Miért ne használhatnánk az "egyenlőre"-t végre "egyelőre" ételemben?
A hivatalos szabály szerint az "egyenlőre" szót nem használhatjuk "egyelőre" értelemben, holott a hétköznapi értelemben az eberek sokszor "egyenlőréznek" (pl. Egyenlőre nem tudom, mikor megyek haza.)
ezt a nyelvészek nem szeretik, na de én meg elgondolkoztam...
A nyelv folyton változik, miért ne változhatna meg ez is? Ha egyre többen használják, miért ne lehetne elfogadni az "egyenlőrét" "egyelőre" értelemben is? Úgy vettem észre hogy az egyelőre használata kényelmetlenebb az embereknek, míg a másikat gördülékenyebb használni.
Szóval én azt mondom ne álljunk utat a változásnak :)))
Pedig még a beszédben is van különbség a kettő között.
Ha azt mondod, egyelőre, akkor úgy ejted ki, hogy a gy-t megkettőzöd, legalábbis én így használom:
eggyelőre
És akkor már nem akarod azt mondani, hogy egyenlőre.
Talán a hiányérzet miatt mondják úgy, helytelenül, hogy egyenlőre.
Ha azt mondod, hogy "eggyelőre", nem lesz hiányérzeted.
Próbáld ki. Nekem bejött. :)
Még azt mondja úgyis összeolvad :D
Lefogadom hogy valami munkanélküli senkiházi vagy akinek még érettségije sincs :D
#9:
csak annyit mondok: ventilátor, konkurencia...
(vagy régebbről: szü/űkség, léleg/kzet – úgy-e?...)
~~~~~
Egyébként az még önmagában nem baj, hogy
- vannak, akik akarnak valami változást, és ezért "szabálytalanul" használnak dolgokat (ezzel sürgetve, hogy a szabályzatban is változzon),
- vannak, akiknek nem tetszik egy már folyamatban lévő változás, ezért gyakran kifejtik az ellenvéleményüket, és kijavítanak másokat, ha alkalom van rá,
- valamint a legtöbben nem foglalkoznak ezekkel a dolgokkal, csak simán az "evolúció" részei.
A baj azokkal van – szerintem –, akik nem látják, hogy egy folyamat kellős közepén vagyunk; hogy a nyelv egy "élő dolog", amely ugyanúgy fejlődik/változik, mint az élővilág résztvevői; hogy ugyanúgy "rá se ismernénk" a 100 év múlva beszélt nyelvünkre, mint az 1000 évvel ezelőttire. (Pontosabban csupán ráismernénk, de nem értenénk, vagy minimum furának, mulatságosnak, "kőkorszakinak" találnánk.)
Ha tisztában vagy vele, hogy ez az ábra, és ennek tudatában teszed a mikrokörnyezetben, amit teszel, akkor tedd nyugodtan, azzal nincs gond. Csak tudd, hogy ez egy folyamat, amelyből mi csak egy "képkockát" látunk, de attól még "a film forog".
A célod többféle is lehet: akár a saját jobb közérzeted érdekében teszed, amit teszel (újítasz / konzerválsz / passzív vagy), akár a világjobbítás érdekében (a "think global, act local" jegyében), egyik sem baj.
A "régen minden jobb volt" típusú kesergés/bosszankodás értelmetlen, nem visz előre, és nem is hozza vissza azt a "régit", inkább csak negatív hatása van (önmagadra és a környezetedre).
(Továbbá az "ezek a mai fiatalok", a "hová lesz így a világ", az "ó, így elsorvad a nyelvünk", a "bezzeg a mi időnkben" és a "sic transit gloria mundi" dettó. :-)
Az idő kerekét sem megállítani, sem visszaforgatni nem fog sikerülni. (Közhelyekből kifogyhatatlan vagyok. :-)
Még két idézet jut eszembe a téma apropóján, egy rövidebb örökzöld:
"Uram, adj türelmet, hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam, amit lehet,
és adj bölcsességet, hogy a kettő között különbséget tudjak tenni."
és egy hosszabb, nem pont erről, de érteni fogod:
http://www.youtube.com/watch?v=NDgwrAxHoRA
:-)
> Legalább a nyelv szabályai ne a primitív többségtől
> függjenek már.
Hát pedig, akár primitív, akár nem, a többségtől függ.
Nem az akadémia (és a "tanult, művelt emberek") mennek a többség után ("akiknek így kényelmesebb használni"), hanem a nyelv követi a többséget, az akadémia pedig leírja, hogy milyen a nyelv.
----
> Ne keverd már a kettőt, mész a birkanyáj után???
- ha pl. valaki birka, akkor a legjobban teszi, ha megy, nem?
- de ha valaki terelni szeretné a nyájat, az sem tenné túl jól, ha egyszer csak nem a nyáj után menne, lássuk be.
- ha valaki "főkolompos", akkor menjen elöl, és mutassa az utat – de ez keveseknek adatik meg.
:-)
----
#5, #11:
+1 :-)
----
> Ha azt mondod, egyelőre, akkor úgy ejted ki, hogy a gy-t
> megkettőzöd, legalábbis én így használom:
> eggyelőre
> És akkor már nem akarod azt mondani, hogy egyenlőre.
> Talán a hiányérzet miatt mondják úgy, helytelenül,
> hogy egyenlőre.
> Ha azt mondod, hogy "eggyelőre", nem lesz hiányérzeted.
> Próbáld ki. Nekem bejött. :)
Ezt tényleg egyéne válogatja, mert nekem pl. az [eggyelőre] közepébe belekívánkozna az az n, az [eggyenlő]-t pedig simán hosszú gy-vel mondom... De szerintem ezzel nincs is baj, hiszen az "egy" ("egyet", "együtt") és a "lesz" ugyebár olyan spéci szavak, amelyeknek a végén rövidet írunk, de hosszan ejtjük. (van még ilyen? ja, pl. a "kisebb"-nek a közepe.)
Az "egyenlő"-re pedig "érzésre" azt mondanám, hogy rövid és hosszú gy-vel egyaránt használatos. Apropó, az "egyaránt" is. :-)
----
Az összeolvadást illetően nem mernék nyilatkozni – se pró se kontra...
(Sajnos példa sem jut eszembe rá, pedig biztosan van jó néhány, akár népetimológiai eredetű, akár más fajta "egyformásodás".)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!