Miért volt a németeknek több tudományos Nobel-díjuk az I.VH környékén mint a Briteknek Franciáknak Amerikaiaknak együttvéve? Hozzájárult ez a brit ipari export Európából való kiszorításához ?

Kedves Kérdező!

Ez sem igaz: "Nem véletlen hogy a Britek csak óriási amerikai kölcsönökkel tudtak viselni a háborút, s már 1917 elejére becsődöltek volna ha nem kapnak elég zsozsót. Annak ellenére hogy a hitelezés bizonyos mértékben már 1915-ben elindult egyes Amerikai bankoktól. Tehát gazdasága külső segítség nélkül kevesebb ideig bírta mint a német."

Ugyanis a britek az I. világháború alatt végig ragaszkodtak a font sterling értékállóságához, annak árfolyama nem esett, hanem végig az akkori világ vezető valutája maradt, egészen a II. világháború végéig. Még 1944-ban is 55 %-os részesedése volt a font sterlingnek a világ tartalékvalutái között. [link]

A németek ellenben döntően fedezet nélküli papírpénzkibocsátással oldották meg a háborús kiadásaikat, amely gyakorlatilag brutális mértékű kényszerkölcsönt jelentett a német lakosság számára, és végső soron teljes anyagi nyomorba döntött több tízmillió német kisembert, és államcsődbe vitte magát Németországot is. A gyakorlatban 1914-től a háború finanszírozására ténylegesen fedezet nélküli, kényszerforgalmi, azaz kötelezően elfogadandó Darlehenkassenschein (kölcsönpénztárjegy) típusú államjegyeket bocsátott ki a Reichschuldenverwaltung, a Birodalmi Adósságkezelő Hivatal. Nyomatékosítom, az I. világháború alatt a német állam fedezet nélküli játékpénzért cserébe elvonta és felélte a német nép magánvagyonát és megtakarításait. Végül a Németországnak szállító semleges országok, Svájc, Dánia, Norvégia, Svédország sem fogadták már el a német papír márkát áruiért cserébe, a németeknek aranyban, vagy konvertibilis keményvalutában, elsősorban éppen brit font sterlingben kellett fizetni a semleges államoknak. [link]

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: „Érdekes az ENSZ elődjében a Brit nemzetközösségben mint külön államok jelentek már meg. Külön pénzük törvényeik parlamentjük és kormányuk volt. Nem voltak az UK részei.”

Újabb tévedés, az ENSZ elődje ugyanis nem éppen a Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations), hanem a Népszövetség, vagy Nemzetek Szövetsége (League of Nations) volt. [link]

A Brit Nemzetközösség csak 1926-ban jött létre, eredetileg az Egyesült Királyságot gyarmatbirodalmával együtt, valamint az akkori domíniumait, Kanadát, Új-Fundlandot, az Ír Szabadállamot, a Dél-Afrikai Uniót, Ausztráliát és Új-Zélandot foglalta magában.

A brit domíniumok csak az 1931-es westminsteri statútummal alakultak jogilag önálló államokká, de ez sem egyszerre lépett hatályba, például Kanadában 1931-ben, Ausztráliában csak 1942-ben, de 1939. szeptember 3-ára visszamenő hatállyal, utoljára Új-Zélandon, 1947-ben. Új-Fundlandon pedig soha, mert 1934-ben domíniumból visszalakult brit koronagyarmattá. [link]

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: "Külön pénzük törvényeik parlamentjük és kormányuk volt. Nem voltak az UK részei.”

1825-ben az egész Brit Birodalomban törvényes fizetőeszközzé nyilvánították a brit font sterlinget, ott is, ahol más, helyi pénznemet használtak (pl: India – rúpia).

A Brit Birodalom gazdasági hatalmának egyik legfőbb szimbóluma az egész birodalomban használt aranyfont, a sovereign aranyérme volt, melyet 1870-től közös, brit motívummal (előoldal: aktuális uralkodóportré, hároldal Pistrucci híres sárkányölő Szent György ábrázolása) Nagy-Britannia poénzverdéi mellett Kanadában, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Indiában is sok tízmilliós darabszámban vertek. [link]

Brit birodalmi szinten elsősorban a brit aranyfont, azaz sovereign érmék (1/2, 1, 2, 5 sovereign címletek), és a Bank of England bankjegyei (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500, 1000 font címletek) forogtak. Ugyanakkor sok gyarmat, majd később domínium használta a brit bronz és ezüst érméket is.

