A Tudomány felfedezte már, hogy a halál után van élet?

Bizonyára le leszek pontozva, mivel nem fogom egyik álláspontot sem fogom egyértelműen támogatni. Ugyanakkor aggasztó, hogy a legtöbb válaszolónak mennyire nincs fogalma arról, mit is jelent a tudomány... A tudomány nem jelent ki semmit bizonyítékok nélkül. Tehát a tudomány álláspontja jelenleg nem az, hogy nincs halál utáni élet (sem az, hogy van), hanem az, hogy NEM TUDJUK (és ez sem szégyen).

Tudományosan helytálló válasz (amely a kérdésre válaszol) nem túl sok született eddig (kivéve a 7-es, 8-as, 10-es, 30-as, és eléggé le is vannak pontozva). A kulcsmondatok a következők:

„A tudomány nem bizonyította, hogy a halál után van élet. De nem is cáfolta. Úgyhogy mindenki azt hiszi, amit akar.”

„Ez létszemléleti kérdés - a filozófia foglalkozik ilyennel, de az meg nem "felfedez", hanem leír...”

Ettől eltekintve, a hozzászólások nagy része sajnos parttalan, érvek nélküli vitatkozás (szomorú, de főleg a magukat „tudományosnak” tartó hozzászólók részéről).

A kérdést egyébként pszichológusok és pszichiterek is vizsgálták tudományos igényességgel, és számos esettanulmány született, amelyek alanyai valamiért emlékeznek olyan dolgokra, amiket saját „előző életük”-nek tartanak.

Pl. Ian Stephenson munkásságát érdemes tanulmányozni:

[link]

Művei közül számosnak megtalálható a neten a kivonata, vagy pdf formában letölthetők.

Tehát (bármennyire is komolytalannak vagy tudomámnytalannak próbálják egyesek a kérdést beállítani) igenis van tudományos igényű irodalma a kérdésnek. Ezek elméletileg ellenőrzött esetek, amiket elvileg bárkinek lehetősége volt / most is lenne lehetősége (legalábbis ha még élnek az alanyok) ellenőrizni, mégsem állt elő soha senki azzal, hogy nem valódiak az esetek. A nagy kérdés az, hogy esettanulmányok során leírt TÉNYEKRE milyen MAGYARÁZATOT találunk. És ez a tudomány. Meg a módszertan. Az a ijelentés, hogy „amiről nem tudjuk 100%-osan bizonyítani, hogy van, az nincs” viszont teljesen tudománytalan. Mégis sokan azt hiszik,. hogy ez a tudomány.

A Stephesnon által leírt esetek kritikái a következők lehetnek:

„1. Nem valódiak az esetek, az egész kitaláció.”

Ez valószínűtlen, mivel soha senki nem állt elő azzal, hogy bármelyiket is ellenőrizte volna, és ne lenne hiteles.

„2. Véletlen egybeesések.”

Ennek valósíznűsége a 0-hoz konvergál.

„3. Az alanyok (vagy gyerekek esetén) a szüleik maguk találták ki a történeteket, hogy híresek lehessenek (mint pl. ahogy a magyarországi „Íriszből Lucia” esetében ki is derült).

[link]

Ez Stephenson esetében azért valósíznűtlen, mivel Stephenson maga keresett ilyen eseteekt, nem pedig felhívásra kellett jelentkezni. Az „előző élethez” vagy halálhoz kapcsolódó „emlékek” pedig általában olyan esetekhez kapcsolódnak, amelyek nem kerültek nyilvánosságra, mielőtt Stephenson ellenőrizte volna őket. Az esetek nagy száma, és a kezdetben szkeptikus újságíró későbbi álláspontja szintén elgondolkodtató.

Itt is volt már róla kérdés:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskr..

https://www.gyakorikerdesek.hu/ezoteria__egyeb-kerdesek__849..

Ennek alapján feltételezhető, hogy valamilyen (jelenleg nem pontosan ismert) jelenség áll a háttérben, ami akár a reinkarnáció (halál utáni élet bizonyos formája) is lehet. Ez önmagában nem bizonyító erejű, mivel a leírt esetekre a halál utáni életen kívül más magyarázatok is adhatók (azonban LEHETŐSÉGKÉNT az legalábbis az emlékek átvándorlása 2 személy között (annak ellenére, hogy az egyik meghalt még a másik születése előtt) fel kell, hogy merüljön (a „lélek” mint fogalom használata a tudományban szintén problémás, nem azért, mert a tudomány azt mondaná, hogy ne létezne lélek, hanem azért, mert nem lenne rá könnyű tudományosan helytálló és mindenki által elfogadott definíciót adni). Ezen kérdések diszkussziója szintén lehet tudományos igényű (hasonlóan pl. a telepátia kérdéséhez). Tehát a kérdés legalábbis részben vizsgálható tudományos módszerekkel. És a módszertan korlátai miatt nem lesz könnyű valaha is bizonyítani sem azt, hogy van, sem azt, hogy nincs halál utáni élet.

