A reformáció pont akkor osztotta meg és forgatta fel a keresztény Európát, amikor annak egységesen kellett volna fellépnie az Oszmán-török Birodalom nyugati irányú hódító törekvéseivel szemben?

A megosztottság sem csupán a reformációnak köszönhető, főleg a hatalmi harcok okolhatók érte.

Maga a pápa is aktívan politizált, városokat, királyokat, országokat átkozott ki politikai okok miatt, mire észbe kapott a klérus, hogy ilyenkor nem csak az adott országot, birodalmat sikerült eltávolítani a kereszténység kebeléből, törekedve a megrendszabályozására, hanem a pápa magát is kizárta az adott régióból, imigyen jött létre az anglikán egyház például.

A két katolikus nagyhatalom, Francia és Spanyolország hegemonikus törekvései domináltak és az egymás elleni háborúkkal feldúlták Európa békéjét.

Mindezek kapcsán a legkatolikusabb francia király a szultán szövetségese lett, mivel az Oszmán Birodalom is Spanyolország ellensége volt.

A vallási ellentétek mindezt csak kiélezték, illetve ennek talaján terebélyesedtek ki.

A kérdésedből azt a logikai állítást lehet levezetni, hogy szerinted a reformáció előtt Európa teljesen egységes volt, és egységesen, a keresztényi szolidaritás jegyében lépett fel minden ellenséggel szemben.

Akkor pár példa.

1241, tatárjárás Magyarországon. A muhi csata után, amikor IV. Béla menekült, a Babenberg uralkodó elfogta, és csak úgy engedte tovább, hogy a magyar királynak három vármegyét át kellett adnia Ausztriának. Vagyis bajban van a szomszéd, lehet tőle rabolni...

1453, Konstantinápoly. Az ostrom előtt a bizánci császár szerte Európába követeket küldött, és kérve kérte őket a kereszténység nevében, hogy segítsenek neki a pogány török ellen. Európa hatalmai a fülük botját sem mozdították, mert épp akkor nem állt érdekükben.

Az az igazság, hogy a politika mindig is érdekjátszma volt, a valóságban nem ideológiák vagy a vallások alakítják egy ország háborúit (így tisztán legalábbis biztosan nem), hanem különféle politikai szereplők érdekei és ezek mentén való cselekedetei. Vagyis pl. a hatalmas nagy vallásháborúk a Német-római Birodalomban valójában a császár és a fejedelmek érdekharca volt a vallási ellentétek apropóján. Ezért volt az, hogy pl. a harmincéves háborúban a katolikus franciák simán támogatták a Habsburgok protestáns birodalom-beli ellenfeleit, de más protestáns országokat is, mint pl. a Svéd Királyságot, mert nem a vallási hovatartozás volt a lényeg, hanem a Habsburg-ellenesség (itt jegyzem meg, a Habsburgok is a katolicizmus nagy bástyái voltak és a franciák is, mégis a 16-17. század a két nagyhatalom egymás elleni rivalizálásáról, hegemóniaharcairól szólt...).

Úgyhogy azt szerintem nem lehet kijelenteni, hogy Európa a vallási ellentétek miatt esett volna szét, mert korábban sem volt jellemző semmiféle érdekszövetség ideológiai elvek alapján. A 16. században meginduló reformáció inkább egy újabb törésvonal volt a társadalmakban és a nemzetközi (és belpolitikai) politikában. Nem véletlen az sem, hogy alapvetően mint politikai kérdéssel foglalkoztak vele, kevésbé jelent ez meg individuális és lelkiismereti kérdésként (habár ennek sem szabad lebecsülni a jelentőségét, de a valóságban mégiscsak mint politikai kérdés határozta meg egy adott állam ügyeit, ez Magyarországon is így volt, ahol a vallási kérdések egybemosódtak a rendek rendi szabadságjogainak kérdésével, tehát rendi sérelemként tárgyalták a vallási ügyeket és nem egyéni lelkiismereti kérdésként).

# 2

EZT ÍRTAD: "Mindezek kapcsán a legkatolikusabb francia király a szultán szövetségese lett, mivel az Oszmán Birodalom is Spanyolország ellensége volt."

Nos a "legkatolikusabb király" (latinul Rex Catholicissimus) a spanyol király címe, a francia király a "legkeresztényibb király" (Rex Christianissimus, franciául Roi Trés-chrétien) címet viselte.

# 6

Rosszul tudod.

Spanyolország létrejöttét 1479-re teszik a történészek, ekkor kezdődött a "katolikus királyok" közös uralkodása.

Az uralkodók rövid címe latinul: Dei Gratia Hispaniae Rex - Isten kegyelméből Spanyolország királya.

Spanyolország az első abszolút monarchiák egyike volt, amelyben az egyes tartományokat a királyi központi hatalom centralizáltan kormányozta, hatalmas bürokrácia és nagylétszámú, állandó jellegű hadsereg segítségével. Spanyolország volt a fejedelmi abszolutizmus első mintaállama, amely az 1500-as évek közepére világbirodalommá fejlődött a gyarmatosítás következtében.

Egyébként a Francia Királyságban 1789-ig 13 feudális tartományi parlament és 13 jogrendszer működött párhuzamosan, ennek ellenére Franciaországot már az 1300-as évek elejétől egységes államnak tekintik, mert a királyi központi hatalom addigra maga alá gyűrte a tartományokat.

# 6

A Spanyol Királyság azért nem puszta perszonálunió, mert az egyes tartomanyokat közös, összbirodalmi intézmények, bürokrácia és hadsereg fűzte össze.

A tartományokat egy központból, centralizáltan igazgatták a spanyol uralkodók.

Az mellékes, hogy az egyes tartományoknak volt saját jogrendszere, rendi gyűlése, mert ezek a gyakorlatban alá voltak rendelve a spanyol uralkodók központi hatalmának.

A spanyol abszolutizmus kiszorította a rendeket, a nemességet és a városi polgárságot a tényleges hatalomgyakorlásból, és a királyi hatalom alá gyűrte őket.

Közös felső bürokrácia és azoknak helyet adó intézmények minden kora-modernkori perszonáunióban jelen voltak, lásd Habsburgok 16.századi keleti területei: Csehek osztrákok magyarok stb.... Tehát ettől még nem lesz igazi ország közös törvények közös parlament és közös adórendszer és közös vámhatár nélkül.

Amiről te beszélsz az már az 1600-as évek ....