A Tudomány felfedezte már, hogy a halál után van élet?

Nem... és valószínűleg nem is fogja, mivel szinte biztos, hogy nincs.

Tudod: energiamegmaradás.

Vagy szerinted hova került a magnószalagról a zene, mikor tönkrement a szalag?

és hova lett a fény, mikor lekapcsoltam a villanyt?

(psszt, rájöttem, a hűtőben bújt el!)

Miért, a halál előtt van?

(Amúgy jók ezek a megmondóemberek, akik lazán Istennek képzelik magukat.)

Persze, #4, interjúvoljuk meg Istent, mint mond erről.

Riporter: Kedves Isten. Van élet a halál utána?

Isten: .............................. (10 mp csönd)

Riporter: Köszönjük. És most kapcsoljuk a stúdiót.......

"megmondóemberek"

Már ne haragudj: itt a tudományos álláspontot kérdezték.

Az pedig az, hogy NINCSEN a halál után élet.

Menj át a vallás rovatba, ha mást akarsz hallani.

"A Tudomány felfedezte már, hogy a halál után van élet?"

Nem, de a tudomány a létesült világgal foglalkozik, nem a tudomány kérdése ez. Ez létszemléleti kérdés - a filozófia foglalkozik ilyennel, de az meg nem "felfedez", hanem leír...

A "kezdet és a vég" kiesik a tudomány által vizsgálható területből.

Ez egy jó könyv erről a kérdésről egy tudós szemszögéből:

[link]

Dr.Tulassai Tivadar mondja:

"Hit és tudomány először is két külön dolog.

…

Az egyik oldalról, nem azért lesz valaki jó tudós, mert mélyen hívő. A másik oldalról, lehet, hogy valaki azért lett hívő – mondjuk élete első periódusának ateizmusa után –, mert a tudomány révén ráébredt megismerésünk végességére; a hit azonban elsősorban kegyelmi ajándék, amelyet – ha megkaptunk – napi küzdelmek árán próbálunk megtartani vagy erősíteni, közeledve a Mindenható felé.

Emellett a homo ludensben működik a kíváncsiság is: szeretné megismerni a teremtett világot. Ezt a kíváncsiságot egyikünk a társadalom-, másikunk a természettudományokban bontakoztatja ki, de mindannyian örülünk, ha rájöhetünk egy olyan titokra, amelyet az Örökkévaló úgyis tud, miért van úgy. S miután a világ végtelen – és nemcsak fölfelé, hanem lefelé, a mikrovilág felé is végtelen –, az ember számára a megismerhetősége is korlátozott. Ám ha egy-egy apró elemét sikerül megértenie, ezzel kielégíti emberi, örömteli kíváncsiságát. Majd ha benne az információk tudássá állnak össze – s ez a tudás később bölcsességgé is leszűrődik –, akkor látja a természet megismerhetetlenségét; de látja egyben azt is, amit a maga lehetőségeihez mérten mégiscsak felfogott. Ezen a ponton juthat el a hithez.

Tehát én, pont fordítva, úgy látom, hogy a tudomány – legalábbis a jól gondolkodók, az igaz kutatók számára – lehetőséget jelent arra, hogy eljussanak a hithez, vagy legalábbis ahhoz a felismeréshez, hogy nem az emberi elme a legragyogóbb ezen a Földön. A teremtett világban lehet, hogy az, de a világmindenségben már ott egy másik rendező erő.

Tudásunk növelése tehát nem-tudásunk megismeréséhez is el kell, hogy vezessen. S ebben a pillanatban el kell jutnunk a Teremtő létezésének felismeréséhez, ami még nem a hit – csupán egy rácsodálkozás –, de ha ehhez egy kegyelmi állapot is társul, akkor elérhetünk a hithez.

…

Az egész Újszövetség lényege az öröm és a szeretet. "

Vannak tudományos jellegű megfigyelések, sőt, már bizonyítéknak tekinthető kísérletek is a tudat agytól független létével kapcsolatban - ezeket klinikai halálon átesett pácienseken végezték - az úgynevezett halálközeli élmény, illetve testen kívüli élmény "vizsgálata".

Ezek megfoghatatlan, szubjektív élmények, amelyek álomnak tekinthetőek, ugyanakkor igazolhatóak, ha megfigyelik a páciens környezetét, majd összevetik az általa klinikai halál közben szerzett benyomásokkal. Minél nagyobb az egyezés, annál valószínűbb az, hogy valósan érzékelt és megjegyzett tapasztalatokról van szó - és az esetek szinte mindegyikében, már amikor emlékeznek ilyen élményre - 90% felett szokott lenni az egyezés.

Vagyis szinte ugyanúgy, mintha éber állapotban lettek volna.

Egyelőre itt tart a tudomány. Persze ez számos kérdést vet fel, hiszen a biológia jelenlegi állása szerint a vérkeringés hiánya lehetetlenné teszi az érzékelést és emlékrögzítést, pláne a látást és a hallást. Az végképp megfejthetetlen mai tudományos nézőpontból, amikor egy-egy ilyen páciens eltérő helyszínen, azonos időpontban történtekről szerez benyomást ez idő alatt.

Ez nem utal egyértelműen a halál utáni létre, csupán azt veti fel elég markánsan, hogy létezik érzéken túli észlelés, azaz az ember (és talán más élőlény is) képes nulla agyi aktivitással is bizonyos érzékelésre. Ezt tovább lehet gondolni, ami nem zárja ki az agyhalál utáni tapasztalást sem, de erről egyelőre indirekt bizonyíték sincs, legalábbis tudományos módszertannal szerzett.