------

Ezzel szemben az a válasz, hogy „biztosan nincs” halál utáni élet (1, 3, 6, stb.), ugyanannyira tudománytalan, mint az a kijelentés, hogy „biztosan van”. És aki bármelyiket is tényként kijelenti (anélkül, hogy bizonyítaná), valóban „megmondóember”, bármennyire is nem tetszik a minősítés. Mindenki bizonyítsa, amit állít. Ha valaki azt állítja, hogy valami NEM létezik, akkor neki KELL minden kétséget kizáróan bizonyítania, hogy nem létezik (vagy ha nem akarja/nem tudja bizonyítani, ne is állítsa). Miért olyan nehéz kimondani, hogy NEM TUDJUK biztosan, hogy létezik-e?

-----

#9:

Ironikusnak szánt kijelentéseddel (amelyet szintén az irónia kedvéért most vegyünk komolyan) több baj is van:

1. Igenis vannak, akik beszámoltak halál utáni életről, más kérdés, hogy ezeket elhisszük-e, mivel bizonyítani bajos...

2. Bizonyos körülmények között (pl. lefelé irányuló nagy mértékű gyorsuláskor) az elengedett alma FELesik.

3. Nem hinném, hogy bárki statisztikával bizonyította volna, hogy a fent említett 2 eset pontosan ugyanannyiszor történt volna meg, de ha mégis, akkor légy szíves linkeld be, mert érdekel.

#11:

„Csak szólok, hogy a halálközeli élmények azok az ÉLET jelenségei, és nem a halálé. A halálhoz semmi közük nincs.”

A halál egy komplex élettani folyamat, és az élet része. Legközelebb majd valaki azt is kitalálja, hogy a halálnak sincs semmi köze az élethez...

Lehet lepontozni, mint a többi normális választ is.

#31:

Az igaz, hogy tudományos hitelességgel bizonyítékok híján kijelenteni valamiről, hogy nincs, nem helyes.

De az is igaz, hogy tudományos hitelességű bizonyíték egyáltalán nincs, egy sem, amiből a halál utáni létezésre alapossággal következtetni lehetne.

A halálközeli élmények leírásai közt van sok nagyon elgondolkodtató, van sok nem magyarázható (ezek hitelessége sajnos sok esetben kérdéses, itt bejönnek a csalásgyanúk, jóhiszemű tévedések és bizony olyan dolgok is, hogy az emberrel a saját agya el tud hitetni utólag hamis emlékeket valódiként), de az is igaz, hogy semmilyen halálKÖZELI élmény nem lehet bizonyíték halál utáni létezésre.

A tizedik emeleti korláton billegő ember ráláthat az alatta lévő mélységre, de a földszint betonján való visszafordíthatatlan puffanásról nem lesz hiteles infója.

Az nem hibás kijelentés, hogy jelen tudományos ismereteinkben semmi sem utal arra, hogy lenne élet a halál után, vagyis mai tudásunk szerint nincs.

Ez nem jelenti azt, hogy perdöntő bizonyíték ezen ne változtathatna. De az ma nincsen.

Az igaz, hogy a halálközeli jelenségeket ma is erősen kutatják, hiszen ezek is nagyban hozzájárulhatnak, hogy agyunk működését megértsük, de konkrétan a halál utáni élet bizonyítékát kereső hiteles kutatási projekt nincs (természetesen nem jelenti azt, hogy ne lennének odaadó hívei, akik tudományos módszerekkel próbálkoznak ilyennel, de a tudomány "en masse" nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, mert nincs olyan alapja, ami arra utalna, van mit keresni).

A fentiek miatt én nem támadnám azt, aki azt mondja, hogy a tudomány mai állása szerint a halál után nincs tudat, élet, éppen ezért ezt a tudomány ma nem is kutatja. Igaza van.

"Persze ez nem zárja ki, hogy lehet valami természetfeletti magyarázata - de mi értelme van ennek, ha VAN tudományos magyarázat is?"

Nincs olyan, hogy természetfeletti magyarázat, ami nem tudományos. Minden tudományos, ami megismerhető.

Olyan van, amit ismerünk, és amit megismerünk.

Egykor az elektromos áram is természetfeletti volt, ma nem az. Pedig nem a jelenség változott, hanem csak a mi hozzáállásunk az ismereteink bővülése következményeként.

"Mondjuk ezzel tényleg nem ártana komolyabban foglalkozni - DE akkor TÉNYLEG komolyan! Korrekt kísérletekben!"

