Mennyire olvasható?

Süsü elméleti fejtegetésével akár még egyet is lehet érteni, de ettől még erre az adott estre, és sok más hasonló esetre igaz lehet, hogy egy jó játék. Lehet kvázi rejtvény, lehet egyszerű jópofaság, lehet egy érdekesség, lehet egyszerűen azért mert mondjuk valami szép (nem pont erre gondoltam, bár ennek is van egyfajta szépsége, ha úgy vesszük)...

Szóval ennél a szövegnél (vagy egy sima boldog szülinapotnál, vagy mondjuk egy "köszöntjük vendégeinket" feliratnál), szóval amikor nincs igazából semmi komoly információtartalma, pont jó helyen van, ha elkezdünk játszani vele valamit, hogy ne legyen olyan szimpla. Az már részletkérdés, hogy a mezei arial/times/courier-tól milyen irányban és milyen mértékben távolodunk, lehet virágszálakból betűket hajtogatni, lehet összevissza elforgatott betűkből kirakni, lehet gótbetűkkel, vagy valami alig olvashatóan cirkalmas ornamentikával írni, ez mind lehet ötletes, mókás, figyelemfelhívó, játékos stb.

(És még lehetne tovább ragozni az előnyeit, pl. egy hasonló köszöntőlap lehetőség lehet arra, hogy mondjuk egy buliban beszéljenek pár derűs szót egymással, amíg megfejtik... Meg én még azt a plusz jelentést is bele tudom magyarázni, hogy "egyedi ajándékot/köszöntést akartam adni neked, éppen ezért az direkt EGYEDIségre kitalált írást, az aláírásom betűtípusát választottam..." :-)

Nekem nincs komoly bajom ezzel az "aláírás-stílusban" írt, "rejtvényszerű" köszöntéssel, szituációtól függően teljesen jó ötlet lehet.

Ráadásul még mi is itt milyen jól elszórakoztunk vele, meg milyen bölcs okfejtéseket rittyentettünk az mű apropóján. :-)

Hozzátenném az én elméletemhez, hogy ehhez hasonlóan nemcsak a külalakkal lehet játszani: pl. maga a szövegis lehet kicsit érthetetlenebbre faragva, most pl. eszembe jutnak azok a a kis John Lennon-szösszenetek, amelyekben kicsit "érthetetlenítve" van a szöveg, szintén a jópofaság oltárán feláldozva a (tök simán) olvashatóságot és (teljesen magától) érthetőséget, pl. itt a Mogorvosnál:

[link]

:-)

No igen, csak itt sem mindegy, hogy ki között zajlik a kommunikáció. Ha rejtvényként van eleve tálalva – mint jelen esetben –, akkor még csak-csak. Jobban ellátja ezt a funkcióját, ha a címzett személyesen van megszólítva. Viszont – ahogy némi utalás van a kép leírásában – ezt egy graffitiként látom, akkor nincs elég motiváció, hogy megfejtsem, ennek hiányában meg egy firkálmány marad.

A bizonyos mértékű olvashatatlanság és az esztétikum egyébként nem zárja ki egymást. Lásd például:

[link]

[link]

Itt ha megfejted az írást, akkor jó rejtvény volt. Ha nem, akkor is van egy esztétikai pozitívuma a graffitinek, és nem úgy hagyod ott, hogy ez valami firkálmány volt, hanem úgy, hogy amúgy relatíve tetszetős dolgot láttál, akármi legyen is az.

#12: mármint melyik funkcióját látja el jobban, "ha a címzett személyesen van megszólítva"?...

(itt amúgy kvázi meg van szólítva, mert – ahogy már megfejtődött – ez egy köszöntő valakinek, azt meg oda szokták neki adni, és ő érdeklődéssel olvassa, vagy megpróbálja legalábbis :-)

---

"ahogy némi utalás van a kép leírásában – ezt egy graffitiként látom":

mint a megfejtésből megtudtuk, a tartalmát tekintve nem "graffiti" (hanem egy ünnepi köszöntés, személyesen valakitől valakinek)

Tehát a "Graffity Style"-t én hajlamosabb vagyok "graffitistílus"-ként (mármint a külalakot illető stílusként) értelmezni... És az rendben is van, hiszen a graffitiket szokták hasonló módon dizájnolni.

[link]

---

"nincs elég motiváció, hogy megfejtsem, ennek hiányában meg egy firkálmány marad":

Ha te most mint GYK-olvasó írod ezt, akkor persze hogy nincs motivációd, hagyd a fenébe, keress egy jobb kérdést. :-)

Ha a címzett helyébe képzeled magad, akkor nyilván van motiváció.

Ha esetleg egy graffitiolvasó helyébe képzeled magad, akkor biztos tudod, hogy a graffiti az nem mindig egy velős mondat vagy hasonló, "üzenettel" rendelkező szövegecske, hanem sokszor csak egy "tag", egy "firkálmány" – pl. amilyeneket te is linkeltél, vagy akár ilyen egyszerűbbek, ld. a fenti linket, és a többi:

[link]

[link]

ezeknek kb. annyi az "üzenete", hogy 'itt jártam, és nyomot hagytam', 'ez vagyok én', illetve a kettő együtt: 'ez vagyok én, itt jártam, és ha máshol ilyet látsz, akkor az is én voltam, és ott is jártam' :-)

[link]

[nem graffiti, de ez jött szembe, hát ezek álatok!... :-)

https://www.youtube.com/watch?v=I0ixfAZfA3U

adrenalinhuszárok...]

A graffitiknek amúgy általában sem az elsődleges céljuk, hogy könnyen olvashatók legyenek, mindig van venne valami spéciség:

[link]

---

"A bizonyos mértékű olvashatatlanság és az esztétikum egyébként nem zárja ki egymást.":

hát mégjóhogy nem... általában a legtöbb valamennyire "esztétikus" is szeretne lenni, az már csak a befogadón múlik, hogy szerinte az-e – ezek szerint nálad jóval magasabban van a mérce, mint nálam, vagy az átlag graffitiolvasónál... :-)

"nem úgy hagyod ott, hogy ez valami firkálmány volt, hanem úgy, hogy amúgy relatíve tetszetős dolgot láttál":

igen, "relatíve"! lehet, hogy csak a gyöngybetűs írásod miatt nem értünk egyet?... én biztos a saját írásképemből indulok ki, és ezért még az itt feladott rejtvényt is úgy hagynám ott, hogy "hm, azért jó lenne, ha ilyen tetszetős firkálmányokat tudnék alkotni..." :-))

én simán el tudom képzelni, hogy direkt ilyen stílusban teleírjon valaki egy szobafalat, azzal a céllal, hogy az kinézzen valahogy, valami sajátosan esztétikus módon. :-)

pl.:

[link]

(jó, ez nem annyira olvashatatlan, de érted, mit akarok mondani)

vagy egy ilyen?:

[link]

persze lehet valami nekedvalóan esztétikus is:

[link]

[link]

stb.

[link]

---

Ja, és közben rájöttem – bár nyilván nem nagy felfedezés, csak "kis ugrás az emberiségnek, nagy ugrás nekem" :-) –, hogy a képek, a grafikai megoldások teljesen hasonlóak az írásnak ehhez a rejtvényszerűségéhez: az sem "adja olyan könnyen magát", valamit jelent – vagy nem, csak "jól néz ki" –, és vagy megfejted, vagy valahogy máshogy értelmezed – vagy sehogy –, az sem baj, nem az a lényeg, rád van bízva, a lényeg, hogy tetszik-e...

pl.:

[link]

[link]

[link]

[link]