Valaki nagyon érthetően és lényegretörően végre elmagyarázná nekem, hogy mi volt olyan rossz a 2. vh. utáni kommunista térnyerésben?

Egyébként megnézhetjük a kommunista energetikai megoldásokat, vízgazdálkodást, nehézipart, bányászatot... Annyira nem volt az környezetbarát. Lehet, hogy a közértben mindenkinek elérhetők volt az akkori élelmiszeripar olcsó "remekei", de amúgy kíméletlenül kizsigerelték a természetet.

>"100 milliós Bentley-jében pózol"

>"mindenki szinte 2-3 fajta kocsival járt"

És szerinted melyikkel ártunk többet a bolygónak?

"a szomszéd a 100 milliós Bentley-jében pózol én meg éhendöglök hó végére"

Nem tudom, emlékszik-e még valaki, nemrég volt itt egy érdekes kérdés az irigységgel kapcsolatban...

Előbb a kérdező számára.

A probléma azzal kezdődik, hogy mi volt olyan rossz. Nincs általános rossz, általános jó, általános semleges, semmi sincs, ami általánosan igaz. azzal folytatódik, hogy van tapasztalatunk működő rendszerekről, de kommunizmus soha sehol nem létezett. Ezért a tapsztalatra hivatkozni egy elv működéséről hamis képet ad. Ezért van az is, hogy sokan sírják vissza a kommunizmust. Azt nem, csak például a Kádár rendszert. Valójában azt sem, hanem annak egyes elemeit, amelyek számukra jók voltak. Egyenlőség nincs, minden embernek más az igénye függetlenül attól, tudja-e teljesíteni. Hamis sztereotípiákat könnyen vesz elő az ember, mert az agya így működik. És gyakori, hogy akkor sem hiszik el ezek hamisságát, ha valaki szól, hamis. Ennek meg azaz oka, hogy csak nagyon nagy tudású, stabil emberek engedik meg maguknak, hogy beismerjék tévedésüket. Ez meg azért van, mert annyi a sikerük, hogy ebből egy sikertelenséget beismerve nem fog az arány változni, a téveszmékben hívők esetén viszont lehetséges, hogy utána egyetlen "siker" se maradna. Úgy meg nem lehet élni.

#4-ben: "Mindenki képessége szerint dolgozik, és a (méltányolható) szükséglete szerint fogyaszt." - nem az a baj. Az állítás helyes! Csak sokan félreértik, pedig az elmélet kidolgozói leírják. 1. a rendszer akkor működik, ha a javak korlátlanul állnak rendelkezésre. Ettől még egy gazdag térségben is messze vannak. Az megkérdezhető, lesz-e ilyen állapot. Úgy vélem, nem. Ez viszont már probléma. A "képessége szerint" pedig úgy értendő (hiszen normálisan úgy is értjük), a képessége szerint dolgozik, tehát nem lazsál, másfelől nincs kötelezve azt meghaladó tevékenységre. Tehát a rendszerben nincs benne, hogy hiányzik a motiváció, az osztály jegyeiről szóló példa tökéletesen hamis, nem létező állítást (kreált állítást) cáfol. Itt a legfőbb probléma az, hogy a politika irányítói azt hitették el, ez az állapot (ahol a kommunizmus működését elképzelték) közel van. Miközben elképesztően távol, és elfelejtették megmondani (mert fogalmuk se volt), hogyan jutunk oda. Az is (szándékos) félreértés volt, amit a szocializmus művelt. A "mindenkitől mindent elveszünk" elv hatalmas károkat okozott, de legalább magyarázható volt. Tiszta lappal indulni könnyebb. Ez igaz, csak itt nem lehet tiszta lappal indulni. Ami viszont nem volt magyarázható, az az, hogy az egyenlőséget úgy értelmezzük, mindenkinek ugyanannyi jár. Ide már jó az osztálypélda! Itt már megmutatja a hibát: a teljesítmény értékének elismerése nélkül nincs motiváció, anélkül meg nincs teljesítmény, vagyis megvalósítják mesterségesen a kommunista eszme tagadását: senki se képességei szerint dolgozik. Egyik tudna sokkal többet, de megsértik a teljesítményértékelésének hiányával, másik meg úgy tartja a markát, hogy szintén nem adja képességét, hiszen arra ösztönzik, nincs szüksége rá. Egy kommunista eszme hibájának tartani azt, ami azzal ellentétesen lett kivitelezve, felületesség (hozzá nem értés). A kommunista eszme valódi hibáját, hogy nincs meghatározva az oda vezető út, nem észrevenni, szintén felületesség. És nincs meghatározva, sok tucatnyi könyv (csak Lenintől is, pedig sokan mások is értelemzték) taglalja a kommunizmus majdani tulajdonságait, azonban mindössze néhányszóval utal rá Lenin, hogy ennek kidolgozásamég hátravan. Azóta is. Magyarázat azonban van a hiányosságra: akkoriban nagyjából semmi ismeret nem állt rendelkezésre arról, mik lennének ehhez a szempontok. Ma már van egy kevés (sőt elég sok) ismeret, sok mindent tudunk az emberi agy működéséről, sok mindent tudunk az emberi motivációról, annak az élet minden területén való fontosságáról, és arról, ez miként befolyásolja éppen zajló életünket.

