Jó hosszú mondani való? (Bővebben lent. )
Sziasztok kedves Gyakorikérdésen lakó emberek!
Szeretnék a számotokra itt névtelenül beszélni önmagamról. Kérni szeretném a véleményeteket.
22 éves vagyok, és nagyon, de nagyon vegyesek a tapasztalataim az életet illetően. Rémesen tömények a megéléseim. Van belőle jó is és rossz is egyaránt. Az előbbiből lehetne örökre a több, mert már nagyon unom a zavaros és káros megéléseket.
Ezeket a megéléseket lényegre törően most leírom.
De még mielőtt belevágok. Pár olyan megállapítást szeretnék megosztani ami, számomra rémesen zavaró, és van/volt már olyan pillanat is, hogy azt annyiszor látom, hogy ilyenkor csak állok... Nézek ki a fejemből és nem tudok percekig sem megszólalni a ledöbbentségtől, vagy csak valami format c jellegű dolog megy végig az agyamon.
Na most picit magamról. Magam egy nagyon korrektül önértékelő embernek tartom magamat. Ismerem a határaim, a gyengeségeim, és az erősségeim is. Hosszú utat jártam be idáig is, és nagyon élveztem, de nagyon szeretném folytatni ezt az utat. Csak nem tudom, hogy merre, mert ez a ledöbbent állapot is kezd a számomra fárasztó lenni. Mint, ahogy sok minden.
Na most. Picit magamról elmozdulva...
Egy pár számomra zavaró dolog. Miért a butábbaknak (kevésbé intelligenseknek) áll a világ?
Mármint én, mint művelt ember, aki elég tájékozottnak érzem magam a világ eseményeit is illetően. Tanulmányoztam nagyon sok politikai szervezetet, gazdasági szervezetet, és még "alternatív" dolgokat is bőséggel. Ne tartom magam egy ultra zseninek sem, de úgy vettem nagyon észre, hogy itt (Magyarországon) ezen a világon semmi sincsen rendben. Már egyszer idáig megkapta azt egy ismerőstől, hogy "túl normális" vagyok. :D
De nagyon nem úgy látom, hogy ez a világ a haladás irányába menne. Hanem inkább amolyan megakadóba, és ahol haladásnak tűnik valami. Ott inkább csak azért is azonnal ki is siklik valami. Még ezerféleképpen is képes lennék ezt leírni, de inkább nem nagyon. Nincsen hozzá kedvem. :D
Engem egyedül csak az igazság érdekel a világon mindennel kapcsolatban. Itt most szó szerint mindenre gondolok. Csak az a poén, hogy az igazság számomra már furcsább a fikciónál is.
Például számomra egyértelmű, hogy van az univerzum. Abban élünk mi. Már találkoztam furcsa emberekkel, akik mindenfélét vallanak mindenről, de nekem meg kissé zavarja az agyamat is meg az egész lénye, hogy hogyan tudnak mégis így gondolkozni. Amolyan irracionálisan. Mézesmadzag hatásnak hívom ezt.
Mármint tudjátok van a bolygónk. Ez a sok egyén mit csinál? Nem ám megbecsülné, hogy van egy otthona. Áhhh nem! Üssük, vágjuk, szeleteljük, adjuk el. Blablabla. Nem bírom már elviselni a hülyeségeket.
Találkoztam sok kezdeményezéssel is, ami elvileg a bolygóért és az "emberiségért" indult, de valami akkor se stimmel velük a számomra. Egyszerűen már nincsen idegzetem utána járni ezeknek. Valahogy úgy érzem, hogy fölösleges is. Sok mindent tudnék még írni, de majd inkább kommentben.
Addig is várom a válaszaitokat.
Kedves egyeske!
Bírom időnként a francia nyelvet. :) Tehát szerinted csak túlreagálom a dolgokat, és lehet, hogy csak a túl sok szabadidő miatt is nem tudom, hogy mibe fektessem az energiámat?
