Mi a baj a szenvedő szerkezettel, miért ódzkodik tőle a magyar ember?

hát valóban csak önkritikaként tudhattam értelmezhetni, eltaláltad...

– de egyelőre maradok is ennél, amíg a tévedéseimmel és nemolvasásaimmal nem szembesítesz. :-)

A szenvedő szerkezet igazi ragja a -(t)atik/-(t)etik.

Ez a szerkezet régen sem volt nagyon elterjedt, inkább a tényleg hivatalos szövegekben, irodalmi művekben fordult elő. A ragok miatt néha egybe esett a műveltető képzővel:

A szekrény vitetik. (szenvedő) - A szekrényT vitetik. (műveltető)

A szenvedő szerkezetet sosem használták tömegesen, pontosan ezért kopott ki ilyen könnyen.

Magyartalannak sokan a régi magyar igeidőket tartották (mondá vala, mondottam, mondá, stb.), mert sokan úgy vélték, hogy ezek a magyarban alapba nem léteznének, csak a latinból lett a magyarra ráerőszakolva. Hogy ebben mennyi igazság van, azt nem tudom.

Mellesleg a lenni + -va/-ve az határozói igeneves szerkezet, és nem szenvedő szerkezet. Ez ugyanúgy a németben is megvan:

Es wurde geschlossen. - Bezárták. (szenvedő)

Es ist geschlossen. - Be van zárva. (határozói igenév)

Ez igazi szenvedőben a magyarban így hangzana:

Bezáratott. (itt is egybe esik a műveltetővel)

Műveltető + szenvedő lenne: Bezárattatott.

Vagy ugyanúgy: Közhírré tétetik.

Ez igazi szenvedő szerkezet. A "közhírré van téve" még rosszabbul is hangzik, mint a szenvedő szerkezet.

Mellesleg "a macska fel van mászva a fára" egyik nyelvben sem értelmes, mert a felmászni ige nem tárgyas.

Ez magyarban a tatik-tetik-es szenvedő szerkezetben így nézne ki:

A fa megmászatik (a macska által).