Ebben egyetértünk, de kísérletezni ugye nem lehet, csak megfigyelni - pl. hosszú időn át tartó kísérletsorozatokban. Az Iands alapítvány csinál ilyeneket, és már van néhány korrekten dokumentált esetük.

"A saját testképtől elszakadás is egy ismert és megmagyarázott jelenség."

Más a magyarázás, és más a feltárás. Sokszor úgy tűnik, fontosabb magyarázatot találni, mint valós okokat keresni (lásd még: hipotézisek). Sajnos a tudományos világ sem képes mindig kilépni az önigazolás medréből.

* Olyan van, amit ismerünk, és amit megismerünk.

Ez így értelmetlen, javítom:

Olyan van, amit ismerünk, és amit még nem ismerünk.

#32:

Nagyrészt egyetértek, mivel nagyjából ugyanezeket írtam le én is. Bár én óvatosabban fogalmaznék.

„De az is igaz, hogy tudományos hitelességű bizonyíték egyáltalán nincs, egy sem, amiből a halál utáni létezésre alapossággal következtetni lehetne.”

Ez valóban igaz, de vannak nagyon elgondolkodtató esettanulmányok, amelyek hitelességében nincs komoly okunk kételkedni, és amik igen erős érvek amellett, hogy a kérdéssel foglalkozni kell, mivel vannak még ismeretlen, magyarázat nélküli jelenségek, amik valamiképp kapcsolódnak a „halál utáni élet” (jelentsen ez bármit is) kérdéséhez.

„ezek hitelessége sajnos sok esetben kérdéses, itt bejönnek a csalásgyanúk, jóhiszemű tévedések”

A csalás/”jóhiszemű” tévedés/módszertani hiba még a legelismertebbnek tartott tudományos folyóiratokban (pl. Nature-ben és Science-ben) publikált cikkeknél sem zárható ki soha. Pl. mostanság a gyógyszerkutatások (pedig ott igen szigorú és precíz tudományos módszertant követelnek meg) terén elért eredményekről is kiderült, hogy a cikkek mindössze 20%-ának eredményei reprodukálhatók, a cikkek 2/3-ának eredményei csak részben, míg 10%-uk eredményei egyáltalán nem reprodukálhatók (tehát az eredmények vagy csalások, vagy tévesek, vagy rosszul írák le a módszertant a cikkben, és ezért valamely fontos körülmény (amely az eredményt döntően befolyásolta) nem teljesült a reprodukálási kísérletben, esetleg a reprodukálási kísérlet során rontottak el valamit).

[link]

Pedig itt még statisztika is van, amely általában elvileg 95%-os konfidencia-intervallummal dolgozik, tehát a reprodukálhatóságnak elvileg 95% körül kellene lennie, ha jó a statisztika, korrektül van leírva a módszertan, és a valós eredmények vannak feltüntetve. Ellenben a linkelt cikk alapján mindössze 20%, ami megbízható, 10% teljesen hiteltelen, a többi meg valahol a két véglet között van (legalábbis a gyógyszerkutatások területén). Vagy az is lehet, hogy a linkelt cikk téved, de a bírálók mégis alkalmasnak találták arra, hogy a Nature-ben publikálják, innentől a Nature hitelessége ugyanúgy kérdéses...

Tehát a nagy hírű tudományos folyóiratban megjelenő cikkek hitelessége sajnos ugyanúgy kérdéses. Mindazonáltal, ha mindig mindenben kételkednénk, nem jutnánk sehova. De vakon hinni sem szabad. A középutat kell megtalálni, ami nagyon nehéz. Ha valami a módszertan alapján tudományosnak tűnik, az eredményeket részletesen, korrektül, és pártatlanul ismerteti, azt inkább érdemes hitelesnek tekinteni. Stevenson tanulmányai pl. ilyenek. Ugyanúgy, mint az elismert tudományos folyóiratok cikkeinek kb. 80%-a is (legalább részben) hiteles.

Az, hogy sok esetben a tudományos folyóiratok cikkeinek eredményei sem hitelesek, igen komoly problémáka mutat rá a tudomány terén (bár sajnos ez nem meglepő, mivel a tudományos kutatók egy része sem képes a tudományos gondolkodásra, így hajlamos módszertani hibákat véteni és/vagy hibás magyarázatokat adni az eredményekre (illetve ha nem, akkor a cikk bírálója még mindig utasíthatja erre), de olykor a szándékos ferdítés is előfordul). Ugyanezek a problémák a humán tudományoknál még fokozottabban fennálnak, mivel ott kísérletes ellenőrizhetőségről nem beszélhetünk, csak arról, hogy egy adott jelenségre a tanulmányozó által adott magyarázat mennyire tűnik megalapozottnak, módszertana mennyiben tűnik tudományos igényűnek (és a pszichológiai aspektusok miatt a „halál utáni élet” kérdése humán tudományos probléma is, bár az agyműködéssel és a halál biológiai jelenségeivel foglalkozó része miatt reál is).

