Mi a véleményetek az örök életről? Néhány jövőkutató azt jósolja, hogy az emberiség (ha nem pusztul ki) egy virtuális világba költözhet, ahol aztán végtelen évig élhet.
A lényeget most írom le. Szóval nekem van egy elméletem, kíváncsi lennék, hogy van -e valaki, aki egyetért vele. Leszögezem, nem vagyok matematikus, sem fizikus. Szóval tegyük fel, megalkottuk a virtuális világunk, az örök életet éljük, a mesterséges intelligenciájú robotjaink szépen meghódíthatják az univerzumot, elébe menve annak, hogy a Nap felrobbanása, kihűlése, galaxissal való ütközés véget vessen az életünknek. De mivel az anyagi világ véges, így a végtelen időben csak véges dolog történhet meg velünk. Egy idő után, már 10^9^9^9^9-nél is többször leéljük a 10^9^9 évig tartó életünk, a létezés minden formájában. Az idő gyakorlatilag megszűnik, és egy statikus, ismétlődő és kiszámítható mozgás lesz az élet. Mit tennénk ez után? Nekem logikus lépés, hogy törölnénk a saját memóriánkat, és így kezdenénk új, ismét értelmes életet. De ez végeredményben a halállal egyenértékű, vagyis hiába félünk a haláltól, az örök élet is magában hordozná a szükségességét.
Tovább megyek, ha az univerzum is végtelenszer, pulzálva ismétli önmagát (az örök tágulásban nem hiszek, jobban mondva a semmiből keletkező ősrobbanásban nem) akkor nem ugyan az történik -e most is, mint amit magunknak csinálnánk, egy virtuális világban?
Egy ennél is meredekebb gondolat, ha nem a gravitáció okozza az univerzum pulzálását, nem -e okozhatja egy intelligencia, ami minden szakaszban eléri azt a szintet, hogy értelmetlenné válik az egész világegyetem, és önszántából semmisíti azt meg?
Inkább filozófia, amit írtál, és alig van valami köze a tudományhoz.
A világunk nem örök: a benne levő anyag bomlik. Nagy valószínűséggel minden elbomlik egyszer, tehát az atomjaink is. Ilyen alapon tehát örök élet nem létezik itt, a mi világunkban - még akkor sem, ha más módon nem jön el a világ vége.
Ami pedig a gondolataidat illeti: egyáltalán nem szükségszerű, hogy valaki ennyire elunja az életét. Gondolkodj csak el: pl. 1000 évvel ezelőtt ha valaki úgy gondolta, hogy ő már mindent ismer a világból, fölösleges is tovább élnie - és egyszer csak ide kerülne - mit gondolna akkor?
Na, ugyanígy lesznek még korszakalkotó felfedezések a jövőben is, ne félj.
És még egyszer: a világunk NEM örök.
#2 vagyok
Klónozás is fent áll és így úja születsz és a tudatod is meglesz, a gondolatod is,mint pl: A 6. napon.
Amit ismertetsz az örökéletnek egy adott variációja, az ún. "elme feltöltés" (mind uploading) módszerrel. Ugyanakkor vannak biológiai és kibernetikai utak is. Ezek több mint valószínűleg egymással párhuzamosan, konkurens módon jelennek meg, és - ha valóban eljutunk ezekre a szintekre -, váltogatni is lehet őket.
Továbbá, amikről beszélsz időszakok, azok csillagászati számok. 10^9^9^9^9^9 valószínűleg több, mint ahány atom létezik az univerzumban. Mivel senki sem élt igazából még két évszázadot sem, nem tudjuk megmondani, hogy az elme hogyan reagálna az ilyen hosszú időtartamra. Még ha tudnánk is, akkor is tudásunk egy biológiai szervezetre korlátozódna, amelynek működését már száz év múlva is nagyon egyszerű lesz megváltoztatni. Tulajdonképpen, ha csak a száz éven belül lehetséges technológiákra és irányzatokra gondolok - például az abolicionizmusra, mely a szenvedés eltörlésén fáradozik -, akkor egy ilyen örökéltű poszt/transzhuman entitás egyszerűen kikapcsolja magában az unalom érzését, és éli tovább az életét.
Azt tudom, hogy én, mint a fejlődés, tanulás, kísérletezgetés fanatikusa, évszázadokra le tudnám foglalni magam azzal, hogy minél többet tanulok, használok az emberiség tudásából. :)
Ajánlom egyébként a figyelmedbe Greg Egan Diaszpóra című regényét, ami egy nagyon igényes hard science fiction feldolgozása a mind uploading témának.
Köszi a válaszokat, egyébként a kérdésem a technológiai szingularitás témaköre ihlette.
#1
Talán tényleg a filozófia témakörbe tartozik a kérdés, gondolkodtam is, hogy hová tegyem. Viszont én nem arról beszélek, hogy megunnánk bizonyos dolgokat. Hanem egy örök élet során, gyakorlatilag minden egyes mozzanata az életnek végtelenszer ismétlődne...ami szerintem elég ijesztő. Bár ha sosem leszünk képesek ezt megvalósítani, akkor nincs semmi probléma :D
#2
Nem magamtól találtam ki, mostanában több hasonló elméletet olvastam különböző oldalakon.
#3
Évszázadokra én is lefoglalnám magam, még az évezredek sem okoznának gondot. Csak az emberiség élete során sokszor felmerült az örök élet igénye, én a matematikailag végtelen élettel szemben vagyok kicsit szkeptikus. Végül is az nem rossz gondolat, hogy egy ilyen "poszthumán entitás" kikapcsolja az unalom érzését, de miután egy végtelenségig ismételt gondolatsorból állni az élet, szerintem értelmetlennek fogja nyilvánítani, és lekapcsolja magát.
Köszi az ajánlást, majd utána nézek ;)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!