A magyar-finn és magyar-török rokonsági elméletek helyett miért nem foglalkozunk inkább a magyar-koreai rokonsággal?

Mind genetikai, mind nyelvészeti, mind társadalmi rokonságnak kell lennie, mert ennyi egybeesés már nem lehet a véletlen műve:

-A koreai nyelv és a magyar nyelv számos nyelvtani hasonlóságot mutat, még néhány alapszó is hasonlít. A két nyelv hasonló hangzása nem mindig mutatkozik beszédben, de énekben, különösen koreai és magyar népdalokat énekelve rögtön hallatszik a hasonlóság

-Az előző pontot kibővítve, a magyar és a koreai népzene sok hasonlóságot mutat egymással

-Nemrég járt nálunk egy dél-koreai nagykövet és azt mondta, hogy a vidéki Magyarországon teljesen otthon érzi magát, mert nagyon hasonló a két nép hagyományos kultúrája és gondolkodásmódja. Még az újdonságokat is hasonlóan kezeljük, pl. mindketten megszerettük az erős paprikát és hasonlóan szárítjuk a házakra fellógatva

-A legtöbb ázsiai ország konyhája magyar szempontból nagyon furcsa, egzotikus, és drága importhozzávalókat igényel az itthoni elkészítése. A koreai konyha ezzel szemben nagyon sok hasonlóságot mutat a magyar konyhával, a hozzávalók is szinte ugyanazok, az ízvilág is egyezik

-A koreai emberek arcában van valami jellegzetes, ami megkülönbözteti őket a többi kelet-ázsiai néptől. Hasonló vonásokat egyes magyarok arcában is hasonló jegyeket lehet megfigyelni. Az sem lehet véletlen, hogy a magyar fiúk odavannak a koreai lányokért, és a magyar lányok a koreai fiúkért

-Az általános kultúra, világnézet, átfogó gondolkodásmód is hasonló. A koreai kultúrában nagyon fontos szerepet tölt be a régi álmokhoz és reményekhez való ragaszkodás, és az öngyilkosság. Ez a magyar kultúrában is így van