A határon túli magyaroknak miért olyan csapnivaló a helyesírásuk?

Kedves anyaországi kérdező és a válaszolók 90 százaléka! Sírni tudnék, milyen pocsék a helyesírásotok. Kérlek, nézzetek magatokba, mielőtt minket pocskondiáztok! Kb. megegyezik az aránya a pocsékul író magyarországiaknak és határontúliaknak. Ezt bizonyítják a kérdéseidből hiányzó vesszők is.

Nem vagyunk magyarok?

Az 5. generációhoz tartozom Trianon óta. Sem az ük-, sem a déd-, sem a nagyszüleim, de még a szüleim sem tudtak/tudnak jól szlovákul. Én is csak töröm a nyelvet. Magyar tanítási nyelvű alapiskolába (nálunk így hívják az általánost; tükörfordítás), gimnáziumba és egyetemre jártam. Napi egy óra szlovákunk volt. A felmenőim közt 1820-ig garantáltan nem volt szlovák. A nevemet hivatalosan is magyarul használom, a szlovákban a női neveknél használatos -ová nélkül. Tipikus magyar keresztnevem van. Magyarul gondolkodom, álmodom, imádkozom, (szlovákiai) magyar rokonaim és ismerőseim vannak. Teljesen magyar közegben élek, orvosnál és hivatalban is csak magyarul beszélek.

Erre jöttök ti a valóban csapnivaló (tisztelet a kivételnek) helyesírásotokkal, egyáltalán nem releváns példálózásaitokkal és kijelentitek, hogy mi nem vagyunk magyarok. Szlovákok, románok stb vagyunk. Persze, a Hold meg sajtból van. Ez a ti szegénységi bizonyítványotok.

#31:

Bizony tényleg idehaza is iszonyatos a helyesírás színvonala.

És akinek itthon szutyok a helyesírása, az még nagyobb szégyen, mert annak minden lehetősége adott volt, hogy ne így legyen.

De ne feledd, hogy a határon kívül élő magyar anyanyelvűek közül nem soknak volt lehetősége olyan jó magyar oktatásra, mint neked. Persze biztos sokan vannak ,akiket nem is érdekelt, vagy már a szüleit sem érdekelte, ezért olyan, amilyen.

Ismerek olyan testvéreket, akik 5 éves koruk óta élnek külföldön és magyar anyanyelvűségük ellenére egymás közt is csak németül beszélnek.

A lényeg, hogy aki külföldi állampolgár, annak szíve joga eldöntenie, hogy ő melyik nemzet fiának érzi magát. Van, aki őrzi magyarságát, van, aki teljesen elfelejti, van, aki meg csak praktikumnak tekinti, hogy valamennyit beszél egy "idegen" nyelven és nem is próbálja csiszolni, fejleszteni, csak használja valamilyen szinten, ha kell.

Nos, senkinek sincs joga egyiket sem megszólni ezért.

És ismétlem, főleg olyannak, aki saját hazájában gondban van a saját anyanyelvével.

Én magyarnak érzem magam, itt, Magyarországon, nem szégyellem, sőt, szeretem, de nem is érzem, hogy valamiért erre különösen büszkének kéne lennem.

És szerintem a határon kívül nehezebb magyarnak lenni mint idehaza, ha valaki képes rá, az megérdemli a tiszteletet, ha meg valaki nem, ahhoz sincs senkinek semmi köze.

34-es, egyetértek veled. Nálunk is akadnak olyanok, akik szlováknak vallják magukat, bár szüleik, nagyszüleik is magyarok voltak. Szívük joga, ahogyan mindenki másnak is.

Nálam csak attól telik be a pohár, ha valaki azonosítja az állampolgárságot a nemzetiséggel. Valóban nem tartozunk Magyarországhoz, de a magyar nemzethez igen.

Mocskolódó kommentelők! Talán attól, hogy szutyok románoztok, ti magyarabbak vagytok, csak mert Magyarországon születtetek és éltek? Na ne nevettessetek! Könyörgöm, egy értelmes mondatot sem tudtok helyesen megfogalmazni magyarul.

"Nálam csak attól telik be a pohár, ha valaki azonosítja az állampolgárságot a nemzetiséggel. Valóban nem tartozunk Magyarországhoz, de a magyar nemzethez igen."

