Mennyire olvasható?

> Kérem leírni a tartalmát hozzászólásként IDE.

Bogozza ki az, akinek két anyja van. ;-)

> Értékeld 1-10 az olvashatóságát‼

Kettes alá. (Néhány ákom-bákomról még csak-csak sejthető, hogy melyik betű lehet.)

> Szerinted szép, vagy ronda?

Fogalmazzunk úgy, a széptől nagyon-nagyon messze van. Ez például szép: [link] , vagy ez is: [link]

Mitől szép egy betűtípus? Attól, hogy eltér a megszokott írásképtől, mégis felismerhetőek a betűk. A hasonló betűelemeknek hasonló a geometriai képe. Mondjuk egy K betű és egy L betű függőleges vonala azonos dőlésszögű, hasonló módon díszített. A betűk és betűelemek között valamiféle harmónia, rend uralkodik. Az általad linkelt betűkép mindezeknek híján van. Ha jellemezni kellene, akkor ilyen jelzők jutnak eszembe: kaotikus, ákom-bákom, firkálmány, krikszkraksz, macskakaparás.

> Milyen stílusú írás?

Ha még lehetne is, érdemes bármilyen stílusba besorolni?

Boldog apák napját kívánunk és hozzá sok-sok liter sört bort és pálinkát!

Az aláírással nem küzdök meg. Az olvashatósága 1. Nekem egyáltalán nem tetszik. Nem tudom, mire gondolsz stílusként, de ez olyan, mint a felfirkantott tagek a tömegközlekedési eszközökön. Kiegészítő véleményem: vesszők!

Két-három szó kivételével el tudtam olvasni. Kb. 3 perc alatt.

Olvashatóság: 2/10

Ronda.

Stílus: "sietve a busz üléstámlájára karcolt okádék tag"

Ha ez nem valami belsős poén, akkor nem örülnék, egy ilyen jókívánságnak.

Elsőre olvashatatlannak tűnt, aztán felfedeztem az 'és'-t, és amikor eljutottam a pálinkáig, meglepve rájöttem, hogy ezt már olvastam... itt, a hsz-k közt. Utólag még könnyebb volt belelátni a "betűket" ebbe a firkálmányba.

Olvashatóság: mivel elolvastam, legyen 2

Szerintem ocsmány, de gondolom, nem nekem szántad (amiért végtelenül hálás vagyok:)

Ennek stílusa is van? Talán "feltűnést akarok, de semmiben sem vagyok igazán jó", esetleg "ezzel jól kiakasztom a h*** ****kat" tini-stílus, de emlékeztet az idegbajos stílusra is. Akkor szoktam ilyen őrjöngő hieroglifákat firkálni, amikor olyan ideges vagyok, hogy ölni tudnék. A gyilkolás azonban nem tartozik az alaptermészetemhez, így szegény papíron szoktam levezetni a feszültségem. Ilyenkor születnek ehhez hasonló műalkotások. Nekem mindig segít, remélem, te is jobban vagy már.

"Az aláírással nem küzdök meg."

Hát pedig ezek után az már gyerekjáték: ISTVÁN

Van itt némi probléma.

Az írás szerepe az, hogy valamilyen információt átadjon az olvasónak. Ha az írás olvashatatlan, akkor ezt a funkcióját nem tudja betölteni.

Lehet olyan szerepe az írásnak, hogy csak bizonyos ember, vagy emberek tudják dekódolni a szöveget. Erre való a titkosírás. Ez ennek sem felel meg, hiszen mindenféle kulcs nélkül sikerült valakinek dekódolni az írást. Meg erre vannak sokkal jobb módszerek.

Kivételes eset, mikor az írásnak valamiféle azonosító szerepe van. Ilyen a szignó, aláírás. De ennek meg az a szerepe, hogy a írót beazonosítsa, és mindig ugyanúgy néz ki, két szignó összevethető akkor is, ha dekódolhatatlan. Ergo ezt nem használjuk különböző szövegek írásához, mindig csak ugyanazt a nevet, vagy monogramot írjuk le vele, más szöveget nem.

Megjegyzem azért, hogy:

tag ≠ írás

tag ≠ grafiti

Valahogy a grafiti, mint műfaj esetén is kialakult az, ami sok más helyen is. Az emberek a kreativitást, az alkotást összekeverik az egyediséggel. Attól, hogy valami egyedi, még nem biztos, hogy értékes, esztétikus, valóban kreatív, egyszóval értékes. Például sok együttes stílust akar teremteni, és nem hallgatható, őszintén belőlük fakadó jó zenét írni, és az stílusteremtésre koncentrálva elmarad az, hogy az, amit csinálnak, az jó zene legyen. Vagy olyan ez, mint a autók esetén. Egy sportautón gyakran van spoiler. De attól, hogy spoilert hegesztesz egy Ladára, attól még nem lesz belőle sportautó. Vagy ilyen volt a Fila táska is. Régen ez egy márka volt, és egy Fila táska attól képviselt valamilyen státuszszimbólum szerepet, hogy nem engedhette meg mindenki magának azt, hogy ilyet vegyen. Viszont ezt teljesen elvesztette, mikor az egyik bevásárlóközpont fillérekért dobálta a vásárlókhoz. Mégis mindenki abban a talmi állapotba került, hogy ő milyen menő, mert van Fila táskája, ami azért menő, mert nem mindenki engedheti meg magának, hogy ilyet vegyen. Pedig ez az utolsó tagmondat már régen nem volt igaz.

Ez az írás is kicsit ilyen. Egyedi akar lenni. De ennek oltárán feláldozza azt, hogy használható legyen, hogy esztétikus legyen, kvázi mindent feláldoz az egyediség oltárán, csak így elveszíti mindennemű érvényességét az egész.

BringaManó, ott a pont!

Hol blokkoljak le, ha nem a cél előtt?! :)