Akkor mi volt a hiba azon túl, hogy az első lehetséges esetben (1917-ben) rögtön egy perverz hatalomvágyó ember észrevette ebben céljai megvalósításának hatalmas lehetőségét. Onnantól mint kísérlet, hamvába holt.

A hiba valójában nem hiba, hanem az élet alaptulajdonsága. A természet alapvető törvénye az erőtörvény, amelynek az ember esetén más sokkal több megnyilvánulási formája van. Hogy csak egyet említsek, ami folyamatosan zajlik: a manipuláció. Ennek hatása olyannyira elképesztő, hogy sokan el se hiszik. Pedig ez van a kémkedés mögött, a reklámokban, a politikai megnyilvánulásokban és mindenben. A manipuláció valójában egy hatás a másik emberre, lehetne a válasz megfelelő ellenhatás is. Azért mégse az, mert az emberek nem egyenlők. Kevés tudással nem lehet manipulálni, mert a nagyobb tudású rögtön átlátja. Fordítva annál inkább. Na de akkor minden kapcsolat manipuláció? Bizony az! Csak - ahogy bármely tettet, így a politikát is - a célja minősíti.

Ha azért manipulálok valakit, hogy neki is jobb legyen, akkor ez egy jó (más szavakkal szükséges) manipuláció. Miért teszem? Mert távolabbra látok, és tudom, hosszú távon ebben nekem egy jobb életminőségben nyilvánul meg a hasznom (egy primitív példa. utálom a szemetet, nem jó benne élni. Ám sokakat nem zavar. Ezért ezeket akár jutalom kilátásával ráveszem, manipulálom, hogy ne szemeteljenek. Vagy kevesebbet. Látszólag hülyeség. Valójában később majd nem nekem kell feltakarítani, munkát spórolok meg.) Ez tehát a jó manipuláció, mert mindenkinek hasznos (a politikában ugyanez: kössünk kölcsönösn hasznos szövetséget).