Nesze! Ilyen az élet című válaszoddal kiszedted belőlem a bajt. Kösz!
Kedves ketteske!
A kérdés azaz, hogy mit gondolsz az általam leírt dolgokról? :)
Tudnám sorolni még rendesen a dolgokat, de csak komoly érdeklődés esetén folytatom tovább az írni valómat.
"Tudnám sorolni még rendesen a dolgokat,"
Az jó lenne, mert eddig nem sok mindent soroltál fel :) Gondolom ezért is kérdezett vissza #2, hogy mi a kérdés, mert az számomra sem világos. Túlságosan általánosságokban beszélsz, így gyakorlatilag nincs mondanivalója az írásodnak, semmi konkrétum, amiből tudnánk, mivel is van bajod tulajdonképpen. Jó lenne, ha hoznál legalább egy-két példát, hogy mi is a problémád, mert eddig az nem derült ki egyértelműen.
Ha az a bajod, hogy feléljük a bolygót, akkor tényleg ces't la vie. Te annyit tudsz tenni, hogy nem teszed. 7milliárd embernek úgysem fogod tudni megmondani, hogy mit hogyan csináljon vagy mit ne csináljon. Ledöbbenhetsz ezeken a dolgokon, de egyrészt attól senkinek nem lesz jobb, másrészt ennél értelmesebb dolgokkal is töltheted az idődet :) Ezt el kell fogadni, ilyen a világ, és ez nem csak hazánkra jellemző, hanem mindegyik országra, kivétel nélkül. Legfeljebb a mértékben különböznek egymástól az egyes államok, van ahol kevésbé, van ahol jobban érvényes ez a bolygókihasználási dolog.
De szerintem annyira nagyon nem kell félteni ezt a bolygót. Hatalmas sárgolyó ez, a gyermekeidnek és az unokáidnak is lesz még rajta hely, nem csak neked. Hogy azután mi lesz, azzal meg már törődjenek az utána következő generációk. Ők már abban nőnek fel, hogy az erőforrások végesek, a természetre, környezetre vigyázni kell, nem szabad, nem is lehet a végletekig kihasználni a Föld erőforrásait. Mi nem így nevelkedtünk (legfeljebb annyit tanítottak meg nekünk, hogy ne dobáljuk szét a csokipapírt). A mostani, és méginkább a jövőbeni generációknak már ennél sokkal több mindent vernek a fejébe, lásd szelektív hulladékgyűjtés, tüzelési szabályzat, károsanyag-kibocsátási mizéria, satöbbi. És ez a repertoár csak bővülni fog a jövőben, lásd, már az étolajat sem szabad kiönteni a természetben. Pedig a mi időnkben még az teljesen természetes dolog volt, hogy begyújtáshoz, hangyairtáshoz fel lehet használni (látod ez nekem még mindig furcsa, az étolaj hamar lebomlik, mégsem szabad kiönteni).
Tudod, van egy olyan mondás, hogy egy régi, már elavult elmélet akkor hal ki, ha meghal az utolsó tudós is, aki lát még benne fantáziát. Nagyjából ugyanez igaz az emberi szokásokra, hozzáállásokra is. Az új generáció már egy sokkal környezettudatosabb társadalomban kapja meg az alapneveltetést, mint mi anno, így számára sokkal természetesebbek is lesznek ezek a dolgok, mint nekünk.
4-es. Részben egyetértek veled. Annyiban tér el a véleményem, hogy Földünk szétcseszését mégsem kellene ölbe tett kézzel néznünk. Ha gyerekeinkre, unokáinkra hagyjuk a probléma megoldását, lehet, hogy már lehetetlen lesz bolygónk megmentése, úgy értem élhető kondícióban tartása. Hát persze, hogy a Föld fütyül ránk! Földet rengető kataklizmákat élt már át, meg sem kottyanunk neki. Ha majd egyszer eltűnik az emberi faj a bolygóról, néhány ezer év alatt regenerálódik.
