztán ezekből vezeti le az egyes szavak kialakulását) álláspontja.

Ennyi baromságot összehordani. A genetikai vizsgálatok már bebizonyították, hogy csak egy kevert szláv-germán közép-európai nép vagyunk, semmiféle vérségi rokonságban nem állunk sem az uráli népekkel, sem a török népekkel. Na erre varrjatok gombot! Ti az ősmagyarokról beszéltek, akik nem azonosak a mai magyarokkal, hiszen őket az újkorra lényegében kipusztították a folyamatos háborúskodás alatt, mi már csak a Habsburgok által betelepített, illetve önkéntesen bevándorolt szomszédos népek leszármazottai vagyunk, esetleg maradt még pár százezer korábban (középkor során) asszimilálódott szláv és germán. Na meg jelen még a bevándorló kunok és jászok genetikája.

Ennyi, nem több, nem kell összeesküvés-elméleteket gyártani, sosem fogjuk megtudni az eredeti magyarok honnan jöttek. De mindegy is, mivel mi nem állunk vérségi rokonságban velük.

#6:

A kérdésben nyelvről volt szó, nem genetikáról. Szóval előbb egy kis értő olvasást ajánlok számodra, aztán lehet okoskodni.

Egyébként meg: "csak szláv-germán közép-európai nép". Egyrészt nem csak, mert ha így lenne, akkor sem szégyen. Másrészt meg a keveredés miatt a közép-európai szlávok és germánok is legalább annyira "genetikailag magyarok" lettek, mint amennyire mi szlávok és germánok. Ugyanis a gének nem köthetők etnikai csoportokhoz, csupán megoszlási valószínűségek alapján nevezünk egyes markereket pl. a szlávokra vagy germánokra jellemző, náluk gyakoribb markereknek, de a kérdés ennél sokkalta bonyolultabb. Javaslom, hogy inkább olvass, művelődj és tájékozódj a témában.

A népet pedig a genetikán kívül az általa képviselt kultúra és az általa beszélt nyelv is jellemzi. Ezek rokonsági viszonyait meg eleve külön érdemes tárgyalni.

#7

Akkor nem ártana érthetően fogalmazni.

"Az ujgurok, akik tudják, hogy rokonságban vannak a magyar néppel vérségileg"

"Mivel a magyar ősnép leszármazottja, még vannak vele rokon népcsoportok Peru és Ecuador határán, a maya nép, Nepálban egy kis népcsoport..."

"A magyar nép nem ered valahonnan, sem a nyelve nem ered valahonnan, hanem mindent hozott magával."

Na meg ez hogy jött ki:

"Másrészt meg a keveredés miatt a közép-európai szlávok és germánok is legalább annyira "genetikailag magyarok" lettek, mint amennyire mi szlávok és germánok"

Ez hogy jött ki? Jelenleg tudomásom szerint kb. 300 millió szláv él Európában, míg kb. 15 millió magyar. Magyarokat soha nem telepítettek a környező országokba, örültek ha egyáltalán egy 50-60%-os többséget meg tudnak egyáltalán ütni a saját területükön. Ráadásul a tatárjárás, a török hódoltság, a Habsburgok háborúi alatt az eredeti magyarság kipusztult, hiszen ahogy írod, nincsen szláv vagy germán gén, de mivel a honfoglalók genetikája és a mai magyaroké totálisan ellentétes, emiatt egyértelmű, hogy nincs folytonosság a két nép között. Tehát kár ezen kattogni, hogy az Uráltól vagy Mezopotámiából jöttünk-e, mert a többségünk max a szomszédból jött valamikor.

A nyelvi rokonságot is csak addig kutatták ekkora elánnal, amíg rá nem jöttek, hogy nem feltétlen jelent genetikai rokonságot is, azóta szerintem felesleges tovább kutatni, mivel a vérségi rokonaink már adottak.