Mert ki tartozik egy nemzetiségbe? Ha származást nézzük, akkor kb. senki se magyar. Gondolj bele, hány német, szlovák, roma, horvát, szerb, vagy akármilyen más nemzetiségű ember él Magyarországon! Még itt a tudományokban kategóriában is megbeszéltük már, hogy fölösleges "magyar" nemzetről beszélni, mert 500x keveredtünk már. És ha így tekintjük, akkor senki se tartozik a magyar nemzetez, csak mind állampolgárok vagyunk. De mondjak valamit? Én sem vagyok magyar! Mármint az vagyok, mert itt élek, és annak tartom magam. De származásilag nem vagyok az. Mégsem tartom magamat állampolgárnak, hanem a nemzet része vagyok. Amikor egy ember beköltözik egy másik országba, és letelepedik oda, akkor talán addig állampolgár. De ha már oda születik, és átveszi a szokásokat, törvényeket, akkor már a nemzetükhöz tartozik. Én itt születtem, és mindig különb és rendesebb voltam a környezetemben élőknél, ha én nem, akkor ki nevezhetné magát magyarnak? Egyet mondhatok. Akárki, és akármilyen származású ember a magyar nemzetiségbe tartozik, amíg a viselkedése, a magatartása, az egész hozzáállása tükrözi a normális személyiségét, és tisztességes, és megfelelő a viselkedése. De amikor bajok vannak vele, rossz és ellenséges magatartást tanúsít, és ő maga sem tekinti magát a magyar nemzethez tartozónak, ott nincs min vitatkozni, akkor az illető nem tartozik a nemzetünkhöz. Az, hogy horvát volt az öregapád, az tök mindegy. Most itt élsz, ez a hazád, kötelességed megfelelő magatartást tanúsítani. Ha nem vagy képes, kissé hinném, hogy a saját hazádban is képes lennél erre. Más meg nem számít. A külföldön élő magyarok is addig magyarok, amíg magyarul beszélnek és annak tartják magukat. Mert mégis mi mástól függ? Ha nem a közös nyelvtől és a hozzáállástól? Mert ez az, ami köti őket ehhez az országhoz, és nem pedig a származásuk, ami akármi lehet, nem oszt nem szoroz. Tehát az, hogy ki tartozik a magyar nemzethez, és ki csak egy állampolgár, az csak az egyén hozzáállásától és a magatartásától függ. Ha nem tiszteli az itt élőket, rossz magatartást tanúsít, és ő maga sem érzi magyarnak magát, akkor csak egy állampolgár, több nem is lehet. Lehetne, de ő maga azt választotta, hogy inkább ne legyen az.

ahogy elkezdtem olvasni a fenti kettőt, eleinte egész jónak tűnt, de aztán ahogy egyre jobban összemosódott a "milyen ember" / "milyen nemzetiségű", ahogy egyre jobban kikristályosodott, hogy aki magyar, az jó, aki rossz, az nem magyar, úgy egyre rosszabbul kezdett hangzani a fejtegetés – és a végére tényleg egy visszataszító tévútnak tűnik, sajnos... :-(((

igen, vannak "rossz emberek" a magyarok között is, vagyis azok között is, akik annak vallják és tartják magukat (+ akár itt születtek, magyar származásúak is, jelentsen ez bármit is).

mondhatod, hogy akkor te "nem tekinted magyarnak"... de ettől még az. a "statisztikán" nem javít az, hogy te minek tartod. (kivéve, ha azt mondod, hogy akit te nem tartasz annak, azt likvidálni kell, és teszel is ez ügyben... (ha mondod, már az is félig cselekedet))

szóval az én szememben kifejezetten rasszista szöveg lett az iménti válasz, akárhogy is nézem. :-/

"és betartja a megfelelő szabályokat"

ez mi ez?

szerintem az is magyar (ha amúgy magyar), aki átmegy a piroson.

"a származás nem lényeg"

"Nincs értelme konkrét származásról beszélni"

"származástól függetlenül akárki lehet magyar. Szerinted meg nem"

OK, én sem mondok mást. Félreérthető voltam?

"hogy a Magyarországon élő embereket kínzó embert nem tartom magyarnak"

miért? akkor már jobban érteném, hogy nem tartod embernek...

de a magyar, az nem csak a "jó ember".

az a magyar, akit én(/te/valakik/egy bizottság/a király) jónak tartok/tart?

aki magyar, az egyszer csak elveszíti ezt a tulajdonságát, ha valamit nem jól tesz?