A probléma az, hogy nagyon sok ember tudja, hogy mi a dörgés, de csak vállat von, mondván, majd csak valaki tesz valamit.
Például: a Zengőre tervezett lokátor nem épülhetett meg a bánáti bazsarózsa miatt. A Greenpeace sikert könyvelhetett el. Erre mi történt? A HM célba vette a Tubest, és foggal körömmel harcolt azért, hogy 160 ezer ember feje fölé építsék! Hát ez miféle magatartás? A bánáti bazsarózsa többet ért ezek szerint, mint 160,000 magyar ember. Évekig húzódott az egész, mire tavaly végre leállították az egészet.
Vagy globálisabb mértékben: a fejlettebb nyugati országokban még a békáknak is külön alagutakat építenek az utak alatt őrült pénzekért, hogy az autósok ne tapossák el őket (egyébként ezzel egyetértek), ugyanakkor ugyanezek a fejlett nyugati államok, felvásárolják egész Amazónia fakészletét, ezzel tudatosan is hozzájárulva helyrehozhatatlan károkhoz. Ma Amazóniában, Brazíliában sivatagok vannak már kisebb foltokban, ahonnan kiirtották az erdőket.
Véleményem szerint a döntéshozók meg vannak rontva a lobbisták által.
Ha az emberek tájékozottabbak lennének (és okosabbak, hogy lássák az összefüggéseket), akkor össze lehetne fogni és le lehetne győzni azokat, akiknek a Föld tönkretétele mit sem számít. Sőt, messzebb megyek! Az emberiségnek egyenesen kötelessége lenne megvédenie azt a csodaszép bolygót, amit örököltünk (valakitől?).
Igazából az a bajom, hogy annyiféle témával foglalkoztam, hogy nem is tudom melyikbe vágjak bele. Hobbi társadalom figyelőnek hívnám magamat.
Megfigyelem a közügyeket és, ha van rájuk megoldás, akkor megpróbálok kidolgozni rá egy elméletet, és lehetőleg rá egy megoldást. Csak idáig sosem jutottam el a gyakorlatba való átültetésig. Aztán magam én szeretnék lehetőleg sokáig élni. bármennyire is sok a barbár cselekedet a világon. Van egy merész álmom.
Kiakarok jutni az űrbe, de még lehetőleg fiatalon.
Nincsen kedvem nekem itt szívni mások miatt. Igen! Ez egyrészt a gondom.
Nekem ez gond! Amit megakarok oldani. Csak senki sem segít benne. Nem is akarnának. Még a kormány sem. Ezért döntöttem úgy, hogy leírok pár konkrét példát.
Magam 16 éves korom óta egyszerűen kötelességtudatból részben és másrészt érdeklődésem is efelé indult el. Közügyekkel kezdtem el foglalkozni. Sok témával itt. környezetszennyezés, tudatosság, teológia is egy kicsit. Történelem stb.
És ezzel foglalkozom még mindig napi szinten. Suli alatt is inkább ezzel akartam foglalkozni. Csak aztán, ahogy utánanéztem sok mindennek. Most jön a feketeleves.
Nem vagyok pesszimista, mert minden lehetőségemet kimerítettem, amit csak lehetett. Tájékozódtam és ennél tovább nem is igazán jutottam.
Az, hogy ilyen társadalomjobbítókra nincsen szükség. Csak az ilyen "alulképzett". Lásd agymosott, agyongyötört és még minden értelemben kiforgatott emberekre van szükségük az itteni vezetőségnek is, akik a félelemből kiindulva megcsinálnak mindent szó nélkül.
Aztán nekem ezzel van a bajom, hogy ezt nem bírom elfogadni. Nem vagyok hajlandó. Undorítónak tartom!