Ausztráliában helyi, saját papír fontot az 1840-es évektől adtak ki, de az 1910-1911-ig csak brit bronz érméket (1/4, 1/2, 1 penny) és ezüst érméket használtak (3, 6 penny, shilling, florin, fél crown, crown), és egészen 1931-ig a brit aranyfont (sovereign) érmék voltak forgalomban, sőt a brit motívumos sovereign aranyérméket milliós darabszámban verte a két ausztráliai pénzverde. Továbbá az önálló ausztrál érmék 1910-1911-től brit szabványúak voltak, azaz megegyeztek az azonos címletű brit érmék méretével, és súlyával. Ugyanakkor a brit érmék is törvényes fizetőeszközök maradtak Ausztráliában. Az ausztrál font a nagy gazdasági világválság hatására vált önálló pénznemmé, 1 brit font sterling = 1 és ¼ auszrál font árfolyamon. [link]

Az új-zélandi font csak 1933 és 1948 között volt átmenetileg önálló pénznem a nagy gazdasági világválság hatására, 1933 előtt és 1948 és 1967 között 1 : 1 rögzített árfolyamon paritásban volt a brit font sterlinggel. Önálló új-zélandi papírpénzek a 19. század derekától léteztek, de egészen 1934-ig a brit font sterling érméit használták, ez is mutatja, hogy nem volt önálló pénznemről beszélünk. Az 1934-től bevezetett új-zélandi érmék szintén brit szabványúak voltak, azaz megegyeztek az azonos címletű brit érmék méretével, és súlyával.

A Dél-Afrikai Unió fontja szintén csak 1931-1933 között volt ideiglenesen önálló pénznem, a nagy gazdasági világválság hatására, 1933-ban helyreállt az 1 : 1 paritása a brit font sterlinggel. A 19. század második felétől léteztek dél-afrikai (brit fokfölfi) papírpénzek, ugyanakkor egészen 1923-ig brit érméket használtak a Dél-Afrikai Unióban, akkortól kezdték el brit szabványú bronz és ezüstérmék verését. Ugyanakoor a Dél-Afrikai Unióban 1931-ig milliós darabszámban verték a brit sovereign érméket, brit motívummal.

1937-től az addig is brit szabványú, azaz a brit font sterling érméivel megegyező méretű és súlyú ausztrál, új-zélandi és dél-afrikai font érmék előoldalát a mai euro érmékhez hasonlóan közössé tették a brit font sterling érmék előoldalával, azokra az addig eltérő uralkodóportrék helyett VI. György trónra lépésétől teljesen azonos portré került, ezt a gyakorlatot folytatták 1953-tól II. Erzsébet képmása esetében is. Vagyis 1937-től a brit font sterling érmék, és fenálásukig az ausztrál, új-zélandi, dél-afrikai font érmék előoldala, minimális felirat eltéréssel megegyezett, a mai euro érmékhez hasonlóan.

Az ausztrál, az új-zélandi és a dél-afrikai font nem csak az 1 : 1 -es rögzített árfolyam fennállása miatt nem voltak önállópénznemek, hanem mert a gyakorlatban egy közös központi jegybank, a brit Bank of England alá tartoztak, amely a monetáris politikát centralizáltan irányította.

Az Egyesült Királyságon belül a mai napig létezik angol font, skót font, észak-ír font, Man-szigeti font, Jersey-i font, Guernsey-i font, gibraltári font, Szent Ilona-i font, falklandi font. Ezeknek mind saját papírpénzeik vannak, sőt skót fontból párhuzamosan három kibocsátó által kiadott háromféle bankjegysor, észak-ír fontból pedig egyszerre négy kibocsátó által forgalomba hozott négyféle bankjegysor van forgalomban. Közös brit érméket Anglia, Walesm, Skócia és Észak-Írország számára adnak ki, ugyanakkor helyi motívumos, saját font sterling érmékkel rendelkeznek: Man-sziget, Jersey, guernsey, Gibraltár, Szent Ilona, Falkland-szigetek.

