Lehetséges, hogy az uráli nyelvcsalád legközelebbi rokona az indoeurópai nyelvcsalád?

„Lehetséges, hogy az uráli nyelvcsalád legközelebbi rokona az indoeurópai nyelvcsalád?”

Attól függ, hogy melyik urálinak besorolt nyelvről van szó. A magyarnál pl. nem, mert az altaji nyelvekhez jóval közelebb áll, mint az indo-európaiakhoz. A finn-permi nyelveknél viszont már esélyes.

„Azaz, hogy az uráli nyelvek és az indoeurópai nyelvek egy közös tőről fakadnak, és emiatt jobban hasonlítanak egymásra, mint bármelyik mondjuk a kínaira? „

Ez ebben a formában nem csak lehetséges, hanem igen erős érvek szólnak mellette, tehát gyakorlatilag bizonyítottnak tekinthető. Ugyanez az altaji nyelvek viszonylatában is érvényes. A nyelvészet legújabb eredményei szerint létezik egy ún, eurázsiai nyelvcsalád, ahova az uráli, az altaji és az indo-európai nyelvek tartoznak bele.

Olvasnivaló:

[link]

Joseph H. Greenberg: Indo-European and Its Closest Relatives: The Eurasiatic Language Family. 1-2. kötet. Stanford: Stanford University Press. 2002.

[link]

[link]

Ezeket akár spektrumként is elképzelhetjük, így könnyen lehet, hogy az urálinak besorolt nyelvek egy részét ugyanolyan erős (sőt, néha akár erősebb) érvek alapján akár az altaji nyelvek közé is sorolhatnánk (pl. a magyarra is érvényes ez), másokat viszont inkáb az indo-európaiba kellene sorolnunk, ha az uráli nyelvcsaládot nem fogadnánk el valódi kategóriaként. Egyébként a nyelvcsaládok klasszikus osztályozása már inkább didaktikai szempontból fogadható csak el, mert a nyelvek rokonsági viszonyait nem tükrözi jól (a család 2 szélső nyelve pl. gyakran 2 különböző családdal áll az egymáséhoz hasonló rokonsági fokon). Aztán emiatt vetik el az urál-altaji kategóriát, mert a finn nem illeszkedik túl jól bele, meg emiatt vetik el az indo-uráli kategóriát is, mert abba meg a magyar nem illeszkedik túl jól... A megoldás a mindhárom családot tartalmazó eurázsiai nyelvcsalád.

Az eurázsiainál kissé tágabb és emiatt vitattottabb kategória a nosztratikus nyelvcsalád.

[link]

A kínaival már nagyon távoli a rokonság, de ha az összes eurázsiai nyelvet figyelembe vesszük, akkor azért kimutatható. Ennek a makrocsaládnak a neve borean nyelvcsalád.

[link]

Minél tágabb a család, annál valószínűbb, hogy kerülnek bele olyan nyelvek is, amelyek már igen távoli rokonai egymásnak, így sem az alapszókincs párhuzamai, sem a nyelvtani párhuzamok nem mutathatók ki könnyen. Éppen ezért mindig az egyes nyelveket kell külön megvizsgálni, és annak a rokonsági fokát meghatározni más nyelvekkel és családokkal. Bár egyesek szeretnek a makrocsaládok kapcsán hangzatosan „idegenségről” beszéni, valójában ezt csak 2 adott mnyelv (pl. angol és kínai) kapcsán tehetnék meg, nem általánosságban, de még ott is csak korlátozottan. Mert pl. a magyar – manysi, a magyar – török, manysi – török, stb. nyelvek egymáshoz való viszonya nem változik meg attól, hogy esetleg még számos más, bár távolabbi rokon nyelvvel is egy kategóriába soroljuk őket. A veréb és a cinege sem lesz attól távolabbi rokon, hogy nem énekes madárként, hanem gerinces állatként osztályozzuk őket...

Sajnos valamiért a mai magyar nyelvészek többsége nem hajlandó foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, hanem még mindig az elavult paradigmát hajtogatják, hogy a magyar nyelv uráli eredete nem vitás, de minden mást értelmetlen vizsgálni, mert ha volna is rokonság, az már túl régi, és éppen ezért lehetetlen volna bizonyítani.... És nem veszik észre, hogy a tudomány már rég nem itt tart. Mert éppen az eredet az, amit nem leeht bizonyítani, tehát nem mondhatjuk, hogy a magyar alapszókincs uráli eredetű lenne, hanem azt kellene mondanunk, hogy ezek a szavaink rokonok, illetve esetleg közös eredetűek x nyelvekkel (amelyek között az uráliak is ott lennének nyilván).

Pl. a mai magyar nyelvészetben szörnyen nagy hiba, hogy a magyart kizárólag uráli nyelvként lehet vizsgálni, így senki nem foglakozni azzal, hogy a finnugornak tartott alapszavaink nagy része az altaji nyelvekből is levezethető (és ez már a 19. században is ismert volt, de aztán az ugor-török háborúban erőszakosan ráerőltették mindenkire a finnugor elméletet), egy részük még az indo-európaiból is, tehát bár közös eredetűnek, de az „uráli kornál” jóval régebbinek kell lenniük. Ez egyébként az ún. „szláv eredetű jövevényszavak”, ileltve „török eredetű jövevényszavak” nagy részére is érvényes. Aztán végül nem is marad olyan szó a magyar alapszókincsben, amely kizárólag az uráli nyelvekkel lenne rokon, tehát valami nagyon nem stimmel a magyar nyelv besorolásával kapcsolatban. Ez persze az egész „uráli kor” fogalom használatának jogosságát kétségessé teszi, és ennek fényében a többi uráli nyelv rokonsági viszonyait is újra kellene vizsgálni... Érdekes, hogy az altajinál meg tudták azt tenni, hogy a koreait meg a japánt részben kivették a családból, mert nem illett bele, de az urálinál valamiért nem lehet ilyet tenni... Az is érdekes, amikor valaki az altaji kategóriát nem létezőnek nyilvánítja pusztán azért, mert pár szélső nyelvet egyesek nem látnak beleillőnek.