A rossz (káros) manipuláció alapja a hazugság. Sokféle hazugság van, de mindnek a célja az, hogy a másik rovására nekem hasznom legyen. A haszon is sokféle, attól függ, én mit szeretek. És persze vannak kicsi hasznok és nagy hasznok. (itt is vegyünk egy konkrét - naponta hallható - példát. Azt mondja a reklám, sokaknak fáj a hátuk, válluk, térdük, hatalmas problémáik vannak a mozgással. De gond egy szál se, vegyük be a megfelelő tablettát/kenőcsöt, rögtön elmúlik, ismét probléma nélkül élhetünk. Vagy fáradt vagyok, nem tudok aludni, stressz nyomaszt állandóan, te hogyan csinálod, hogy olyan jól megy? Naponta az ismert tabletta és nyomban rendben minden. Kipróbáljuk, nincs rendben. Jó, ezt sokan tudják. Azt már kevesebben, hogy nem az számít, tudatosan elhiszik-e, hanem amit sokszor hallunk, az huzalozódik, és úgy fogjuk megtenni, hogy észre se vesszük. Gyógyszergyárak eladási statisztikái mesélhetnek erről.) Mi itt a manipuláció célja? A pontos megismeréshez ismerni kellene a teljes gyógyszeriperi működést. De annyit tudhatunk, a fejlődés drasztikus áttörést ugyan nem hozott, de a termelés növekedését igen. Túltermelés van. Már nem elég, ha valódi egészségi problémára használunk segédeszközt. Már az kell, generáljunk problémát, hogy növekedjen a fogyasztás. Azt a látszatot keltjük, a gyógyszer csodaszer, egy csapásra megold és egyszerű. Ezért bár tudjuk, hogy ne m ígyvan, mégis több gyógyszert fogyasztunk. Több a kiadásunk, nagyobb a profit. Neki jó, nekünk nem. Ez a cél nem a mi érdekünket szolgálja.

Politikai irányzatok vizsgálatával kezdtük. A politikában még nagyobbak a különbségek, még összetettebb a teljesítmény jutalmazása. Ott tehát a manipuláció gyakran fel sem ismerhető.

Ha tanulok, jó jegyet kapok. Nyilvánvaló a kapcsolat. Több vagy jobb munkát végeztem, nagyobb a fizetésem. Ez már sokkal bonyolultabb. De talán még elég sokan átlátják. A képviselő (de vegyünk egyszerűbb példát) a miniszterelnök is dolgozik. Na de mikor végez jó munkát? Mikor van megfelelően díjazva ez (itt fontos megjegyezni: igen, kap nagy fizetést - de higgyük el, bár fontos, őt mégse ez motiválja. Aki volt vezető állásban és tartozott a keze alá sok ember, talán megérti)? Nos ezekre nagyon nehéz választ adni. Pontosabban adni könnyű, megérteni, elfogadni nehéz. Pedig aránylag egyszerű. A miniszterelnök dolga egy ország irányítása. Az országba a zseni és a buta, a jó erőben lévő világbajnok és beteg, a csecsemő és az aggastyán is beletartozik. Mindenkinek előbbre kell jutnia. Ha ez megtörténik, a miniszterelnök jól dolgozik. Minél nagyobb és egységesebb az előrejutás, annál jobban dolgozik. Ha csak egy rész jut előre, az rossz. ha csak kis rész, az még rosszabb. Ha az a kis rész a többi rovására, az már nagyon rossz. Ha még a lehetőséget is elveszi, az már olyan, mikor valaki az osztályban szétroncsolja a padokat, rádiót bömböltet az órán, kizavarja az oktatót és még sok hasonló. És mi a "fizetség", azt hogyan lehet befolyásolni? Erre a világ legtöbb helyén az úgynevezett szavazást találták ki. Elvileg egyszerű. Ha a miniszterelnök kitűnő munkát végzett, mindig őt választják. Ha rosszabbat, akkor őt nem szeretik és ez abban nyilvánul meg, hogy a pártját megválasztják, de tudható, csak azért, mert más lesz a miniszterelnök. Ő esetleg miniszter, államtitkár stb. Na de ha nagyon rossz? Akkor nem választják meg.

