Normális, hogy anyukaként nem bírok pár családtagot elviselni magam mellett, amióta babám van? Romlott meg hasonló miatt családi kapcsolatod?

Nekem is vannak ilyen tapasztalataim, bár még nem romlott meg senkivel sem a kapcsolat, mert egyelőre komolyabb konfrontálódás nélkül sikerült kellő határozottsággal rendre utasítani azokat, akik nagyon bele akartak szólni. Nálunk olyanok okozzák a kisebb konfliktusokat, hogy az újszülött kislányunk teájába mézet akartak rakatni, megmondták, hogy mikor vehetem fel, ha sírt, anyósom konkrétan a lábamra taposott és ellökött, hogy ő majd felveszi a gyermeket, megmondta, mit vegyek neki, mit ne (nem tanácsként, hanem utasításként rám parancsolt) és még sorolhatnám.

Nyilván szülés után az ember megváltozik, komoly pszichológiai változások mennek folyamatba, elsősorban az anyában, de a család minden közelebbi, érintett tagjában is. De! A családnak el kell fogadnia, hogy időbe telik, míg az anya képes leválni a babájától annyira, hogy eleinte csak kisebb feladatok erejéig, majd később hosszabb-rövidebb felügyelet erejéig másra bízza a gyermekét. A terhesség alatt kialakul az anyában a "mi" (azaz a baba és én), csak azzal osztozik az örömben, akivel akar, hiszen nyilván, a pocaksimogatás nem jár ki mindenkinek. Aztán megszületik a baba, és hirtelen a családé is lesz, mindenki letámadja őket, és jogosan befeszül erre minden anyuka, hiszen azért az még az ő pici lánya/fia, nem kell másnak gondoskodnia róla, azért vannak a szülők. Szerencsés esetben a család nem tolakszik ötletekkel, tanácsokkal, tapogatással, látogatással.

Szóval meg tudlak érteni, velem is volt ilyen. Amit tehetsz, hogy azonnal helyre raksz mindenkit, hogy tudják, mi a helyzet. Itt csak a határozottság segít. És ha valaki megsértődik, annak nem kell mennie látogatni.

Nekem is van ilyen.

Még valamikor anyumtól is frászt kapok amikor jön azzal a szöveggel,hogy miért nem ültetem, miért nem párnázom ki, hisz már hat hónapos,már ülnie kellene. Meg,hogy gyenge,mert még nem fordul át a hasára és vissza. S amikor mondom neki,hogy majd csinálja amikor már úgy fogja magát érezni, akkor azt vágja a fejemhez, hogy már megint az internet ahonnan összeszedem a sok marhaságot. Anyósomat meg egyenesen utálom mikor kézbe veszi fiamat. Olyan mintha nem tudna vele bánni.