„és bizony olyan dolgok is, hogy az emberrel a saját agya el tud hitetni utólag hamis emlékeket valódiként), de az is igaz, hogy semmilyen halálKÖZELI élmény nem lehet bizonyíték halál utáni létezésre.”

Ez ennél bonyolultabb. Egyrészt a „halál utáni létezés”, sőt, már önmagában a „halál” és a „létezés” definíciója is bonyolult. Pl. ha valakinek nincs agyműködése (mert pl. izoelektromos az EEG-je), és közben újraélesztik, majd emlékeiben pontosan vissza tudja idézni azt a pillanatot, amikor újraélesztették (pedig amikor elvileg eszméletlen volt, és az agya sem működött), az elég elgondolkodtató (legalábbis annyiban, hogy fel kell merülnie, hogy a tudat és az érzékelés talán mégsem 100%-osan az aktuálisan detektálható az agyi elektromos tevékenységhez kötődik). Persze 100%-os bizonyíték nem lehet, meg vizsgálni is bajos, de elég erős ellenérv az ellen, hogy csak úgy elvessük.

„Az nem hibás kijelentés, hogy jelen tudományos ismereteinkben semmi sem utal arra, hogy lenne élet a halál után, vagyis mai tudásunk szerint nincs.”

De, (tudományos szempontból nézve) hibás. Mégpedig azért, mert pongyola, mellesleg bizonyíthatatlan is.

Egyrészt vannak esetek, amelyek igenis utalnak bizonyos jelenleg ismeretlen tudati jelenségek létezésére, amik szívhalott, definíció szerint agyműködés nélküli (azonban nem agyhalott, mivel a károsodás nem volt irreverzibilis, az agyhalál definíciójában pedig az benne van), de később magához tért emberek beszámolóiból származnak. Pl. konkrétan emlékszik, hogy az orvos mit mondott akkor, amikor éppen izoelektromos volt a beteg EEG-je. Mivel azonban a szívük sem működött, ezért bizonyos szempontból igenis halottak voltak akkor. Ha úgy definiálom, akkor a szívhalál után sikeresen újraéleszetett (és akár még évtizedekig élő) betegek a „halál utáni élet” élő bizonyítékai. Bár ebben a kérdésben a „halál utáni élet”-et valószínűleg másképp definiálná a kérdező. De bizonyos esettanulmányok alapján úgy tűnik, hogy (bizonyos körülmények között) látszólag agyműködés nélkül is létezhet tudat, illetve bizonyos emberek emlékezni vélnek olyan dolgokra, amelyek más, már meghalt emberekkel történtek (van, hogy az alany legalább részben a már meghalt embernek tartja magát, a tudata is az övének felel meg, bár ez bizonyos pszichiátriai betegségekebn is megeshet). De ha már az emlékek is megvannak az „előző életből” (ellenőrizhetően), és (habár ez sosem zárható ki teljesen) elvileg az információkat az alany más úton nem szerezhette meg, akkor minimum el kell gondolkodni, hogy hogyan generálódhatnak valakiben olyan emlékek, amelyek megfelelnek egy már elhunyt ember életeseményeinek... Számos ilyen eset igényesen dokumentált, és elvileg bárki által ellenőrizhetők (sokat ellenőriztek is a kételkedők), mégis csak a töredékük esetén derült fény csalásra/tévedésre). Persze a jelenségre nem a „halál utáni élet” az egyetlen magyarázat, de az is egy lehetséges magyarázat.

Persze mivel nekem nincsenek ilyen emlékeim, meg halálközeli élményem sem volt, így jogosan kételkedhetek ezek hitelességében. De van az az esetszám, amikor már el kell gondolkodni.

A helyes kijelentés az lenne, hogy:

„Jelen tudományos ismereteinkben semmi sem TUDJA 100%-osan BIZONYÍTANI, hogy lenne élet a halál után (amelyet a kijelentés előtt még definiálni is kell), vagyis mai tudásunk szerint NEM TUDJUK, hogy léteztik-e. (Illetve, ha pl. a szívhalál után sikeresen reanimált és tudatát visszanyerve adott ideig még élő betegeket értjük alatta, akkor pedig konkrétan bizonyított, hogy létezik.)

„Ez nem jelenti azt, hogy perdöntő bizonyíték ezen ne változtathatna. De az ma nincsen.”

De más magyarázat sincs az említett, és számos esetben tudomános igényességgel, hitelesen dokumentált jelenségekre. Innentől a kérdés tudományos vita tárgyát kell, hogy képezze.