Ugyanakkor az angol font, skót font, észak-ír font, Man-szigeti font, Jersey-i font, Guernsey-i font, gibraltári font, Szent Ilona-i font, falklandi font nem önálló pénznemek, hanem egységesen a brit font sterlinghez tartoznak. [link]

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: "Miért nem lehetett Kanadában és Ausztráliában közvetlenül Brit Fontban adót fizetni?"

Többször leíertam, hogy 1825-től a brit font sterling az egész Brit Birodalomban törvényes és érvényes fizetőeszköznek lett nyilvánítva..

A brit aranyfontot, a sovereign-t pedig sok tízmilliós darabszámban verték Ausztráliában és Kanadában is, ahol az szintén törvényes és érvényes fizetőeszköznek számított.

Te el sem olvasod, amt írok?

A törvényes fizetőeszköt azt jelenti, hogy akár az adók is fizethetőek vele.

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: "Miért vett részt a kezdetektől 1919-től Kanada és Ausztrália alapító tagként külön államként szavazati joggal a népszövetségben?"

Kanada 1931-ig, Ausztrália pedig 1939-ig nem volt önálló állam. [link]

Továbbá éppen te idézted, hogy a Népszövetség alapító tagjai között szerepelt Brit India is, noha az csupán egy koronagyarmat volt, még igazi belső önkormányzattal sem rendelkezett. India brit alkirálya (Viceroy and Governor-General of India) gyakorlatilag teljhatalommal kormányozta.

Kedves Kérdező!

Ezt írtad: "Nem rendelkezett korlátlanul Az UK a kanadai vagy ausztrál erőforrásokkal, ugyanis ezen államoknak fizetnie kellett, és ezen államok magánvállalatainak is ha terméket akart tőlük beszerezni az UK, méghozzá piaci árat kellet adniuk. Ne keverd a Sztálini Szovjetunióval, ahol Sztálin utasítására korlátlanul működtek a bányák Kazahsztánban... majdnem ingyen...

Tehát ha Kanadától vagy Ausztráliától akart valamit beszerezni az UK, ugyanúgy piaci árat kellett fizetnie érte mintha az USA-tól veszi."

De, az Egyesült Királyság korlátlanul rendelkezett domíniumai és koronagyarmatai erőforrásaival, mert egyrészt fizetőképes volt, másrészt hitelképes. Továbbá a domíniumon kormányai erőforrásaiklat az anyaország rendelkezésére bocsátották.

Így az ausztrál, új-zélandi, kanadai, dél-afrikai cégek pénzért, vagy hitelre korlátok nélkül szállítottak a briteknek.

Churchill brit miniszterelnökként korlátlanul rendelkezhetett például a kanadai, dél-afrikai, ausztrál és új-zélandi állami aranytartalékok felett is.

Az Amerikai Egyesült Államok kormánya szintén pénzért, vagy hitelre vette igénybe az amerikai magáncégek termelőkapacitását és erőforrásait.

Kedves Kérdező!

A domíniumok feletti döntő brit befolyást mutatja, hogy amikor 1939. szeptember 3-án az Egyesült Királyság hadat üzent Németországnak, akkor a dél-Afrikai Unió miniszterelnöke, James Barry Munnik Hertzog semleges kívánt maradni.

Erre a britek és a dél-afrikai brit lojaliták 24 órán belül, már 1939. szeptember 4-én megbuktatták és lemondatták James Barry Munnik Hertzog miniszterelnököt, a helyébe a brit imperialista Jan Christian Smuts tábornagyot nevezték ki VI. György király nevében dél-afrikai miniszterelnökké. A Dél-Afrikai Unió pedig hadat üzent Németországnak, és teljes erővel támogatta az Egyesült Királyságot és a Brit Birodalmat a II. világháborúban.