A magyar nyelvből mikor és miért tűnt el a szenvedő igeragozás?

Nem tudom, mire gondolsz, ami eltűnt. Számomra az -ul/-ül képző megoldja ezt a problémát:

épít > épül, tanít > tanul, főz > fől..., ahol nincs ilyen, ott vagy nincs rá szükség, vagy az -ódik/-edik/-ődik bárhol megteszi: Én vagyok a készülő ház, és épp építődök.

Maga a szenvedő igeragozás nem volt germanizmus, a legtöbb nyelv hasonló értelemben, hasonló céllal használja, így nemcsak a német. Az államigazgatásban és a jogban a latin volt a minta, ezért voltak tele vele a szövegek. A nyelvvédők pedig nem a helyén kezelték a dolgot, hanem majdnem egészen kiirtották.

Előző, a németben nincs szintetikus passzív. Kétféle szenvedő forma létezik, a folyamatjelző és az állapotjelző. A folyamatjelző a werden (lesz, válik valamivel), az állapotjelző a sind (van) ige alakjait használja.