„Az igaz, hogy a halálközeli jelenségeket ma is erősen kutatják, .... de konkrétan a halál utáni élet bizonyítékát kereső hiteles kutatási projekt nincs”

Ezt sem merném kijelenteni ilyen biztosan, mivel nem ismerem a világ összes kutatócsoportjának összes projektjét. Mindazonáltal nem is ennek kell a fő kérdésnek lennie. Főleg, hogy a „halál utáni élet” definíciója már eleve nagyon problémás (mint ahogy az életé és a halálé is az). Tény viszont, hogy már a múltban is voltak pszichológiai/pszichiátriai kutatások, amik az említett jelenségekkel (pl. gyerekek emlékei, amelyek ellenőrizhetően megfelelnek korábban elhunyt személyek életeseményeinek, érzékelés és tudat agyműködés nélküli állapotban, stb.) foglalkoznak.

„A fentiek miatt én nem támadnám azt, aki azt mondja, hogy a tudomány mai állása szerint a halál után nincs tudat, élet, éppen ezért ezt a tudomány ma nem is kutatja. Igaza van.”

Én sem támadom, de nem tartom igényesnek (főleg, ha nem definiálta, hogy mit ért élet, illetve tudat alatt). Ez a magánvéleménye, amihez joga van. De a véleménye nem tudományos álláspont, mivel nem tudja tudományos érvekkel alátámasztani az igazát. Éppen ezért (tudomános szempontból) nincs, nem is lehet igaza (kivéve, ha ad egy konkrét definíciót a halál utáni életre, és leírja, hogy erre (tudtával) még nem volt példa (de még ekkor sem jelentheti ki, hogy nincs (hiszen ha valamire nem volt példa, vagy nem dokumentálták, attól még lehet), csak azt, hogy nagyon VALÓSZÍNŰ, hogy nincs). Ha mégis tényként kinyilatkoztatja, hogy nincs, onnantól meg valóban „megmondóember”.

(Mint ahogy annak sins igaza, aki az esettanulmányok kapcsán bizonyítottnak látja, hogy van „halál utáni élet”, mivel vannak alternatív magyarázatok is (amiket részben te is említettél), és ezeke mind 100%-ig ki kellene zárnia, hogy kijelentse.

Innentől meg nem maga a „halál utáni élet/tudat” a tudományos kérdés, hanem az említett és ismert jelenségek kutatása (amelyeknek előbb-utóbb azért majd nevet kell adni (amelyekhez definíciót rendelünk), hogy lehessen róla egyáltalán tudományos igénnyel beszélni). Szerintem annak viszont nem kellene problémának lennie tudományos szempontból, a valaki jelenleg „halál utáni élet”-ről beszél (mint lehetőségről), ha konkrétan és pontosan definiálja, hogy mit ért alatta, és pl. ellenőrizhető esettanulmányokkal támogatja is az álláspontját. Nem biztos, hogy az illetőnek igaza van, de amit csinál, az minden szempontból tudományos tevékenységnek minősül, ahol valószínűségi kérdésekre keres választ. Aki meg csak odaveti, hogy márpedig ilyen nem létezik, abban semmi tudományos nincsen.

Kiszedem, hol nem értek egyet.

"vannak esetek, amelyek igenis utalnak bizonyos jelenleg ismeretlen tudati jelenségek létezésére, amik szívhalott, definíció szerint agyműködés nélküli (azonban nem agyhalott, mivel a károsodás nem volt irreverzibilis, az agyhalál definíciójában pedig az benne van), de később magához tért emberek beszámolóiból származnak."

A klinikai halál nem halál, abban az értelemben, ahogy a halál utáni élet keresése értelmezi. Még amikor az EEG nem mutat ki szignifikáns agyműködést, ott sem "halott" az agy, nincs "out of order", csupán a működési jelenségei a mérhető szint alatt vannak (gyanítom, hogy beültetett elektródák még vidáman mutatnának aktivitást ott, ahol egy EEG már nem lát semmit).

Az agy itt még egy élő, anyagcserét, idegtevékenységet végző szerv. NEM HALOTT.

"Mivel azonban a szívük sem működött, ezért bizonyos szempontból igenis halottak voltak akkor. Ha úgy definiálom, akkor a szívhalál után sikeresen újraéleszetett (és akár még évtizedekig élő) betegek a „halál utáni élet” élő bizonyítékai."

Igen, csak nem erről szó la halál utáni élet kérdése.

A kérdés a testi lét megszűnése UTÁNI további létezésről szól. Itt az agy látszólagos inaktivitása nem megfelelő analógia.

"Persze mivel nekem nincsenek ilyen emlékeim, meg halálközeli élményem sem volt, így jogosan kételkedhetek ezek hitelességében. De van az az esetszám, amikor már el kell gondolkodni."

