A reformáció pont akkor osztotta meg és forgatta fel a keresztény Európát, amikor annak egységesen kellett volna fellépnie az Oszmán-török Birodalom nyugati irányú hódító törekvéseivel szemben?

# 9

EZT ÍROD: "Tehát ettől még nem lesz igazi ország közös törvények közös parlament és közös adórendszer és közös vámhatár nélkül."

Tévedsz.

Ugyanis sem a közös törvények, sem a közös parlament, sem a közös adórendszer nem feltételek. Ezek még az I. világháború előtti Brit Birodalomban sem voltak meg.

Franciaországban 1789 előtt 13 feudális, tartományi parlament, az egyes tartományokat elválasztó belső vámhatárok léteztek, és nem volt egységes adózás sem, mert az egyes tartományok más-más, vagy teljesen élőerő nagyságú adókat fizettek a királynak.

A Te logikát alapján tehát nem létezett francia állam sem 1789 előtt, csak tartományok laza halmaza.

Ez azonban téves elképzelés, mert mind a spanyol, mind a francia bszolút monarchia teljesen maga alá gyűrte a tartományokat.

# 9

Az abszolút monarchiák a központi bürokrácia és az állandó jellegű, nagy hadseregek miatt jöttek létre.

Se közös parlament, se egységes közigazgatás, se közös vámterület, se egységes adórendszer nem volt szükséges, sőt ezek így egyben csak a francia forradalom következtében jelentek meg Európában.

A Brit Birodalom nem volt egy ország a 19.század végétől 20.sz. elejétől.

A 16.században a Bécsben székelő Habsburgoknak sem egyesültek az országaik, csak laza perszonáluniót alkottak. Kb. ugyanolyan laza perszonáluniót mint a hispániai királyságok a 16.században.

Franciaországban nem volt igazi parlament (illetve mégcsak közel sem azt jelentette mint az angoloknál vagy magyaroknál, tehát főként egyféle franciaországi bíróság volt, és nem törvényhozási szerv!!!)

Az igazi parlament a franciáknál csak a 18.században jelent meg a forradalom hatására.

A magyar országgyűlés mintegy legfelső bíróságként működött államügyekben, csakis fontos kérdésekben. A 13.században azonban szerepe Magyarországon megváltozott, egyre inkább csak jogalkotó lett, bírósági szerepe megszűnt.

A Franciáknál erre még 400 évet kellett még várni!!!

# 13

Az örökletes, feudális 13 francia parlament vétójoggal rendelkezett a törvényhozás tekintetében, csak a parlamentek által jóváhagyott királyi törvények és rendeletek lettek jogilag érvényesek. Tehát a francia parlamentek nem csak felsőbíróságok voltak, mert legfőbb funkciójuk éppen a törvények jóváhagyása volt.

# 16 # 17

Talán alaposabban utána kellett volna nézni a francia parlamentek jogkörének. Ugyanis az az igaz, amit én állítottam: az örökletes, feudális 13 francia parlament vétójoggal rendelkezett a törvényhozás tekintetében, csak a parlamentek által jóváhagyott királyi törvények és rendeletek lettek jogilag érvényesek. Tehát a francia parlamentek nem csak felsőbíróságok voltak, mert legfőbb funkciójuk éppen a törvények jóváhagyása volt.

LÁSD:

"The political pretensions of the Parlements were based on their registration of the king’s edicts and letters patent. Before registering a measure, the Parlements examined it to see that it conformed with the principles of law and justice and with the interests of the king and realm; if it did not, they withheld registration and addressed remonstrances to the king. If the king wished to force registration, he had to order it in a letter or appear in person before the Parlement in a special session called the lit de justice (literally “bed of justice,” a term originally used to describe the seat occupied by the king in these proceedings), where his presence would suspend any delegation of authority to his magistrates.

During the 16th and early 17th centuries the Parlements took up a course of systematic opposition to the crown. Although this activity was restricted under Louis XIV (1643–1715), who punished the Parlement by severely restricting their right to remonstrance for nearly 50 years, it was resumed in the 18th century. By that time, the members’ opposition was largely motivated by their desire to maintain their own privileges; nevertheless, it served to focus more general feelings of political and social discontent. At the same time, however, the Parlements were looked upon as a source of privilege and reaction, and they were swept away early in the French Revolution."

René-Nicolas-Charles-Augustin de Maupeou francia kancellár 1771–1774-es, végül visszavont reformjára éppen a parlamentek királyi törvények és rendeletekkel kapcsolatos, gyakorlatilag vetójogként funkcionáló privilégiumai miatt került sor.

# 16 # 17

Link lemaradt: [link]