Nem tudtam elviselni, ha ordít (ott) a baba. Hogy mondják helyesen?

#38: ha/hogy: persze hogy más a helyzet. de most így hirtelen sehogy sem tudom elképzelni, hogy a nem-elviselés meg az ordítás ne essen egybe időben.

...

elolvastam a #13-ast. fú, de kreatív vagyok... :-D azért ott a lementem a kocsmába is benne volt a sztoriban, ami kicsit más megvilágításba helyezi az egészet... ezért mondom, hogy kontextustól megfosztva sokkal nehezebb (és/vagy egész más), tök felesleges azzal szívatnod magad (és pláne engem :-), hogy csupasz félmondatokról akarod kitalálni, hogy "mit jelent"... [ez sok más kérdésedre is vonatkozik]

#39: ábszolúte semmit nem mond arról, hogy most mi van.

#40: ez se.

(több oka lehet, hogy miért van múlt időben, de nem próbálnám meg összeszedni, ne is kérd. :-)

ábszolúte semmit nem mond arról, hogy most mi van.

folytatódhat akárhogy:

a) ... Azóta már egészen máshogy állok a dolgokhoz: tudom, hogy ha ordít, az nem árt neki, ez szinte természetes állapota egy babának, így ma már a szemem sem rebben tőle.

b) ... Biztosan ma is nagyon megviselne, de szerencsére az enyéim már felnőttek, és nincs a közelemben olyan család, ahol babák lennének.

c) ... Fogalmam sincs, hogy ma hogy reagálnék egy ilyen helyzetre.

a #4-esre:

valóban, ott a "ha"-s mondat úgy hat, mintha ez egy általános tulajdonságod lenne, nem egy konkrét esetről szólna, és így – mivel múlt idő van – olyan, mintha most már ez nem lenne így.

a "hogy"-os mondat viszont mintha konkrét eset(ek)ről szólna (múlt időben), így az nem mond semmit a jelenlegi helyzetről.

VISZONT: most már előtte van, hogy "Ilyenkor mindig lementem a kocsmába", így most már tuti, hogy ez is konkrét eset(ek)ről szól, függetlenül attól, hogy a második fele milyen (vagyis akár felülírva azt).

a második felében a "ha"

a) továbbra is jelölheti az általános tulajdonságodat, amellyel magyarázod, hogy a konkrét esetekben lementél inni,

vagy

b) lehet ügyetlen fogalmazás eredménye is.

és a #8-asra:

azzal már nem annyira tudok azonosulni, szerintem ott keverve vannak a dolgok, de ennél jobban most nem szeretném részletezni, bőven elég belőlem ennyi is egyszerre... :-)

1) szerintem inkább fordítva.

2) nem tudom... nem hiszem...

de még egy ilyen kérdés, és ordítani fogok, mint egy baba, mert ezt már nem tudom elviselni, úgyhogy inkább lemegyek a kocsmába

igen, ez egy ilyen dolog: egyik sem konkrét alkalmakról szól, hanem valami folyamatos tulajdonság, állapot, és hát ez egyszerűen így működik:

a) ha azt mondod, hogy "soha nem..."/"mindig...", az egy olyan tulajdonság, állapot, amely folyamatosan tart, öröktől fogva, a mostani pillanatig:

"soha nem szerettem, ha valaki hangosan énekel a kocsiban."

"soha nem bírtam azt, ha esőben kell elindulnom."

"mindig előre láttam, ha vihar közeledik."

b) ha nincs ott időhatározó, az tök más mondat, egészen más a helyzet:

akkor is valami folyamatos dolgot jelent, de ha most is tartana, akkor jelen időben lenne az első fele (az felelne meg a soha/mindig + múlt időnek). azonban múlt időben van, és ennek az eltérésnek valami oka van, könnyen lehet, hogy az, hogy már nem tart ez az állapot:

"nem szerettem, ha valaki hangosan énekel a kocsiban. (ma már szinte követelem a sofőrtől :-)"

"nem bírtam azt, ha esőben kell elindulnom. (de az évek alatt megszoktam.)"

"előre láttam, ha vihar közeledik. (de elköltöztem, itt már egész más a klíma, sosem tudom előre, mi lesz...)"

de az is lehet, hogy íróként múlt időben mesélsz egy sztorit, és ahhoz ez passzol. (olyankor nem az a lényeg, hogy már elmúlt, hanem hogy annyira irreleváns a jelenlegi helyzet, hogy ezzel az a múlt idős eszközzel tudod eltávolítani a történetet a konkrét jelentől, és a konkrét személyedtől, illetve a többi szereplőt is valami múltbelivé teszed, talán már nem is élnek... vagy nem is éltek sosem... ki tudja... – boldogan éltek, amíg meg nem haltak...)

[de mindezt csak most agyaltam ki, lehet, hogy köze nincs ahhoz, ahogy ti érzitek – úgyhogy igazán beleszólhatnátok, ha szerintetek máshogy van!... :-) ]