"az adott nemzetbe tartozónak mondja magát, akkor úgy is kell viselkednie"

hogy kell? az adott nemzetben csak jók vannak? aki börtönben van, az nem magyar? (úgy értem, előtte az volt, de amikor jogerőre emelkedett az ítélet, akkor elvesztette magyar nemzetiségét?)

"csak a véleményünket mondjuk, ami vagy igaz, vagy nem. Rasszisták akkor lennénk, ha megkárosítanánk emiatt valakit"

nagyon nem értek egyet azzal, hogy szóban, gondolatban nem lehet valaki rasszista, csak cselekedetben. hát dehogynem.

"engem nevezel rasszistának"

nem, a szöveget neveztem annak, de lehet, hogy én értettem félre. (bár egyelőre nekem nem úgy tűnik.)

---

szerintem több dolog keveredik, ami miatt elbeszélünk egymás mellett:

1.

a) hogy ki a magyar ("objektíve", vagyis "hivatalosan"): hát ez leginkább úgy szokott menni, hogy ki vallja/tartja magát annak (bizonyos esetekben valamilyen nemzetiséghez való tartozást egy adott kérdésre nem "vall" be az ember, ezért fogalmaztam homályosabban: "vallja/tartja magát". a lényeg, hogy saját magától függ, nem attól, hogy te annak tartod-e.)

b) hogy te kit (nem) tartasz magyarnak: OK, ez lehet egy magánvélemény valakiről, ahogy mondhatod, hogy nem tartod embernek, nem tartod nőnek, nem tartod férfinak... OK, szíved joga. De ez semmivel sem jelent többet annál, mint hogy te magad minek tartod. Ennek ennyi az "érvényességi köre". Ettől még ha "objektíven" szeretnénk összeszámolni, akkor az embereket embernek számolják, a férfi/nő mégis férfinak/nőnek számít (tudom, manapság már folyamatos a skála a kettő között...), és aki magyarnak vallja magát, az is a magyarok közé számítana. Akkor is, ha átment a piroson, vagy ha esténként cigányzenekarban játszik cigány testvéreivel, vagy ha decemberben hanukkiát gyújt, és nem állít fát, vagy ha azonos neművel házasodik – még ha nemzeti hagyományainkban viszonylag kevés népszokás is van jelen ezzel kapcsolatban... :-)

c) és egy harmadik dolog az állampolgárság, annak tényleg nem sok köze van a fentiekhez – bár elvileg valami volna –, de most nem erről van szó.

Mi most itt a másodikról beszélünk, vagyis a "véleményről"?... [b)]

Mert ebben az esetben nincs vita, nem is lehet: ha az a véleményed, hogy XY-t nem tartod magyarnak, akkor ez úgy van, tényleg nem tartod annak, nehezen tudnálak erről lebeszélni, nem is akarlak. :-)

2. a másik meg az említett "viselkedés":

a) egyrészt beszélsz olyan dolgokról, amelyek között nincs (vagy van?) értékbeli különbség: kultúra, szokások, minek vallja magát, közös nyelv

b) másrészt beszélsz olyan "jó" és "rossz" dolgokról, amelyek nemzetiségtől függetlenül(!) érvényesek lehetnek emberekre: tisztességes, "bajok vannak vele, rossz és ellenséges magatartást tanúsít", gonoszkodó, kegyetlenkedő, rosszindulatú, jószívű, "hasznos tagja a társadalomnak, jót ad és rosszat nem", bűnöző, "megkárosítja a másikat", "ártatlanokat bánt".

c) és van a rejtélyes "hozzállás" kifejezés (bővebben: "a viselkedése, a magatartása, az egész hozzáállása tükrözi a normális személyiségét"), amit egyelőre nem tudok hová tenni... (a vagy b?)

Ezeket sem jó keverni.

Szerintem továbbra is magyarnak kell tekinteni a tisztességtelen embereket is – ami persze nem egy öröm nekem, magyarnak –, de hát az sehova sem vezet, hogy ha azt mondjuk, hogy "az igazi magyar"* nem olyan... sajnos "olyan" is.

(És akkor a "sehova sem vezet" az még az opimista forgatókönyv volt...)

(ld. még [link] )