Nekem meg van halálközeli, szívleállásos, sőt testen kívüli élményem. Akármilyen különleges élmény volt, az életre a halál után nekem nem bizonyíték, maximum az agy még ismeretlen extraszenzoriális képességeire. Arra is csak nekem, mert tudom, hogy megtörtént, de bárki másnak ez nem bizonyíték, maximum érdekfeszítő mese.

"„Ez nem jelenti azt, hogy perdöntő bizonyíték ezen ne változtathatna. De az ma nincsen.”

De más magyarázat sincs az említett, és számos esetben tudomános igényességgel, hitelesen dokumentált jelenségekre."

De, van más hipotézis is, nem csak a halál utáni élet, mert itt mindegyik csak hipotézis.

"Ezt sem merném kijelenteni ilyen biztosan, mivel nem ismerem a világ összes kutatócsoportjának összes projektjét.2

Én sem. De ha világszinten LENNE érdemi ilyen kutatás, az bizony még a mainstream médiában is nyomot hagyna, nem hogy a tudományos médiában. Nem teszi, tehát valószínűleg érdemben nincs ilyen.

"Tény viszont, hogy már a múltban is voltak pszichológiai/pszichiátriai kutatások, amik az említett jelenségekkel (pl. gyerekek emlékei, amelyek ellenőrizhetően megfelelnek korábban elhunyt személyek életeseményeinek, érzékelés és tudat agyműködés nélküli állapotban, stb.) foglalkoznak."

Pszichológiai. És a rá adott magyarázati hipotézisek is pszichológiaiak, vagy nincsenek.

Összességében sajnálatos tény, hogy az ember tudati szempontból egy szubjektív lény, így az ezt vizsgáló területek sem tudnak sokszor hitelesen objektívek lenni.

"Ez a magánvéleménye, amihez joga van. De a véleménye nem tudományos álláspont, mivel nem tudja tudományos érvekkel alátámasztani az igazát."

Nem, ez nem sima vélemény. A tudomány mai ismeretei szerint nincs bizonyíték halál utáni életre, a tudomány mai ismeretei nem mutatnak hiányt magyarázat nélküli hiteles bizonyítékokkal ezen a téren, tehát a tudomány, nem az az bizonyos nyilatkozó mondja azt, hogy mai tudásunk szerint nincs élet a halál után.

És egyébként az is jogos, ha a tudomány ilyen területeken kicsit pártosan kirekesztőnek hangzóan fogalmaz ilyen helyzetekben, mert más megfogalmazás a misztikusokat bátorítaná.

Dumb és Dumber film megvan?

- Figyelj, menyi az esélye, hogy mi ketten összejöjjünk?

- Háát..talán egy a millióhoz?

- Yessss! Szóval van esélyem. :D

"Aki meg csak odaveti, hogy márpedig ilyen nem létezik, abban semmi tudományos nincsen."

Abban nincs. Viszont az, hogy a tudomány mai állása szerin nincs, az nem odavetés.

Amúgy elszomorító a pontozás, még ha nem is érdekel, de mutatja, hogy sajnos ide is többen járnak hinni a bizonyítatlanban, mint a bizonyítékokat elhinni.

Halottat?

Még egyet sem.

#36:

„Az agy itt még egy élő, anyagcserét, idegtevékenységet végző szerv. NEM HALOTT.”

A halál egy komplex FOLYAMAT. És az anyagcsere sem egyszerre áll le az egyes szövetekben. Tehát sosem mondható meg pontosan, mit is értünk halál alatt, általában a szívműködés és légzés leállását szokták a halál időpontjaként definiálni, de az agy pl. ekkor még egy ideig működik. Az agyhalál meg izoelektromos EEG-t és az agy irreverzibilis károsodását jelenti, azonban jelenleg (miközben a páciens életéért küzdünk) SEMMILYEN eszközünk nincs arra, hogy megállapítsuk, hogy az agyműködés leállása mikor irreverzibilis. De ez is csak az agy halálát jelenti. A személy halála nem szükségszerűen azonos az agy halálával (habár általában azonosnak veszik vele, de számos példa van arra, amikor agyHALOTT embereket még mesterségesen ÉLETBEN tartanak). Mi is akkor a halál?

„Igen, csak nem erről szól la halál utáni élet kérdése.”

Akár erről is szólhat (mivel ugye nem definiáltuk), de ebben a kérdésben valószínűleg tényleg nem erről szól.

„A kérdés a testi lét megszűnése UTÁNI további létezésről szól. Itt az agy látszólagos inaktivitása nem megfelelő analógia.”

Itt meg az a probléma, hogy definiálni kellene, mit értünk „létezés” alatt. Meg azt is, hogy mi a különbség a „létezés” és az „élet” között.