És itt jön a politika bonyolultsága. Kiépítek olyan intézményeket, amelyek csalnak, de ez nem látható, mert az állampolgár nem fér hozzá (egyébként se értené). Csakhogy vannak emberek, akik majd elmagyarázzák (például néhány jóravaló képviselő). Sebaj, őket se engedem oda. Szabályozom, ki mikor hol mit beszélhet. (például megveszek egy újságot és megszüntetem, nem engedek országosan sugározni televíziókat, végső soron őket is megvásárolhatom, ekkor miről tudnak az emberek? amit én mondok, hiszen más nehezen hallható - legyen rafináltabb? oké, megbeszélem néhány emberrel, ők mondják hétfő, kedden kritizálnak, csütörtökön szidnak - ettől úgy látszik, mintha ők objektívek lennének - vigyázat, a valóság sokkal bonyolultabb, én ha akarnám se tudnám a töredékét se felsorolni). Nem is sorolom tovább. A lényeg: a reklám manipulációja és a politika manipulációja között akkora a különbség, - mihez is hasonlítsam - mint mondjuk elejtek egy követ leesik, és az atomfizika jelenségeinek megértése között.

A Kádár rendszernek muszáj volt manipulálni az embereket, ez volt a feltétele annak, hogy Kádár vezethetett. Más talán kicsit ügyesebb vagy nagyon rosszabb lett volna. De lényeges különbség, például valódi munkáért valódi fizetés, szabad mozgás és hasonlók, az nem. Megpróbálták, ez volt 1968-ban az új gazdasági mechanizmus. Mikor kezdett működni, vissza kellett csinálni. Pedig akkor néhány évig elég jól megugrott a fejlődés. Akkor egy világpolitikai hatalom megakadályozta és meg tudta akadályozni, hogy képessége szerint dolgozzon az ember. Ettől persze szép lassan annyira meggyengült, hogy egyszer csak nem volt tovább. Most nincs a közelben ekkora világpolitikai hatalom, ellenkezőleg, ma olyan hatalom van, amely bár zavarosan, de mégiscsak azt szeretné, mindenki képessége szerint dolgozzon, és ez arányosan legyen elismerve. Ma alapvetően más világ van, mások a kényszerek is, mégis, kicsit jobban érvényesül, hogy ne akarjon senki képességei szerint dolgozni. Nem is teszi. De ezt nem könnyű megállapítani akkor, ha nincs valós információ az eredményről. Nincs, mert egyre kevesebben képesek rá, az oktatás ez ellen megy. Nincs, mert egyre kevésbé hozzáférhető. És nincs, mert a valódi adatok titkosak, a hamisakhoz pedig az a látszat, mintha nehezen lehetne hozzáférni. Ez persze ismét sokakban azt a (manipulált) látszatot kelti, hogy ha megszerezzük megtudjuk. Már nem tudjuk meg, csak aki még ért hozzá, kiszámíthatja. Nagyon kemény tudás kell hozzá.

A második világháború után kommunista térnyerés volt. Ma a világ egyes térségeiben a hatalmas fejlődés rendkívül hatékony termelést tett lehetővé. Csakhogy minden termelés emberi szükségletet elégít ki. Nem tudok naponta öt kiló húst enni, de öt liter bort se sokáig. Nem kell hetente új TV, nem kell naponta másik mobil, és lehet hogy jobban szeretnék egy audit, de a szomszéd boltba a skodával is el lehet menni, de hogy évente cseréljem az végképp nem kell. Csakhogy a vásárolni képes embereknek ennyit kéne venniük, hogy elfogyjon a megtermelt áru. Ezért öldöklő a verseny, aki nem bírja, mehet a süllyesztőbe. Ezért ideológiákat kell kitalálni, miért érdemes fokozni a versenyt, a termelést, a politikát, mindent. A reklámot is. A politikai propagandát is. Azokban az országokban, ahol kisebb a politikai verseny, néhány párt van (de ott is kezdődik a növekedés). Ahol nagy a politikai versen, ott sok párt van, szinte naponta születik új. Itt tartunk.

