Nem tudtam elviselni, ha ordít (ott) a baba. Hogy mondják helyesen?

Írj a nyest.hu-nak.

Tippre: hogy-gyal helyes.

Anyanyelvi magyar beszélő finom jelentéskülönbseget érez a “ ha”, ill. a “hogy” között ebben a mondatban.

“Nem tudtam elviselni, ha ordít a baba.” azt sejteti, hogy ez már nem így van, most már nem zavar annyira. (Mert pl. van saját gyermekem, megszoktam, a dolgot.)

“Nem tudtam elviselni, hogy ordít a baba.” jelentheti ugyanazt, mint az előző mondat, de jelentheti azt is, hogy pl. a repülőgépen volt egy kisbaba, aki végigsírta az utat megkeserítve a többi utas életét, ez a magyarázat arra, hogy miért nem hallottam, mit mindtál a leszállás után, mert még benn volt a fülemben a füldugó.

Egyertelmuen nem jo. Az elso tagmondat mult ideju, majd a felteteles vonzatu ha utan jelen idoben folytatod a mondatot? Vagyis a mult idoben tortent dologhoz (elviselni tudni) egy jelen idoben torteno (ordit) dolgot szabsz meg feltetelkent? Ez logikailag is problemas ebben az esetben, gondolj csak bele.

Nem tudtam elviselni, ha orditott a baba. Csak igy helyes, mindenkepp mult idoben kell lennie a masodik tagmondatban az igenek.

Ha mindkét tagmondatban múltidőt használsz, akkor egy múltbeli sztori részeként működik a mondat: "Abban az időben a barátoméknál laktam, de szinte sosem voltam otthon - sokat sétáltam a városban, mert nem tudtam elviselni, ha ordított a babájuk."

Ha a második tagmondat jelen idejű, akkor a jelenre utal a mondat - magyarul, ez a babaordítástól való irtózás mára elmúlt. (Vagy ha nem elmúlt, valami változás állt be.) "Amíg nem volt saját gyerekem, addig nem tudtam elviselni, ha ordít a baba."

A "ha" és a "hogy" között az lenne a különbség, hogy a "hogy" egy konkrét, a "ha" pedig egy általános helyzetre utal. "Lementem a kocsmába, mert nem tudtam elviselni, hogy ordított a baba." "Ilyenkor mindig lementem a kocsmába, mert nem tudtam elviselni, ha ordított a baba." illetve "Régebben mindig lementem a kocsmába, mert nem tudtam elviselni, ha ordít a baba, de ma már józan életet élek - ilyenkor elringatom, énekelek neki."

#5 és #7 voltam, szerintem nem nem használatos, hanem hibás, továbbra is tartom az álláspontom. Múlt időben történő dolgot nem tehetsz függővé egy jelen idejű történéstől, ez logikailag is hibás, és (valószínűleg ebből kifolyólag) nyelvtanilag is.

Térjünk át a múlt időről jelen időre! Ekkor ugye a második tagmondat jövő időbe kerül, hiszen ami a múltnak a jelen, az a jelennek a jövő ugyebár. Ekkor így hangozna a mondat: "Nem tudom elviselni, ha ordítani fog a baba." Értelmetlen, de így talán jobban érthető-érzékelhető, hogy miért is hibás a mondat.