„Nekem meg van halálközeli, szívleállásos, sőt testen kívüli élményem. Akármilyen különleges élmény volt, az életre a halál után nekem nem bizonyíték, maximum az agy még ismeretlen extraszenzoriális képességeire.”

De (gondolom) szerinted az sem hiba, ha valaki a tudomány nevében kijelenti, hogy az agynak nincsenek még ismeretlen extraszenzoriális képességei (hiszen nem bizonyított, hogy vannak, mert biztos csak álmodtad, hallucináltál, meg az agyadban lejátszódó kémiai folyamatok okozták az egészet (holott ez sem bizonyított, de a szkeptikusokat ez persze nem zavarja)).

„De, van más hipotézis is, nem csak a halál utáni élet, mert itt mindegyik csak hipotézis.”

És ameddig nem cáfoljuk ezeket, addig lehetőségként mindegyiket talonban kell tartani, nem jelenthetjük ki, hogy nem igazak. És amíg nem bizonyítjuk, addig természetesen igaznak sem mondhatók. A tudomány dolga ebben az esetben az, hogy valószínűségekről beszéljen és érveljen, nem az, hogy megalapozatlanul kijelentsen dolgokat.

Egyébként az is csak hipotézis, hogy a halálközeli élményeket az agy kémiai folyamatai okozzák, de az valamiért mégsem szül ekkora ellenérzést szkeptikus körökben.

„Én sem. De ha világszinten LENNE érdemi ilyen kutatás, az bizony még a mainstream médiában is nyomot hagyna, nem hogy a tudományos médiában.”

Voltak és vannak ilyen kutatások, de mivel ezeket a kutatókat az igazság érdekli, nem fognak szenzációhajhász és tudománytalan projektcímeket adni a munkáiknak, és nem villognak vele a bulvársajtóban, mert csak ellenérzést szülne. Számomra az is elég visszataszító, amikor már a 100. ember találja fel „a rák ellenszerét” (mégis sokan meghalnak rákban még azóta is), sokadszor bizonyítják be „minden kétséget kizáróan”, hogy ki volt Hasfelmetsző Jack (és mindig másról „bizonyítják” be, pl. Sickertről és Kosminskiről is „bebizonyították”, aztán meg kiderült, hogy mindkét esetben súlyos módszertani hibákat vétettek), vagy legalább harmadszor ültetik be az első „igazi” műszívet (utoljára 2013-ban: [link] ), meg az 1982-es teljes műszívbeültetésre is azt mondták, hogy az volt az első, igaz, hogy már 1969-ben is ültettek be műszívet emberbe... ( [link] )). Pedig ezek folyton „nyomot hagynak” a tudományos és a mainstream médiában is, de attól még nem lesznek igazak. Akkor mi értelme?

De ha már tényleg a bulvársajtó számít, ahol írnak ezekről a tudományos projektekről:

[link]

Vagy picit igényesebben, angolul:

[link]

Itt számos eredeti (tudományos folyóiratban publikált) forrást is találsz, pdf-ben:

[link]

Az író egyébként tudományos szempontból teljesen korrektül értékelte az eredményeket:

„It is not my purpose to impose any interpretation of these cases on the readers of this article. Nor would I expect any reader to reach even a preliminary conclusion from the short summaries of cases that the brevity of this report entails. Instead, I hope that I have stimulated readers to examine the detailed reports of many cases that I am now in the process of publishing.”

Tehát nem beszél sem halál utáni életről, sem reinkarnációról. Célja nem is az volt, hogy bizonyítsa ezek létezését, csupán annyi, hogy objektíven és tudományos igényességgel dokumentáljon olyan eseteket, amiket máskor a bulvársajtóban olvasunk, és nem hiszünk el. Ugyanakkor mielőtt valaki a tudomány nevében kijelenti, hogy ilyen nem létezik, attól jogosan várjuk, hogy előtte adjon valamilyen más, elfogadható és hiteles magyarázatot a leírt esetekre, továbbá bizonyítsa is be, hogy neki van igaza.

Egyéb tudományos cikkek:

[link]

[link]

[link]

[link]

Könyv:

[link]

Azért jó, hogy van tudományos igényű irodalom, mert ha hasonlóakat olvasunk a bulvársajtóban (pl. [link]

), abban végképp könnyű kételkedni (de attól még ezek is lehetnek igaziak). De azért a fent linkelt tudományos irodalom nem ez a kategória.

„Pszichológiai.”

Nem csak. Ld. a fent linkelt cikket a testi jegyekről.

„És a rá adott magyarázati hipotézisek is pszichológiaiak, vagy nincsenek.”

Nem csak. De ha van egy jelenség, amire nincs magyarázat, akkor a lehetséges magyarázatok közül nem jelenthetjük ki egyikről sem, hogy a tudomány állása szerint nincs (hacsak nem cáfoljuk meg).