Kérdező, fiatal vagy még, majd alakulsz. 10 év múlva már jelentősen máshogy, 20 év múlva pedig már gyökeresen máshogy fogsz gondolkodni. Viszont az nagyon nem mindegy, hogy ez alatt a 10-20 év alatt még milyen ismereteket szerzel. Egyrészt ezen ismeretek birtokában sokkal szélesebb körben fogsz tekinteni a világra, valószínűleg (legalábbis részben) megbékélsz az emberekkel, a kormánnyal, a világban folyó dolgokkal.
Másrészt, amikor majd valóban oda kerülsz, hogy érdemben tehess majd valamit az álmaidért, nagyon nem mindegy, hogy milyen potenciál lesz benned, mennyire pontosan és jó hatásfokkal tudsz oda hatni, ahová szeretnél. Ehhez tanulni kell, sokat.
#5: Nem azt mondtam, hogy le kell szrni a dolgokat, mert az valóban nem megoldás. De az sem megoldás, hogy másoknak papolsz; amíg nézed, addig azt csinálja, de ahogy elfordulsz hogy másnak is tarts hegyibeszédet, az előző már el is felejtette hogy mit mondtál neki, és folytatja ott, ahol abbahagyta.
Szóval szerintem elsősorban a jó példa mutatása lehet hasznos a társadalommal szemben. Erre írtam, hogy te ne tedd tönkre a bolygót, próbáld megóvni az értékeit. Az okosabbja látni fogja, hogy amit csinálsz az jó, és követni fog. Aki meg hülye, azzal úgysem tudsz mit kezdeni, az megy a saját feje után a vesztébe.
Sajnos hülyéből van a több, sokszorosan. Ezen kellene elsősorban változtatni, hogy emelkedjen a tanultabb réteg aránya. Használjuk már ki azt a három kilónyi szürke biomaltert ami a fejünkbe nőtt, ha már egyszer az evolúció volt olyan kegyes és megáldott az értelemnek nevezett tulajdonsággal minket!
Hát megbékélni olyasmivel, ami téged úgy tart számon, mint valami szerszámot vagy statisztikát. Szerintem nem kellemes érzés.
Nem olyan egyszerű. Csak egyszerűnek tűnik... De nem az.
Tudnék még konkrét példákat mesélni. De csak egyet szeretnék kiemelni most. Az, hogy mennyire szívtelenek egymással az emberek. Velem is azok voltak sokan régen. Pedig mind azt magyarázza, hogy mennyire segítőkész, vagy vallásos ésatöbbi...
Aztán egyik pillanatban rád mosolyog. Végül másik pillanatban már borulsz is a földre.
Hát nagyon nem mindegy, hogy az ember mit kezd magával. 10-20 év múlva. Hol van az még?
Úgy vélem, hogy egyelőre elég volt ezekből a dolgokból.
Az még a bajom, hogy ebben a világban ilyen értelmetlen baromságokat erőltetnek, hogy versenyezz. Suliban is nyomták a hülyeséget. Én nem tudok és nem is akarok ehhez alkalmazkodni.
Megpróbáltam suliban nem egyszer. Sosem jutottam el az első helyre. :) De ezért is letettem róla mert nem érdekel. Aztán meg mindig nevettek rajtam, hogy utolsó vagyok. De aztán túlléptem rajta nagyon nehezen.
Munkahelyek terén is ez a baromság megy. Fuss és gyorsan kapkodd el! Ez megy. Még annyi pillanatod sincsen, hogy átgondold, hogy na jó. Ide megyek vagy oda megyek.
Nincsen kapacitásom már alkalmazkodni ehhez az ökörséghez. Akinek az egészsége csak ennyit ér, hogy kicsinálja magát. Csak nyugodtan megteheti helyettem is. Én nem fogom...
Én nem megyek pedig szembe az árral. Legalábbis olyan dolgokat nem csinálok, de ne is akarnék.
Mondjuk már sokszor hallottam azt is, hogy fiatalság egyenlő bolondság. Szóval majd amint kinövök belőle akkor kinövök belőle...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!