Az is vicces, amikor egy nyelvész (akit a tudományos érvek kellene, hogy meggyőzzenek, nem az író személye vagy a publikálás helye) azért nem fogad el egy elismert tudományos folyóiratban megjelent, a bírálók által elfogadott cikket, mert a szerzői szerinte „gyanúsak”, vagy mert „nem nyelvészeti” folyóiratban publikáltak. Máskor meg ennek ellentmondóan azt állítják, hogy ezek az elméletek azért „dilettáns, áltudományos nyelvészkedések”, mert pl. soha nem tudományos folyóiratban publikálják őket, stb. De amikor mégis, úgy sem jó. A korábban linkelt 2012-es PNAS cikket pl. eléggé leszólják, bár igazából nincs egyetlen valódi érvük sem (érdemes a cikk alatti hozászólásokat is megnézni, ahol azért nagyjából helyreteszik a dolgokat az olvasók):

[link]

A 2015-ös PNAS cikk kapcsán már nem nem tudtak ilyen kifogásokat sem felhozni, nem véletlenül... De persze tudomást sem vesznek róla, mert minek. A nyesthez hasonló, magukat tudományosnak beállító, de valójában inkább csak az elavult dogmák terjesztése céljából működő oldalak szintén hatalmas kárt okoznak, mivel a laikusok nagy része el fogja hinni, amiket ott olvas...

Tehát ma már egyértelműnek tűnik (bár már a 19. században is valószínű volt), hogy az uráli, az altaji és az indo-európai nyelvek rokonok, csak egyesek mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a tényt hiteltelennek állítsák be, ezért az emberek többsége nincs vele tisztában, mivel pusztán annyi információja van a témáról, amit a tankönyvekben, illetve tudományosnak látszó blogokon olvas. De akit érdekel a kérdés, könnyen ellenőrizheti maga is, mivel a nagy netes etimológiai adatbázisok már mindenki számára hozzáférhetők.

[link]

A magyarnál nem lehetséges.

Tanulok kínaiul és tanultam japánul is, valamint szintén tanulok németül és angolul is, ezekre szerintem nyugodtan mondhatom is, hogy beszélem, míg az olaszt, a görögöt és oroszt csak nagyon alapszinten "tanultam", inkább "ismertem meg" kb. turista szinten (nagyon max. A1). Biztosan mondhatom, hogy érzékelhetően hasonlít a nyelvtan, különösen a japánnál, de valamilyen szinten a kínainál is, még laikus nyelvtanuló, beszélő szemszögéből is. A japán például agglutináló nyelv, ragozó nyelv, a szórend pedig szintén a hangsúlyozástól függ, hasonlóan a magyarhoz. Van egy csomó hang, amit a magyarhoz hasonlóan képez. Viszont ezt kifejtenéd: "de pl. ugyanúgy van többesszám, nagyon hasonló a nyelv logikája stb."? Nem, egyáltalán nem hasonló a nyelv logikája. Ez a németnél és az óangolnál különösen szembeöltő, ugyanis ezeknél van, illetve volt még egy rakat nyelvtani szabály. Sokat szenvedtem, mire megértettem a német logikáját pusztán olyan egyszerű kis pitiáner dolgoknál, mint az igék vonzatai, a szórendek (lásd: az ige mindig második helyen áll - egyenes szórend, de valójában a fordítottnál is ez van, hisz a német nyelvtan ott az első mondatrészt/tagmondatot/szót/kötőszót veszi az első helyen állónak, viszont ott a KATI szórend, ami abszolút kivétel, és semmi logikai magyarázat nincs rá), no meg a melléknévragozás, vagyis a főnév egyeztetése a jelzőjével, ami a magyarban szintén nincs stb. Nem mondom, hogy a kínai sokkalta egyszerűbb volt, de ott a magyarból kiindulva valamivel jobban eligazodtam. Például az került előre, amit hangsúlyoztam, vagy ha különösebben semmit akkor általában alany, állítmány tárgy. Például: "Wǒ zhèngzài chī yīgè píngguǒ, yīnwèi wǒ èle.", avagy "Én eszem egy almát, mert én éhes vagyok.". Lehet, hogy magyarul neked könnyű megtanulni például a mostani, modern angolt, de próbálkozna meg a magyarral egy bármilyen indoeurópai nyelvet beszélő... Eléggé nehéz. Az anno anyanyelvű kínai tanáromtól kérdeztem, hogy nehéz volt-e megtanulni angolul, mondta, hogy nem, egyáltalán nem, sőt, a legtöbb kínai beszél angolul, és egyáltalán nem nehéz megtanulniuk. Egyébként ő Kínában nyelvtant és irodalmat tanít, de tanítja a nyelvet, mint idegen nyelvet is. A japánnal volt igazából a legtöbb nyelvtani egyezés.

Finn-permi nyelveknél valószínűbb az indoeurópai nyelvekkel való kapcsolat, ellenben a magyar egyértelműen az altáji nyelvek felé húz. Koreaival nincs tapasztalatom, de állítólag az valamivel még egyszerűbb is magyaroknak, legalábbis egy ismerősöm szerint, aki beszéli mindkét nyelvet.