„Összességében sajnálatos tény, hogy az ember tudati szempontból egy szubjektív lény, így az ezt vizsgáló területek sem tudnak sokszor hitelesen objektívek lenni.”

Ez igaz.

„Nem, ez nem sima vélemény.”

Dehogynem. Főleg a tények ismeretében.

„A tudomány mai ismeretei szerint nincs bizonyíték halál utáni életre”

Mint ahogy arra sincs, hogy ne létezne vagy ne létezhetne ilyen. Érvek viszont szólnak mellette, bőven.

„a tudomány mai ismeretei nem mutatnak hiányt magyarázat nélküli hiteles bizonyítékokkal ezen a téren...”

Dehogynem. Pont te magad írtad, hogy „és a rá adott magyarázati hipotézisek is pszichológiaiak, vagy nincsenek.” És a témának van tudományos igényű szakirodalma is, hiteles bizonyítékokkal, amire jelenleg még nem sikerült megnyugtató magyarázatot adni (ld. fent).

„tehát a tudomány, nem az az bizonyos nyilatkozó mondja azt, hogy mai tudásunk szerint nincs élet a halál után.”

A tudomány egyik végletet sem jelenti, nem is jelentheti ki, mint a tudomány álláspontját (mivel nem tudja bizonyítani egyiket sem). Legfeljebb a tudomány egyes képviselői jelenthetik ki egyiket vagy másikat, de amíg nem bizonyítják, addig ez csak az adott kutató magánvéleménye, és nem a tudomány álláspontja.

„És egyébként az is jogos, ha a tudomány ilyen területeken kicsit pártosan kirekesztőnek hangzóan fogalmaz ilyen helyzetekben, mert más megfogalmazás a misztikusokat bátorítaná.”

Hogy lenne jogos? Ez még viccnek is rossz. Úgy gondolod, hogy a tudomány jogosan adná fel a saját elveit (objektivitás, és amit állítunk, azt bizonyítani is kell), nehogy a „misztikusokat bátorítsa”? Szerencsére a tudomány nem így működik. Legfeljebb egyes kutatók gondolkodnak így, érzelmi alapon, de ők ezzel le is tértek a tudomány útjáról. Egyébként a jelenlegi „pártosan kirekesztő” megfogalmazás pedig a „szkeptikusokat bátorítja”, és ha az egyiket hibának tartod, ezt is ugyanúgy hibának kellene tartanod.

„- Háát..talán egy a millióhoz? - Yessss! Szóval van esélyem. :D”

Azért ennél már jóval komolyabb tudományos irodalma van a kérdésnek (ld. az említett esettanulmányok), hogy egy viccel lesöpörjük. De a perdöntő bizonyíték még valóban várat magára. De az esetek ismeretében cáfolni még nehezebb lenne. Tehát jelenleg az a valószínűbb (de nem bizonyított), hogy valami igenis van (mert tény, hogy valahogyan generálódnak olyan emlékek a gyerekekben, amik korábban elhunyt személyek emlékeihez köthetők, és néha még biológiai jegyekben is vannak hasonlóságok).

„Viszont az, hogy a tudomány mai állása szerin nincs, az nem odavetés.”

De az, mivel a tudomány nem foglal állást a kérdésben, legfeljebb egyes kutatók nyilatkoztatják ki a megalapozatlan véleményüket (mintha az a tudomány álláspontja lenne). Majd akkor nem lesz odavetés, ha ezek az emberek előállnak a fenti esetekre valamilyen más, jobb magyarázattal, és kétséget kizáróan bizonyítják is, hogy az ő magyarázatuk a helytálló. Mert amíg a tudomány ezekre nem tud magyarázatot adni, addig a tudomány nem vetheti el sem az emlékek (sőt, egyes esetkben biológiai jegyek) átvitele, sem a „reinkarnáció”, sem a „halál utáni élet” lehetőségét, mint lehetséges magyarázatot (jelentsen utóbbi 2 bármit is).

„Amúgy elszomorító a pontozás, még ha nem is érdekel”

A pontozással nem kell foglakozni.

„de mutatja, hogy sajnos ide is többen járnak hinni a bizonyítatlanban, mint a bizonyítékokat elhinni.”

Milyen bizonyítékokat mutatott itt bárki a „halál utáni élet” ellen, amiket el kellene hinni? Mert én nem igazán láttam bizonyítékokat, csak felelőtlen kinyilatkoztatásokat (amely mellett ráadásul nem is érveltek, kivéve téged). És közben ezek az emberek azt hiszik magukról, hogy amit művelnek, az tudomány, közben fogalmuk sincs a tudományos gondolkodás lényegéről. Engem ez pl. jobban elszomorít, mint a pontozás.