A reformáció pont akkor osztotta meg és forgatta fel a keresztény Európát, amikor annak egységesen kellett volna fellépnie az Oszmán-török Birodalom nyugati irányú hódító törekvéseivel szemben?

"Tehát a francia parlamentek nem csak felsőbíróságok voltak, mert legfőbb funkciójuk éppen a törvények jóváhagyása volt."

De nem volt törvényhozó testület, ahogy a Római szenátus sem volt az. Valójában a magyar vármegye gyűlésének funkcióit látták el, pl: Ha egy magyar vármegye nem engedélyezett vagy nem alkalmazott egy törvényt, akkor abban a megyében az a törvény nem volt érvényes.

# 13

EZ AZ ÁLLÍTÁSOD IS TARTHATATLAN: "A 16.században a Bécsben székelő Habsburgoknak sem egyesültek az országaik, csak laza perszonáluniót alkottak. Kb. ugyanolyan laza perszonáluniót mint a hispániai királyságok a 16.században."

UGYANIS:

A perszonálunió több külön ország egy közös uralkodón való osztozását jelenti, közös intézmények nélkül. Mint jelenleg Nagy-Britannia, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland és néhány másik állam kapcsolata, ahol egy közös uralkodó, II. Erzsébet van, de a királynő személyén kívül nincs egyéb államjogi, közös intézményi kapcsolat.

A 16. századi Spanyolország és a Habsburg Monarchia nem laza perszonáluniók voltak, mert:

1.) Volt egy közös, központosított kormányzat.

2.) Voltak közös összbirodalmi

intézmények, hivatalok.

3.) Közös volt a hadügy és a hadsereg. A hadügyet központosították, a Királyi Magyarország hadügyeit a becsi Udvari Haditanács, mint összbirodalmi kormanyszék irányította. Spanyolországban szintén központosított volt a hadsereg.

4.) Közös volt a külpolitika és diplomácia. A Királyi Magyarország a Habsburg Monarchiaban, vagy Aragónia a Spanyol Királyságban nem folytatott semmiféle önálló külpolitikát.

Laza perszonálunióban álló országoknak se központosított kormányzatuk, se közös hadseregük, se közös külpolitikájuk, diplomáciájuk sincs.

Perszonálunióban a külügy diplomácia uralkodói hatáskör a 18.századig. Tehát minden perszonáluniónak vannak közös intézményei.

A personal union is the combination of two or more states that have the same monarch while their boundaries, laws, and interests remain distinct.[1]

Tehát a Spanyol és Közép-európai Habsburg államok a 16.században ennek megfelelnek. Mélg a belső vámhatáraik is megmaradtak.

# 21

EZT ÍROD: "Valójában a magyar vármegye gyűlésének funkcióit látták el, pl: Ha egy magyar vármegye nem engedélyezett vagy nem alkalmazott egy törvényt, akkor abban a megyében az a törvény nem volt érvényes."

Ez nem igaz.

Egy magyar vármegye az országgyűlés által megalkotott, majd a király által szentesített, így jogerőre emelkedett törvényt nem helyezhetett hatályon kívül a saját területén.

# 23

Megint lyukra futottál.

1.) Perszonalunioban álló államoknak nincs közös hadseregük és közös, központi kormányzatuk.

2.) Perszonalunióban hiába volt a 18. századig uralkodói hatáskör a külpolitika, ha a perszonáluniót alkotó államok a diplomáciaban külön kepviseltették magukat. A II. Ulászló és II. Lajos alatti magyar-cseh perszonalunió állami nemzetközi diplomáciai eseményeken, mint a német birodalmi gyűlés külön magyar és külön cseh követségek útján képviseltették magukat. A 18. századi, hosszú lengyel-szász perszonálunió során a Lengyel Királyság és Litván Nagyfejedelemség, valamint a Szász Választófejedelemség kifelé teljesen külön államokként jelentek meg. A közös uralkodó ellenére is megesett, hogy szász-porosz háborúban Lengyelország-Litvánia semleges maradt.

Ajánlom olvassad el ezt az oldalt.

[link]

A reálunió egy 20.századi modern magyar eredetű kifejezés, nyugaton nem alkalmazzák, és nem is értik.

# 25

EZT ÍROD: "Nem is helyezett hatályon kívül, de ha valami oknál fogva nem alkalmazta a vármegye, akkor az a törvény abban a megyében nem teremtett precedenst, tehát nem volt érvényes. Ugyanúgy mint az angolszász jogrendben."

EZ NEM IGAZ.

Egyrészt Magyar Királyságban a jog nem angolszász common law-hoz hasonló történeti szokásjogon, hanem a római jogon alapult.

Masrészt a magyar közjogban a törvényhozó hatalmat a király és az országgyűlés közösen gyakorolta. Hatályos törvényt nem hagyhattak figyelmen kívül a vármegyék.

Harmadrészt a Magyar Királyságban a vármegyéknek semmiféle törvényhozási jogosultsága sem volt, az országgyűlés által jóváhagyott és a király által szentesített törvényt végre kellett hajtaniuk.

Mátyás király például egyes vármegyei tisztviselőket, akik szabotálták az országgyűlésen elfogadott törvény alapján kivetett rendkívüli hadiadó beszedését, egyszerűen kivegeztetett.

MAgyarországon nem volt római jogi alapja a törvényeknek, mert ezt a lehetőséget a tripartitumben Werbőczy elutasította, azt vélvén hogy a római jog alkalmazása esetében a császárnak hatalma lesz Magyarország felett.

A magyar jogrend a kiegyezés előtt inkább hasonlított az angol jogrendre sok szempontból.