Ma elítéljük a náci munkatáborokat, a szovjet (és más országok) gulágjait. Joggal, az embertelenség mintapéldái. De tartsuk észben, akkor ezekről csak nagyon kevesen tudtak, nagyon félve suttogtak kevés helyen, és a döntő többség nem hitte le. Ma, ma van. Ami itt embertelen, ma itt a döntő többség nem hiszi el. Majd az unokáik látni fogják. És szégyellni felmenőiket.

Hát igen, az új gazdasági mechanizmus is érdekes volt. De azért a gyeplő meghúzása utáni időszakban a gazdaságtant oktatók mást sem csináltak, hogy magyarázták, miért lettek óriási különbségek cég és cég között (nyilván nem azért, mert egyik helyen csupa lusta dolgozott). Szóval az is tele volt ellentmondásokkal. Pont, mint a rendszer ideológiáját tekintve az a Ludas Matyi címlap, amin felvételizők állnak, és aki kijön,arra mondja egy másik: ha nem lett volna az apja grófi származású, ő most nem lenne munkásszármazású. És ebben nem ez az ellentmondás a riasztó, hanem az, hogy cinkosan összeröhögött a főszerkesztő, a cenzor és a karikaturista, meg a párttitkár is tán, aki olvasta. No, és milyen rendszer az, ahol mindenki csak cinkosan röhögve ismételgeti az elkopott jelszavakat? Halálra ítélt.

Én egy német tulajdonú vállalatnál dolgoztam még nemrég, és ott 15 éve egyszercsak előjött az ideológia, hogy már nyugaton sem sikk többet keresni magasabb képzettséggel meg jobb munkával, amire én készen álltam a megjegyzésemmel, miszerint pont a németek végeztek iparági kísérletet ezzel. Ugyanabból az autógyártási nívóból mi lett Nyugaton, és mi Keleten? Kis túlzással Keleten a Wartburg annyit fejlődött 30 év alatt, hogy az ablaktörlő-ablakmosó kapcsolóba beépítették, hogy mosás után töröljön kettőt. :D Csak sajnos befejezték a tájékoztatót, hiába jelentkeztem. :D

Van egy apró elméleti különbség. Akkor lenyomták az átlagembert, de az újságban azt írták, hogy ti vagytok az elit. Most meg lenyomják az átlagembert, de nem írják azt, hogy te vagy az elit. Azaz a rendszer pont olyan rossz, de egy fokkal őszintébb. :D

Dehogy, egyáltalán nem baj, elkönyvelünk agyilag zokninak, és kész. Az enyém 14 mondat... 14 mondat hosszú? Egy ötven éves időszakot nem lehet három mondatba belesűríteni, erről szól a vicc:

Röviden meghatározva hogy van? Jól.

Kissé részletesebben? Nem jól.

Még részletesebben? Nagyon nem jól.

Ezeknél a kérdéseknél mindig eszembe jut az az alapelv, ami valszeg a kérdező fejében is motoszkál, csak lehet nem tudja jól megfogalmazni: az ember nagyon alapviselkedése és alig lehet kiirtani belőle, hogy van igazságérzete. Ez sokféleképpen megnyilvánul, pl úgy, hogy azt gondolja, hogy ő is dolgozik annyit mint a másik így neki is jár annyi, mint a másiknak. Ebből jön a kommunizmus és a szocializmus eszméje. A Kádárizmusban talán az volt az egyetlen jó dolog, ha ez jó, hogy az emberek vagyoni helyzete között nem volt nagyon nagy különbség (mint mondjuk most vagy Horthy alatt).

Csakhogy az embernek van egy másik alapvető tulajdonsága is, ez pedig az, hogy igyekszik mindent begyűjteni, amit be tud gyűjteni, azaz kapzsi. Ez szembe megy az első tulajdonsággal.

Az egészet pedig megkoronázza az a tulajdonság, hogy az ember hierarchikus társadalomban él, azaz van vezetője.

Ezt a három dolgot szokták a társadalmakban súlyozni és eszerint mozdul erre vagy arra a társadalom.

Ez nem változott évezredek óta.